– Szépnek találsz engem, Zevran?

– Óhó, ez bizonyára egy költői kérdés, és a szívem hölgye egy költői válaszra vágyik, arra, hogy cirádás mondatokkal magasztaljam eme...!

– Nem, Zevran. Tényleg komolyan kérdeztem. Csak egy egyszerű igen vagy egy nem a válasz.

– Hm. Mi történhetett? Szívem hölgye bús arccal furcsa kérdéseket tesz fel nekem. De vajon elég lenne-e egy egyszerű igen egy ilyen csodának mint te vagy?

– Tudod...

– Hm? Figyelek, kedvesem.

– Én sosem kértem ezt. Sosem akartam szép lenni. És sosem tettem túl sokat azért, hogy az legyek. De... miért? Mondd, miért sötétíti el az emberszerzetek agyát ennyire az irigység?

Zevran megsimogatta az arcát.