3. rész

Evindalról és a házasságról

I: Milyen a kapcsolatod a többi karakterrel?

Z: (hunyorog) Asszem sejtem, kire célzol.

I: Célzom valakire?

Z: Hát a tündére. A másik könyvből, a Tündeparancsnokból.

I: Evindalra gondolsz?

Z: (sóhajt) Nézd... Én mindenkivel igyekszem jóban lenni. Minek is ellenségeskednék bárkivel. Sőt, Evindallal még közös fejezetünk is volt. Nem is egy, az Evindal-novellákban. Aminek megjegyzem, ő a címszereplője, annak ellenére, hogy én is ugyanúgy benne vagyok, na mindegy... Ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg... (nem kis szemrehányás érezhető a hangjában) Na, szóval semmi gáz, jól megvagyunk, bár... hát vannak súrlódások. Persze ez természetes.

I: Beszélsz erről egy kicsit az olvasóknak?

Z: (előrehajol, körülnéz, suttog) Ezt most más nem hallja, ugye?

I: Hát... hallani nem hallja, nem.

Z: Szóval az van, hogy Evindal valószínűleg féltékeny rám. Ugye eddig ő volt a valaki, A férfikarakter, a Szerző abszolút kedvence.

I: És most te vagy? Átvetted a helyét?

Z: (nevet) Hát én ezt nem tudhatom, hogy mi jár a Szerző fejében... De az tény, hogy a kis sehonnani Zevran, aki eddig ugye számba se volt véve, meg különben sem „saját gyermek", szóval ez a Zevran most már egyszerre házas emberszerzet. Evindal meg... talán nem árulok el nagy titkot, hogy a trilógia végén, nos... nem házasodik meg Meriellel. De erről nem mondok többet, mert a végén még spoilerezek.

I: Ennyit jelent a házasság? Van, akik azt mondják, mindösszesen csak egy papír.

Z: (nevet) Nézd ez igenis fontos, az a férfi, aki fel tudja mutatni azt a tényt, hogy hozzá egy nő képes volt hozzámenni, az vitathatatlanul feljebb kerül a ranglistán. Ennyi. Meg aztán Evindal meg az én személyiségem, hát, ha valaki olvasott minket, látja, hogy nagyon különbözünk egymástól, hiába vagyunk mindketten elfek. Én mindig a hülyegyerek voltam, aki levadászta fél Euthoriát, tanulatlan vagyok, rohadtul nem végeztem semmilyen iskolát, még ha van is egyébként az élet dolgaihoz eszem, de papírom nincs róla. Az eredeti szakmám pedig bérgyilkos... Jó, ez később változik, de a második sem bír majd nagyobb presztízzsel. Velem szemben Evindal mindig is hűséges volt mindenkihez, katonai Akadémiát végzett, kinézem belőle, hogy kiváló eredménnyel, és keni vágja az Euthoriai jogi gyűjteményeket. De! Én házas vagyok. Ő meg nem.

I: És mit gondolsz, ez a különbség kettőtök közt áthidalhatatlan?

Z: Erre megint nehéz lenne válaszolni, hogy az-e. De létezni létezik.

I: (mosolyog) ha már egyszer a házasságra terelődött a szó... beszéljünk egy kicsit arról.

Z: (szintén mosolyog) Beszéljünk. Mondjuk ehhez jobb lenne, ha ketten lennénk.

I: Mi is éppen így gondoltuk. hívunk is egy vendéget.

(a stúdióban készülődés kezdődik, az egyik kamera az ajtó felé fordul)

Z: (arcán őszinte örömmel) Na vajon ki lehet az...?

(Dina érkezik hosszú, világos szoknyában, Zevran meg ő már messziről mosolyognak egymásra. Dina leül szorosan Zevran mellé, aki rögtön a vállára teszi a kezét.)

Z: Szia, drága.

(Dina egy sokatmondó mosollyal válaszol, majd mindketten együtt az interjúztatóra néznek. Dina összekulcsolja a lábát, kissé Zevran felé dől, míg Zevran testtartása is megváltozik, hátraengedi magát és szétveti a lábát.)

I: Jó így látni titeket, jó rátok nézni.

D: Köszönjük.

Z: Köszönjük.

I: Hadd kérdezzek bele rögtön a legszaftosabb témába. Milyen a szexuális életetek házasság után?

(mindketten nevetnek)

D: Nos, nekünk igazából csak házasság utáni szexuális életünk van. De... hogy milyen? Hát... jó.

(megint nevetnek)

D: Komolyra fordítva a szót. Azért is jó, mert Zevrannal nagyon sokat beszélünk a szexről.

Z: Igaz, nagyon sokat. Mi? Ja, igen, beszélünk is róla.

D: (nevet) Nagyon élvezetes vele a szexről beszélgetni, mert...

Z: Persze, hogy az. Beszélgetni is az.

D: (nevet) Szóval mint azt hallod, élvezetes vele beszélgetni, mert egyrész szókimondó, olyan értelemben, hogy nem kertel, nem válogat a témák közt, nincs előtte tabu. Másrészt viszont mégis néha nagyon viccesen, burkoltan fogalmaz.

Z: (nem szól egy szót sem csak vigyorog Dinára)

D: (visszanéz rá, vigyorog vissza)

I: Kezdem azt érezni, hogy így rögtön az elején ti már egy másik világba cseppentetek, és több kommunikáció folyik köztetek szavak nélkül, mint most kimondva.

D: Nem, dehogyis. Figyelünk.

Z: (széttárja a kezét) Hát... legalább mindenféle értelemben választ adtunk a kérdésedre, nem igaz?

I: (nevetve bólogat) Igaz, választ adtatok. Akkor hadd kérdezzek valami általánosabbat. Hogyan élitek meg a házasság mindennapjait?

D: Hát... nem mindig egyszerű. Ez igazából egy munka is. Nem kell azt képzelni, hogy minden nap ránkszakad a mennyország, és minden felhőtlenül happy. Néha egészen egyszerűen csak el kell tudni viselni a másikat, és ez munkával, úgy értem lelki munkával is jár. A házasság olyasmi, amit folyton építeni kell. Nem hullik az ölünkbe a boldogság csak úgy magától.

I: Tényleg? Pedig azt hittem, nálatok így van.

Z: Nem, nincs így. Dinának igaza van. Egy csomó mindenről máshogy gondolkodunk, és rengeteg dolog van, amiben kompromisszumot kell kötnünk.

D: Igen. Azt hittem, ismerem Zevrant, amikor megesküdtünk, mégis most rá kellett jönnöm, hogy a másik emberszerzet mindig újra és újra rejt magában olyan tulajdonságokat, amikkel csak később szembesülök.

Z: Igen, persze ez nem mindig jelent rossz tulajdonságot. Néha azt is. De... (Dinára mosolyog) néha adódnak egészen meglepő helyzetek, amikor rájövök, hogy Dinába újra és újra mindig bele lehet szeretni.

(Dina rámosolyog)

D: (bólogat) Ez így van.