Sziasztok, megint kicsit több idő kihagyása után, de megérkezett a mai rész is:)

Aki már olvasta a kritikáimat, az biztosan észrevette, mennyire erőltetem mindig a leírásokat, hogy több legyen belőlük, változatosabbak legyenek, úgyhogy gondoltam célszerű lenne írni is róla, mert a fiatal kezdő írók nagy része nem fektet rá akkora hangsúlyt, mint amekkorát kellene. 

Ezen kívül pedig készültem még egy feladattal, mivel az előző nagyon jól sikerült. Ha szeretnétek, akkor bevezethetjük, hogy minden cikk végén lehet egy a témához köthető feladat és ha van rá igény, akár a kommentekben "véleményezhetem" őket, segíthetek, hogyan tovább. Ha ez valakit érdekel, akkor jelezze nyugodtan! (Egyébként a karakteres ötletek nagyon kreatívak lettek, jó volt átolvasni őket - többször is-)

Tehát mielőtt még mélyebben belemennénk, meg kell ismernünk a három alapszabályt a leírásról.

1, Sosem túl sok

A párbeszédekkel ellentétben leírásból bármennyit beleilleszthetünk az irományunkba, ha jól bánunk vele, nem is fog soknak tűnni. Ezzel a módszerrel sokkal könnyebben válnak az olvasók a történet világának a részesévé, mint a gondolatjelekkel. Bármit kifejezhetünk, amire szükségünk van, mit látnak, hallanak, szagolnak, éreznek, tesznek a szereplőink, és ezt meg is kell tennünk, hogy az olvasóközönség számára élvezhető legyen az olvasás. 

2, Nincs sablon

Ezt úgy kell értelmezni, hogy mindenféle zsánerben más és más kifejezéseket kell használnunk, nem lehet egy jól bevált taktikánk, vagy mindig használt szólásaink. Mert például egy olyan mondat, hogy "A lemenő Nap sötétséggel és homállyal borította el a várost, előcsalogatva a sikátorokban megbúvó csuklyás alakokat." nem biztos, hogy egy romantikus történetben megtalálná a helyét. Ezen kívül ha E/1-ből írunk, akkor hiába maradunk meg a jólbevált zsánerünkben, mivel minden ember más, máshogyan is kell gondolkodnunk az ő fejükkel. Tehát nincsen sablonszöveg, gondolkodni kell.

3, Bővítés

Ez főleg a fiatal íróknak fontos - bár nem hiszem, hogy harminc pluszos emberkék gyakran előfordulnának a Wattpad-on -  mivel a korukból következően még nem rendelkeznek olyan bő szókinccsel, tudással, mint például a harmincasok. Sok ismeretlen kifejezés, szófordulat pont kapóra jöhetne egy-két résznél, de ha nem olvasunk más szépirodalmi műveket, akkor nem lesz miből merítkeznünk. Ezért is fontos az olvasás, lehetőleg nem Vöröspöttyösökből, mert az bővíti a szókincset, sok érdekes szituációval, szereplővel találkozhatunk. Mellesleg, ha még tetszik is, amit olvasunk, akkor még élvezhetjük is, ami azért nem olyan szörnyű.

Úgy, hogy ezeket már tisztáztuk, beszélhetünk komolyabban is a leírásról. 

Tehát, hogyan legyen hiteles, hogyan tehetjük élővé a történéseket/helyszíneket?

Először is - mint azt már kritikákban sokszor megemlítettem - szörnyen fontos az érzékszervek használata. Nem elég látni, hallani, szaglászni, tapintani is kell. Ha a szereplő éhes, akkor már máshogy viszonyul az illatokhoz, hisz mindenhol az ételt érzi. Vagy ha valami büdös, az is reakíciót vált ki belőle, nem elég leírni, hogy elsétál a szemetes mellett, érdemes megemlíteni, milyen szagok keveredtek, így élőbbé válik a jelenet. Ezen kívül a hallás fontos lehet például a szereplők ábrázolásához is. Egy mélyebb basszus férfihang, vagy egy magasabb bariton, máris hatalmas különbséget tesz a személyiségek között. Tapintással szintén élőbbé tehetjük a szituációt, ha például a gyermekkori takaró puhaságáról beszélünk, akkor nem csak egy fizikális tényt közlünk, hanem nagy valószínűséggel, ha a szereplő pozitívan gondol erre vissza, akkor kapunk egy jelzést arról, hogy boldog gyerekkora volt. Az ízeket, pedig nem csak étkezésnél használhatjuk, hanem érezhetünk érzelmeket is, például félelmet, boldogságot, csalódottságot. Ezekkel érdekes játszani, és sokkal szebb összképet teremthetünk. 

Továbbá élőbbé tehetjük a szituációt a hangutánzó és hangulatfestő szavakkal is. Hisz ha valaki csak megy, az önmagában nem mond túl sokat. De ha bandukol, cammog, lófrál az már ad egy rövid utalást a szereplő lelki világáról, valamint egyszerűbb is elképzelni. A hangutánzó szavak is ezt a célt szolgálják, mivel egy városnak, falunak, erdőnek, vagy korháznak mind-mind más sajátos zajai vannak. Ha ez nem megy rögtön írás közben, akkor segíthet, ha a mindennapokban  néha, ha van időtök megálltok valahol pár percre és összegyűjtitek - akár telefonba, vagy egy füzetbe - a különböző hangokat, amiket éppen hallotok. És legközelebb, amikor már a billentyűzet felett ültök, csak megnézitek a jegyzeteket és sokkal könnyebben fog menni a leírás is. Ugyanez igaz az emberekre is, mert nyílván más szituációkban hörög, szipog, liheg, nyög az ember. Lehet ezeket állatiasabb hangokkal is kombinálni, például egy negatív szereplő nyeríthet, egy undorítóan evő, vagy pajzán tinédzser röföghet és a pletykás lányok pedig csiripelhetnek.

Valamennyire a mondatok hosszúságára is oda kell figyelni, mert ha túl sok a tőmondat, akkor nagyon szaggatottá válik a leírás és nehéz, élvezhetetlen lesz olvasni, aztán meg ha túl sok a barokkos, agyoncifrázott körmondat akkor is kellemetlen lesz olvasni, mert egy idő után belefárad az ember. Persze erre gyakorlással könnyen rá lehet érezni, külön segít, ha írás után átfutjuk, mit alkottunk, mert ha magadban hangosan olvasod, akkor nagy valószínűséggel érzékelheted, ha nagyon szaggatott, vagy túlságosan is egybefolyó.

Érdekességnek még megjegyezném, hogy a különböző hangzású szavak is más hangulatot tükröznek. Például a magas és mély hangrendű szavak között is van különbség, továbbá vannak szavak, amelyeknek kellemes, ütemes hangzásuk van és vannak a leginkább idegen nyelvekből eredendő betűtorlódásosok is - absztrakt - amik szintén más hatást tükröznek.

Ha E/1-ben írunk, akkor sok mindenre oda kell figyelnünk. Például máshogy látja a világot egy tinilány és egy hatvanéves leszerelt katona. Különböző dolgokokat emelnek ki a hétköznapi életképből és másféleképpen reagálnak rá. Ezen kívül egy hétköznapi férfi egy nővel ellentétben egyszerűen kezeli a színeket, van piros, zöld, kék, sárga és talán még lila, a többi pedig nem számít. Ezzel szenben a nő már árnyalatokban és mintákban is beszélhet. A fényképészek/festők  érzékenyebbek lehetnek a színhatásokra, fény-árnyviszonyokra, különböző állóképekre. Jobban megfigyelik a szituációkat és gyakran azt kívánják, bár lefotózhatták/festhették volna azt a pillanatot. Művészek pedig különösképpen észreveszik a potencionális múzsákat, olyan embereket, akik mellett lehet más járókelő könnyen elsétált volna.

Fontos arra is gondolni, hogy milyen lelki állapotban van a szereplő, mert ez befolyásolhatja, hogyan látja a dolgokat. Például, ha egy nehéz hátizsákot cipel, akkor magasabbnak tűnik a domb, mint amikor a kutyát sétáltatja. Vagy közelebbnek tűnik a kapu, ha a szerelmével sétál, mint amikor egy fárasztó napból sétál hazafelé. Tehát sok minden relatív, nem szabad könnyelműen átugrani ezeken az apró részleteken sem. 

Gondot okozhat még E/1-ből leírni a főszereplőt. A legnagyobb klisé, ami ilyenkor előfordulhat, az az, ha a karakter a történet elején beáll a tükör elé és elmondja, mit lát. Ezt felejtsük el. Néha érdekes, hogy miként látja magát a tükörben, de nem lehet ez a támpont. A különböző tulajdonságokat el lehet itt-ott rejteni, például arról érdeklődhet, hogy vettek-e neki sampont festett hajra, vagy mérgelődik, amiért már megint nem fér bele a farmerébe, fésülködés után szomorúan szedi ki a rengeteg fekete hajszálat a keféből és így tovább. Össze is hasonlíthatja magát valakivel, itt lehet kisebb utalásokat tenni az önbizalmára, mert valaki mindig arról álmodozik, hogy bárcsak olyan lehetne, míg mások lenézik a többieket. Az, hogy valaki kék szemű, vagy vörös hajú, önmagában nem elég.

Ezeket felhasználva adnám fel a feladatokat, akinek van kedve, megcsinálhatja és akkor fűzök is hozzá véleményt/tanácsot, ha kívánja az illető.

Tehát három választási lehetőség van, de ha valaki szeretné megcsinálhatja mindhármat, hisz az mégiscsak több gyakorlás:

- Írj le egy épületet! (akármilyen szemszögből, lehet titokzatos, félelemetes, hétköznapi, fantasy, bármilyen, itt leginkább az érzékszervek használatára kerülhet a hangsúly, így lehet begyakorolni a használatát)

- Írj le egy szereplőt! (minél hosszabban, hogyan néz ki, egy mit jelenthet, miből következthető ez le stb.)

- Írj le egy általad kitalált lényt/tárgyat! (ide nem is kell instrukció, csak fantázia kell hozzá)

Ha valami nem volt egyértelmű, vagy szerintetek nem így van, akkor nyugodtan írjátok/kérdezzétek meg, a feladatokhoz pedig sok sikert kívánok!:)

byeee