Utálod a férfiakat. De komolyan!
Érthetetlenek, átvernek, meg hülyébbnél hülyébb ötletekkel állnak elő.
Mint például a nagyokos legjobb barátod.
Menjetek el egy buliba. Oké. Nem is ez a baj. De ez egy medencés buli. Medencés! Bolond ez?!
Igen, az. Mert hogy még fogadást is akar kötni.
-Ki van zárva-zárod rövidre a szenilis ötletet.
-Jajj T/N, most mit vagy úgy oda?-teszi karba kezeit lazán, nevetősen felhorkantva-Csak el kell csábítanod őket, aztán ott hagyni, közben megszámolod. Nem olyan mély-ránt vállat a komódodnak döntve hátát.
-Sungchan, ez egy medencés party-világosítod fel.
-Na és?-értetlenkedik.
-Bikiniben mindenki azt fogja hinni, hogy meg akarom dugatni magam mindenkivel-vázolod a tényeket.
-Jajj ugyan hagyd már-legyint rá-Elég ha te tudod, hogy mi a célod.
-De ez nekem nem célom ember, értsd már meg. Nem akarom ezt az egészet-fakadsz ki hitetlenkedve.
-Beszari vagy T/N-mér végig, majd nevetve fordul ki az ajtódon, hogy visszagyalogoljon a saját szobájába.
-Te meg egy tajparaszt-horkantasz visszafordulva a gurulós székeddel az asztalod felé, hogy folytasd a rajzolást a tableteden.
Néha tényleg elgondolkodsz azon, hogy ennek az embernek elmentek otthonról. Elrángatna a haverja bulijába, akit alig ismersz, bikiniben kéne lenned, ráadásul versenyezned kéne vele, hogy ki szed fel több embert. Az eszed megáll. Mit gondol rólad? Szerinte egy lánynak bikiniben mindenkinek tekeregni egyen értékű azzal, hogy ő lekapott pólóval elszédít néhány csajszit? Nem is érted.
De talán nem is ezért vagy ennyire feldúlt.

Sokkal jobban zavar, hogy ilyenek járnak a fejében. Ahelyett, hogy észrevenné azt, ami  a napnál is világosabb. Inkább téged fűzögetne a többi lány helyett...
Merthogy Sungchan minden, csak nem közömbös neked.
3 éve vagytok legjobb barátok, mert egy helyre jártatok táncolni. Nagyon jó barátságot kezdtetek ápolni idővel, aminek az lett az eredménye, hogy körülbelül 7 hónapja egy albérletben laktok. Ez idő alatt rengeteg lehetőséged nyílt megismerni egy másik oldalát.

Sungchan alapjáraton mindenkinek egy menő, nagyszájú, nemtörődöm, rideg de vicces srác. Jó beszélgetőpartner, ez mellett bármilyen programra kapható. Kockulás, kocsikázás, jégkori, kajálás vagy fotózás. Veled mindig is-magához képest-rendes volt, viszont álmodban sem gondoltad volna, hogy idővel teljesen ki is tud nyílni neked.
Két hétbe sem telt, mire észre kezdted venni, hogy valójában sokkal törődőbb, mint azt mutatja.
Mikor fáradtan estél haza munkából késő este mindig friss vacsora várt a pulton. A bevásárlólistád minden darabja az azoknak szánt helyet töltötte fel, pedig kérned se kellett, hogy vásároljon be. Később, mikor megérkezett a rendelt komódod egy szó nélkül állt neki, és össze is szerelte egy délután alatt. Elképeztően meglepett a viselkedése.
Egyik este hangosabbra sikerült a sírásod, mint tervezted, így a vége az lett, hogy 2 órán át hallgatta a munka miatti kiakadásodat, miközben egy pudingot nyomott a kezedbe, hogy kicsi boldogságot is tegyen beléd. 
Ez pedig azóta szokássá nőtte ki magát. Szinte minden este egymás szobájának különböző pontjain trónolva beszélgettek a napotokról, vagy teljesen véletlenszerű témákról.

Nyílván nem volt nehéz ennyi édes szokás és együtt töltött idő után fülig belé esni.
Ő viszont látszólag a legkevésbé sem érez így veled kapcsolatban. Amint kiteszi a lábát otthonról, vagy átjönnek a haverjai, ugyan az a Sungchan köszön vissza, aki az összeköltözés előtt élt a tudatodban. Te pedig utálod ezt. Annyira édes tud lenni, egy igazi főnyeremény, ő mégis a vagánykodást választja. Pedig azt hinné az ember, hogy 22 éves korára ezt már kinövi.
Hülye ötletek terén is nagyon otthon van. Például ez a mai alakítása is valami zseniálisan katasztrofális.
De nem érdekel mivel fog érzelmileg zsarolni, nem mész el a buliba. Semmi kedved végignézni, ahogy más lányoknak ígér és csábítja őket. El tudod ezt képzelni itthon is, egyedül sírva, közönség nélkül.


Teljesen a rajzodba feledkezel, miközben a füledben a zeen max hangerőn üvölt, hogy kizárd a hólyag fejű Jung olykori beszólásait, amik olyan jelleggel érkeznek, hogy hátha felcsesznek annyira, hogy igent mondj neki.
A héten már csak holnap dolgozol hajnaltól estig, így gyorsan nyugovóra térsz egy kiadós zuhanyzás után.
Másnap még jó hangulatban kelsz, de munka közben minden pozitivitásod oda veszik. Ma valahogy a vendégek 90 százaléka egy pöcs, a műszakvezetőd feltehetőleg menstuál, hisz a legkisebb hibán is kiakad házisárkány módjára. A kávéfőző megégeti a kezedet, a csap pedig felmondja a szolgálatot. Egyszerűen katasztrófa ez a nap. 
Semmire sem vágysz jobban, minthogy a saját ágyadba telepedve filmezhess és sírhass.
A műszakzárás végeztével egy hosszú, körülbelül fél órás metró út áll előtted, ami péntek estéhez híven igencsak zsúfolt. Leülni esélyed sincs, pedig 12 óra talpalás után másra sem lenne szükséged.
Fáradt szemekkel figyeled a buliba készülő, nevetgélő fiatalok sokaságát, akik izgatottan várják, hogy mit tartogat számukra az éjszaka.
A buli puszta gondolatától is sírni tudnál jelenleg. Semmi erőd, csak haza akarsz esni. Szerencsédre az állomásodra ér a metró végre valahára.
Lepattansz róla, majd egy 10 perces séta után már végre a lakáskulcsoddal bíbelődve állsz az ajtóban. A mágnest a kapuhoz érinted, majd besétálsz az épületbe egyenest a liftet célozva a hetedik emeletig.
Az ajtót kinyitva az üres lakás fogad, ami rosszabbul esik, mint valaha. Morcosan vetkőzöl le, aztán bezárkózva veszed birtokba a fürdőt. Jókora meleg habfürdőt engedsz a kádba, mivel most szükséged van a mély merüléses relaxációra. A lila habos vizet figyelve gondolkodsz, hogy mégis miért csinálja ezt Sungchan? Mire vágyhat? Miért nem állapodik meg? Ha nem is veled állna le, de akkor legalább találna valami normális lányt. Annyit megfektetett már eddig, hát hogy nem unja már ezt? Komolyan nem tudod miért ilyen. Hiszen annyira okos, megértő, gondoskodó. Teljesen boyfriend material, mégsem akar senkit komolyabban.
Pedig ha tudná, hogy neked más vágyad sincs, minthogy a világ legboldogabb emberévé tedd...

20 perc után kiázva szállsz ki a vízből. Végzel egy kis arcápolást, megfésülködsz, majd a konyhába veszed az irányt. A kikészített vacsora helyett inkább egy halom chips, csoki, és víz társaságában vonulsz be a szobádba. A Szerelmünk lapjait elindítva eszegetsz keservesen sírva.
Hülye vendégek, hülye műszakvezető, hülye kütyük, hülye Sungchan. Eleged van.
Nagyon nehéz heted volt, és egyszerűen semmire sem vágysz jobban, mint Jung karjaira a tested körül, miközben elsírod a bánatodat neki, mialatt a gyógyító erejű illatát szívod az orrodba.
Hiányzik. Te pedig utálod ezt. Mert te neki nem.
Dagadtra sírt szemekkel szenderedsz álomba az üres zacskók és még megmaradt finomságok körében az ágy közepén. A TV alvó módban világítja be a szobádat gyéren.
Hajnal 2 körül Sungchan halkan érkezik haza. Visszazárja maga mögött az ajtót egyből a cipőidet kutatva a lába előtt. Mikor megtalálja azokat nyugodt szívvel konstatálja hazajöttödet.
Leveti cuccait, aztán a konyhába megy néhány falat reményében. Felkapcsolva a lámpát látja, hogy nem nyúltál a vacsorádhoz. Értetlenül áll a dolog előtt, így furcsállva, de visszateszi a tálat a hűtőbe. Kerít magának egy pár falat husit, iszik egy pohár vizet, utána elvonul letusolni.
Gyors zuhany után a szobád felé lépked csendesen, rögtön kiszúrva az ajtód alatt kiszűrődő fényeket.
Óvatosan benyitva keres szemeivel egyből.
Az ágyadban az oldaladon fekve alszol egy zacskóval a kezeidben, miközben körbe vesz a káosz. Arcod morcos és gondterhelt még álmaidban is.
Felnéz a TV képernyőre, aztán bentebb jőve araszol oda hozzád.
Puha ujjaival összehalássza a szemeteket, amiket kidob, majd óvatosan félre pakolja a maradék kaját az éjjeli szekrényedre. Ahogy végzett óvatosan arcodat cirógatja meg egy hetyke félmosollyal.
Nyöszörögve mozgolódsz, ő pedig egy összehajtott takarót széthajtva teríti rád azt. Annyira mozgolódsz, hogy véletlen egymásba ütköznek a karjaitok, így felriadsz kipattanó szemekkel, egy sokkos hangot hallatva.
-Nyugi, én vagyok-fog a csuklódra komoly tekintettel.
-Megijedtem-fújtatsz pislogva párat.
-Ne haragudj-simogatja meg a fejedet lágyan.
-Hány óra van?-kérded taknyos hangon.
-Fél három körül. Nehéz napod volt?-kérdi, ahogy segít bemászni a többi paplan alá.
-Miért vagy itthon ilyen korán?-térsz ki a válaszadás elől.
-Nem volt kedvem maradni. Nem tudtam úgy elengedni magam, hogy tudom, hogy fáradtan haza esel. Nélküled amúgy sem volt jó-ránt vállat egy lágy mosollyal az ajkain.
Némán meredsz szemeibe, majd felsóhajtasz háttal fordulva neki.
-Álmos vagyok-próbálod lerázni.
-Miért sírtál Kicsilány?-kérdi lágyan, óvatosan simítva a hátadra, ahogy mögéd ül az ágy szélére.
A testi kontaktus és a megértő készsége az, ami a legkevésbé sem hiányzik ebben az állapotodban. Így csak meg fogsz neki nyílni, ami semmiképpen sem lenne előnyös.
-Nem fontos-mormogod az orrodig húzva a takarót.
-Dehogynem. Akkor nem sírnál ha nem lenne az-simogat nagy tenyerével széles köröket rajzolva a hátadra.
-Mindegy-erednek meg könnyeid magadhoz emelve az egyik plüssödet.
-Hé. Fordulj ide-fog a válladra, de te tüntetőleg bámulsz magad elé a kis állatkára-Kérlek Kicsi-kérlel lágyan.
Felsóhajtva fordulsz meg a takaró alatt, ami alá bemászik ő is.
-Mi a baj?-fog arcodra aggódva fürkészve a mimikádat és a szemeidet.
-Csak szar napom volt-sírsz fel keservesen, majd rázúdítod a mai nap eseményeit azzal zárva, amit nem is akartál hozzá vágni-És arra értem haza, hogy te se vagy itt-sírod megakadt levegővel-Utálok nélküled lenni-törlöd a kézfejeddel a könnyeid sokaságát.
-Ne haragudj, hogy itt hagytalak-simogatja a fejedet szorgosan-És sajnálom, hogy ilyen rossz napod volt.
Válasz nélkül sírsz tovább.
-Itt aludjak veled?-kérdi egy perc csend után.
-Sungchan, miért mentél el a buliba?-bőgöd keservesen.
-Mert már megígértem-sóhajtja.
-Miért jön mindenki más előbb nálad, mint én?-teszed fel azt a kérdést, ami összeszedett állapotodban meg sem fordulna a fejedben.
-Dehogy is Kicsi, hát te vagy a legjobb barátom-csípi meg az arcodat óvatosan.
-Nem Sungchan-tolod el a kezét-Ha én lennék az első el se mennél a buliba.
-Miért zavar ennyire, hogy elmentem? Jönni szerettél volna?-jártatja tekintetét a szemeid között.
-Nem, nem akartam elmenni. Jobb hogy nem látom, hogy minden csaj előbb kell, mint én-vágod hozzá át sem gondolva.
-Ezt hogy érted?-néz rád sokkosan.
Elvörösödve fordulsz neki háttal azonnal.
-Menj. Hagyj békén-sírod fájó szívvel.
-Te féltékeny vagy?-horkant fel olyan stílusban, mint ahogy a haverjaival beszél.
-Nem Sungchan-ülsz fel azonnal mérgedben-Én szerelmes vagyok-meredsz szemeibe.
Szemöldökét ráncolva ül fel ő is.
Másodpercekig csak megilletődve pislogtok egymásra, mire egy önelégült mosoly kenődik a szájára.
-Kész szerencse-szusszant egyet megkönnyebbülve.
-Mi?-pislogsz értetlenül.
-Amúgy is megütöttem volna az összeset, amelyik hozzád ér-mered fel a plafonra egy huncut mosollyal.
-Hol?-méregeted szinte ijedten.
-A buliban. Nem bírnám ki, ha bárki is rád nézzen bikiniben..Hát ha még  hozzád is  érne-emeli rád vissza a szemeit.
-Miért? Te mondtad eleve is ezt a fogadást.
-Akármennyi lányt is hódítottam volna meg-támaszkodik meg eres karjaival közelebb hajolva hozzád-A legvégső és legértékesebb hódításom egy lett volna-hajol ajkaidra magabiztosan mosolyogva.
-Ezt hogy érted?-suttogod szemibe nézve elvörösödve.
-Hogy valójában arra ment volna ki ez a játék, hogy a végén úgy nyerjem meg a fogadást, hogy az utolsó próbálkozásom a legfontosabb legyen...Azaz Te legyél-sutyorogja ajkaidra, majd bezárja a távolságot köztetek.
Szemeidet lehunyva túrsz a hajába viszonozva a mézédes csókot, mely ezernyi pillangó táncát kelti életre a hasadban. Derekadra fogva emel ölébe magához préselve amennyire csak tud.
Nyakába pakolva karjaidat csókolod úgy mintha nem lenne holnap.
Levegő hiányában elszakadva pihegtek egymás szájára.
-Szeretlek T/N-fog álladra két ujjal.
-Ideje volt már észrevenned-veted szemére.
-Kiengesztellek ígérem-súgja a buja ígéretet, mielőtt újra birtokba veszi ajkaidat.