A Zevran interjúkban főhősünk egy elképzelt, modern világban egy riporterrel beszélget... ;)

Vigyázat, ez valóban egy 18+-os rész, főleg a nyelvezet miatt. A téma pedig a szexualitás, mert ugyan mi más érdekelné az interjúztatót. (Khm... meg az olvasót...) ;D

1. rész.

A gyerekkoráról és a BDSM-ről.

I: Mondd Zevran, te hogy állsz a szexhez?

Z: (a kérdésre hátraveti a fejét, és felnevet, a hangjában van még némi gonoszkás él is) Megmondom őszintén, már vártam ezt! Valójában erre megy ki az egész interjú, nem? (vékonnyá változtatja a hangszínét, és vállát sikkesen emelgeti, egy nőt imitálva) Zervaaan, na mi van a szexszeeel?

(Aztán hagyja a játékot, valamivel komolyabbá válik az arca.) Azért szerintem van itt a fejekben némi félreértés egyébként. Mondjuk az valószínűleg mindenkinek tiszta, hogy... (ártatlanul felvonja a vállát) én szeretem a szexet. Szerintem a szex kurvajó dolog. De tényleg, sőt, túl jó ahhoz, hogy elrontsuk mindenféle hülyeséggel.

Nekem már fialakoromban a bordélyban ez volt a véleményem, itt van valami állatjó izé, valami ajándék a Készítőtől, valami földöntúli kegyelem, tényleg, mi emberszerzetek meg elbasszuk mindenféle szarral... Komolyan. És ez engem már akkor is idegesített. A bordélyban, elég korán annyi, de annyi faszságot láttam, hogy csak belegondolok, és máris felkapom a vizet. És a többi kurtizán szomorú arca, ami minden nap szembejön veled, csak a legutolsó a sorban. Pedig azt is hogy utáltam nézni, a búskomorságot a fejeken...!

(Kissé elmosolyodik) Persze voltam törekvéseim, mert gondoltam majd én felvidítom őket, így tizenhárom, tizennégy éves fejjel, mert ugye akkoriban minden kis pöcs azt hiszi, hogy övé a világ, hát én is így hittem. És persze rájuk repültem. Na, ez is érdekes volt, hogy miért. Egyrészt mert serdültem, másrészt meg tényleg, sajnálatból. Mert azt gondoltam, jaj szegények, na, majd én... (Megint röhög) Mondjuk ők azt annyira nem preferálták, hogy munka után még én is a nyakukra járok! És persze mentek a madamhoz panaszkodni. A madam pedig elég jó üzletasszony volt, fogta magát, és lefoglalt engem annyira, hogy már ne legyen kedvem az ottani lányok után járkálni. Csinált nekem némi reklámot, és egy héten belül már én is a bordély dolgozói közt voltam. Azt már a könyvből tudjátok, hogy kik voltak az első látogatóim.

I: (A könyvből idézi Zevran szavait) „...volt pár kalandvágyó, férjükre ráunt, gazdag hölgyemény, akik úgy gondolták, érdekes lehet egy tizennégy éves fiatallal ágyba bújni... [...] a madam [...] egyszer beszervezett egy olyan harmincas-negyvenes egyedül élő nőt, akinek sosem volt férje. Szerintem nem tudtuk eldönteni, melyikünk a szerencsétlenebb..."

Z: (mosolyog) Ja, így van.

I: Hogyan éli meg ezt egy tizennégy éves fiú?

Z: Hm! Meg akarja váltani a világot, mert ahogy azt mondtam, azt hiszi, majd neki menni fog. Érdekes módon én egészen Dináig ugyanígy működtem.

I: Egészen Dináig?

Z: Aha, semmi nem változott bennem (hirtelen számolni kezd) olyan kilenc-tíz éven keresztül.

I: De hogy kell ezt érteni?

Z: Úgy, hogy bár nem ugyanazt csináltam, de ugyanabból a gondolatból táplálkoztam. Miután megöltem a nevelőapámat, szabaddá váltam, és azt gondoltam, na, most jött el igazán az én időm abban, hogy most tényleg megmutassam minden nőnek, milyen a jó szex. És ezt is csináltam, végig. A lányok, akikhez közöm volt, tipikusan fogadókban elég időt töltő, kimondottan vagy burkolt kurtizánok voltak, akik valahol mindig úgy félúton voltak a hivatásos kurvák és a simán csak feslett lányok között. Igen, mert tudod, ők a keresők. Ezek a csajok még nem tudták, mit akarnak, és egyszerűen csak magamhoz vonzottam őket, talán anélkül, hogy egyikünk is tudott volna róla. Az én fejemben ilyenkor mindig az volt, hogy egy, na akkor ma dugok egy jót, kettő, hagyján, hogy én jól fogom érezni magam, de a kiscsaj is. Aztán majd ebből megtudja, mit akar, de nem a kötelező aktusokat végigjátszani napi kétszer, háromszor, az is biztos.

I: Zevran a megmentő?

Z: Volt bennem egy ilyen szál, igen. Inkább várjon rám, mint legyen hivatásos. (Megint felemeli a vállát.) Mondjuk azért valljuk be, nagyon nem jöttek be ezek világmegváltó terveim, a legtöbb nő, akit ismertem a végén csak hivatásos lett.

De azért mégis, szerintem én mindenkinek azt adtam, amire vágyott. Általában előre kipuhatoltam tőlük, mit szeretnének, és tőlem azt is kapták. Akinek egy kiadós menet kellett, annak azt, akinek egy kis simi meg gyengédség, annak azt. (Nevet) Volt, akivel rendesen szerepjátékot játszottunk előtte, meg utána is, na jó, meg közben is, ő volt a kis piros sapkás tünde lányka én meg a gonosz farkas, hahaha...! (Aztán megint elkomolyodik.) Jó, egy dologra nem voltam hajlandó sosem, sosem bántottam közben senkit. Ez a fojtogassál légyszi Zevran, hát ez nekem nem jön be, bocs. Az én fejemben kétféle emberszerzet létezik, az egyikkel harcra lehet kelni és meg lehet ölni, a másikkal meg egy jót dugni lehet. A kettőt én nehezen mosom össze, bocsi.

I: Pedig ez mostanában elég kelendő topic. BDSM-nek hívják.

Z: Ja, hallottam róla, hát ő... izé.

I: Ez azt jelenti, hogy még Zevrannak is vannak gátlásai a szexben?

Z: (Előredől) Nekem a szexben? Heh! Lófaszt vannak gátlásaim, kikérem magamnak! Te olvastál engem egyáltalán?

I: Akkor ezt minek titulálod?

Z: Figyelj már, ez nem gátlááás, ezt nem úgy hívják. Ezt úgy hívják, hogy férfi vagyok, és így van összerakva a férfi agyam, a Készítő így alkotta meg, őt kérdezd, miért, ne engem. Amit az előbb mondtam a kétféle emberszerzetről, az igaz, de szerintem nemcsak én vagyok így ezzel, hanem a legtöbb férfitársam agya is így működik. Valakibe vagy a kardot mártjuk vagy magunkat. És a kettő együtt az úgy nehezen jön össze, na. Nem lehet egyszerre futtatni mindkét programot, mert kicrash-sel a gép!

(A világosító és az operatőr a háttérben felröhög, Zevran nevetve hátranéz rájuk.)

Z: De jól mondtam, nem?

(A srácok válaszolnak, hogy jól, és hogy egész szépen felszedett már magára némi modernkori tudást.)

Z: (int nekik) Köszi!

I: Szóval a BDSM-nél tartottunk.

Z: Ja, igen. Ez van. Így vagyunk összerakva.

I: Ezek szerint akkor ez csak egy női fantázia?

Z: (ráncolja a homlokát) Mi? Dehogyis.

I: Hát nem azt mondtad az előbb?

Z: (sóhajt) Figyelj, pontosan tudom, hogy mi ebben az izgató, sőt, én is izgatónak tartom.

I: És mi?

Z: Hát a birtoklás! Az, hogy annyira az enyém vagy, annyira a hatalmam alá kerültél, hogy ha akarnám, még bánthatnálak is, te meg se tudnál moccanni, sőt, éppenséggel meg is ölhetnélek közben, és kurvára sikerülne. De azért hidd el, még ha bérgyilkos is vagyok, nem ölök meg mindenkit, akit megtehetnék. Szóval miért kellene bántanom közben téged?

I: Valóban nem kell, de miért ne lehetne?

Z. (elneveti magát, majd rázza a fejét) Figyelj... ebben a stúdióban nemcsak téged, (néz az interjúztatóra sokatmondón), de az egész stábot ki tudnám nyírni, ha akarnám, és ja, ez is sikerülne. (A srácok, akik az előbb még együtt nevettek vele, most síri csendben hallgatnak.) 

Aha, szerintem most már nemcsak érted, de érzed is, hogy mire gondolok, nem? Ezt még így említeni is gáz, pláne megtenni. Pláne szex közben ezt bizonygatni! Vágod, mi a fenének...?

(Kis csend van, Zevran folytatja.)

Szóval, én nem tudom, de ha én nő lennék, és a hapsi azt mondaná nekem, mucikám, nem baj, ha miközben elélvezel, kicsit itt a nyakadnál beléd szorítom a levegőt, hááááát... Én menekülnék tőle, az biztos.

I: És ha a nő akarja?

Z: (hümmög) Annak meg megmutatnám, hogy mire vágyik valójában.

I: Te tudod, hogy mire vágyik valójában?

Z: Persze. Egy igazi férfira. Gondolom, az kíván ilyet, akinek Puhapöcsék jutottak.

I: És mit gondolsz azokról a férfiakról, akik benne vannak a BDSM játékban?

Z: (megrántja a vállát) Semmit. Ja, a férfiakról? Oké, róluk is semmit.

I: Miért a nőkről mit?

Z: (kis ideig hallgat) Mint mondtam, semmit.

I: De van valamiféle rossz érzés benned velük kapcsolatban, nem?

Z: (kényelmetlenül) Dehogy van. Legfeljebb az, hogy tévednek.

I: Miben tévednek?

Z: Abban, hogy ez nekünk bejön.

I: Mert nem jön be? Úgy érted, a BDSM nem jön be egyetlenegy férfinak sem? Akkor hogyhogy mégis megteszik?

Z: (megint sóhajt), Oké... Figyelj, erre mi tényleg rohadtul nem izgulunk. A legtöbbünk legalább is. Ha valaki mégis megteszi, akkor az csak rátok hagyja.

I: Nem izgalmas valakit teljesen birtokolni?

Z: (az idegesség láthatójelei mutatkoznak az arcán, mint aki úgy érzi, nem értik, amit mond) De. De, az izgalmas. Az ellenfeledet kipicsázni, az is izgalmas. A kettőt együtt csinálni viszont érthetetlen.

I: Szóval nem tudsz elképzelni olyan férfit, aki erre izgul.

Z. (értetlenül rázz a fejét) De, el tudok képzelni. Viszont az nektek nem kéne.

I: Biztosan?

Z: Tuti. Figyelj, azért a szexben egyszerűen csak jelen van a kiszolgáltatottság. És ha már egyszer itt tartunk, nemcsak női oldalról, van egy pár pillanat ott a végén, amikor mi vagyunk totálisan kiszolgáltatva nektek, se lát se hall módon. Ha találsz olyan férfit, aki azt mondja neked, figyu bébi, miközben kielégülten lihegek, pont a vége után pár pillanattal, légyszi verjél már be nekem pár gyomrost, jó? Szóval ha megvan ez a csóka, akkor megtaláltad azt, aki teljesen átérzi, és megérti és szívesen is csinálja veled a fojtogatós játékot. A többi legfeljebb legyint rátok, és megcsinálja, de rohadtul nem ért vele egyet. Ja, és... egyébként annak akkor fontos se vagy. De ez már tényleg messzire vezet.

I: Jól sejtem, hogy volt már ilyen tapasztalatod? Kérte már tőled is valaki, hogy fojtogasd szex közben?

Z: (bólogat)

I: De akkor te nem elégítetted ki a vágyait, igaz?

Z: (a szeme kezd villámokat szórni) Tessék? Hát éppen ezt mondom már mióta. Dehogynem!

I: És fojtogattad?

Z: Nem. De kuuuhurvára megdugtam. Mindenféle körítéssel, ahogy azt kell.

I: Körítéssel? Részleted?

Z: Volt egy kis hajhúzás – megjegyzem, azt is csak a hajtőnél szabad, máskülönben tényleg rohadtul fáj –, egy kis falhoz szorítás, egy kis óvatos harapdálás, meg egy neki megfelelő tempó és határozottság Ennyi. De szex maradt. Nem lett belőle valami más.

I: És miközben azt kérte, fojtogasd, mit tettél? Hogyan mondtál nemet?

Z: Sehogy. (Vállat von. Mintha már közel sem élvezné annyira a témát.)

I: Mást nem kért?

Z: (elsötétült tekintettel) Deee... Honnan tudtad? Ugye nem te voltál?

I: Nem. De mit kért még?

Z: Azt, hogy pofozzam meg.

I: De te ezt sem tetted, ezek szerint?

Z: Nem hát. (rázza a fejét)

I: És aztán? Mi lett a vége?

Z: Vigyorogva megköszönte, és... ha jól emlékszem, hozzám bújt, és elaludt...?

I: Szóval ez neked elég visszajelzés?

Z: Nekem elég. (megint felrántja a vállát. Aztán hirtelen nagy levegőt vesz) Hadd kérdezzek, vagyis inkább kérjek most én is valamit. Nem hagyjuk már ezt a BDSM témát a francba? Hosszú percek óta erről beszélünk, pedig kurvára nem ér ennyit.

I: (kissé zavartan) Oké... (keresgél a lapjai között. Közben azért még felteszi a kérdést) Nem vagy ezzel az új trenddel jó viszonyban, igaz?

Z: (ingatja a fejét, hogy már megint erről van szó, de azért válaszol) Az legelején arról beszéltünk, hogy bosszantó, hogy a szexet mennyire el lehet rontani. Na, azt hiszem, ennek van egy ilyen vetülete is.

I: (kiszól a stábnak) Srácok elhagytam a papírokat. Tudjuk folytatni egy kis szünet után?

(halk morajlás, az interjúztató nő kis kosztümjében és magassarkújában eltipeg onnan.

Zevran végignéz rajta, de nagyrabecsülés nincs a szemében)