Reggel mindenki meglepődött, hogy nem a megszokott titkárnő ruhámban vonultam be, hanem melegítőben, és a kedvenc kötött pulcsimban. Egyenesen Taehyung irodájába mentem, ahol bár volt egy számomra ismeretlen, nagydarab férfi, totálisan leszartam.

- Nem látja, hogy vannak nálam? Amúgy is, maga ki van rúgva.

- Nem igazán érdekel - vontam vállat, és leraktam elé a pendrive-ot. - Itt van, mi is történt pontosan. Én a kedves öccsével beszélnék olyan hangnemben, amit tegnap velem megengedett. Kellemes napot uraim.

Azzal fogtam magam, és becsaptam az ajtót. Otthon első dolgom volt ráírni az ismeretlen haveromra.

- Ma felmondtam! Szabad vagyok!

Pár perccel később jött csak a válasz.

Anonymu143: Mi? De hát miért? Azt hittem szereted a munkádat.

- Na jó, nem tudok hazudni neked. Történt egy nagyobb kavarodás, és kirúgtak. De már tisztáztam magam.

Anonymu143: Akkor miért nem vesz vissza a főnök?

- Mert még nem tudja :D Valószínűleg még nem nézte meg a bizonyítékokat, de nem is érdekel. Nem akarok egy olyan ember mellett dolgozni, aki a legkisebb hibánál vagy gyanúnál leordítja a fejem és kirúg. Nemhogy higgadtan leülne, és megkérdezne.

Anonymus143: Leüvöltötte a fejed? Ki ő, megkeresem!

- Hagyd csak XD Az már a múlt.

Anonymus143: És, most hogyan tovább? Vagy inkább, hova tovább?

- Nem tudom... Ehhez értek csak, így valószínűleg átkéretem magam egy másik irodába. Te melyikben is dolgozol? :P

Anonymus143: Nagyon vicces. Nem mondhatom el. Te mondtad, hogy ne ismerjük egymást, mert az rontana a kapcsolatunkon.

- Igaz, igaz.

Anonymu143: Nem akarok beleszólni, és tudom, hogy még mérges vagy, de ha a főnököd leengedi azt a mérhetetlen egóját, és visszavesz, szerintem fogadd el.

- Miért?

Anonymus143: Saját tapasztalat, hogy ha ott kell hagynunk egy már megszokott környezetet, akár depresszióba is kerülhetünk. Neked ott vannak a barátaid, a munkád, az életed, és nem mellesleg a főnököd, akit eddig idegesíthettél. Szereted, nem?

- Nem dehogy! Hova gondolsz, ő a főnököm! Jesszus!

Anonymu143: Csajszi, én a munkára értettem :D Nagyon bejöhet neked, ha ennyire tagadod.

- Hagyjál.

Azt hittem ő válaszolt, de az app helyett a facebook jelent meg.

Beka: Te ma szabadnapos vagy?

- Engem kirúgtak. Vagy valami olyasmi.

Beka: Oh basszus, és miért nem mondtad? Miért rúgott ki, mikor te vagy itt a legértékesebb?

- Majd elmondom egy jó bor mellett :D Miért kerestél?

Beka: Taehyung teljesen kikelt magából. Nem mertem felmenni hozzá, de olyan hangok szűrődnek le, mintha az asztalát dobálná a falnak, Ordítozik és az előbb mikor lejött olyan vörös volt a feje mint a ma vett paradicsomomnak. Ráadásul szerintem ivott is, mert úgy járkál, mint egy részeg. De megoldjuk, csak gondoltam.. Te már tudod kezelni.

- Bemehetek, ha nem mertek leállni vele.

Beka: Nem lesz belőle bajod? Ha ki vagy rúgva..

- Ennél nagyobb bajba már nem keveredhetek, és nem érdekel, hogy már nem dolgozom ott, de nem beszélhet vagy viselkedhet veletek úgy, mint ahogy velem tette. Húsz perc, és ott vagyok.

Szabad taxi nem volt, elvégre péntek van, és mindenkinek most kell mennie mindenhova, így maradt a busz. Nem értettem, minek sietek annyira. Nem hazudhatok magamnak, nem a többiek érdekeltek, hanem Taehyung. Biztos megnézte a pendrive-ot, és felvette a kapcsolatot az öccsével. De utána mi lehetett? Sikerült semmissé tenni a szerződést? Elvégre nem törvényes módon íratta vele alá, ezt el kell fogadnia még a bírónak is. Pláne úgy, hogy van bizonyíték.

Beka nagyon örült nekem, mikor beértem, szinte a nyakamba ugrott. A többiek is halkan megköszönték, bármit is fogok tenni. Na igen, még én se tudtam, mit fogok tenni. Felmentem Taehyung irodájába, é kopogás nélkül benyitottam. Persze csak az után, hogy megbizonyosodtam arról, hogy nincs bent senki.

Az iroda romokban állt. Az asztal, a székek, az összes papír, de még a számítógép is a földön hevertek. Beka nem viccelt, mikor azt írta, ,,mintha az asztalt dobálná". Taehyung a kanapén ült, félig lecsúszva, mint aki alszik. Ám mikor hallotta, hogy becsukódik az ajtó, rám nézett. Egyenesen rám. Tudta, hol állok. Mégis olyan kába volt.

- Megint te? Miért kell mindig azt látnom, hogy itt vagy? Nem lehetne valaki másról hallucinálnom?

- Ez a bűntudatod kivetülése. Miért nem mész és kérsz bocsánatot tőlem? Még otthon vagyok - mentem bele a játékba.

- Nincs értelme - hunyta le a szemét, és csúszott még lejjebb. - Nem bocsájtanál meg, tudom jól. Bunkó voltam veled, hagytam, hogy az indulataim vezéreljenek. Mint mindig.

- A nőknek bejön az őszinteség - vontam vállat. Ő viszont megrázta a fejét.

- Neked viszont nem. Neked több kell ahhoz, hogy megbocsáss. Képtelen lennék úgy dolgozni veled, hogy, megvetsz és elítélsz, amiért bántottalak. Pedig megérdemlem.

- Mond csak - léptem közelebb. - Ha személyesen lennék itt, akkor is elmondanád nekem ezeket?

- Valószínűleg nem. Valami fasza beszólással megnevettetnélek, és ezzel le is zárnám ezt a ki haragszik kire dolgot.

- Na igen, az lenne az igazi Taehyung.

Lehajoltam hozzá, és megfogtam a homlokát. Miért van az, hogy a férfiak csak lázasan képesek az érzéseikről őszintén beszélni? Nem is lepődtem meg.

- Na gyere. Haza kell menned, így hasznavehetetlen vagy, és megijeszted a többieket.

Mikor felkapartam a kanapéról rám nézett. Meglepődött, hogy mégse a bűntudata vagyok, de engedelmesen jött velem. Könnyebb volt cipelni, mint gondoltam. Azért nem hagyta el magát annyira, hogy a lábánál fogva kelljen kihúznom az iroda épületéből.

Szerencsére a taxis csak akkor sztrájkolt, mikor nekem kellett volna. Amint meglátta, hogy a tábla felé közeledem megállt előttünk, és segített betenni a hátsó ülésre. Azt, hogy hol lakik csak a pénztárcájában levő kártyából tudtam meg, és áldottam az eget, hogy a kulcs a farzsebében volt. Azon viszont majdnem elnevettem magam, hogy egy tízemeletes ház mellett lakik, egy kis házban. Takaros ugyan, de nem Taehyunghoz való. Azt hittem legalább akkora villája van, ahova már külön személyzet kell.

Lelöktem a kanapéra, amit kihúztam, hogy nagyobb helye legyen. Beengedtem magam a szobájába, sűrű elnézéseket mantrázva, és kihoztam neki a párnáját, és a takaróját. Nem értettem, minek egy férfinek három párna, de nem is akartam tudni. Ki tudja, hány nővel alszik egyszerre.

Kivettem pár jégkockát a hűtőből, és becsomagoltam két kisebb törölközőbe. Ahogy a hűs anyag a homlokához ért, fájdalmasan felszisszent, de nem vette el onnan. Szétnéztem, miből élünk, és amíg a jég olvadt, összedobtam neki egy könnyed levest, amit majd ha visszajön az étvágya meg tud enni.

- Ébren vagy? - nem válaszolt, csak bólintott egyet. - Mennem kell, hamarosan besötétedik.

- Ne - nyögte ki nagy nehezen, ám a keze a gyengesége ellenére gyorsan és határozottan fogta meg a csuklómat. - Maradj velem. Csak ma. Lehet, hogy meghalok.

- A vicceid veled maradtak, úgyhogy biztos nem halálos ez a megfázás - nevettem fel. Leültem a kanapé mellé a földre, és vártam, hogy újra felébredjen. Bár aludt, mégis úgy fogta a kezem, hogy ne tudjak elmenni.

Mi lesz így velem? A főnököm házában.

Mindenkinek boldog Mikulást!💝🧑‍🎄🎈
Nem tudom, ki milyen volt idén, szóval mindenki döntse el magának, hogy inkább ,,ajándék" vagy virgács ez a rész neki😂😂💜