2. rész

Szerelemről és gyermekáldásról

Elhelyezkedik a székben ismét, és kedvesen mosolyog az új interjúztató hölgyre.

Z: A kolléganőd elment?

I: Igen, most én vagyok itt helyette.

Z: (hátranéz, megvonja a vállát, mosolyog tovább)

I: (kedves mosoly) Evezzünk a BDSM téma után egy kissé talán enyhébb vizekre. Mit szólsz?

Z: Remek!

I: Szerelem.

Z: (szívja a fogát, majd nevet) Azt mondtad, enyhébbekre.

I: Mit gondolsz, sokan beléd szerettek?

Z. (hátradől, gondolkozik egy jó ideig) Hát ez egy jó kérdés. Figyelj, azért én ezt is kicsit máshogy kezelem. Most lehet a kutya sem hiszi el nekem, de én nagy vagyok azért a kegyetlen nagy Dun Juan. Mármint érzelmi téren. Én sosem tartottam fontosnak azt, hogy valaki érzelmileg belém habarodjon. Sőt. Talán erre már utaltam a múltkori interjúban is, de az a fajta voltam mindig, aki szerette megvédeni a körülötte lévő nőket. Akár érzelmi téren.

I: Ezt hogy kell érteni?

Z: Igyekeztem csökkenteni az érzelmi serülések lehetőségét. Lehet, hogy ezt a bordélyból hoztam, nem tudom. Ott azért nem voltak valami nagyon felkapva az érzelmek, ha érted, mire gondolok. Nem beszéltünk róla. Ha valaki kötődni kezdett valamelyik kuncsaftjához, nos, az okozhatott nemkívánt mellékhatásokat. De ez jól is van Így, ha az emberszerzet egy bordélyban dolgozik, akkor nem engedheti meg magának a szerelem luxusát. A végén még belehülyül.

I: (mosolyog) Még mindig nem válaszoltál.

Z: (zavartan nevet vissza) Azok a nők és lányok, akikkel én találkoztam a fogadókban, nos... Nézd, nem volt egyikük sem egy vesta-szűz. Reménykedem, hogy a legtöbben a helyén kezelték a dolgot. Meg én sosem voltam érzelmi skalpgyűjtő, minek lettem volna? Én nyíltan az elején elmondtam, mire lehet tőlem számítani. Most jut eszembe én Dinának is elmondtam az elején: (idéz magától) „Az te örömöd ajándék nekem is, Dina. Ha megengeded, adom, amim van. S csak annyit veszek el, amennyit önként adsz. Én ilyen egyszerűen működöm."
Ha belegondolsz, én Dinát is, az elején, az első éjszaka... pff... Nézzetek rám, olvassatok újra. Számításba se vettem. Persze, hogy nem, mert már rögtön látható volt rajta, hogy komolyan veendő nő. Az, hogy végül is így alakult, ahogy, amit egyébként nem bántam meg, az... nem is tudom minek köszönhető, talán az isteneknek. De én abszolút nem így terveztem. Szóval visszatérve a kérdésedre, remélem, hogy nem.

I: De mit gondolsz, előfordult, hogy valaki beléd szeretett?

Z: (megadón bólogat) Persze. Ezt éreztem is rajtuk. Akkor azokhoz, ha kölcsönös volt a szimpátia, visszajártam.

I: Értelek. És mi van a gyermekekkel?

Z: (értetlenül néz)

I: Mit gondolsz, van gyermeked? Vér szerinti, akiről nem tudsz.

Z: (kimered a szeme, hátradől) Huh, látom, ez a nehéz kérdések napja. Hm. Őszintén, nem tudom. Egy dologban reménykedem, hogy azért azok a nők, akikhez én járkáltam, nos, nem én voltam az egyetlen kuncsaftjuk, és biztos vannak erre női praktikák, hogy valaki ne essenek minden hónapban teherbe. Most nem ilyen tűzoltásról beszélek, hanem megelőzésről. A másik meg, hogy hallottam már olyanról, akiről legomboltak nem kis összeget, amikor egy leányzó másállapotba került. De engem nem nagyon keresett meg senki ilyennel.

I: De ettől függetlenül a dolog nem kizárható.

Z: (széttárja a kezét) Erre nem tudok mit mondani. Valóban nem.

I: Mit üzennél most a gyermekednek, ha tudnád, hogy lenne?

Z: (egyre jobban mereszti a szemét, de azért válaszol) Uh, hát ez kemény. Hát... valószínűleg azt, hogy sajnálom, hogy nem ismerem.

I: (értem, köszönöm)

Z: (széttárja a kezét) Ennyi volt?

I: Igen, ez most csak ennyi.

Z: Huh, pár rövid kérdéssel jól megizzasztottál. Hát ez nem tartott annyi időbe mint a múltkori BDSM-es téma.

I: (mosolyog) Ez valóban nem. Köszönöm az interjút.

Z: Én köszönöm. (kis idő múlva hozzáteszi) Asszem.