Ahogy hallgattam a főnököm búcsúbeszédét, egyre inkább azon gondolkodtam, hogy fogom túlélni a következő vezetőt. Nehezen alkalmazkodok új emberekhez, őt pedig már megszoktam. Ő tanított be, és ő formált olyanra, hogy a munkakörömben a legjobb legyek cégen belül.

- Szóval ha bármi gondotok van, nyugodtan keressetek fel. Nem meghalok, csak munkahelyet váltok - nevetett fel. Rajtam kívül a többiek is felsóhajtottak. Főképp azok, akik nála kezdtek el dolgozni. Kis szünet után zsebre dugta a kezét, és a faliórára pillantott. - A főnök hamarosan megérkezik, addig mindenki szedje össze magát.

A csapat szétszéledt, így én is visszamentem az asztalomhoz. Az irodába nem szívesen tevékenykedek úgy, hogy nincs bent a vezető. A végén még rám fognak valamit, amihez semmi közöm, mint a múltkori lopásnál.

- Azt hallottam, hogy Taehyung jön vissza - szólalt fel Yumi. Erre a fele csapat felé pillantott, nagy mosoly jelent meg mindenki arcán.

- Ki az a Taehyung? - vontam vállat.

- Oh, tényleg, te akkor jöttél mikor már ZuHo igazgató volt. Taehyung volt az előde. Övé ez a cég, csak elment mert valami fontosabb munkát talált.

- Yumi, honnan veszed, hogy ő jön vissza? - kérdezte Beka. Ő és én nagyjából egy időben kerültünk a céghez, ezért remekül kijöttünk egymással. A beilleszkedést sokkal könnyebb volt ketten megoldanunk, és hamar meg is találtuk a közös hangot.

- Belsős infó - rebegtette meg pilláit Yumi. Ő tipikusan az a lány, akit kívülről egy oltári nagy kurvának néznek az emberek, pedig valójában egy ,,csupaszív" lány, akinek kicsit nagy az egója, és imádja a divatot.

- Igazad lehet. Most parkolt le. És igen, helyesebb, mint mikor elment - szólalt fel Karen, Yumi társa. Mindenki haptákba vágta magát, még az is, akiről tudtam, hogy nem ismerheti Taehyungot, elvégre jóval utánam jött. A lift kijelzője mutatta nekünk, mennyire van tőlünk. A lányok alig bírtak magukkal, ezért én inkább kiváltam a sorból, és a falnak támaszkodtam. Rossz érzés fogott el, amint a szám a mi emeletünkére váltott.

Az ajtó kinyílt, és kilépett egy öltönyös, rettentő magas, szürke hajú szemüveges srác. Szemei jéghidegek voltak annak ellenére, hogy a barna legszebb árnyalatában csillogott. Végigfutott rajtam a borzongás, tudtam, hogy itt gond lesz.

- Üdv újra közöttünk, Főnök - szólalt meg végül Yumi, míg a többiek csendben meghajoltak.

- Jó újra itt. Nem is húzom tovább az időt. Akiket nem ismerek, ki vannak rúgva. A többiek, munkára - ide-oda lóbálta a kezeit, körbemutatva a társaságon, kikre is gondol. Egy pillanatra nyelni is elfelejtettem a döbbenettől, és ahogy elnéztem, nem én voltam az egyetlen. Köhintettem egyet, és előrébb léptem, mert láttam, hogy a többiek leszegett fejjel elindultak volna csomagolni.

- Már elnézést - vittem feljebb a hangom, hogy mindenképp meghalljon. - De miért rúgja ki a csapata felét?

- Nincs szükségem ennyi emberre, és ha választanom kellene olyanokat tartanék meg, akiket ismerek. Nem hiszem, hogy pont neked kellene magyarázkodnom, kedves... - elbizonytalanodott, és a nevemet várta. Hát abból nem eszik ez a barom! Elvégre már ki vagyok rúgva, nem? Mindegy, mit mondok.

- Oh, akkor csak összegzem, mit is csinált, kedves főnök - direkt nem hívtam a nevén, hogy bosszantsam. - Ő ott Yuko, három gyerekes anya, akit elhagyott a férje a bankkártyájával. A cégnél ő a legjobb bérszámfejtő. A következő lány KiJu, aki az online oldalainkat figyeli. Nem fontos, csak a facebookot, a twittert, az instagramot, és a hivatalos blogunkat. Mellette áll cégen belül a legjobb grafikus, aki nem mellesleg a távollétében a grafikus osztály vezetője lett a tudása miatt. - Láttam a többieket, hogy el vannak képedve, és szívük szerint leállítanának, de olyan ideges voltam, hogy már magamat se tudtam volna megállítani. - Aztán ott van még Hoo, aki kilenc nyelvet beszél folyékonyan, a tizedikről pedig épp most fog papírt kapni. A játékoknál fontos, hogy minél több nyelven elérhetőek legyenek az eladások miatt, és esetlegesen ne kelljen annyit fizetni az idegen fordítóknak, de miért is magyarázom ezt az igazgatónak? - biccentettem oldalra a fejem, majd megakadt a szemem még valakin, akit kihagytam, mert csak most ért fel a szintre. - És végül de nem utolsó sorban ott van WonJi, a biztonsági őr, aki az után került ide, hogy elküldtük az előzőt lopás miatt. Tudja, olyan kurva megbízható a cég biztonsági rendszere, hogy WonJi nélkül már hatszor megloptak volna minket.

- Nina.. - sóhajtott fel Beka, én pedig a homlokomra csaptam.

- A legjobbat pedig utolsónak hagytam. Ő itt Beka, akit egyedül hagyott az anyja, és nála jobban senki se látja át a cég pénzügyi dolgait. Általában Yuko-val együtt dolgoznak, hogy ne legyen semmi hiba, amit a kedves főnöknek kell korrigálni. Csak ennyi - mosolyodtam el a méregtől már vörösödő fejű Taehyung felé. - Gyerünk srácok, meghívok mindenkit egy kávéra!

Túltoltam? Lehet. Elvégre rossz szokásom, hogy amit gondolok, azt kíméletlenül ki is mondom. De ez a paraszt megérdemelte, még akkor is, ha ő az igazgató. Ki hallott már olyanról, hogy látatlanba kirúgja a fele csapatot? Ráadásul olyan embereket, akik segítettek a cégnek feljebb jutni a ranglétrán.

Magabiztosan elindultam a lépcső felé, ám Taehyung megállított.

- Mindenki, aki fel volt sorolva, most menjen haza - visszanézett a többiekre, akik már elővették a dobozaikat a pakoláshoz. - Levélben fogom értesíteni önöket a döntésemről. Ön viszont - fordult felém, és nézett kíméletlenül szigorú tekintettel. - Az irodámba. Most.

Szívesen visszaszóltam volna neki, hogy hisz én már ki vagyok rúgva, de mivel megváltoztatta a döntését, nem kockáztathattam a beszólásommal a többiek felé tanúsított jóindulatát. Még akkor sem, ha ehhez az én lebaszásom kellett. Ezek szerint átment neki az iróniám, amit belecsempésztem a mondandómba.

Amint becsukódott az ajtó, ismét az a kellemetlen borzongás futott végig a hátamon. Rég nem éreztem már ilyet, és emlékszem, akkoriban is gyűlöltem.

- Ha most le akarja szedni a fejem, közlöm, nem tűröm a jogtalan vádaskodást és sértegetést, ezért vissza fogok szólni.

- Maga roppant bosszantó. Kezdjük ott, hogy nálam a nő százhatvanöt fölött kezdődik, maga meg itt pattog nekem mint valami amazon.

- Ön sem szimpatikus, megnyugtatom - fontam keresztbe a karom. - Oh, és ha már a centiknél tartunk, tudja, nálam meg tíz fölött kezdődik a férfi - pillantottam le a nadrágjára, csak hogy biztosan megértse ez a töketlen, mire gondoltam.

- A helyzet az, hogy nincs szükségem másik titkárnőre, mert gyanítom, maga azt a szerepet tölti be. JiSoo-

- JiSoo három hónapja szülési szabadságra ment. Egy ideig nem jön vissza a céghez. Egyéb? - vontam fel a szemöldököm. Taehyung letette az asztalra a szemüvegét, és összecsípte az orrnyergét. Bosszantom, és ez nagyon tetszik.

- Mondjon valamit, ami megmenti a kirúgástól, mert nagyon a szélén táncol.

- Mit akar, mit mondjak? Nem nyalok seggeket a jobb fizetésért, és a kevesebb munkáért. Amit rám osztanak, elvégzem. Azért jelentkeztem ide, mert szeretem a munkámat. Imádom kipróbálni az új tesztjátékokat, imádom felírni a blogon jelzett hibákat amiket a tesztelők írnak, és imádom továbbítani és néha együtt dolgozni a javításán a műszakisokkal. A papírmunkától se riadok vissza, elég jó agyam van hozzá. Akar még valamit?

- Ezt a stílust felejtsd el - felelte mogorván.

- Maga felejtse el azt, hogy megmondhatja, hogy beszéljek. Egyáltalán nem érdekel, hogy Ön a főnököm, ha valaki seggfej, akkor annak megmondom, hogy seggfej, legyen az Ön, vagy az elnök. Nekem mint titkárnőnek az a dolgom, hogy őszinte legyek!

- Elég, kifelé az irodámból! - ordította el magát. Vállat vontam, intettem neki, és emelt fővel kiléptem az ajtón. Nem csaptam be, nem adtam meg neki ezt az örömöt. Visszamentem a többiekhez, összepakoltam azt a kevés holmimat, ami az asztalomon volt, és felszálltam az első buszra, amit elértem.