🌸Changbin🌸

Rettenetesen unatkoztam másnap. Felix iskolában volt, az anyukája dolgozott. Egyedül voltam a házban, ahol még csak nem is lakom.
Viszont olyan tíz körül üzenetem jött Felixtől, ami azonnal feldobta a napomat.

felix
Mit csinálsz?

én
Megtaláltam a pornódat. Azt nézem.

felix
Mi a f... Nem is nézek pornót.

én
Tudom, csak vicceltem. Zavarba jöttél?

felix

....

én
Gondoltam. Egyébként óránk van. Miért nem figyelsz oda?

felix
Csak tudni akartam, nem - e gyújtottad fel a házat.

én
Képzeld, nem. És halálra unom magam nélkületek.

felix
Már csak pár óra. Mondjuk akkor is halálra fogod magad unni, de már melletted leszek.

Fogadjunk, Felix, hogy amikor ezt leírtad, elpirultál és az ártatlan lelked miatt azonnal megbántad, hogy elküldted.

felix
Úgy értem, nem leszel egyedül na.

én
Megtennél nekem valamit, Lixie?

f

elix

Mit?

én
Nyakon vágnád helyettem Jisungot,ha  délután úgy döntene,hogy elmegy a sulihoz?Minden nap kap tőlem és biztos hiányzik neki.

f

elix

LOL

Nem tudtam, hogy komolyan vette - e vagy sem, mert aztán már nem írt. Viszont én elaludtam és arra keltem délután fél kettőkor, hogy csörög a telefonom, melynek kijelzőjén Jisung neve virított. Átfordultam a hátamra és nyújtóztam egyet, miközben elhúztam a kijelzőn az ujjam és a fülemhez emeltem a telefont.
- Mi van, hörcsög? - szóltam bele ásítozva.
- Most komolyan, köcsög? - szólt bele kissé mérgesen.
Nevetve jöttem rá azonnal, miért ez a hangnem.
- Nebassz. Megtette?
- Meg hát. Most boldog vagy?
- Felixnél van egy hétig. Persze, hogy boldog - szólt bele Hyunjin.
Gondolom ki voltam hangosítva.
- Helló, aranyhaj.
- Szia, Changbinnie - köszöntött az édes hangján.
- Ki van még ott?
- Apu - szólt bele, Chan - Jisung unatkozott, így eljött elénk a sulihoz. Elmegyünk egy kávéra vagy valami. Hívtuk a többieket is, de a két kölyöknek tanulnia kell valami tesztre, Felix meg sietett haza. Vajon miért?
- Vajon miért nem vagyok ott, hogy beverjem a képed?
- Hé. Hogy beszélsz a hyungoddal? - szólt rám Chan nevetve - Amúgy meg mit csináltál Lixel?
- Semmit, miért?
- Egész nap vigyorog, mint a vadalma. És néha teljesen elveszlik a gondolataiban, olyankor meg mindig elpirul. Szóval?
- Nem tettem semmit. Meg ha tettem volna, akkor sem fogom az orrotokra kötni. De egyébként most viccet félretéve. Hyunjin és Chan, szeretnélek megkérni titeket valamire.
- Tudjuk, hogy mit akarsz és folyamatban van.
- Vigyázunk rá, ne félj.
Az ilyen pillanatokban érzem igazán, mennyire jó, hogy ilyen barátaim vannak. Anélkül tudják, mit akarok, hogy egyáltalán kimondanám.
- Te meg ne csinálj olyat, amit én se tennék - szólt bele Jisung.
- Nincs olyan dolog, amit te nem tennél meg, Sungie.
- Sungienak hívott - örvendezett - És nem hörcsögnek vagy patkánynak. Na jó. Veled mit csinált Felix?
- Semmit. És akadjatok le a témáról.
- De Binnienek végre tetszik valaki.
- Ha visszamegyek, mindannyiótok nyakát kitekerem - fenyegetőztem, aztán meghallottam, hogy a földszinten lévő bejárati ajtó kinyílik - Oké. Azt hiszem, Lixie hazaért, szóval leteszem.
- Uwu. Lixienek hívta.
Szemforgatva tettem le a telefont, majd lementem a konyhába, hogy üdvözölhessem a fiút, aki épp a hűtőben turkált.
- Szia - szólítottam meg, mire szegény úgy megijedt hogy beverte a fejét a hűtő egyik polcába.
- Au. A fenébe, Changbin - fordult felém morcosan, az odaütött pontot dörzsölgetve a fején.
- Ne haragudj. Milyen volt a suli?
- Elment - válaszolta egyhangúan, miközben megtalálta a vizet, amit valószínüleg keresett és töltött magának egy pohárba.
- Ez nem hangzik jól. Történt valami? Piszkáltak?
- Egyhamar úgysem fognak leakadni a témáról, nem? De szünetekben mindig velem voltak a srácok és hárítottak tőlem mindenkit. Hyunjin hozzám ült és mindenhová jött velem. Még a mosdóba is.
- Csak vigyáznak rád, Felix. Ők is törődnek veled.
- Tudom.
- És hé. Nemsokára elfelejtik és minden rendben lesz. Megígérem.
Csak egy halvány mosollyal válaszolt, majd megitta a vizet és elindult a szobájába, ahova követtem.
- Hoztam neked izét... Jaj, már megint nem jut eszembe, pedig Jeongin mondta.

Felix, tényleg remélem, hogy soha nem tanulod meg rendesen a nyelvet.

- Mondd angolul.
- Homework.
- Na ezt baszhatjuk.
- Komolyan, Changbin? Ennyit sem tudsz angolul?
- Hé. Annyit tudok, hogy ne vesszek el. Meg hogyan kell kaját rendelni. Ennyi bőven elég a túléléshez - érveltem, mire Lix felnevetett, majd matatni kezdett a táskájában és ideadta a füzeteit meg a jegyzeteit.
- Ó. Házit.
- Igen, ez az. Pedig ez könnyű szó, nem értem, miért nem tudom megjegyezni - gondolkodott el ujjával az állán dobolva, a semmibe meredve.
Ha így folytatja, leszarom, hogy tönkremegy - e közöttünk a barátság. Úgyis megcsókolom, ha nem akarja.
- Aranyos - csúszott ki a számon, mire Lix azonnal kizökkent gondolataiból.
- Mi?
- Mi? Sokat kell pótolnom?
- Annyira nem. De én megyek tanulni, addig pótolhatsz.
- De az unalmas.
- Hé. Emlékezz arra, amit írtam.
- Igazad van, Lixie. Most már itt vagy velem, így sokkal jobb lesz tovább unatkozni - rebegtettem a pilláimat, mire ő csak rezzenéstelen arccal figyelt.
- Befejezted?
- Ja. Na, add ide - vettem el tőle a jegyzeteit.
Elővettem a füzeteimet a saját táskámból, ez idő alatt Felix szétpakolta a cuccait az ágyon és elhelyezkedett a tanuláshoz. Én kérdés nélkül az íróasztalához mentem és nyafogva nekiálltam pótolni. Unalmas. De legalább Lix már ott volt mellettem.
Apropó Felix. Vagy fél órába telt, mire gondosan átmásoltam az egyik jegyzetet, aztán lopva Felixre pillantottam. Aki persze már nem tanult, hanem az egyik könyvén fekve aludt. Legszívesebben megpróbáltam volna kényelmesebb pozícióba fektetni, de féltem, hogy felkeltem. És azt persze nem akartam, mert éjjel kettőkor még fent volt. Egy ideig csak néztem a könyvtől kissé összenyomott, de még így is édes arcát, majd nehezen rávettem magam, hogy tovább tanuljak.
Viszont újabb pár perccel később arra lettem figyelmes, hogy Felix nyöszörög.
- Nem. Ez nem igaz - tört ki zokogásban alvás közben - Nem.
Azonnal átültem hozzá az ágyra és a vállát rázva igyekeztem felkelteni.
- Felix. Felix, ébredj. Lixie.
Akkor a fiú szemei hirtelen kinyílottak és keserves zokogásba kezdett.
- Changbin.
Felültettem és szorosan magamhoz öleltem, míg ő a pólóm alját markolászta egyik kezével, másikkal a vállamat, fejét pedig a mellkasomba fúrta.
- Semmi baj, Lixie. Itt vagyok.
- Miért gyűlöltök? - sírt levegőért esedezve - Nem csináltam semmit.
Ez nem tetszett nekem. Felemeltem a fejét, így láttam homályos tekintetét.
- Felix.
- Nem csináltam semmit.
Ébren volt, de mintha még mindig teljesen máshol járt volna. Valahogy magához kellett térítenem, de fogalmam sem volt, hogy húzzam ki ebből.
- Felix, a francba! Figyelj már rám - kiabáltam rá, miközben arcára tettem mindkét kezem.
Végre rám nézett, úgy tűnt, már érzékel engem.
- Binnie.
- Itt vagyok.
Újra a vállamnak döntötte a fejét és próbált rendesen lélegezni, miközben hátát simogattam, hátha attól kicsit megnyugszik. Éreztem, ahogy egyik kezével elengedte a pólómat, majd tenyerét a mellkasomra fektette. Azt hiszem, még mindig nem tudta felfogni, hogy nincs egyedül és így akart bizonyosságot nyerni, mert felsóhajtott és kicsit mintha elengedte volna magát. Egyik kezemmel megfogtam a mellkasomon fekvő apró, remegő kezet, a másikkal ezúttal már a haját simogattam.
- Itt vagyok, Lixie. Nincs mitől félned.

Másnap reggel még Lix ébresztője előtt felkeltem. A fiú még nyugodtan szuszogva aludt a karjaimban, melyekbe még este bújt bele. A hajnali fények az arcán játszottak, kiemelve annak minden pontját. Minden apró kis szeplőt. Így a haja is világosabbnak tűnt, melynek kósza tincsei a homlokát takarták. Az arca szinte fénylett, olyan volt, mintha a Nap minden figyelmét ő rá irányítaná. Pont úgy, ahogyan én.

Arca kémleléséből az ébresztő zökkentett ki, melyet azonnal kinyomtam, de a fiú így is ébredezni kezdett. Szemeit álmosan pislogva nyitotta ki, miközben nyújtózott egyet, majd rám mosolygott.
Hozzá tudnék szokni, hogy minden reggel mellette ébredjek, az egyszer szent.
- Jó reggelt, Binnie - morogta mély hangján, mely így, ébredés után csak még mélyebb és rekedtesebb volt.
- Jó reggelt, Lix. Hogy aludtál?
- Nagyon jól. Melletted mindig jól alszom, Binnie - mondta halkan, majd mikor rájött, hogy mit is mondott valójában, azonnal kitakarózott és felállt.
Csak vigyorogva feküdtem az ágyán, miközben ő vöröslő arccal tűnt el a fürdőben.

Felix, ha így folytatod, még azt fogom hinni, hogy én is tetszem neked.