Tharoden jelenléte már önmagában is meglepetést keltett a Vörös Örvényben. A törpe leszegett, bágyadt arccal állt meg a hallban, igazán körül sem nézett.

– Siss! – Az egyik testőr a nőhöz lépett, majd a törpe felé mutatott. Pár örömlány érdeklődő tekintettel lézengett a folyosón.

Siss amint meglátta, sejtette, hogy valami nincs rendben. A vendég ábrázata túlontúl elütött a szokásostól.

– Tharoden? – közelített felé. – Hogyhogy itt?

– Harod meghalt.

A levegő mintha jéggé vált volna.

A köszönés elmaradása, Siss nyitott ajka, sűrű pislogása, a törpe leszegett feje, a kurtizánok ijedt összesúgása, a testőrök egymással váltott tekintete mind azt jelezte, hogy az idő egy pillanatra megállt a Vörös Örvényben.

– Tessék...? Hogyhogy meghalt? – Ebony lépett elő, kétségbeesett szeme kigúvadt, mikor a törpe felé hajolt.

– Vérbe fagyva találtuk a szobában. Leszúrták. Dina volt az! Láttam elrohanni véres ruhában! Biztosan ő volt!

Ebony maga elé bámulva ült le, az örömlányok síri csendben, mozdulatlanságban meredtek a beszélő felé.

Végül Siss volt, aki először magához tért. Megrázta magát, vett pár nagy levegőt, aztán fel-alá kezdett járkálni a hallban. Majd megtorpant, kezét a szája elé téve suttogott.

– A jóslat szerint... Dinának kellett volna meghalnia... Ez nem lehet! Ez nem lehet, Tharoden!

– Így volt! – kiáltott fájdalmában a törpe. – A saját szememmel láttam!

Siss hirtelen otthagyott mindenkit, és az emeletre rohant, pár testőr követte. Berontott Harod irodájába, a kis félreeső asztalon még ott sorakoztak a pár nappal ezelőtt kiterített kártyalapok. Siss föléjük hajolt, és cikázó tekintettel leste őket. Középen a Halál még mindig ugyanolyan görnyedten állt, bár talán már mintha mosolygott volna kifele, Sissre, kárörvendő szája furcsán ívelt felfele.

Ott volt minden, a nő most látta csak. Középen a Halál mellett ott volt a Fiatal lány és a Papnő figurája, ott volt az Éjszaka, ott volt a Vágy és a Harag, ott volt a Szerető és mellette a Vesztes is.

Siss először csak a fejét fogta, majd vörös hajába markolt, nagy levegőt vett, és felnézett a plafonra.

Adott magának pár rövidke pillanatot, majd a testőrökhöz fordult, a hangja keményen roppant bele a levegőbe.

– Mostantól én vagyok a Vörös örvény vezetője.