Ehhez a részhez mindenképpen hallgasd meg a Dream Be there for you számát! Ígérem sokkal jobb élmény lesz úgy :))

+Talán egy kis segítség a mai nap végére....

Nekem segített a lelkemen...❤

Drága Jonghyun,sose feledünk🖤🖤

December 18.

Sok mindent hordoz magában ez a dátum.

Már 4 éve. Pontosan 4 éve...

Elfogadni eltudtad, feldolgozni csak félig. Talán ez így van rendjén. Keser édes fájdalom az, ami elfog, mikor rá gondolsz.

Ugyanakkor nem csak gyászt és rosszat hozott ez a nap az életedbe.

Ez a nap és történés volt az, ami meghozta Renjunt az életedbe. Előtte is ismerted őt személyesen, ám nem sokat beszéltetek. A fogadott keresztapád, Jonghyun, bemutatott téged a legtöbb SM alatt dolgozó idolnak, de természetesen vele és a SHINee tagjaival töltötted az időd nagy részét.

Még egészen kislányként ismerted meg, amikor egy vásárban kinéztél magadnak egy fülbevalót. Egy fiúknak való ezüstkarika volt, azonban a 6 éves éned bizton állította, hogy az neked kell. Ugyan ezt gondolta a tőled 12 évvel idősebb fiú is, aki már egy ideje kinézte magának az ékszert, és visszajött megvenni, mert végre lett rá elég pénze.

A bódéban az az egy fülbevalópár maradt, amiért egyszerre érkeztetek és kértétek a 2 eladótól. Megilletődve néztetek egymásra, először tanácstalanul.

-Sajnos csak egy van....Ez amúgy se kislányoknak való fülbevaló. Mutatok másmilyet, válassz abból-sóhajtotta az úr.

 -Nem-mondtad dacosan-Én ezt szeretném-erősködtél,mire a srác kifizette,elvette az ékszert és lehajolva hozzád nyújtotta oda.

-Tessék-mosolygott-Használd egészséggel. A divat nem csak lányoknak vagy csak fiúknak van. Azt hordasz, amit akarsz-kacsintott rád. Szíved egyből önfeledt örömmel töltődött fel, így boldogan szedted le a papírról a karikát.

-Köszönöm-kuncogtad-Segítesz?-adtad a kezébe, ő pedig a világ legőszintébb és legszélesebb mosolyával tette meg. Azonban mikor a másodikat rakta volna kicsiny füledbe, te a kezébe nyomtad, és így szóltál-Ez a tiéd Oppa-mosolyogtál rá. A fiú meghatódva fogadta el és tette bele a fülébe.

-Köszönöm-mondta magához ölelve,amit hozzábújva viszonoztál.

-Így barátok leszünk örökre-kuncogtad édes boci szemeidet meresztve rá. Ő pedig elfogadta a barátságodat.

Szüleid pedig nagyon megszerették, ezáltal könnyen tarthattátok a kapcsolatot.

A barátság pedig elvághatatlanná alakult.

Mindent megbeszéltetek egymással és támogattátok egymást, hiába a nagy korkülönbség vagy a trainee léte, majd később az idolsága. A legjobb barátod volt. Mindent tudtál róla.

Vagyis ezt hitted.

Aztán megtörtént a legrosszabb.

Itthagyott.

Örökre itthagyott.

Itthagyott egyedül az önhibáztatás, a gyász, a magány és a szomorúság között.

Nem értetted miért nem jöttél rá.

Utáltad magadat.

Követni akartad.

Csakhogy ekkor valahogy becsöppent az életedbe Renjun.

Egy napon Jonghyun cuccaiért mentél be az SM épületébe eléggé rossz állapotban. Zokogva omlottál a fiú helyére az öltözőben, ami érintetlenül maradt utána. Minthaa csak arra várt volna, hogy kedves gazdája visszajöjjön hozzá. De sosem jött, és soha többé nem is fog.

Keserves sírásodban ordítani kezdtél egyik pulcsiját telesírva.

Ekkor nyitott be Renjun, aki óvatosan megközelítve guggolt le eléd.

-T/N-szólított meg,mire teljesen kikészülve néztél rá-Gyere ide-mondta, majd szoros ölelésbe vonva tartott addig, amíg ki nem adtál mindent, ami a szívedet nyomta. Könnyeket, el nem mondott szavakat, ordítást. Mindent.

Azután felöltöztetve vitt el a kibontakozó karácsonyi vásárba. A karácsonyfa előtt megállva nézett rád, és azt mondta:

-Tudom, hogy őt nem pótolhatom. Senki sem..-nézett szemeidbe- Viszont valami másod lehetek. Ami csak szeretnéd. Ha kell vígaszt nyújtok, ha kell megüthetsz, ha ölelésre vágysz megadom, ha kajálni akarsz bármire meghívlak. Nem számít...Csak boldognak lássalak-mondta őszintén. Te pedig tudtad, hogy komolyan mondja. Ő is egyedül van, ahogy te is maradtál. Két elveszett, magányos lélek pedig olyan köteléket tud kialakítani, amit lehetetlen feloldani.

Sírva omlottál a karjaiba, és ezer soron is megköszönted,amiért a gondodat viselte.

Ennek már 4 éve.

Lehet, hogy elveszítettél egy számodra rettenetesen fontos, kedves lelket, de kaptál helyette egy olyan lelki társat, akiért nem győzöl minden nap hálát adni.

Minden egyes nap egymás mellett vagytok, nem számít mi jön rátok.

Nem csak hogy a szerelmed, de a legjobb barátod, a fő támaszod, és minden boldogságod a 2 évvel idősebb fiú.

A mai nap nehéz. Egész nap tanultál annak ellenére, hogy hanyadika van. Készülsz a vizsgáidra, Renjun pedig szorgosan gyakorol bent a kiadónál. Így egyedül vagy, hiába nem akart magadra hagyni.

Egészen jól bírod, de a nap végére már nagyon elfáradsz minden értelemben. Agyban, testben, lélekben, szívben. Egy gyertyát gyújtva figyeled lángját forró könnyeiddel itatva szép arcodat.

-Jajj Oppa, annyira nehéz nélküled...Remélem figyelsz fentről. Remélem láttad a szalagavatómat...az érettségimet...ahogy elkezdtem az egyetemet...Remélem vigyázol rám...Remélem jól vagy-sírsz fel keservesen magadhoz ölelve a plüssöt, amit ő vett neked.

Pár óra eltelik, ahogy álomba sírod magadat. Cirógató érzésre kelsz arcod bőrén. Kinyitod nagy nehezen az összeragadt szemeidet, mikor Renjun vonásai rajzolódnak ki előtted. Nem mond semmit, csak melléd telepedve von szoros ölelésbe, hagyva, hogy kisírd magadat, ha már az év többi napján sosem sírsz. Egyszer sem.

Néhány perc után felül veled.

-Egy pillanat. Várj meg itt-puszil  a homlokodra, majd felpattanva tűnik el egy kis időre. Visszatér egy gitárral a kezében, valamint felkapcsolja a karácsonyi, hideg fényeket mutató égőket. Egy kisszéket húz a dohányzóasztal másik oldalára, és csokibarna szemeivel szomorúan néz rád.

-Írtam egy dalt a fiúkkal...Neked...Kérlek hallgasd meg-kéri,majd elkezdi lejátszani.

Rögtön könnyezve hallgatod a dalt, amely mélyen a szívedbe hatol és leláncol. Odaadóan figyelsz minden egyes hangra, ahogy angyali hangján csak neked énekel. Gitárját érzelmesen pengeti, mindent belerakva, ami a szívében lakozik most irántad.

-넌 내 곁에 있어 주면 돼 지금처럼만-énekli a végét már a sírástól elcsukló hangon.

Elérzékenyülve pattansz fel, és odarohanva hozzá ülsz ölébe szemből, ahogy leteszi a gitárt. Szoros ölelésbe fonódva zokogtok egymás nyakába úgy, mintha nem lenne holnap.

-Annyira szeretlek-súgod fülébe,mire csak jobban szorít magához.

-Kérlek maradj velem-válik el, hogy szemeidbe tudjon nézni. Azok a könnyes csoki szemek...darabokra töri sebes szívedet.

-Ígérem-csókolod meg lágyan,amit arcodra fogva viszonoz a lehető legszorosabban ölelésben tartva.

Elveszteni valakit semmihez sem fogható fájdalom. Helyét a személynek senki sem pótolhatja...De nem is kell. Nem lehet mindenkit ugyan úgy szeretni. De nem szabad elzárkózni sem. A szeretet gyógyír.