Bizony még érkeznek a kritikák - sajnos eléggé lassan - úgyhogy mára megérkeztem FoxWithWings Bosszúállók fanfictionával.

Mivel egy 77 részes könyvről van szó, nem ígértem meg, hogy elolvasom az egészet. Szóval jutottam ameddig jutottam, az 52. résznél álltam meg, de szerintem sikerült megtalálnom mind a jókat, mind a rosszakat.

A történet az oroszországi Stacey-ről szól, akinek miután az apja és a testvére egy autóbalesetben meghalt, hosszas keresés után megtalált unokanővéréhez költözött Amerikába. Az unokanővér történetesen Natasha Romanoff, ez után pedig jön minden, aminek jönnie kell.

Külső:

A borítókép nagyon jóra sikeredett. Rajta van mindkét főszereplő, ráadásul el is vannak választva egymástól, mivel eleinte két más világ tagjai. Akár szándékos volt, akár nem, ez egy nagyon jó motívum. A cím olvasható, látható, hogy a Bosszúállókból indultál ki, egyedül a neved nem látszik teljesen, egy icipicit lehetett volna nagyobb. A cím egyébként rendben van, egy-kettő résznél láttam képet, ami egy kicsit funkció nélküli volt, de legalább már nagyon tudom, hogyan néz ki a főszereplő.

5/4,5

Bevezető:

Általában feleslegesnek tartom, ha kettő fajta bevezető van - leggyakrabban egy szöveges és egy párbeszédes idézet - és ez most is így van. Az első része, ahol röviden vázolod a történetet, teljesen rendben van. Megtudunk mindent, ad egy jó alapot az olvasáshoz, kíváncsiak leszünk mi lesz. Viszont az idézet az nincs jól kiválasztva. Nagyon a történet végén van, ráadásul nem is ad akkora értelmezést, hogy érdemes legyen külön kiemelni. Anélkül sokkal egyszerűbb, letisztultabb és figyelemfelkeltőbb bevezetőd lenne.

5/2,5

Karakterek:

A Bosszúállók szereplőgárdájával plusz egy emberrel dolgoztál. Amikor már eleve legyártott karakterekkel kell írni, az általában könnyeb feladat, mivel megvannak a szereplő külső és belső tulajdonságai, tudjuk, hogyan viselkednek adott helyzetekben. És neked ez hiába volt megadva, egyáltalán nem éltél vele. Egyik szereplő sem élt, senkit sem lehetne megkülönböztetni a másiktól, mindenki csak egy név és egy száj. Pedig a Marvelnek egy nagyon jó tulajdonsága, hogy a szereplői nagyon jól ki vannak dolgozva, így egyszerűen csak ezt kellett volna kihasználnod. Viszont ha ennyi karakterrel akarsz dolgozni, akkor nagyon jó írónak kell, hogy legyél - vagy a karakteralkotásban kell pengének lenni - de úgy tűnt, neked nem ez az erősséged. Lehet először egyszerűbb lenne egy kisebb szereplőgárdával dolgoznod, ahol nagyobb hangsúlyt tudsz a szereplőkre fektetni, és akkor már egy sokkal jobb munkát tudsz kiadni a kezeid közül.

A másik, ami nagyon nem tetszett a szereplőkben, az a viselkedésük. Ez főleg Steve-re és Stacey-re volt jellemző. Stacey 23 évesen elkezd zokogni azért, mert Tony megcsókolta. Egy csók utoljára általános iskolában számított nagy dolognak, egy felnőtt ember számára általában semmiség. És ez a tinilányos viselkedés végig érvényes volt a főszereplőre. Soha semmiről nem akar senkinek beszélni, általában nagyon hisztis, vagy érdekes hangulatingadozásai vannak(amit esetleg a medvés dolog miatt még érthetőnek lehet tekinteni). Ezen kívül egyáltalán nem felnőttes hangon SMS-eznek Steve-vel a telefonon keresztül, az üzeneteket olvasva folyton az az érzés kapott el, hogy egy tizenéves szerelmespár történetét olvasom, nem kettő felnőtt emberét.

És még zárójelben megjegyeznék valamit. Nem tudom, hogy mennyire akartál hű maradni Amerika Kapitány karakteréhez, ha nagyon akkor ezt olvasd el, viszont ha egyáltalán nem, akkor nyugodtan görgess tovább. Tehát a filmben úgy ismerjük meg, mint egy sosem káromkodó, felelősségteljes, szentéletű fickót. Ennek ellenére nálad inkább csajozós, pimasz, félreérhető beszólásokat magának megengedő férfit láthatunk. Káromkodik is, ami rá általában egyáltalán nem jellemző és a párkapcsolatában sem egy kedves, támogató fél. 

5/2

Egy rész tartalma:

Nem is csodálom, hogy 77 rész van, mivel eléggé rövidek. Ami még alapjáraton nem mindig baj, viszont általában semmi lényegretörő nem történik. 77-ből minimum 30 azzal telik, hogy leírod, mit csinálnak aznap, a cselekmény viszont nem halad tovább. Az egyedüli, amit kiemelnék az a Stacey-Barton "verekedése". Nagyon jól lett leírva, részletes, és tökéletes hosszúságú. Ilyennek kellene mindig, mindennek lennie. A rövid részek ellen sokat tud segíteni, ha leírásokkal bővítenéd ki a történetet. Ahogy láttam, nálad jóval több párbeszéd volt, mint leírás, pedig a párbeszédek nagy része nagyon semmitmondó/értelem nélküli volt és nem is mindig lehetett követni, hogy ki beszél. Ellenben a leírások, akármilyen értelemben véve sokkal jobban mentek, szóval lehet nálad ezt kellene erőltetni, hogy meg is hosszabbítsd a részek tartalmát és hogy fel is lendítsed az írásod minőségét.

5/2

Történet:

Jó elképzelés, jó háttértörténet. Ebből már csak kettő dolog hiányzik: a kutatás és a tervezés. Ha egy nem hétköznapi témával dolgozol, akkor érdemes minden egyes dolognak utánajárni. Hogy egy dolgot kiemeljek: 

- Egyszer valamikor írtad, hogy a medve a legveszélyesebb ragadozó. Nekem ez a kijelentés picit sántított, úgyhogy utánajártam és ki is derítettem a dolgot. 7 angol és magyar nyelvű listát/szöveget is megnéztem és csak egyikben említették a barnamedvét. Ellenben a maláriaszúnyogot, vagy a fehér cápát, mindegyikben megemlítették. Szóval a mondatod már ennyivel helyesebb lenne: a medve az EGYIK legveszélyesebb ragadozó. És ez így is van.

A tervezés pedig szintén nagyon fontos. Ha csak úgy vaktában írod a történetedet, tele lesz logikai ellenvetésekkel, amikor gyakran összezavaróak lehetnek és ronthatnak az olvasás élményén. Összegyűjtöttem pár példát:

- Natasha egyszer az állítja, hogy nem akar Stacey-vel vitatkozni valami miatt, mert már felnőtt, de előtte nem sokkal pedig rászólt a lányra, amiért káromkodott. 

- Stacey-t egy erős, független orosz nőnek ismerjük meg. Egy ilyen személyiségű ember nem engedi meg RÖGTÖN - mert később lehet - hogy egy számára még idegen ember Kismackónak nevezze. Főleg úgy, hogy a már halott apjának volt ez a szokása.

- Stacey egyszer 23, máskor pedig 24 éves.

- A 27. részben valamilyen szituációra - már nem emlékszem pontosan - írtad, hogy milyen ironikus. Viszont az az adott rész, egyáltalán nem volt az. Lehet, hogy tudod és félretévesztetted, de lehet, hogy nem tudod a jelentését, úgyhogy kimásoltam neked: Humort és gúnyosságot ötvöző csipkelődés; kesernyés, maró gúny. És egyébként görög eredetű.

- Stacey elmondja, hogy szinte mindent otthon hagyott, mégis három bőrönddel/csomaggal érkezett.

- Hirtelen a 35. résznél Stacey és Steve megbeszélik, hogy a lánynak már korábban is megváltozott kicsit a hajszíne, de nem gondolták, hogy ennek jelentősége lenne. ENNEK mégis hogy a fenébe ne lenne jelentősége? Egy normális embernek nem változik a hajszíne csak úgy magától. Maximum a nap szívja ki, de ennyi.

- Stacey megkérdezi a munkatársát, hogy ismeri-e Amerika Kapitány igazi nevét, majd miután a lány azt mondta, hogy nem, mondja el a barátja nevét. Ha ezt a hatalmas jelet valaki nem veszi észre, akkor már nem is tudom milyen világban élünk.

- Ehhez hozzáfűzve, a munkatárs a legnagyobb AK rajongónak nevezi magát, ennek ellenére nem ismeri fel civilben és nem tudja az igazi nevét (nem tudom, hogy ez kiderül-e a filmben, szóval ez nem feltétlen hiba). Egy hatalmas Lady Gaga rajongó felismeri Lady Gagát az utcán nem?

- Ha valakinél egy bicska van, akkor azt a műszerek 100%-ban kimutatják. Főleg Amerikában, ahol aztán mindent megnéznek.

Ha előre kicsit elgondolkozol, vagy esetleg le is írod egy papírra, hogy miről fog szólni a történetedet akkor ezeknek a nagy részét könnyedén kikerülheted. Nyílván, mivel egyedül írod maradnak benne logikai hibácskák, de ilyenek mindenkinél vannak, hacsak nincsen bétája valakinek.

10/5,5

Helyesírás:

Egy-kettő félregépelés, néha több vessző, ez teljes normális. A ...-ból viszont túl sok volt. Ez ugye költői elhallgatás, és hiába szeretnél sejtelmes hangulatot közvetíteni nem szabad minden egyes mondat után kirakni. Volt viszont már helyesírási hiba, amit jobbnak láttam kiemelni, mert nem tudom, hogy csak véletlen írtad így, vagy nem tudtad, hogy nem helyes. Ezen kívül, pedig majd megemlítek még egy helyesírási cuccot.

- lelkiismeret furdalás HELYETT lelkiismeretfurdalás

- valyon HELYETT vajon

- ötven hét HELYETT ötvenhét

- ciril betű HELYETT cirill betű

- ötven perces HELYETT ötvenperces

Szóval a párbeszédek nálad így néznek ki:

- Anya nem szeretem a főzeléket. - Mondta Karcsi.

És helyesen így nézne ki:

- Anya nem szeretem a főzeléket - mondta Karcsi.

Ehhez annyit kell tudni, hogyha kijelentő mondatról van szó, akkor nem kell mögé írásjelet tenni, addig, ameddig az utána következő mondat a cselekvésre utal. Ha már eltérsz a tárgytól, akkor ki kell rakni a pontot és nagybetűvel kezdeni a második mondatot.

- Anya nem szeretem a főzeléket. - Ez az a mondat, amit Karcsi minden nap elmondott.

Ha felszólító vagy kérdő mondatról van szó, akkor ki kell rakni az írásjelet és a többi szabály ugyanúgy igaz:

- Edd meg a főzeléket! - parancsolt Karcsira az anyja.

- Miért kell főzeléket ennem? - Hiába kérdezte ezt meg minden nap Karcsi, sosem kapott rá választ.

Remélem érthetően sikerült elmagyaráznom, ha nem, nyugodtan szólj és megpróbálom még részletesebben.

10/6,5

Ez összesen: 40/23

Összességében egy érdekes történettel ismerkedhettem meg, csak arra kell figyelned, hogy az erőltesd jobban, amiben tehetségesebb vagy. Így tovább!;)

Tudom, hogy most eléggé szőrösszívű voltam és ez meg is látszik a pontokon, de csak azért, mert úgy éreztem, hogy téged - javíts ki, ha nem - nagyon érdekel az írás, és szeretnél minél jobb lenni benne. Úgyhogy nem akartalak hátráltatni, megpróbáltam mindent kiemelni, és remélem ez segíteni is fog a további írói munkálataidban:)

byeee