A hadnagy előtt ülve a tükörre néztem, és felvont szemöldökkel felkönyököltem az asztalra.

- Ugye ezt most maga se gondolja komolyan? Annyi embere van, mint égen a csillag, miért egy civilt akar ebbe belevonni? Aki szabadulni akar a múltjától?

- Nézze. Én nem vagyok korrupt. Három gyerekes apuka vagyok egy jól fizető állással. Ami sajnos, néha igazságtalan. Segítenék önnek, komolyan, mert ami önnel történt, az tragikus. Tudom jól, hogy a félelemtől sose fog szabadulni. De a feljebbvalóim ezt akarják. Jobban mondva önt.

- Mert egyszer már beváltam, és mert van mivel zsarolniuk.

A hadnagy hátradőlt, és felsóhajtott.

- Valószínűleg igen. A kis Teo jól van?

- Igen, most épp felváltva vigyázunk rá én és Rina. Egyik héten ott van, a másik héten nálam.

- Miért van erre szükség? Magát jobban szereti nem?

- Igen, valószínűleg - sóhajtottam. Bár nem voltam benne biztos. Rinának nem lehet gyereke, ezért sajátjaként tekint Teo-ra. Bárhol volt eddig, bármit is csinált, ha neki ő kellett, jött és ott volt vele. Kivételes barátnő, és jó anya lenne, ha a sors nem cseszett volna ki vele. - De fel kell készítenem rá, milyen lesz, ha én kiesek a képből. Pont ez miatt - mutattam a férfire, de utána rögtön kijavítottam magam. - Ne értsen félre. hálás vagyok és leszek is önnek azért, amit értem tett. És tudom, hogy ez nem az ön hibája. Épp csak...

- Épp csak nekem tud most egyedül panaszkodni, mert engem köt a titoktartás, és amúgy is én kérdezgetem. Megértem.

- Köszönöm. Menjünk, hamar le akarom ezt zárni. Úgy sincs választásom.

- Sajnálom - kért még egyszer elnézést. Elindultunk a más jól ismert szobába, mit én csak hackerzugnak hívok. A fekete kalapos férfi már várt ránk, én viszont nem voltam hajlandó úgy dolgozni, hogy nézzenek közben.

- Kifelé.

- Nem lehet, a végén még-

- A végén mi? - szakítottam félre. - Megtalálom, amit akarnak aztán elmegyek. De úgy nem dolgozok, hogy közben a nyakamba lihegnek. Kifelé - intettem. A férfi a hadnagyra nézett, aki enyhén bólintott párat, és kivezette az illetéktelent. Mivel reggel már úgy fogadtak, hogy a nyakamba zúdították mit kell keresnem, könnyűszerrel léptem be a fekete webre. Nem akartam többet tudni annál, mint amit eddig tudok, ezért amit elolvastam rögtön el is felejtettem. A zsaruknak csak egy név kell, és én meg is találom. De ennyi.

Azonban amint felmerült a Kim családnév, a jelentéktelennek tűnő feladatból élet-halál kérdés lett. A hely, ahova kilyukadtam egy maffia szervezet volt. Már a névtől is felment a pulzusom. Már megint belerángattak oda, ahol a legnagyobb a sötétség. Utálom. Miért nem élhetek nyugodtan? Miért kellett anno pont engem belevonni abba a dologba? Nem sajnálom őket, elvégre mocskos bűnözők voltak, akiket lelepleztem, de ha valaha is megtudják a nevem, nekem végem.

- Lim Hadnagy! - kiáltottam fel. Rögtön belépett mellém, én viszont többet nem mondhattam. Nem tudtam mit mondani. Amint az oldal betöltött, és megláttam a nevet, a szívem kihagyott egy ütemet. Ez csak valami félreértés lesz. Kim Taehyung. Oh nem, ez képtelenség. Megannyi Kim Taehyung létezik a világban.

- Köszönjük, innen átvesszük. Szólok egy kollégának, hogy vigyen haza.

- Inkább sétálnék, köszönöm.

***

Anonymus143: Csajszi! Hát, hogy van ez? Ha én nem írok te baszol rám? :D

- Ne haragudj, sok volt ez a mai délelőtt.

Anonymus143: Szóval szabadnapos vagy. Jó neked! Én ma is az irodában rohadok. De hallottam valami nagyon érdekeset. Te ugye azoknál dolgozol, akik a játékot fejlesztik?

- Olyasmi. Ismerem őket.

Anonymus143: Tudnál szólni nekik, hogy mikor kiadatják hivatalosan ezt a nem játék játékot, ne vesszen el minden adat?

- Hogy mi?!! :O

Anonymus143: Azt hallottam, hogy törlődni fog minden, mert ez csak egy próbaverzió, és nincs szükség az eddigi adatokra belőle az eredetihez.

- Ennek semmi értelme!

Anonymus143: Nem akarlak elveszíteni! Még annyiszor beléd akarok csípni a beszólásaimmal :P

- Tudod te hova csípjél XD De nekem is hiányoznál. Holnap rákérdezek erre, és meglátom, mit tehetek.

Anonymus143: Holnap azonnal írj, ha megtudtál valamit!

Annyira örülök, hogy megtalált. Szeretek vele beszélni, még úgy is, hogy nem ismerem. Talán ez az egyetlen jó benne.

Másnap megpróbáltam félrerakni a Kim Taehyung nevet, és felemelt fejjel, magabiztosan léptem, be az irodába. Mint mindig, a többiek már rég dolgoztak, mikor én még csak a felfelé vezető lépcsőket róttam. Ebédszünetben lemegyek a kivitelezőkhöz, és megpróbálom megbeszélni velük, hogy ne töröljék az adatokat. Ha kell, segítek nekik átírni a rendszert egy erősebbre, ami képes tárolni az eddigi beszélgetéseket. Ezért megéri a túlóra. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én vagyok az, aki a próbaverzióban talált egy olyan személyt, akivel jól el tud beszélgetni. Ez csak... Szívesség. Idén lehet végre nem virgácsot fogok érdemelni.

- Áh Nina, jó reggelt - fordult felém Taehyung. Az első, ami szembetűnt a rosszul megkötött nyakkendője volt. - Öt perc múlva tárgyalás, szükségem van magára.

- Minek? - léptem elé, és nyúltam fel a piros anyaghoz, hogy újrakössem. - Eddig nem vitt még egyre se.

- Ezen muszáj a jelenléte. Legalább tanul egy kicsit.

- Ön is tanulhatna. Mi ez a csomó? Eddig, hogy sikerült megkötnie?

- Eddig nem kellett megkötnöm - vont lezserül vállat. - Nem szedtem szét, csak éppen annyira széthúztam, hogy a fejemen átférjen. De ma kicsit jobban megrántottam.

- Értem. Nos, felőlem mehetünk.

- Nem, még nem! - állított meg, mikor már épp akartam indulni. - Így nem jön velem sehova!

- Miért, mi a baj? - néztem végig magamon. Ugyan úgy néztem ki, mint minden egyes nap. Kivéve, hogy ma szoknya helyett - ami a szárogatómon lóg otthon - a nadrágomat húztam fel.

- Így túlságosan magára vonja a figyelmet. Túl szép a szemnek.

Kijelentésére először köpni-nyelni nem tudtam. Tátva maradt még a szám is, és már épp egy beszóláson törtem a fejem, mikor elém lépett, és a betűrt fehér blúzomat kihúzta. Leengedte a nadrágomra, így félig eltakarta a fenekem. Az utolsó gombot, ami épp nem fojtott meg óvatosan bebújtatta a helyére, és a szabadon hagyott tincseimet kontyba fogta. Meglepő, hogy egy egyszerű nyakkendőt nem bír megkötni, viszont a női kontyot ismeri. Biztos sokszor találkozott már az ágyban vele.

Kivett egy nedves törlőkendőt, és az enyhén vörös rúzsomat, amire ma reggel nagy nehezen rávettem magam két simítással letörölte. Ezek után a szempillámra pillantott, de még ha nem is ért hozzá, az leesett neki, hogy azt nem fogja tudni ilyen könnyedén leszedni, ezért hagyta. Utolsó simításként elővett egy szemüveget a fiókjából, de amint rám adta rájöttem, hogy ez csak dísz. Nem is értem, minek tart ilyet magánál.

- Így már mehetünk.

- Most már elég ronda vagyok? - csaptam sértődötten a combomra. Taehyung mögém lépett, és a nyakamra simított, egészen a tarkómig. Hideg lánc csiklandozta a kulcscsontomat, és valami nehezet éreztem magamon.

- Ön sosem lesz elég ronda ahhoz, hogy elkerülje a férfiak tekintetét, Miss Malley - a medálhoz érintettem a kezem, amit a nyakamban hagyott egy aranylánccal. Mégis miféle ajándék adás volt ez? Nem kérdeztem, miért kaptam, féltem a választól. Inkább csak lehajtottam a fejem, és elindultam az ajtó felé. Ő pedig szorosan jött utánam.

Ám a tárgyalóteremig nem jutottunk el. Már akkor tudtam, hogy baj lesz, mikor a hátunk mögül egy ismerős hang megszólította teljes nevén Taehyungot.

- Letartóztatom.

- Miért is? - kérdeztem helyette. A főkapitány lepillantott rám, de mint mindig, tartotta a szavát.

- Magácska kicsoda? Talán az ügyvédje?

- Nem. Én a titkárnője vagyok, és most épp egy fontos tárgyalásra tartunk.

- Attól tartok, egyedül kell mennie. Maga velünk jön. Út közben ismertetem a jogait, és a vádat.

- Taehyung - szólítottam meg a férfit, aki összezavarodott fejjel visszanézett rám, de többet már nem tehetett. Az örök elvonszolták tőlem. Ott maradtam egyedül a folyosón a gondolataimmal. Talán tényleg ő az, akitől félnem kellene? Aki ha rájön, ki vagyok végezne velem? Akinek lelepleztem a szervezetét, és tönkre is tettem ezzel?

Taehyungtól rettegtem évek óta?

Éééés milyen érdekes, hogy bárki, akár régi akár új a wattpadon, észreveszi ezt. Hogy mindegy, mennyire igényes valaki, nem fogják megtalálni az olvasói, mert nincs telerakva +18-as tartalommal a könyve. Az nem számít, hogy mennyit görnyed valaki egy fejezet fölött, mennyi idejét veszi el az, hogy utána néz a dolgoknak, vagy mennyit szenved a fogalmazásával, hogy élvezhető és jó legyen. Azoknak van ezres/milliós olvasottsága akinek a könyve tényleg teljes mértékben (vagy nagy részben) a +18-as keretekben mozog.
Félreértés ne essék, nem vetem meg, hisz én is írok olyat (imádom is xD), de ha már valaki olyannal akarja kitölteni a sztori 80%-át, legalább lenne egy ütős háttértörténete. Vagy kidolgozott összetett karakterek.
De hát mindegy, ez sosem fog változni, we love wattpad :D csak panaszkodni volt kedvem mert egyre többen hagyják itt a wattpadot, bocsi~ 💜