Zevran sat down by the fire, right next to Dina. He first moved his eyes, then his head toward the girl. Then smiled with his usual smile.

The girl glanced over and turned as well. As Leliana watched them, something came to her mind. She stood up and sidled next to Dina.

"Come, let me show you something..."

She followed her to the tent, excited.

"What is it?"

"Nothing. I just didn't want to make it so obvious. He's an assassin, he'll know my intention if I say I want to talk to you privately. Come on, girl... he's looking at you..."

She shrugged. "So what...?"

"So what? Don't you think he's ridiculously good-looking?"

"Okay... I admit it, I do. But it doesn't mean anything."

"I don't understand you. He looks at you all the time, you think he's good-looking, and you still say it's nothing...?" Leliana shook her head in disbelief.

"Come on, he stares at every girl in this camp!"

"Well, he definitely doesn't stare at me like that..."

"Then what?"

"Stop being dense!"

"You're the one being dense! First: That man out there is an assassin, yes. So why should I trust him? Second: He's a womanizer, everybody knows that. He can pray any woman to bed, and worse, he does it—we saw it in the tavern last week. So I just don't understand how you can suggest such things. He's the last person I want to do anything with. Let alone he's big-headed and arrogant. Is he good-looking? Absolutely. But he irritates me, come on, he'd be good for nothing else. And now, please forgive me, I'm cold, and I want to go back to the fire."

_____________________________________________________

Zevran leült a tűz mellé, közvetlenül Dina mellé. Először a szemét, majd a fejét fordította a lány felé. Aztán elmosolyodott a szokásos mosolyával.

A lány rápillantott, majd ő is odafordult. Ahogy Leliana figyelte őket, valami az eszébe jutott. Felállt, és odaoldalgott Dina mellé.

– Gyere, mutatok neked valamit...

A lány izgatottan követte őt a sátorhoz.

– Mi az?

– Semmi. Csak nem akartam ennyire nyilvánvaló lenni. Ő egy orvgyilkos, tudni fogja a szándékomat, ha azt mondom, négyszemközt akarok beszélni veled. Ne már... folyton téged bámul!

Dina megvonta a vállát. – Na és?

– Na és? Nem gondolod, hogy őrülten jóképű?

– Oké... elismerem, az. De ez nem jelent semmit.

– Nem értelek. Állandóan téged néz, beismered, hogy jóképű, mégis azt mondod, hogy ez nem jelent semmit...? – Leliana hitetlenkedve rázta meg a fejét.

– Ugyan már, minden lányra bámul ebben a táborban!

– Hát, rám biztosan nem így bámul...

– És akkor mi van?

– Ne legyél már ennyire értetlen!

– Te vagy az, aki értetlen! Először is: Az a férfi odakint egy orvgyilkos, igen. Szóval miért kéne bíznom benne? Másodszor: Nőcsábász, ezt mindenki tudja. Bármelyik nőt ágyba tudja imádkozni, és ami még rosszabb, meg is teszi, láttuk a kocsmában a múlt héten. Szóval nem értem, hogy ajánlhatsz ilyesmit. Ő az utolsó, akivel bármit is kezdenék. Nem is beszélve arról, hogy kihaénnem és arrogáns. Jóképű? Abszolút. De idegesít, komolyan, semmi másra nem lenne jó. És most, kérlek, bocsáss meg, fázom, vissza akarok menni a tűzhöz.