Maffia AU!

A kedvencünk! :3
Hát több meg jobb szerepet akartam Seungminnek de nemtudom jött a flow aztán ez lett belőle??? Bocsi

Igyekszek majd a kérésekkel is előrukkolni, csak még nem jött meg a hangulatom/ihletem azok megírásához :c

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor az emberek a maffiáról képzelegnek mindenkinek megvannak a tipikus gondolatai, melyeket a filmek és a sorozatok festenek elénk. A sötét ügyek, az öltönyök, fegyverek, szivarozás, testőrök, és komoly arcú nehézfiúk fekete napszemcsiben.

Valahogy te is így képzelted el korábban ezt a világot.

De ez egészen megváltozott.

Átlagos ember voltál átlagos élettel. Dolgoztál, szórakoztál, élted az életed. Azon az ominózus szombat estén sem volt másképpen. Aznap délelőtt dolgoztál, telefonáltál hazafelé menet az egyik barátnőddel, majd készülődtél az esti bulira, ahova a társasággal indultatok.

Minden a szokásos kerékvágásban haladt. Ittatok és táncoltatok. Még egy helyes férfival is összeakadtál a szórakozás kedvéért.

Remekül érezted magadat egészen addig, amíg haza nem indultál.

Fogalmad sincs, hogy mikor, és miért, de egyszer csak út közben rád jött a rosszullét.

Egyedül indultál neki a rövid metró megállóig tartó sétának, így mindenféle társaság nélkül kellett átvészelned a hirtelen hányingert.cMegtettél még talán két lépést, aztán egyszer csak képszakadás, és puff.

Mire felkeltél már egy szoba padlójáról kellett felkaparni magadat.

A fejed iszonyatosan hasogatott, a torkod ki volt száradva, az egész tested fájt.

-Felébredt-szólt egy aggódó női hang.

-Áh-szívtad be élesen a levegőt a fájdalom miatt-Hol vagyok?-kérdezted érces hangon.

-Lassan-guggolt melléd a lány-Igyál-nyújtott feléd egy pohár vizet.

-Köszönöm-köhögted, majd elvéve a kezéből a poharat kezdtél el kortyolgatni.

Ekkor néztél végig a nőn lassan.

Egy huszas éveiben járó, szép teremtés egy méregzöld csillogós koktélruhában és magassarkúban, kinek arckifejezése aggodalommal telin ragyogott.

-Hol vagyok? És te ki vagy? És ők kik?-néztél szét a teremben további körülbelül hat fiatal nőn.

-Am-harapta be az alsó ajkát-Pontos helyszínt nem tudok neked mondani...De az én nevem Chaeryeong-tette mellkasára az egyik kezét-Ők itt Yeji-mutatott a macskára hasonlító lányra, aki egy halvány mosollyal az ajkain intett neked-Ryujin-bökött az öltönyt viselő, morcos arcú nőre, aki csak egy fintorral jelezte, hogy róla van szó-Yuna-folytatta a sort egy hosszú, vörös hajú, fiatal lánnyal, akivel egymásra mosolyogtatok-Lia-guggolt melléd a barna hajú lány, és egy ragtapaszt tett fájós orrodra.

-Áú-fogtál rá.

-Bocsi, nagyon csúnya volt ez a seb rajtad-mosolygott rád Lia.

-Gyere, ülj fel a kanapéra-lépett eléd egy rendkívül csinos, látszólag a társaságban a legidősebb nő-Jihyo vagyok-mutatkozott be, miközben a kanapéra segített.

-Szia Sana vagyok-mosolygott rád angyalian a szobában tartózkodó utolsó lány.

Ahogy szétnéztél rajtuk egytől-egyig mindannyian fiatalok, csinosak és gyönyörűek voltak. A szobát szemügyre véve soha nem látott luxus tárult eléd. Barna bőr ülőalkalmatosságok, átlászó tároló üvegben whisky, aranynak látszó bevonatok a lámpákon, hatalmas márvány járólapok, és temérdek olajfestmény a falakon.

-Most komolyan, hol a fenében vagyok és kik vagytok? Álmodok? Mi történt velem?-tapogattad végig a testedet, hogy egyáltalán megvan-e mindened.

Látszólag senki sem akart válaszolni.

-Ne szórakozzatok légyszíves-fogtad kérlelőre.

-Mennyire vagy tisztában Nakamoto Yuta-val és a sleppjével?-kérdezte tőled Jihyo, aki rövid barna hajjal rendelkezik.

A kifejezésre látszólag félve, és elszörnyülködve néztek a lányok, de szólni egyik sem mert. Akkor még nem értetted, hogy miért.

-Hogy kicsoda?-ráncoltad a szemöldöködet.

-Nem csoda-horkantott a nő-Csak a kartell vezetője.

-Mármint milyen kartell? Maffia kartell?-nyíltak tágra a szemeid.

-Igen-válaszolták egyszerre.

A szürrealitástól egy bolondos kacaj szakadt fel a torkodból.

-Csak keljek fel ebből a rémálomból. Hol a telefonom?-kezdtél el a retikülödben kutatni.

A társaság egy része aggódva figyelt, a másik pedig őszintén sajnált.

-Bogaram, ez lehet, hogy egy rémálom, egyetértek, de nem álmodsz-lökte oda Ryujin flegmán, zsebre tett kezekkel.

Lenéztél ujjaidra, melyekből 10 virított. Mindig is úgy tudtad, hogy álmaidban ha lenézel az ujjaidra, akkor mindig vagy több vagy kevesebb van az eredetinél. Ám látszólag itt 10 darab volt hiába számoltad meg újra és újra.

-Ezt nem hiszem el. Hol a telefonom?-kérdezted már igencsak ingerülten.

-Összetört-mondta Yuna szomorúan.

-Ugye most csak szórakoztok velem?-fogtál a fejedre teljesen kikészülve.

-Sajnálom-sóhajtotta Jihyo-Hogy hívnak?

-T/N-sóhajtottad.

-T/N ha összeszedted magad elviszünk fürdeni és átöltözni. Sok a dolgunk-mondta Jihyo.

Folyton azt hajtogattad magadban, hogy ez csak valami beteg vicc lehet.

Végig, míg a lányok a közös nagy fürdőben mosdattak, mialatt egy új koktélruhába bújtattak, a sminkelés ideje alatt, és lefelé a lépcsőn is. Egyszerűen nem tudtál észhez térni.

Ők pedig egyre csak mondták: "Nálunk így"; "Mi így szoktuk"; "Majd hozzászoksz".

De miért magyarázták ezt neked? Miért kellett volna megszoknod?

Fizikailag képtelen voltál felfogni az új valóságot, de ez nem is csoda.

Nem mindennapos az, hogy az ember az italába csempészett dizájner drog miatt kiütődik az utcán, ahonnan a rosszullétéért felelős hímneműek felszedik, majd mire felébred már egy maffia kartell vezetőjének a háremének új tagja.

Amint pedig megismerkedtél a vezetővel azt kívántad, hogy bárcsak soha nem költöztél volna Szöulba...

Pontosan fel tudod idézni, hogy mi és hogyan történt.

A teljes átalakítás után a lányok a hatalmas kastély falain belül levezettek a hallba, ahol mindig tartózkodnak a fiúk.

Az ódon bíbörvörös falak között, a fekete hatalmas márványlapokon gyalogolva továbbra is azt kívántad, hogy minél hamarabb felébredj ebből a rémálomból.

-Yuta-kopogott Jihyo a nyitott ajtón.

-Igen Drága?-hallottál meg egy kellemes férfi hangot.

-Elkészült-hajolt meg enyhén a férfi felé, majd feléd fordult, és magához intett.

Kinyújtotta feléd a kezét, amibe úgy kapaszkodtál bele, mintha az lenne a mentsvárad.

-Áh-csukta össze a könyvet a talpig fekete öltönybe öltözött férfi-Remek munka-mért végig alaposan.

Hosszú vörös mullettja hátrafésülve omlott tincsekben fejére, fekete fülbevalói tökéletesen kiemelték gesztenyebarna szemeit. Feketére festett körme tökéletesen passzolt az öltönyéhez, aminek elmaradhatatlan kiegészítőjét, a nyakkendőjét igazította. Lakkcipője fényesre pucolva tükröződött a tiszta márványlapon, ezüst órája halkan kattogott csuklóján.

Az agyadban vészjelzőként sikítottak a gondolatok, hogy ezzel a férfival nagyon vigyázni kell.

-Gyere ide-intett magához egy lusta félmosollyal.

Jihyo kezedet fogva vezetett oda a férfihoz, majd előtte három lépéssel megállt.

-Hogy hívnak Picim?-nézett végig rajtad tetőtől talpig, szinte felfalva a tekintetével.

Fekete magassarkút, fekete csillogós és rövid koktélruhát viseltél. Hajadat csigás fürtökbe besütötték a lányok, és az első tincseket hátra fogták egy hatalmas fekete csillogós masnival. Tusvonalat és csillogós sminket varázsoltak rád.

-T/N-válaszoltad gyanakvóan végigmérve, ami egy kis kuncogást hozott ki a férfiből.

-Édes vagy-mondta-Gondolom a lányok már bemutatkoztak-mosolygott rád sunyin, amitől a világ is ferfordult veled-Bemutatnám neked a fiúkat-tárta szét karját.

A szobában eddig is észlelted a többiek jelenlétét, azonban nem volt időd végignézni rajtuk.

-Az ott Johnny, a jobb kezem-mutatott a magas, helyes férfira, aki egy édes mosolyt küldve feléd biccentett. Válaszul te is biccentettél, de mosoly nem sikeredett az arcodra.

-Taeil, a rangidős. A mesterlövészem-vigyorgott a vörös hajú az éppen fegyvert tisztító alacsony, barna hajú férfira.

Szinte falfehér lettél, ahogy saját szemeiddel láttál tőled alig 5 méterre egy igazi fegyvert.

Emellett szinte egy sztrókot hordtál ki két lábon, mikor Taeil az addigi nyugodt tisztogatásból hirtelen rád kapta éles, tigris szemeit, mint aki bármelyik pillanatban lepuffant.

Még egy utolsó, tartózkodó pillantást vetettél rá, mielőtt a következő férfira emelted a tekintetedet.

-Hendery, a beszerző-veregette vállba a mellette elhaladó sötétbarna hajú fiút, aki vigyorogva intett, majd ment is a dolgára. Nem tudtad, hogy a "beszerző" azt takarja, hogy a megkötött üzleteknél ő a fizettséget szedi be, azaz ő az a bizonyos verő ember. Yutánál nem érdemes adósságban maradni, különben Hendery módszereivel találja szembe magát az ember, azt pedig csak az éli túl, akit Hendery szeretne, hogy túlélje.

-Jungwoo-mutatott a magas, téged alaposan végigmérő narancssárga hajúra.

Jungwoo szokta azokat kikérdezni, akik a szükséges információkkal rendelkeznek. Nagyon meggyőző figura tud lenni, főleg mivel tele van a tarsolya olyan különlegességgel, mint az elektromos puszi, az öklös simogatás, a cigicsikkes érintés és egyéb kedves nevekkel ellátott kínzás, melyeket előszeretettel alkalmaz ha együttműködik az áldozat ha nem.

-Ez itt Jeno, a biztonsági emberem-mutatott a karba tett kezű, sötétkék hajú fiúra.

Felső testére feszült a fekete póló, és félre döntött fejjel méregetett percekig.

Jeno az az ember, aki elsődlegesen gondolkodik Yuta testi épségéről, emellett Henderynek is besegít sokszor, valamint Jisunggal jár párban dolgozni.

-És ő itt Jisung, a legfiatalabb-mutatott a sötétkék hajjal rendelkező, izmos fiúra.

Morcos arckifejezéssel mért végig.

Jisung leginkább eddig a nőket segített beszerezni, emellett kém. Gyors, körültekintő, figyelmes, és tűpontos. A legjobb megfigyelő, őt mégis nehéz észrevenni. Csendes, feltűnésmentes.
Az arcát tüzetesebben megnézve lassan derengett, hogy ő bizony ott volt a buliban.

A félelem és az undor váltakozva nyomta fel a pulzusodat az egekig. Legszívesebben sikítva rohantál volna ki az első ajtón, amit meglátsz.

-Lányok mutassátok meg Picikének az új otthonát, ha már mostantól itt fog élni velünk-mosolygott rájuk.

-Te ezt miből veszed, hogy én itt fogok élni?-szökött ki belőled a gondolat hangosan, ami érezhetően megfagyasztotta a szobában a levegőt. A férfiak komoran néztek rád, a lányok pedig pánikolva figyelték a jelenetet.

-Picikém-vigyorodott el Nakamoto-Ebben a házban két opció van-lépett hozzád közelebb, és álladra fogott markánsan, rákényszerítve, hogy szemeibe nézz-Ha ellenkezel és nem vagy képes együttműködni, akkor meghalsz-kapta ki zsebéből a kést, amit megforgatott, majd a hasadnak nyomott a hegyénél fogva enyhe fájdalmat okozva-Vagy élsz, és jó kislány leszel-kezdte el meggyötört arcodat simogatni áhitattal-Na mit döntesz?-cikázott szenilis tekintete az arcodon.

Valami kattant egyet.

Oldalra pillantva láttad, ahogy Taeil több méterről pontosan a fejedre célozva a fegyvert fogta, amit éppen csak kibiztosított. Tekintete sötét és üres.

Az egész jelenettől iszonyatosan megijedtél, fal fehérre festődött az arcod.

-Megértettem-mondtad egy nagyot nyelve.

-Jó kislány-vigyorgott rád a szemétláda, majd egy csókot nyomott a hajadba-Vigyétek-intett Jihyonak, aki karon ragadva rángatott el a házban biztonságos menedékbe a férfitől.

-Nem beszélhetsz így vele, ha életben akarsz maradni-húzott magával Jihyo, majd magával szembe fordított a hosszú folyosó sarka mögött elbújva.

-Inkább meghalok, mint hogy így éljek-néztél el szemet forgatva.

-Tán azt akarod, hogy bármelyik pillanatban lepuffantson?-nézett rád feszülten.

-Inkább, minthogy a gyűjteményéből elővéve kielégülésre használjon, és csak a ribanca legyek-nézted az olajfestményt a falon tüntetőleg.

-Figyelj ide-sóhajtott magában tartva a kitörni akaró gondolatait-Tudom, hogy ez szarul néz ki-fordította maga felé a fejedet-7 éve vagyok itt. Tudod te milyen sok idő az?-mutatott a szívére-Először én is fel akartam adni. Engem magához csábított. Szerelmet és biztonságot ígért, nekem meg nem volt semmim és senkim. Egyedül voltam, senkire se számíthattam, belementem. Ellenkeztem, nem akartam. Utáltam, hogy nem csak én vagyok neki, utáltam az egész világát, amibe belerángatott. Az előző háreméből én voltam a legutolsó, a legfiatalabb. Teszt elé állított minket hűség kapcsán. Mindenki megbukott engem kivéve. Mindenkit lepuffantott, nem is gondolkodott rajta-meredt maga elé Jihyo üveges tekintettel, maga előtt felidézve a véres jelenetet-Ezután új háremet akart. El is kezdte megalkotni. Először Sana, aztán Ryujin, majd Lia jött, engem pedig megtett az első számú ágyasának. Én vezetem a lányokat, nekem van a legtöbb jogom. A közösülési szándékát is visszautasíthatom heti egyszer-sóhajtott a nő-Ryujin is nagyon ellenálló volt, meg is kapta a magáét. Rengeteget bántotta fizikálisan és verbálisan is, csak miattam hagyta életben és kegyelmezett meg neki. Yeji és Chaeryeong nagyon sokat sírtak, de a támogatásunkkal ők is beleszoktak. Yuna volt a legfrissebb, ő 8 hónapja van itt. Neki se ment könnyen, de kitart.

-És mégis miért jobb nektek itt élni? Éveket lehúzni? Így? Egy kielégülési tárgynak lenni egy pszichopata mellett?-fakadtál ki.

-Mert vannak terveink-fogta össze kezeidet a tenyereibe.

-Itt?-szökött 3 oktávval fentebb a hangod.

-Ki mondta, hogy itt akarunk maradni?-nézett rád kifejezéstelen arccal.

Azóta világos számodra minden.

Ezek a lányok sokkal erősebbek, mint amilyennek elsőre látszanak. Nap mint nap keményen dolgoznak azért, hogy egy nap majd elérjék a céljukat, azaz végleg megszökhessenek erről a szörnyű helyről. Azonban Yutától nem olyan könnyű megszabadulni...

A japán stílusú hatalmas női fürdőben ültök a teli medencében.

Yuta japán származású, így szereti a hagyományos dolgokat.

Nála nem igazán létezik a lányoknak a magánszféra, fürdés terén legalábbis biztosan nem.

Együtt kell tisztálkodnotok minden este-már persze mikor nem menstruáltok,akkor tusolhattok csak egyedül- és ha úgy tartja kedve végignézi az egészet. Parancsára egymást kell fürdetnetek, amit előszeretettel néz végig, majd a szobájában kéri a folytatást.

Egy perverz állat, amit elfogadni nem lehet, igazából csak megszokni és eltűrni.

A lányokkal a rengeteg együtt töltött idő igazából közelebb hoz egymáshoz. Sokszor együtt is alszotok ketten-hárman, és sokat beszélgettek. Chaeryeonggal és Sanával különösen jó barátságot ápolsz, mivel sok közös van bennetek.

-T/N-szólít meg Jihyo, ahogy a szivacsával a saját nyakát mossa.

-Igen?-nézel rá a meleg vízben ázva.

-Holnap elmegyek egy kávézóba. Csak Johnny és Jeno visz. Van kedved eljönni?-vigyorog rád.

Egyből tudod, hogy mire céloz.

Beavatott a titkába, miszerint hónapok óta azon dolgozik, hogy észrevétlenül csepegtessen információkat a rendőrségnek Yutáról, és az egész sleppjéről.

Nakamoto és az emberei nem is sejtik, hogy hónapok óta megfigyelés alatt vannak. Hosszú idők óta ők az Alvilág urai, rengeteg illegális fegyverbehozás és birtoklás, illegális drogok terjesztése, nighclubok futtatása, kínzás és emberölés róható fel a listájukra. A rendőrség eddig sikertelenül nyomozott utánuk egészen addig, amíg Jihyo egy ruhavásárlós körútján fel nem fedezett egy inkognitóban lévő nyomozót.

Kim Jungsu, kinek nevét gyakran lehet hallani a házban közel egy éve nyomoz a banda után. Jihyo ezt jól tudta, már csak meg kellett találnia. Aznap pedig a csillagok úgy álltak, hogy a nőre mosolygott a szerencse.

Pontosan nem tudod hogyan sikerült ezt észrevétlenül elintézniük egymással, de azóta Jihyo amikor csak tud nyomokat hagy a férfinek, amik szépen lassan, de eredményesen összeállnak a nyomozóknak.

-Ha elenged, akkor még szép, hogy elmegyek-bólintasz.

-Azt mondtam neki, hogy neked keresünk ruhákat. Úgyhogy igen, elenged-iszik bele a félédes fehér borába egy diadalittas mosollyal.

-Nagyon vigyázzatok magatokra-néz rátok Chaeryeong lopva.

-Mindenképpen-mosolyogsz rá.

-Cuncika-húz magához Yuta másnap, mielőtt indulni készültök-Vegyél egy jó kis csipkés fehérnemű szettet , hogy Apunak legyen egy jó estéje-vigyorog az ajkaidra, mielőtt magáévá teszi azokat lehunyt szemekkel.

Szemeidet megforgatva hagyod, majd gyengéden viszonzod, bár legszívesebben a szájába hánynál annyira undorodsz ettől a férfitól.

Talán két hónapja lehetsz itt, azóta csak hármoszor kellett vele lefeküdnöd. Nyílván egyszer sem akartad és nem is élvezted, de Jihyo tanácsára eljátszottad, hogy mennyire élvezed, csak hogy szabadulhass. A technika pedig bevált. Szerencséd, hogy heten vagytok, így senkit sem használ fel túl sokszor.

-Jók legyetek-enged el, majd magához húzza Jihyot egy forró csókra.

-Mi mindig-mosolyog a szájára a nő, mielőtt beleegyezve a csókba átkarolja a nyakát.

Pár másodpercig falják egymást, majd elválnak egymástól.

-Indulhattok Lee-int Jenonak, aki az ajtót kinyitva sétál ki előre veletek maga mögött, utánatok pedig Johnny.

A terepjáróba ülve indultok neki a bevásárlóközpontnak.

-T/N van kedved meginni egy kávét majd?-néz rád Jihyo kedvesen, de a tekintete mindent elárul.

-Hogyne-bólintasz megértve a jelzést.

-Sokat nem időzünk-szólal meg Jeno az anyósülésről, a fejét támasztva.

-Nem dehogy, nem fogunk-mondja neki engedelmesen mosolyogva Jihyo.

-Melyik a kedvenc kávéd T/N?-néz rád Johnny.

Orrodba kúszó édes illata egy pillanatra elbódít.

-Oh nekem? Nekem am a melange-nézel fel a férfire lopva egy félmosollyal.

-A lágyabbat szereted? Nem a durvát, az erőset?-mosolyog rád szinte az aurádba mászva ezzel a kétértelmű kérdéssel.

-Igen-válaszolod fülig vörösödve.

A sofőr az alagsori parkolóba hajtva parkol le.

Kiszállva az autóból indultok el a két férfi között először a ruhaboltok szintjére.

-Menjünk fehérneműt vadászni először-karol, beléd Jihyo az első bolt felé húzva.

Szótlanul követed és elkezdtek válogatni.

-Bent van az öltözőben-suttog Jihyo a füledbe-Ott fogok neki koordinátákat leadni egy cetlin-mondja, mintha a fürdőruháról csacsogna.

-Oké-mondod mosolyogva, felvéve vele a ritmust.

Tudod, hogy a fiúk az üzlet előtt állva figyelnek bennetek, közben a környezetet is.

-Utána lemegyünk a kávézóba és leadjuk a listát egy másik rendőrnek-vesz le még egy darabot, és a fülke felé.

-Jihyo én stresszelek-mész vele.

-Nem kell. Itt vagyok-húzza el a függönyt.

Ahogy előre fordultok egy kék inges, fekete farmeros, ébenfekete hajú és szemű fiatal férfi néz rátok.

-Helló. Minden jól ment eddig?-kérdi Jihyotól.

-Szia. Igen. Itt vannak a koordináták. 2 riasztós kerítés őrzi, 5 kutya és 2 helyen őrök. Jövő szombaton mennek egy nagyobb bevetésre, arra készülnek.

-Jó-írja fel magának a férfi, és elveszi a cetlit-Hányan vagytok? Szia, Kim Jungsu vagyok-nyújt kezet-Nyomozó.

-Heten. Mostmár heten-mosolyog le rád.

Kicsit félénken nézel a férfire.

-T/N-mutatkozol be kezet rázva.

-Ne aggódj, már csak 8 napot kell kibírnod. Kiszabadítunk onnan-mosolyog rád biztatóan.

Bólintasz.

-Kimegyünk mi először. Várj majd 10 percet legalább-néz Jihyo a férfire.

-Rendben-biccent Jungsu.

Pár percig még pontosítanak, majd kivonultok a kis öltözőből.

-Na ezt megvesszük-húz a kassza felé.

-De fel se próbáltam-mondod feszengve.

-Jó lesz rád. Hidd el-mondja, majd felteszi a pultra a darabokat. Fizetés után kimentek a fiúkhoz-Mehetünk a ruhákat megnézni-húz téged előre.

-Miért nekünk kell erre a baszott unalmas programra eljönni?-nézi a feneketeket Jeno, hogy legalább ennyi öröme legyen.

-Jisunggal nem sokat érnének, ha valaki el akarná őket rángatni-válaszol Johnny a telefonját nyomkodva.

-Ki akarná őket elrángatni?-forgatja meg szemeit Lee.

-Például ezek-nézi a felétek közeledő fiatal fiúkat.

-Gyere-húz be a drága ruhaboltba a lány, míg mögöttetek elintézik Johnnyék az idegenek sorsát.

-Jihyo hogy fogok egy hétig gyanútlanul viselkedni?-nézel rá.

-Minden színészi képességedet előveszed. Nem buktathatsz le minket-mér hozzád egy csinos ruhát.

-Este még fel kell készíts-fogod a kezedbe a vállfát ahogy odaadja.

-Mindenképpen-bólint, és maga után húz.

Pár üzletet megjártok és nem féltek költeni Yuta pénzét, hogy nyoma maradjon a rendszerben. Ahogy a megbeszélt időpont felé közeledtek a nagy táskákkal elindultok a kis kávézó felé.

-Gyorsan veszünk egy kávét-mondja Jihyo a már rendkívül fáradt és unatkozó fiúknak.

-Jó csak haladjatok már a faszomba-megy ki a forgó ajtón Jeno, hogy egy szál cigit elszívjon.

-Addig szólok a sofőrnek- lépked arrébb Johnny a telefonján pötyögve.

Jihyo egy pillanatig sem várva röppen be veled a kávézóba, és a sorba húz egy fekete hajú fiatalember mögé.

-Szia Seungmin-súgja oda neki a válla mögött.
A férfi egy féloldalad pillantással méri fel, hogy megérkezett akire várt.
-Szia, minden oké?-kérdi a falon lévő kávékülönlegességek listáját olvasva.
-Igen szerencsére. Nincs sok időnk-túrja elő a táskájából a pár darab cetlit, amin a lányok teljes nevei vannak, valamint Yutáék betervezett programjainak helyszínei, időpontjai és részletei.
Az inkognitóban lévő rendőr úgy cseni el a kezéből őket, hogy szinte lehetetlen észrevenni.
-Szombaton küldök üzenetet, amikor indulunk-mondja-Szia egy jeges americanot szeretnék-válaszol a pultban dolgozónak.
A lebukás félelmétől a torkodban dobog a szíved, szinte izzadsz is már. Legszívesebben szét kürtölnéd a helyiségben, hogy mi történt veled, hogy valaki megmentsen. De nem teheted meg.
A bevásárlóközpont látogatóinak, és a lányok védelmének érdekében. Muszáj segítened Jihyonak, és a többieknek kiszabadulni ennek a pszichopatának az uralma alól.
Megnyugvásod érdekében nagy levegőt veszel lehunyva a szemeidet.
Az előtted szobrozó férfi parfümjének édes illata az agyadig kúszik megforgatva veled a világot.
A valóságba visszatérve nyitod ki a szemeidet, melyek fényhez jutva egy ismeretlen, ám rendkívül helyes arcot vélnek felfedezni.
-8 nap és vége a pokolnak. Kérlek jól jegyezz meg mindent, mert majd vallanod kell-mondja a szemkontaktust felvéve.
Elnyílt ajkakkal szinte lefagyva bámulsz a férfira.
Könnyek szöknek a szemeidbe.
Talán a megmentés érzésének szele, talán a több hetes elnyomott feszültség, talán maga a férfi teszi, de iszonyatos érzelmi gátat szakít fel benned valami.
-Hogy hívnak?-áll veletek arrébb, ahogy Jihyo már kifizette a rendelést.
-T/N-mondod elhalt hangon.
-Nem hagylak magadra T/N. Elmegyek érted. Ígérem-simítja meg a fejedet óvatosan, majd a kiadott kávéját megragadva ül le a sarokba, a bejáratnak háttal.
-Fogd-nyomja a kezedbe a kávés poharat Jihyo az ajtó felé terelve.
-Jihyo-nyüszögöd-Jihyo nem bírom.
-Csak még egy kicsit-húz magához szorosabban.
-Gyertek itt a kocsi-biccent Johnny, akit követtek.
Beharapva ajkaidat ülsz Jihyo mellett, aki kivételen középre ül, hogy Johnnyt távoltartsa tőled.
-Milyen a kávé T/N? Lágy? Krémes?-mosolyog rád a férfi kicsit előrébb hajolva.
-Ja-mondod belekortyolva rövidre fogva.
-Mi a baj?-kérdi kicsit elkomorodva. Láthatóan nem vagy a legjobban.
-Én öm-kezdesz bele Jihyo pedig óvatosan beléd könyököl-Én nyugtatót szoktam szedni, de nincs nálam ugye, ezért már egyre rosszabbul érzem magam. Esetleg nem tudnál nekem intézni?-nézel rá gyorsan, csábosan pislogva neki.
-Dehogynem-vigyorog rád rendkívül élvezve, hogy végre a segítségére szorulsz-Mi a neve?
-Nervenplfege-mondod.
-Micsoda?-ráncolja a szemöldökét, és előveszi a telefonját, hogy belepötyögjön.
-Nervenplfege-ismétled el-N e r v e n p l f e g e-betűzöd le neki.
-Oké megvan-biccent.
Jihyo már sokkal nyugodtabban pillant rád.


-T/N-ront be a szobádba Jihyo másnap.
-Igen-nézel fel, miközben Sana fésüli a hajadat. Te a földön, ő az ágyon ül.
-Valamit sejt-guggol le eléd. Arca gondterhelt, ideges.
-Micsoda?-sokkolódsz le.
-El akarja venni a telefonom-túrja elő a sajátját, majd felpattan és a szekrényedhez trappol-Gyanúsnak találja, hogy minden nap elmegyek mostmár itthonról, csak mindig mással. Azt hiszi megcsalom-A szekrénynél felpipiskedik, és felnyúl hátulra. Ott arrébb túr egy-két dobozt, majd egy tárolóban matat-Itt van ez-vesz elő egy régi Iphone 6-ost-Töltsd fel-veszi elő a kábelt is és felteszi tölteni-Odaadom a SIM kártyát-keres egy biztosítótűt, majd kipiszkálja a jelenlegi készülékéből a kártyát-Ezen ki kell törölnöm mindent-guggol vissza elétek, ti meg sokkosan néztek rá-Megmondtam Seungminnak, hogy neked adom a dolgot, hogy kezeld. Kérlek beszélj vele-kezdi el az egész üzenetsort kitörölni a készülékén-Át fogja kutatni a telefonomat, és ha megtalálja, akkor nekünk annyi-mered mostmár a szemeidbe.
-Jihyo a segítséged nélkül én nem-dadogod.
-Segíteni fogok, csak előbb ezt tedd el jól nekem. Kérlek. Ezen múlik mindenünk.
Hatalmasat sóhajtasz hol őt hol a készülékét nézve.
-Jó-bólintasz.

Még aznap este ír a férfi, és válaszolsz a kérdéseire. Fontos a telefonos kommunikáció, hogy Yuta minden kapcsolatát, minden közkedvelt helyét végre lefoglalhassák. Emellett tudni kell az elkövetkezendő nagy bevetésük minden apró részletét, hogy tökéletes legyen minden.
Még jó, hogy ideadta Jihyo a telefont, és van mibe kapaszkodnod a hátralévő napokban.

És te jó ég, mennyire tudta ez a lány, hogy mi lesz.
-Jihyo-inti magához Yuta a lányt.
-Igen?-fordul oda a lány a szandálját csatolva.
-Ne olyan sietősen. Add csak ide a telefonodat-utasítja a komor arcú férfi.
-Tessék-adja neki oda-Valami baj van?-kérdi a lány.
A férfi feloldva készüléket kezd el kutakodni.
-Mostanság túl sokat eljársz itthonról. Van valami, amit el szeretnél nekem mondani?-dönti oldalra a fejét.
-Mire gondolsz?-kérdi a lány ártatlanul.
A férfi megragadja a nő nyakát, és felé nyomja magát fenyegetően.
-Találkozgatsz valakivel a hátam mögött?-kérdi rendkívül mérgesen.
Élesen beszívva a levegőt figyeled a jelenetet az emelet lépcsőfordulójában guggolva, ahonnan belátsz a hallba.
-Nem. Csak te vagy nekem-válaszolja nyugodtan a lány.
-Ajánlom is..Különben ugyan olyan sorsra jutsz, mint az elődeid-ad neki egy pofont, majd ellökve magától engedi el, és a bárpult felé veszi az irányt némi alkohol reményében.
Jihyo szemeit lehunyva fújtat, hogy ne szóljon vissza neki.
Miután összeszedte magát az ajtó felé baktat közben felpillantva a te szánakozó, aggódó arcodra.
-Mehetünk Yeji-mondja a fiatalabbnak, akivel megbízatást kaptak egy üzleti partner elcsábítására.
-T/N-hallod meg a neved lentről.
-Basszus-állsz fel, majd felszaladsz a szobádba.
Berontva dugod el az éjjeliszekrény hátuljába a telefont, majd már futsz a szobaajtó felé.
Éppen hogy kiérsz rajta, összetalálkozol Jenoval.
-Nem hallod, hogy téged hívat a Főnök?-förmed rád a mindig morcos, sötétkék hajú.
-Bocsánat, itt vagyok-iszkolsz le mellette-Ne haragudj, itt vagyok-érsz be a hallba.
-Hol voltál?-kérdi hátrafordulva.
-Chaevel zenét hallgattunk, és nem hallottam. Bocsánat. Mit tehetek érted?-kérded engedelmesen.
-Öltözz át. Ma este elviszlek vacsorázni titeket-gyújt rá a szivarjára.
-Értettem-hajolsz meg enyhén, majd felrohansz a szobába.
Azonnal leadod a drótot Seungminnak, és megígéred, hogy bekapcsolod a nyomkövetőt a telefonon.

Pénteken este óvatosan hashajtót csempésztek az őrök ételébe, hogy másnapra meghozza a megfelelő hatást, és ki tudjátok iktatni az elsődleges védelmi vonalat.
Habár a kutyákat nem szívesen bántod, mégis kénytelen lesztek választani.
Vagy ők, vagy ti.
Így hát jobb híjján meg kell engednetek, hogy az elsőként kijövő rendőrosztag hatástalanítsa az állatokat.
Nagy a tét, Hibázni nem lehet, mert az az életetekbe kerül.

Szombat reggel korán kidob az ágy. Egyszerűen képtelen vagy aludni. Egész éjszaka csak forgolódtál a nyugtató ellenére is. Képtelen vagy egy helyben maradni.
Egész nap lefoglalod magad a lányokkal való társasozással, futással a kúria futópályáján és a Seungminnel való észrevétlen chateléssel.
Addig szalad az idő-habár számodra csigalassan-mígnem már csak egy óra választ el a nagy pillanattól.
Hendery és Taeil a fegyvereket ellenőrzik, Jisung feltölti a tárakat, Jeno a kanapén ülve labdázik. Johnny telefonál, Yuta pedig az övére szereli a kis fegyvertartóit.
-Ne aggódjatok Szépségeim, nem fog sokáig tartani-mosolyog fel rátok, miközben ti őket nézitek.
-Akkor jó-mosolyog Yeji ártatlanul.
-Apa köt egy jó bizniszt, aztán hazajön, és vesz egy alapos fürdőt az ő kedvenc Babáival. Jólvan?-húzza magához a hozzá közel eső Sanat és Yunát.
-Persze-válaszolják a lányok teljesen eljátszva, hogy milyen lelkesek.



-Indulunk-érkezik a telefonra ennyi.
Adrenalin szakad fel a testedben ezen szó végett.
Mindjárt vége van...
Már csak 20 perc...

-T/N egyél valamit-mondja Johnny.
-Nem vagyok éhes köszönöm-utasítod vissza egy félmosollyal a konyhában.
Már csak 15...


-Mik a terveid holnapra? Néztek egy filmet Apával?-karolja át Chaeryeongot, és a hajával babrál, ahogy a kanapén és az előtt ültök egy nagy rakásként.

Már csak 10....

-Na jólvan fiúk, öltözzetek fel-kel fel a barna bőr bútorról.

Egyre inkább kiszorul a beszéd a tudatodból.

8..

Már csak 6...

Mit motyog?


4...


-Nem fogsz félni nélkülem, igaz T/N?-kérdi a japán egy cseresznyét majszolva.
-Nem-mosolyogsz kicsit sem őszintén.

2...

Mindjárt...

Magad elé bámulsz továbbra is, miközben a férfi beosztottjai az utolsó símításokat végzik a ruháikon. Észre sem veszed, ahogy Yuta melléd lép, és Jihyot derekánál elkapva hajol ajkaira.
-Készíts egy jó forró fürdőt Apunak, mire hazaér. Jó?-csókol a lány ajkaira.
-Rendben-mondja lágyan viszonyozva. Hányinger
Amint elengedi hozzád fordulva markol derekadra.
-Cuncikám jó legyél-mosolyog rád ördögien, közel préselve magához.
-Én mindig-motyogod.
Már éppen megkérdezné, hogy mégis mit mondtál, amikor hangos robaj szánt végig a házon. Lövések hada érkezik, ahogy az addig csukott ajtó kivágódik a falnak.
-KEZEKET FEL! SZÖULI KÜLÖNLEGES OSZTAG! A FÖLDRE FEKÜDJENEK LE HASRA!-érkezik az utasítás a tetőtől-talpig beöltözött férfiseregtől, akik berontottak a házba.
Mivel Taeil egyből fegyvert ránt, ezért rálőnek, viszont ő hamarabb talál el egy védőruhás rendőrt.
Ijedtedben a földre zuhansz a fejedet védve.
Minden olyan hirtelen történik.
Rengeteg lövés, kiabálás.
A füled cseng a rengeteg hangos zajtól.
Észre sem veszed, ahogy az egyik rendőr lelövi Johnnyt, akit pont fejbe talál a lövedék.
És ez az a pont, amikor Yuta bekattan.
Téged a hajadnál fogva felránt maga elé, és egy pisztolyt szegez a halántékodhoz.
-Állj! Vagy kiloccsantom az agyát a csajnak!-fenyeget.
A tűzharc abba marad.
A földön az élettelen Johnny, Jungwoo, és a vérző Hendery hever.
Valahol hátrébb a szobában egy rendkívül dühös Jeno és Jisung erőteljesen visszafogva magukat merednek tömény gyűlölettel a védőpáncélok mögé bújt alakzatra.
Kapkodva a levegőt kapaszkodsz Yuta karjaiba kétségbeesetten nézve előre.
Az ajtón Seungmin sétál be felemelt kezekkel.
Sisakot nem visel, ahogy a többi különleges osztagos. Szimplán egy golyóálló mellény díszeleg az egyenruhája felett, melyen az alakulat monogramja szerepel. Egy félujjas kesztyűpárba bújtatott kezeit magasra tartja, miközben enyhén félredöntött fejjel, egy szál meggyújtott cigivel besétál a feszült légterű helyiségbe.
-Ohó, hátrébb az agarakkal Nakamoto-mondja egy enyhe mosollyal az ajkain.
Hát eljött...
-Kuss-vágja rá Yuta közelebb préselve magához jóval kevesebb levegőt biztosítva számodra-Ki a faszom vagy te amúgy is?
-Nem tudod?-horkant fel-Egészen vicces-mosolyog a férfi, közben kiveszi a cigit a szájából és lepöcögteti a hamut a földre-Rémlik a rendőrnő, akit 4 éve megkínoztál, megerőszakoltál, megcsonkítottál, és végül megöltél?-évődik.
-Mi van vele?-vigyorodik el a vörös hajú eszelősen-Jó kis bige volt, tán a nőd?-kérdi nevetve.
Seungmin arca komor, meg sem rezzen.
-A nővérem volt. Most pedig engedd el a lányt, mielőtt te is úgy végzed, ahogy a drága haverod Suh-utal a nem messze fekvő, élettelen melákra.
Odakapva a tekintetedet sikítasz fel ijedtedben a látványra, de Yuta befogja a szádat.
-Megölöm a csajt-biztosítja ki a fegyvert-És ugyan olyan sorsra jutattom, mint a drága nővérkédet-neveti.
Az életedet féltve erednek meg a könnyeid.
Seungmin szemeibe meredsz.
Ha most van az utolsó kép, amit láthatsz, akkor az legyen az ő alakja. Ő, aki nem okozott csalódást, aki nem hagyott cserben. Mert eljött. És kiszabadítja a lányokat.
Puskalövés zördül.
Itt a vég.

Szemeidet összeszorítod.
A téged tartó karba kapaszkodsz. A tested hirtelen elnehezedik, és a földre kerülsz.
-T/N!-hallod meg a nevedet, ahogy Jihyo ordít a nyomozók karjai között.
-Megvan Főnök!-kattan egy fegyver ismeretlen része.
-Ügyes vagy Junhan-szólal meg Seungmin.
Odarohanva hozzád fejti le rólad Yuta élettelen, de még meleg karját.
-T/N! T/N ébredj!-szólongat kicsit megrázva.
Óvatosan nyitod ki a könnyekkel teli szemeidet.
Csak homályosan látsz, a fejed zúg.
-T/N-nyúl be a hátad alá, és félig ülő helyzetbe húz.
-Seungmin-sírod, ahogy végre élesben is látod az arcát-Seungmin...meghaltam?-kérded.
Először elmosolyodik, majd megkönnyebbülve horkant fel.
-Nem Kedvesem, Junhan elintézte, hogy ne legyen bajod-biccent a srác felé.
Egy hosszabb, de felcopfozott hajú fiú áll ott egy hangtompított, nagy fegyverrel a kezeiben.
A páncélok mögött bújt el egészen addig, amíg meg nem kapta a kézjelet Seungmintól.
Egy vörös pötty Yuta homlokán, egy gyors húzóreflex, és már szabad is vagy. Minden a gyorsaságon múlt. Ma pedig az egyenruhás oldal győzött.
-Köszönöm-ugrasz a nyakába felsírva.
A cigarettát elnyomva fonja derekadra karjait szorosan tartva.
Közben a rendőrök megbilincselik a még életben maradt, morcos tagokat, akik kicsit sem együttműködőek.
-Minden lány jól van?-szipogod.
-Ryujin megsérült, de már stabil az állapota. Elvitték a kórházba-áll fel veled a véres padlóról.
-Istenem-sírod, miközben a holttestekre meredsz.
Hihetetlen, hogy élettelenül, a saját vérükben úszva fekszenek.
Azok, akik 20 perccel ezelőttig még rettegésben tartottak nem csak téged, de a várost is.
Most pedig vége. Végre vége.
-Ügyes voltál T/N-simít az arcodra-Nagyon ügyes-fogja két tenyere közé a fejedet.
-Vigyél haza Seungmin-fogsz csuklóira keservesen sírva.
-Gyere-puszil a homlokodra, majd mennyasszonyi pozícióba felkapva sétál ki veled a legrosszabb rémálmodból.