- Ah, hulla vagyok! - kiáltott fel, mikor visszaértünk a szállodába. Levette a nyakkendőjét, és a kanapéra hajította, majd az öltönyét is. Csak egy ing maradt rajta, amit félig kigombolt. Baszki, bele se gondoltam mi lesz, ha csak egy alsóban fog aludni. Márpedig sanszos, elvégre a férfiak úgy szoktak. - Felolvasnád a menüből a napi ajánlatot? Mindegy, mit hoznak, csak kaja legyen - kérte miközben jó nagyot nyújtózott előre, hogy kiroppantsa a vállát.

Felkaptam a fekete kis füzetet, amire ,,extra szolgáltatás" volt írva, és kinyitottam.

Várjunk csak...

Extra síkos élvezet? Anyám, ez...!

- Nina? - fordult felém. Sajnos én is ezt a pontot választottam, hogy a szemébe nézzek, így mikor a tekintetünk találkozott, eldobtam magamtól a füzetet, és eltakartam az arcomat. Úgy éreztem, lángokban áll.

- Azt hiszem, ez nem az étlap - mondtam, majd elvettem a kis italos hűtőre helyezett másik füzetet, ami inkább nézett már ki egy étlapnak.

Taehyung azonban hajthatatlan volt, fűtötte a kíváncsiság, ezért felvette a másikat, és beleolvasott. Jókat mosolygott, egészen addig, amíg a végére nem ért. Majd átnyújtotta nekem.

- Egy harmincketteset kérek - felelte vigyorogva. Kivette kezemből az étlapot, én pedig abban a pillanatban fordultam rá a füzetre és kerestem meg a számot, amit mondott. Igyekeztem közben nem elolvasni semmit.

,,Szökne a kiszemeltje, vagy épp beindítaná a fantáziáját, de nem tudja hogyan? Lepje meg egy választható méretű vibrátorral, és, hogy biztos legyen a terv, egy szőrmés bilinccsel. Az ágyat mi biztosítottuk hozzá, a dolog már csak Önön múlik."

- Tényleg elolvastad? - olyan közelről jött a hangja, hogy hangosan felsikítottam, annyira megijedtem. Ott állt közvetlen előttem, valószínűleg azóta, mióta kerestem ezt a szart. És végignézte, ahogy tátott szájjal elolvasom, és realizálom, mi is van odaírva.

- Ez nem egy love hotel, miért vannak ilyenek benne?

- Mert ez egy sziget, ahol jól el lehet mulatni az időt. Ide nem csak fürdeni járnak a turisták. Ezért megy ilyen jól a szálloda, ha engem kérdezel. Van eszük - kopogtatta meg a halántékát.

Kihátráltam előle, mielőtt megint a fejébe vett volna valamit, és beszaladtam a pizsamámmal a fürdőbe. Nem akartam még aludni, azt terveztem, hogy sétálok egyet a szálloda körül, ezért zuhanyozás után felvettem a kardigánom, és a pamut nadrágom.

- Hova készülsz?

- Sétálni. Még nem vagyok álmos - feleltem Taehyungnak. Amint az ajtó elé értem, mögöttem termett, és kezét a kilincsen levő ujjaimra emelte.

- Nem mész sehova. Nem mehetsz - suttogta a fülembe.

- M..Miért?

- Be vagyunk zárva.

- Taehyung, ne szórakozz baszki! - mivel a kezemmel nem értem el, a csípőmet löktem hátra, de azzal, hogy a fenekem nekinyomódott a félig megkeményedett tagjának csak még jobban fokozta az amúgy is érdekes helyzetem súlyosságát.

- Csinálj még pár ilyet, és máris jobban fogok szórakozni - nyögött fel. Éreztem a hangjában, hogy visszafogja, és mosolyog. - De tényleg nem mehetünk most sehova. Esküvőt tartanak, és amíg zuhanyoztál megkért minket az egyik takarítónő, hogy csak abban az esetben menjünk ki, ha ég a ház.

- Fantasztikus - fújtattam. - Elengednél?

- Kapok még egy olyan löketet a csinos kis hátsóddal? - simított a combomra. Beharaptam az alsó ajkam, és igyekeztem nem összerogyni előtte.

- Menj a zuhanyzóba, és intézd el magadnak. Belőlem nem kapsz.

- Kár - engedett el. - Ajánlom, hogy vegyél fel addig egy fülhallgatót, mert nem szoktam visszafogni a hangom - felelte, csábos kacsintással fűszerezve. Megforgattam a szemem, és megvártam, amíg bement a fürdőbe. Utána viszont alig értem el az ágyig, a lábaimból minden élet elszállt, nem tartottak meg többé. Levettem a ruháimat, hogy csak a pizsamám maradjon, és befészkeltem magam az ágy túlsó végébe. Álmosnak kell lennem. El kell aludnom, mielőtt kiér. Nem láthatom meg félmeztelenül, mert ki fogja szúrni, hogy bámulom, és abba is beleszól.

Végül a fejemre húztam a takarót, és úgy vártam, hogy kijöjjön. Hallottam, hogy még köröz a szobában, és fel is hívott valakit, de utána lekapcsolta a villanyt, és befeküdt mellém. Szerintem fél óra se telt el, és szuszogni kezdett, de én még mindig nem voltam álmos. Megfordultam, és csak akkor vettem észre, hogy mind a ketten kihúzódtunk az ágy legszélére. Pedig elférnénk kényelmesen is, akkora hely van közöttünk. Tetszett, hogy nem mászott rám, de eszembe jutott, hogy ma egész nap szívta a vérem, és különféle kínos szituációkba kényszerített.

Elővettem a telefonom, és megnyitottam a könyvemet, amit erre az útra töltöttem le. A századik oldalt elhagyva Taehyung felsóhajtott, és mocorogni kezdett. Kicsit közelebb húzódott.

- Mit csinálsz?

- Olvasok.

- Hmm.. Aludj is azért, holnap is lesz egy megbeszélés - egyik szemét becsukta, a másik elé pedig a kezét emelte, ezért lejjebb vettem a telefonom fényerejét.

- Még csak kilenc óra.

- Oh - bólintott. - És hol tartasz? - kérdezte úgy, hogy behunyta közben a szemét. Esti mesét vár tőlem?

- Egy elég érdekes résznél. Mond csak, te is bugyiszaglász vagy?

Alig bírtam ki röhögés nélkül megkérdezni. Taehyung először összeráncolta a szemöldökét, majd kinyitotta a szemét, sőt mi több, inkább kipattantak a szemei, és felemelt fejjel felém nézett.

- Hogy mi bajod? - kómás feje igazán édes volt. Ahogy próbálta felfogni miket beszélek.

- A könyvben a pasi azt állítja, hogy minden férfi gerjed a nők illatára. És miközben erre gondol, a kiszemeltje bugyija van az arcán, akit nem kaphat még meg, mert a nő meg van rá sértődve.

- Nem arról van szó, ha szétteszed nekem a lábad bármikor szívesen közé hajtom a fejem de... Mi a faszt olvasol te?

- Igazából tetszik. Vicces - vontam vállat.

- Mi tetszik benne?

- Hogy nincs rögtön szex. Vonzódnak egymáshoz, a pasi nagyon is akarja, és folyton cseszteti vele a csajt, de mégis vár rá, mert tudja, hogy nem alaptalan a lány félelme. Mármint az, hogy csak egy görbe estére kell neki - magyaráztam. Elvégre nem olvasta, nem tudja, miről beszélek.

- Értem - jelentette ki rettentő mély hangon. Már akkor kihagyott egy ütemet a szívem, mikor megmozdult. Éreztem, hogy jön valami, és nem csalódtam, mikor fölém hajolt. Két kezét a fejem két oldala mellett pihentette, igazán közel engedve arcát az enyémhez. - Illik hozzád ez a könyv. Te is a lassabb, biztonságosabb tempót szereted. De hadd tanítsak meg neked ma még egy dolgot. Attól még, hogy veszel a hálóinged alá kisnadrágot, és melltartót, hogy elrejtsd magad előlem, még nem leszel biztonságban. Ha akarnám, ugyan annyi erőfeszítésbe kerülne levenni ezeket rólad, mint a hálóinget.

- Mi a-

- Ne próbálj hárítani. Csak ezért vetted fel ezeket. Úgyhogy ha kényelmetlenek, nyugodtan vedd le. Még egyszer hangsúlyozom, ha nem akarnám visszafogni magam, nem jelentenének ezek akadályt. Most pedig térj vissza a bugyiszaglász pasidhoz, amíg lehiggadsz, és aludj utána.

Lefordult rólam, kivette a feje alól a párnáját, és visszaaludt, nekem háttal. Miért mondta úgy, hogy ha nem akarnám visszafogni magam? Mi sosem lehetünk többek barátoknál. Sőt, jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy annak lehet hívni magunkat. Főnök, és beosztott, egy üzleti utazáson. Ezek vagyunk mi. Semmi több.

Ő az én kanos, perverz főnököm, aki ,,tanítás" címszó alatt mindig eléri, hogy elpiruljak, és kicsit talán azt is, hogy fantáziálgassak azokról, amiket a fülembe suttog. Én viszont nem lehetek több egy nagyszájú titkárnőnél, aki olykor vissza-visszaszól neki.