Ahogy haladtam a folyosón a papírtömbbel a kezemben, eszembe se jutott, hogy a következő pillanatban a rendszerezett, aláírandó dokumentumok be fogják teríteni a földet. Egy számomra idegen férfi jött nekem, és olyannyira belém kapaszkodott - hogy én is biztosan vele essek -, hogy eldobtam magamtól az iratokat.

A két férfi közül, akik mögötte jöttek az egyik fél kézzel felemelt, és lábra állított, míg a másik illedelmesen segítette fel a földön heverő férfit. Nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudtam megmondani, honnan. Az arca...

- Nem fogok elnézést kérni, ebben mind a ketten hibásak vagyunk.

- Csakugyan? Akkor én sem. További szép napot - letérdeltem a földre, és megpróbáltam összerakni újra a papírokat úgy, ahogy eredetileg voltak. A férfi nem törődött velem, ment tovább a dolgára. Idő volt, mire rendszereztem, de sikerült végre. Viszont mikor feljutottam Taehyung irodájához, meghallottam az ő hangját kiszűrődni bentről.

- Minek jöttél? Sértegetni? Azt telefonon is megteheted, ha már nem tiszteled az idősebbet!

- Te pedig a feljebbvalót, bratyó! - vágott vissza. Ezért lehetett ismerős? Taehyungnak vagy egy öccse?

- Nem vagy az. Nem vagy a főnököm. Én döntöttem úgy, hogy kilépek, és átadom neked.

- Csak beszartál, és el akartál menekülni. Már akkoriban sem tudtál normális főnök lenni.

- Ja persze - nevetett fel Tae. - Mert te igen.

- Hogy áll az ügyünk? Kiderítetted már a szuka nevét?

- Még nem.

- Mert nem is akarod! - emelte fel a hangját, amitől hátráltam pár lépést. Fiatalnak tűnt, de be kell vallanom, volt tekintélye. - Mikor még volt rangod, megígérted nekem! Nem számít, hogy már lemondtál, be kell tartanod!

- Meg fogom találni, az én tempómban. Ha nem tetszik, keresd meg te, úgy is akkora ász vagy. Ha viszont még ehhez is lusta vagy, akkor fogd be, és hagyd, hogy az én tempómban menjenek a dolgok.

- Neked nincs is tempód. De ne aggódj, hamarosan vállalatod se. Elveszem azt is.

- Ezt az egyet nem adom. A cég és az embereim hozzám tartoznak.

- Még - elhalkultak, majd egyre közelebb hallottam jönni az ajtóhoz, ezért befutottam az iroda melletti takarító helyiségbe, és magamra zártam az ajtót. A kulcslyukon keresztül néztem, mikor távoznak a folyosóról, és csak akkor mentem ki, és nyitottam be az irodába.

- Itt vannak a papírok, amiket alá kéne írni.

- Hozza - intett, de nem nézett rám. Tollat ragadott, és ahelyett, hogy átnézte volna - ahogy mindig is csinálta - csak felhajtotta a lapok szélét, és aláírta. Még ott is, ahol nem kellett volna. - Viheti.

- Főnök... Ha baj van, én-

- Most csak menjen, Miss Malley - pillantott rám veszedelmes tekintettel. Nekem sem kellett több, kisiettem az irodából, és leadtam a papírokat az illetékesnek. Ezek után inkább Bekáéknak segítettem rendbe rakni a munkájukat. Egész nap nem láttam őt. Ki se jött az irodából, és mikor ebédet akartam vinni neki, nem engedett be. Kölcsönkértem egy laptopot, és ott dolgoztam, nehogy még jobban elmaradjak miatta. Legalább a cuccomat kiadhatta volna. Tudja jól, hogy az időm nagy részét ott töltöm, és minden munkához kapcsolatos dolgom ott van. Kellene egy saját iroda. Akkor aztán tudnék mit csinálni.

Délután már tudtam, hogy ebből ma is túlóra lesz. Az új játék, aminek a terveit olvastam túlságosan lekötöttek. Tudni akartam, mi lesz a vége, mit akarnak a kivitelezők. Észre se vettem, mennyire elment az idő. Csak akkor pillantottam az órára, mikor a sötét folyosóról Taehyung kezdett el tipegni felém.

- Ezt el kell olvasnia! - csillantak fel a szemeim, és mutattam a papírokra. - Hatalmas, ez lesz a cég eddigi legjobb játéka.

Tae ahelyett, hogy mellém lépett volna, ledobta elém a táblagépét - ami csoda, hogy túlélte - és megfordította, hogy jól lássam.

- Mit mondott neked, amiért átálltál az ő oldalára? - kérdezte ingerülten. Halkan kinyögtem egy ,,mi?"-t, de rögtön olvasni kezdtem, ami a kijelzőn volt. - Ezt a lemondó nyilatkozatot ma írattad alá velem a sok faszsággal együtt még délután. Megfenyegetett? Vagy pénzt ígért cserébe? Meg is dugott?

- Kurvának nézel? - emeltem meg a hangom.

- Nem, egy árulónak nézlek, aki miatt most elvesztettem a cégem, és vele együtt szinte mindenem. Ki vagy rúgva. Nekem nem kellenek olyan emberek, akiket meg lehet vesztegetni pár kedves szóval.

- Én nem adtam neked ilyen papírt! - csaptam az asztalra, és még egyszer megnéztem, hogy is nézett ki ez a szerződés. Nem lehet, hisz többször is ellenőriztem, mit adok elé. - Nem én voltam! Esküszöm. Miért akarnék rosszat a cégnek?

- Na látod, én is ezt kérdezem. Hacsak nem nekem akarsz rosszat. Te voltál az? Te mártottál be a rendőröknél is?

- Na ebből elég! Ócsárolsz itt, gyanúsítgatsz mindenféle hülyeséggel, csak azért, mert ideges vagy. Gondolkodj az istenért! Te sem tehetsz meg mindent, nem vagy isten, Kim Taehyung!

- Ez más nem lehetett! - ordította továbbra is. A szemem megtelt könnyel, de tartottam magam. Körmeim a tenyerembe vájtam, fogammal ráharaptam az alsó ajkamra. - Mai dátum van rajta, és az a hanyag aláírás, amivel minden másik lapot aláfirkantottam! Te voltál, ne tagadd!

- Nem tagadom - feleltem immáron nyugodt hangvételben. - Higgy, amit akarsz. Nem kell semmit bizonyítanom vagy mondanom, elvégre ki vagyok rúgva. De remélem Taehyung, egyszer majd az élet jól fejbebasz azért, amiért ilyen paraszt tudsz lenni, mikor épp nem látsz semmit az idegtől.

Összeszedtem a holmim, és elsétáltam mellette. Fogtam egy taxit, és hazáig kisírtam azt az ideget, amit pár hangos szóval belém vert. Utálom, gyűlölöm ha kiabálnak velem. Pláne úgy, hogy meg sem érdemlem.

De nem érdekel. Ez lesz az utolsó dolog, amit tenni fogok a cégért. Nem hagyom, hogy mocsokban maradjon a nevem. Nem miatta, magam miatt.

Mielőtt még betáplálhatta volna a rendszerbe, hogy már nem dolgozok itt, és elveszítettem volna a hozzáférésem, beléptem az oldalamba. Nem hittem, hogy ma leül ezt megcsinálni, de jobb volt félni, mint megijedni.

Könnyűszerrel beléptem a vezérlőoldalra, és ott már csak pár próbálkozás kellett, hogy hozzáférjek a kamerákhoz. Visszanéztem, hogyan írta alá a szerződéseket, amiket elé raktam, de semmit se találtam utána. Csak ült az irodájában egyedül, és senkit se engedett be. Tehát a papír már akkor ott volt, mikor én bevittem. De hogyan, mikor előtte vagy háromszor átnéztem?

Te jó ég! - hasított belém a felismerés. Visszatekertem arra a pontra, ahol az a rohadék nekem jött. A kamera felvette, amint a kezében szorongat egy papírt, de amint belém vágódott, rögtön eldobta. És nem vette fel. Kétszer is visszatekertem, de minden jól kivehető volt. Ő volt, és nem én - mosolyodtam el. Elővettem egy pendrive-ot, és lementettem rá ezt a felvételt. Azonban ami ez után történt, kissé meglepett. Egyesével, minden mentett kamerakép szépen sorjában törlődött. Az összes, még az is, ami nem vette fel ezt a dolgot. Nem tudtam visszahívni, sem kideríteni, honnan jött a parancs. De már mindegy volt. Amit akartam, megkaptam.

Taehyungnak úgy látom túl sok ellensége van. Én viszont, még úgy sem akarok azzá válni, hogy most legszívesebben agyonverném.