A vörös farkast üldöztem. Azt a gyönyörű bundájú alakváltót, akit már réges-régen el kellett volna kapnom. Azonban most éreztem magam a legközelebb a sikerhez. Alig volt valamennyire, ezért végül kitártam a kezem, majd sikerült egy varázslattal átszőtt hálót küldenem rá. Hangos puffanással terült el a földön, majd rövid idő múlva a farkasból emberré lett.

Mindeddig azt hittem, neki ez az eredeti alakja, hogy mindössze csak egy állat. Mégis, mikor megláttam elterülni a talajon, az egyik zöld levelekkel és hófehér, sárga közepű virágokkal tarkított bokorban, a farkam erősen megrándult. Ugyanis a kibontakozó alaknak gyönyörű lángvörös haja, kék szeme és szeplős arca volt.

Ahogy végigtekintettem rajta, hamar rájöttem, nem visel ruhát, szinte világító bőre szabadon maradt. Pillantásom végigvándorolt a testén, utána határozott léptekkel siettem mellé. Nyöszörögve feküdt ott, csak ekkor láttam meg a hasán húzódó mély vágást, melyből vöröslő vér bugyogott. Ha sokáig marad így, meghal.

A sebesülés felé tartottam a kezem, majd fél perc alatt begyógyítottam azt. A kissé ködös, kék szempár egyből az enyémbe fúródott, miközben a vérem lentebbi területeket célzott be. Annyira megmerevedtem, hogy már kellemetlenül érintett, ezért kérdés nélkül vettem elő ő farkam a nadrágomból. A srác rögtön eltátotta a száját, míg én barátságosan rámosolygtam.

– Szép darab, mi?

– I-igen.

– Na, a következő a helyzet, vörös farkas – kezdtem a mondandóm –, eldöntheted, összekötözzem-e a kezed vagy ne, de egy biztos, most aztán kíméletlenül meg leszel baszva.

– Ne kötözze össze, kérem!

– Tegezz! – parancsoltam rá egyből.

– Rendben, csak ne kötözd össze, nem akarom!

– Akkor nem teszem, öhm, mi is a neved?

– Flowder Cress.

– Rendben, Flowder, még két dolog érdekelne – simogattam az állam, miközben a kezem a feszülő férfiasságomra tévedt. Addig a vörös hajú szerencsétlenség megilletődve pislogott felém, míg én jól szórakoztam a kínján.

– Mi-micsoda?

– Először is: miért menekültél?

– Miért üldöztetek?

– A krisnai őrök azt mondták, egy vörös farkas rosszban sántikál. Az utolsó vörös, amit a környéken láttunk már hosszú ideje.

– Nem sántikáltam én semmiben! Csak le akartam legelni az egyik bokorról a málnát – vágta rá durcásan, mire úgy éreztem, menten elmegyek ettől a fiútól. – És mi a második dolog, ami még érdekel?

– Na, igen, majdnem elfelejtettem... Misszionárius vagy kutyapóz?

– Farkas vagyok, ebből szerintem rájössz, hogy melyik.

– Rendben, akkor dugjunk, mint a vadállatok – közöltem, miközben gyorsabban vertem magamnak. – Nem félsz?

– Nem, már úgyis vágytam arra, hogy valami felajzott idegen megfarkaljon az erdőben... Egyébként igazán elmondhatnád a neved, ha már nekem muszáj volt.

– Goldac Virtiue.

Ezután csak biccentett egyet, és kérnem sem kellett, átfordult, majd négykézláb elhelyezkedett a kemény, levelekkel teli talajon. Formás, húsos fenekét pucsítva, hátranézett rám, míg én is elfoglaltam a helyem mögötte. Először próbaképp bedugtam neki két ujjam, mire meglepve tapasztaltam, mennyire nedves.

– Omega vagy?

– Igen – nyögte, miközben enyhén hullámzott a kényeztetésemre.

– Te aztán durván átáztál. Csak nem izgat ez a helyzet?

– Talán – mosolyodott el, s utána hangosan felzihált –, de ha így fogod folytatni, egészen hamar megadom magam.

Erre a kijelentésére felnevettem, és az engedelmességéért még fél percig ujjaztam erősen, aztán kihúztam belőle. Azonban nem kellett félnie, a következő pillanatban rögtön tövig merültem benne, mire hangos kéjsikolyt hallatott. Belőlem is kitörtek a hangok, a szerszámom brutálisan bizsergett. A forró, szűk, nedvtől átitatott barlangot a faszom bizsergéssel fogadta.

A csípőm kontrollálatlan rángása izgalmassá tette a mozgásom. Látva az alattam vergődő Flowdert, aki hátravetett fejjel kiabált, elterveztem valamit. Rögtön lángvörös hajába túrtam, majd erősen megmarkoltam azt. Legalább tízszeres sebességre kapcsoltam, innentől már megfelelően nyögni sem tudott. Nem csoda, hiszen a prosztatáját böködtem folyamatosan.

A durva menettől szinte nem láttam semmit, de közben végig ügyeltem rá, hogy jó mélyen megbasszam a kis szépséget. A végére már nekem kellett megtartanom, egyszerűen felmondta a teste a szolgálatot. Nem csodáltam, hiszen az őrült tempót nekem sem bírta jól a testem. Mégis megtettem mindent, ami tőlem tellett.

Folyamatosan mozogtam, egy pillanatra sem lassítottam. A tüdőm már sípolt, míg a farkam állatira kemény volt. Végül az utolsó lökésnél teljes erőmből szorítottam magamhoz, miközben megtöltöttem a spermámmal. Ettől rángva ment el alattam, összekeverve a gecijét az erdő poros talajával.

Épphogy nem estem össze, nehezen keltem fel a földről, és a vörös hajú szépséget is magammal húztam. A farkam még mindig benne tartottam, így nyomtam hozzá az egyik fához. Ott aprókat mozdultam benne, az ágyékom teljesen a formás kis barackjához préselődött. Édes nyögések keveredtek, míg szuszogva öleltem őt.

– Tudod, vörös farkasom, ha lenne még energiám, most helyben megfektetnélek még vagy ötször – jelentettem ki –, de mivel nincs, így a következő menetünk már csak a szekéren lesz.

– Nekem az is megfelel, amíg megkaphatom a vaskos farkad, Goldac.