Dedicated to zoey_rockblanket 💗

Ez a nyár viszonylag lassan telt el. Nem csoda, hiszen most készülsz az első évedre középiskolában, az izgalomtól pedig minden perc óráknak tűnik. Az előző osztályod kicsit sem hiányzik, hiszen pokollá tették az életed, csak mert európai felmenőidet tükrüzi a külsőd. Itt születtél és nőttél fel Koreában, de nem számít nekik. Így boldogan hagytad el iskolád kapuit, hogy új életet kezdhess.
Most pedig itt tartasz, hogy éppen az új tanoda felé buszozol az első napodra.
Hihetetlenül izgatott vagy, ugyanakkor igyekszel nem kimutatni ezt, mert nem akarsz csalódni. Tudod, hogy az emberek sokszor nem olyanok, mint amilyennek elsőnek tűnnek, tehát elővigyázatos vagy.
Fülhallgatóddal füleidben utazol, majd leszállva a buszról sétálsz a suliba, ami nincs is messze. Az idő még jócskán nyárias, kicsit fúj a szél, minden gyönyörű színekben pompázik. Egyszerűen imádod ezt a várost és a hangulatát is.
Amikor beérsz az udvarra az osztály tábláját igyekszel keresni, ugyanis előre leírták e-mailben, hogy táblákkal jelzik majd az osztályok gyülekezésének helyét, hogy senki se legyen olyan elveszett.
Füledből kivéve a fülest megcsap a beszélgetés, nevetés kellemes zaja. Hiányzott már az egész suli, mint jelenség.
Az osztályodhoz érve mutatkoztok be pár emberrel egymásnak, akik nagyon szimpatikusnak tűnnek. Csengőkor felmentek az osztályfőnökkel a termetekbe, hogy kicsit jobban meg tudjátok ismerni egymást körjátékok és egyéb szórakoztató tevékenységek formájában.
Sokan nagyon szimpatikusak, de van egy valaki, aki különösen.
Ez az édes, kissé hosszabb fekete hajú fiúcska teljesen elbűvöl kis baba arcával. Elmondhatatlanul édesen mosolyog Rád, nagyon kedves és tisztelettudó, emellett nagyon segítőkész, főleg Veled. Mintha minden lépésedet figyelné, hogy bármikor ott lehessen Neked, amikor szükséged van segítségre. Elolvasztja a szívedet teljes mértékben.
Csak az a baj, hogy megfogadtad, hogy osztálytársba bizony nem leszel szerelmes, mert ha vége, akkor utána évekig kínosan nézhetitek egymást minden nap, ami nem lenne jó senkinek sem.
Ezért igyekszel nem rá nézni, vagy elkerülni, így túlélni a napot.
Ezen kívül remekül érzed magad. Az új osztály csodálatos, már sokkal jobb a lelkednek, hogy köztük vagy. Leírhatatlan az öröm, ami ma elönt.
Ez az érzés pedig folytatódik a további napokban is, a tanulás elkezdésének ellenére is. A fiú azonban továbbra is folytatja szokását, de az idővel egyre tovább megy. Már minden nap hoz Neked reggelre egy adagot a kedvenc kávédból, és meglep egy nasival is nap közben. Beszélget Veled amikor teheti, valamint továbbra is rengeteget segít Neked. A szíved teljesen elolvad már ha rá nézel is. Napról napra nehezebb elkerülnöd, és  október elején már ott tartasz, hogy nem is akarod. Teljesen elvette az eszedet az egész jelenléte, de már nem bánod.
Azt azonban igen, hogy sehova sem hív el úgy komolyan. Mert az ebédlőbe vagy a büfébe elmenni egészen más, mint mondjuk piknikezni menni a Han folyó partjára. Várod, hogy megtegye, de úgy tűnik, mintha nem akarná. Ezt a gondolatodat pedig szomorúan fejted ki legjobb barátnődnek az udvar egyik padján ülve.
-Szerinted nem akar tőlem semmit, csak szimplán nagyon kedves? -kérdezed tőle lelombozódva.
-Nem tudom. Valóban nagyon kedves, de Veled valahogy még annál is jobban bánik. Minden nap kávé, kis nasika, kísérget... Gyanúsan sok ez-néz rád Hyerin a bubble tea-jét szürcsölgetve.
-Akkor miért nem hív el sehova? -nézel szemeibe saját itókadba kortyolva.
-Nos-sóhajt-Lehet nem vagy neki egyértelmű. Sokáig kerülted meg egyebek. Lehet azt hiszi, hogy te nem akarsz többet -ránt vállat-Jajj ne nézz már így -sóhajt elveszett arcodat látva-Mint egy szomorú kiskutya-simogatja meg a buksidat lágyan.
-Csak azt szeretném, hogy elvigyen randizni... -mondod búsan.
-A Han folyó partjára, igen, tudom-mosolyog barátnőd-Ha nem visz el, akkor majd én elviszlek-kacsint Rád, amire akaratlanul is elmosolyodsz.
-De én Shotával akarok menni- húzod a szádat -Na mindegy, menjünk -állsz fel, majd leporolod a szoknyádat.
-Elég válogatós vagy, hogy már nem vagyok jó -vág drámai arcot, ahogy felállva megigazítja ruháját, amitől önkéntelenül is nevetned kell.
A délután tanórákkal telik, majd hazamentek mindannyian. Egyszercsak egy idegen számról kapsz egy üzenetet.
-Szia. Ne haragudj, hogy zavarlak. Ki tudnál jönni házatokhoz közeli kis parkba?
Percekig csak olvasgatod, csak remélve, hogy nem valami pszichopata, aki meg akar támadni.
-Szia... Ki is vagy pontosan? -pötyögöd vissza. Egy perc múlva ismét üzenet érkezik.
-Ismersz, ne aggódj. Kérlek gyere ki, ott találkozunk-mondja.
Kicsit gondolkozol rajta, de csak úgy döntesz, hogy kimész, hiszen érdekel a dolog. Odaérve várakozol a fészekhintánál, mikor Shota sétál eléd édes kis baba arcán hatalmas mosollyal, kezeiben egy szál virággal.
-Remélem, hogy jól tudom, hogy ez a kedvenced-adja a kezedbe a szálat édesen mosolyogva. Nagy akaraterő kell, hogy ne folly ott el bőgve, hiszen annyira édes.
-Honnan tudod? -pislogsz fel rá.
-Biztos források-vág sejtelmes arcot.
-A kis áruló-vágsz durci fejet.
-Nekem csak előny-mosolyog édesen. Mire felfogod, hogy mit is jelent, nagyon belevörösödsz. Szerencsére a lámpa gyér fénye alatt nem látszik.
-Miért hívtál ide Soul? -kérdezed felnézve szemeibe, az osztály által kreált becenevén szólítva.
-Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy ráérsz-e pénteken? -kezdi el a kérdést ugyan úgy, mint ahogy szokta, így nem meglepő, hogy arckifejezésed csalódottságot tükröz. Pénteken mindig a ganggel mentek valahova, nem ketten, és mindig így kérdezi meg, hogy ott leszel-e.
-Most inkább kihagynám szerintem- bólogatsz magad köré fonva karjaidat. Nem a társasággal van a baj, csak semmi kedved most ehhez hirtelen. A kérdést utáltad meg, és mérges vagy rá. Miért nem képes egyedül hívni valahová? Hihetetlen.
-Oh-konyul le mosolya- és jövő pénteken? -kérdezi érdeklődve.
-Nem tudom. Majd meglátjuk, ha már ott leszek a társasággal és csináljuk a szokásosat-nézel el irónikus mosollyal-És most ha megbocsátasz későre jár. Mennem kell-fordulsz sarkon, majd elsétálsz szinte futva. Hiába szólongat még, csak ignorálva mész tovább egyenesen haza a szobádba, a szál virágod ledobva a folyosón. Könnyeid rögtön útnak erednek, ahogy szobádba érve magadra csukod az ajtót. Egyszerűen mérges vagy az egész világra. Csak egy kis lépésre vagy a boldogságtól, és  nem kapod meg, pedig olyan egyértelmű. Tényleg ennyire vak lenne?
Pityeregve csörgeted fel legjobb barátnődet, aki nagy örömmel szól a telefonba.
-Naaa hogy meeee-akad belé a szó-Te sírsz? Miért sírsz? -kérdezi kétségbeesve.
-Kihívott a játszótérre csak azért, hogy megkérdezze, hogy ott leszek-e a ganggel pénteken-sírod.
-Komolyan? -kérdezi sokkosan-Hogy kérdezte?
-Úgy, ahogy minden héten. Pontosan ugyan úgy -fújod ki az orrodat.
-Ez a gyerek olyan érthetetlen-sóhajtja-Sajnálom T/N. Hogy tudnálak felvidítani? -kérdezi lágyan.
-Holnap ne hagyd, hogy a közelembe jöjjön. Nem kell a kávé, nem kell a nasi, nem kell a társasága. Nem bírom ezt tovább -sírod a képet bámulva a falon, ami Téged, Hyerint, Shota-t, Jongseob-ot, Junghwan-t és Riki-t ábrázolja- A többiekkel semmi bajom, csak-nézel el- A héten nem akarok velük lógni. Inkább csak Veled, vagy sehogy-állsz fel, hogy kezedbe vedd a pizsamádat.
-Tényleg ezt akarod? -kérdezi aggódva.
-Igen. A többieknek kérlek ne mondd,hogy miért. Holnap senkivel se akarok beszélni. Majd tálkozunk. Jóéjt, szia-teszed le nagyot sóhajtva. Kezedben a pizsiddel mész el fürdeni, majd lefeküdni aludni, hogy kipihend a mai nap fáradalmait.
Másnap reggel kissé feldagadt szemekkel ébredsz, kicsivel jobb kedvvel, hiszen az alvás mindig segít a lelkeden.
Elkészülgetsz a sulira, mikor lemész a konyhába ahol anyukád reggelivel és elcsomagolt kajákkal vár egy uzsisdobozba rakva őket.
-Jóreggelt Anya-köszönsz leülve a pulthoz.
-Jóreggelt Kincsem. Az a virág a tiéd? A folyosón találtam, és vízbe raktam-mutat a vázára, benne a sziporkázó virággal, amitől önkéntelenül is sírhatnékod van.
-Ja, olyasmi-nézel el belekezdve a nutellás kenyeret elfogyasztásába.
-Kitől kaptad? -teszi el táskádba a csomagolt fimomságokat.
-Kérlek ne kérdezd-sóhajtod.
-Rendben. Ne haragudj- simogat meg óvatosan. Hogy ne sírd el magadat gyorsan felkelsz, és felkapod táskádat, meg a teáskulacsodat.
-Mennem kell. Szia Anya-motyogod kiszáguldva a konyhából. Felveszed a cipődet, és elhagyva a házat indulsz útnak. Pár könny kicsordul, amit letörölve szállsz fel a buszra, fülest berakva. Olyan 20 perc buszozás után leszállva állsz meg a boltban, hogy vehess magadnak a kedvenc kávédból. Miután kifizetted a nedűt kortyolgatva sétálsz a suli felé, halál lassú léptekkel, hiszen ma nincs kedved ott lenni. Az első ilyen napod, mióta ide jársz, szóval nem esik jól.
Mielőtt a terembe mennél még van időd, így az udvaron leülve kezdesz el tanulni egy kicsit. Egy pöppet hideg van, de nem zavar, mivel nincs a közeledben egy ember se, ami most nagyon kell a lelkednek.
-Sziaaa. Feljössz a terembe? -áll eléd Riki.
-Szia-nézel fel rá-Most nem bocsi. Dolgom van-mutatod fel a füzetet.
-Velünk is tudsz tanulni-mutat hátra a többi fiúra, köztük Soulra is.
-Nem köszi, most nem-mosolyogsz rá kamun.
-Baj van? -hajol le hozzád.
-Most ne Ni-ki-ér oda Hyerin-menj a fiúkkal. Ne mondj semmit- utasítja felnézve rá. Riki egy szó nélkül teljesítve hagy ott benneteket.
-Jobban vagy? -ül le eléd barátnőd.
-Nemigazán-sóhajtod-Tegnap adott nekem egy szál virágot, de eldobtam otthon, amit mára anya vázába rakott, és kérdezett róla-nézel szemeibe.
-Ahj te-nyújt a kezedbe egy rudat a kedvenc csokidból.
-Jajj Hyerin ne már, nem kellett volna. Anya is egy csomó kaját elrakott.
-Csak tedd el-nyomja a kezedbe, úgyhogy szolidaritásból elvéve teszed zsebre.
Ezután együtt felmentek a terembe, ahol gondoskodik arról, hogy ma senki se zavarjon Téged. Soul-t is többször elküldi, mikor látványos aggódását szóba akarja önteni számodra.
Minden kaját megeszel a nap folyamán, miközben igyekszel keményen tanulni. Úgy érzed, hogy legalább ennyi előnyöd van az egészből.
A suli végén együtt jöttök ki a ganggel az épületből.
-Pénteken bowling? -veti fel Junghwan a heti kaland ötletét.
-Az jó lesz-bólint Riki.
-Mi most nem tudunk menni-mondja Hyerin beléd karolva.
-Mert mi dolgotok? -néz rátok a négy fiú.
-Hát... Most nem jó -dadogja a lány.
-Nincs kedved? -kérdezi Riki a szemeidbe nézve, mire félénken sütöd le szemeidet, hiszen rájössz, hogy tudja. Ha a fiúk közül valaki nagyon ismer, az bizony ő.
-Miért nincs? -szólal meg Shota érdeklődve, mire Hyerin akaratlanul is ránéz.
-Nem veszed észre amúgy? -kérdezi Jongseob-Itt nem velünk van baja. Itt te vagy a baj ember-néz Shotára, mire Te is felkapod a fejedet.
-Mire gondolsz? -néz szemeibe Soul komolyan.
-Arra, hogy nem hívod el randira. Miért nem? Tetszik Neked, te tetszel neki, akkor? -tárja szét karjait válaszokra várva, mire mindketten elvörösödtök.
-Mondtam -vigyorog Jongseob- Hívd el. Most-tolja hozzád közel, mire te csak elhajtod a fejedet.
Soul óvatosan megfogva a kezedet húz közelebb magához.
-Kérlek nézz rám T/N-mondja.
Eleget téve a kérésnek nézel fel rá rákvörösen.
-Ne haragudj, hogy eddig nem kérdeztem meg, csak bevallom nem mertem, pedig rengetegszer akartam. Remélem meg tudsz nekem bocsátani, és eljössz velem egy randira-mosolyog halványan.
Lányos zavarodban hirtelen meg sem tudsz szólalni, de aztán erőt véve magadon szólalsz meg.
-Rendben...elmegyek-nézel le félénken, mire hatalmas uuu-zás a reakció a nézőktől.
-Na így. Most pedig csókot-vigyorog Jongseob emelgetve szemöldökeit, mire megütöd a vállát félénken, de ő csak nevetésben tör ki.
-Menjetek előre-tessékeli el a többieket Soul, akik nagy nehezen, de elindulnak, persze folyton hátrafelé kuksolva.
-Tényleg ne haragudj rám-mondja lenézve Rád.
-Csak rosszul esett... Azt hittem nem is érdekellek és sose hívsz majd el-nézel fel szemeibe.
-Csak nem akartam sietni és nyomulni-nevet édesen.
-Erre vártam -mosolyogsz rá halványan.
-Én is-viszonozza a gesztust édesen. Pár percig csak csendben álltok ott, mire egyszer csak a kezedre kulcsol.
-Gyere. Érjük őket utol-mosolyog. Boldogan kulcsolsz vissza kezére,majd elindultok beszélgetve a többiek után.

Naaaa remélem tetszett, mert nagyon benne vagyok most a softságban és hozzá abszolút illik a dolog 🥺
Remélem olyan, mint vártad! 💖