Utálod ezt a helyet. Utálod ezt az ágyat. Utálod ezt a ruhát. Utálod a mai napot. Mindent utálsz.
Ma van egy éve. Egy éve, hogy a barátod, aki immáron csak az exed, a 3 éves évfordulón valami egészen más meglepetéssel várt,mint azt gondoltad. Sokáig dolgoztál az éjszaka folyamán,mert a diákmelód sajna akkor ilyen volt. Vagyis dolgoztál volna, de tudván, hogy az a nap egy fontos nap inkább elkérted magad. Vettél egy gyönyörű fekete egyberuhát, csak neki, hogy odaadhasd magad kicsit csinosabb állapotban, csipkében. Minden tök jól ment, gondoltad megleped, és vártad is hogy mit talál ki, hisz mostanában annyira titkolózó volt.
Csendesen léptél be a lakásba. Az első gyanús jel egy idegen cipőpár volt. Gondoltad biztos az anyukája vagy a nővére. Furcsa hangok csapták meg a füleidet, így még teljes szettben indultál neki a lakásnak. Ahogy a hang irányába haladtál úgy vettél észre elhagyott ruhadarabokat a földön, majd a hangok tisztává nőtték ki magukat. Elfogott a pánik, ugyanis női nyögések társultak párod hangjához. Benyitva a közös hálóba sokkolódtál le azonnal. Az egyik kolleganőjével csalt éppen, a ti ágyatokban, a ti hálótokban, a ti lakásotokban. Sírva kaptad fel gyorsan amit tudtál, majd a barátnőidhez rohantál.
Azóta nem hagy élni. Nagyon nehezen tudtál elköltözni onnan. Saját lakást bérelsz, csak mert félted minden barátodat az erőszakos exedtől. Egy éve folyton zaklat, fenyeget, és bánt.
Megelégelve a mindennapos stresszt és félelmet ma úgy döntesz, hogy elmész bulizni egyedül. Szeretnél felszabadulni, ha csak egy röpke pár órára is. Felveszel egy csinos koktélruhát meggypiros színben, felteszel egy lágy sminket, majd belőve a hajadat vágsz neki az éjszakának. Egy hangulatos kis pubra esik a választásod. Belépve orrodba szökik a pia, a hormonok és az izzadtság szaga. De rég is érezted ezt. A pulthoz sétálva ülsz fel egy bárszékre,majd kérsz egy shot vodkát tisztán. Kicsit azért vaduljunk. Egyszer élünk nemde?
Ahogy megkapva a piát iszogatsz szemed sarkából egy helyes fiút látsz édesen mosolyogni. Oda se fordulsz,mert pánikolsz. Félsz,hogy ő is csak bántana,hisz Joseob is ilyen volt,amikor megismerted.
-Szereted a rövideket?-kérdezi whiskeyvel a kezében.
Unottan ránézve teszed le a már üres poharadat.
- Semmi sincs ellenemre,ami finom-mondod kifejezéstelen arccal,majd visszafordulva kérsz egy sojut.
Az idegen srác továbbra is mosolyogva néz téged,majd pár perc után megelégeled.
- Miaz?-nézel rá már elnevetve magad.
-Gyönyörű vagy-néz szemeidbe.
Elkapva a tekintetedet iszod meg a harmadik sojudat, majd felállsz.
-Táncolsz velem egy kicsit?-nézel rá.
Azonnal felkelve magasodik feléd.
-Persze.
A tömegbe sétálva állsz meg egy üres helyen, majd szembefordulva vele kezdtek el táncolni. Nem fogdos, nem ölelget, nem követelőzik. Tisztelettudó, csak táncol. Végre valaki ilyen.

Egy jó pár szám után kissé lihegve ültök vissza a helyetekre nevetve.
-Nem néztem volna ki ekkora tánctudást belőled-vigyorog.
-Akkor majd figyelj és tanulj szivike, mert lesöpörlek a parkettról-nyújtasz rá nyelvet. Jót nevettek rajta, mikor hirtelen belédreked a szó.
Ismerős illat. Ismerős kezek a derekadon. Ismerős izmok,amik körülfognak erőszakosan. Ismerős durvaság.
-Baby,mit csinálsz itt nélkülem?-búgja a füledbe közben a nyakadra csókolva.
-Eressz el Joseob!-szorítod össze a szemeidet miközben küzdesz ellene.
-Ugyan már Cica, nagyon jó lesz -harap a füledbe. Könnyeid utat találnak lefelé.
-Vannak erre kifejezetten szakos lányok, és úgy tudom, hogy ő nem tartozik közéjük-szólal meg a srác 3 szinttel mélyebb hangon. Joseob cinikus vigyorral néz rá csodálkozva.
-A csajom. Azt csinálok vele amit csak akarok,te meg kussolsz vakarék-ránt fel a székről amitől csak felsírsz. Annyira belefáradtál. Mindig megúsztad, hogy megerőszakoljon, de kaptál jópár kéretlen érintést. Félsz. Eleged van. Csak hagyjon már végre. Félted a srácot is.
-Nem, nem a csajod. Ez a lány biztos, hogy nem járna egy ilyen taplóval, mint te. Engedd el te patkány, amíg szépen mondom-áll fel a srác mostmár közel se türelmesen.
-Verekedni akarsz öcsi? Ha ezt akarod-enged el nekicsapva a bárpultnak-Gyere-tárja szét a karjait.
A fiú csak vár,nem üt. Joseob megelégelve indít el egy jobbost, de a megmentőd mintha csak erre várt volna elkapja a kezét, kicsavarja, majd percekig püföli. Te csak sírva nézed az eseményeket. Nem tudod mi lesz ebből, de örülsz neki, hogy egy kicsit megkapja azt,ami jár neki.
-Mégegyszer hozzáérsz biztos hogy szétszedlek te patkány -morogja a barna srác a földön fekvő exednek,majd lágyan a kezedre kulcsolva húz ki az épület mögé a kissé hűvös nyári éjszakába. Könnyeid nem állnak meg, de már nem a félelemtől. Ez már a megkönnyebbülés fázisa.
-Jól vagy? Fáj? Hazavigyelek? Mit tudok tenni érted?-kérdezi ugyan olyan lágyan,mint az egész jelenet előtt.
Alig látva nézel a szemeibe.

-Mondd el a nevedet-szipogod.
-Serim-teríti rád a vékony bőrdzsekijét.
-Nagyon szépen köszönöm Serim. Kérlek kísérj haza-sírod miközben átöleled.
Átöleled, mert végre biztonságban érzed magad. Hálás vagy neki, mert annak ellenére is kiállt érted, hogy nem ismer, és még csak a nevedet sem tudja. Kicsit újra reményt ad a férfiakba vetett hitednek.
-Remélem jól vagy mostmár-ölel meg nagyon óvatosan-Elárulod a neved?
-T/N-szipogod a mellkasába
-T/N,kincsem-fogja kezei közé az arcodat,miközben a szemeidbe néz-Merre menjünk?

Elválva indulsz el hazafelé. Megmentőd a kezedre kulcsolva vezet. Felvisz a lakásba,minden ajtót és ablakot bezár, majd vesz elő neked kényelmes ruhákat.
-Tusolj le, én addig csinálok neked valami finomat-mosolyog rád lágyan,majd lesétálva az emeletről veszi birtokba a konyhát.
Kedvességétől olvad a szíved. Tudod,hogy idegenekben nem szabad bízni, de ő valahogy csak nyugalmat és biztonságot áraszt.
Rendbe szeded az arcodat,veszel egy kellemes fürdőt, majd felöltözve jössz le a konyhába. Egy tálcán a világ legszebb nutellás kenyerei, összevágott gyümölcsök,és egy kis csokiba mártott eper. A séfnek állt lovag mosolyogva húzza ki neked a széket- Voila. Egyél csak-enged vizet a pohárba,majd eléd teszi-Remélem finom lett.
Csak olvadsz és olvadsz. Elkezded elfogyasztani az összes dolgot
- Nagyon jó, isteni-mosolyogsz rá halványan.
-Örülök-néz rád kedvesen. Nem ér hozzád,bármennyire is meg akarna ölelni vagy simogatni. Nem akar megijeszteni. Csak vár, csak azt teszi meg, amit engedsz és kimondasz.
-Megkérhetlek még valamire?-nézel fel rá miután a jókora vacsit leöblítetted vízzel.
-Persze, bármire-lesi minden szavadat.
-Ittmaradnál velem kérlek? Nem tudnék elaludni egyedül-motyogod szégyenlősen.
Arca kivilágosodik, mint aki éppen a lottót nyerte meg legalább.
-Persze,semmit sem szeretnék jobban,mint rád vigyázni.
Felkelve állsz elé, és mint egy kislány felnyújtod a kezeidet. Serim kicsit habozik, de óvatosan a kezei közé kapva visz fel téged az emeletre a szobádba. Ott letesz az ágyra, majd eléd állva veszi le magaról a pólót. Kockái eléd villannak, a vörös fejeden pedig jót mosolyog.
-Na gyere tündérem-emel fel ismét, mintha csak valami tollpihe lennél, majd elfekszik veled és betakarva magatokat ölel át.
Hozzábújva lélegzel a nyakába ölelve szorosan,akárcsak egy riadt kisgyerek a plüssét.
-Tudd, hogy én bármitől megóvlak. Csak azt teszem meg, amit kérsz és szeretnél. Érted leszek bármi. Nem akarom, hogy bajod essen-suttogja a hajadba szorosan tartva. Felnézve rá mosolyogsz.
- Mi van ha arra kérlek,hogy maradj az életem része? Mi van ha azt szeretném,hogy vigyázz rám? Mi van ha azt szeretném,hogy szeress? Túl korai ezt érezni?-nézel szemeibe. Ő csak mosolyogva simogatja a fejedet.
-Érted bármit megteszek. Ha lassan,ha gyorsan jön az érzés,én akkor is készen állok.
Ajkai és tekintete között cikázol szemeiddel. Serim az arcodra simítva csókol meg lágyan. Csókja ismerkedő, mégis annyira természetesnek hat. Mintha már 2 életeddel ezelőtt is ő csókolt volna. Természetesen viszonzod, majd elválva bújsz a nyakába és úgy alszol el.
Lehet, hogy az idegeneknek hitt személyek annyira nem is idegenek, mint elsőre tűnnek.