-Fhu Nishimura, vagy fogd be a szádat, vagy vedd vissza az arcod, de mostmár le foglak ütni-teszed fel a mutatóujjadat fenyegetően.
-Fogd be a számat inkább te-vigyorog az arcodba vérlázítóan,miközben az ujjadra fog.
-Egy lapáttal fogom-morgod kihámozva magadat a kezeiből, majd fújtatva hagyod magára a szórakozott fiút.

Azt kívánod, hogy az öcséd Junghwan bárcsak soha ne ment volna középsuliba. Összebarátkozott néhány osztálytársával, akikkel együtt táncolnak egy egyesületben, és mivel ti közel laktok a sulihoz és az egyesülethez is, így sokat vannak nálatok a haverjai. Nem zavarnak téged alapból, mert hagynak tanulni. Viszont Riki, az öcséd legjobb barátja egy ideje sportszerű vérnyomásemelőnek állt a te legnagyobb örömödre. Mikor megismerted egy aranyos kisfiú volt, azonban a pubertás őt sem hagyta ki. Nőtt vagy 20 centit, izmosodott a sok tánctól, változott a hajstílusa, markánsabb az arca. Alapjáraton azon kívül, hogy legelteted rajta a tekinteted olykor, nem kéne, hogy több legyen, viszont a kis szemét tisztában van azzal, hogy mégis mivé vált, és nem fél kihasználni. Szemfüles fiú, szóval tudja, hogy mégis milyen hatással van rád akár a nézésével. A legrosszabb, hogy minden bűntudat nélkül zavarba is hoz mikor tud. 
Piszkálódik, beszólogat játékosan, végigmér, na meg félmeztelnül járkál nálatok.

Nem zavarna, csak a szíved és az agyad működése a lehető legtávolabb áll az "összehangolt" kifejezéstől. Tudod, hogy a legkevésbé sem kéne vele foglalkoznod, mivel idősebb is vagy nála ami azért mentálisan nagyon érezhető, emellett az öcséd legjobb haverja, nem akarsz ebből kellemetlenséget. Azt meg meg se említed, hogy a tini fiúk leginkább mit keresnek egy lány társaságában...
De a szívednek mondhatod.
Mert minden idegesítő-en vonzó-dolga ellenére lélekben ugyan úgy megmaradt egy csupaszív, ölelkezős, kiskutya személyiségnek, aki korábban is volt. Hűséges a barátaihoz és a családjához, nagyon ragaszkodó és minden programra rávehető. Nagyon szereted ezért. Pont ez az, ami nem segít azon, hogy elfelejtsd, bármennyire is akarod. Nem mintha hagyná...



Fújtatva ülsz be a padodba beleszúrva a szívószálat a narancsleved dobozába.
-Még ilyen kis gyökeret-motyogod.
-Melyik?-érdeklődik legjobb barátnőd.
-Riki-iszol bele a nedűbe.
-Mit csinált?-érdeklődik Chaeyoung.
-Ránéztem, mert arra járt, erre ilyet szól, hogy "na kigyönyörködted magad?" nyenyenye-grimaszolsz kimajmolva a fiút.
Chaeyoung mosolyogva forgatja meg a szemeit- Van ám szája.
-Van-horkantasz rágondolva- De még milyen-sóhajtod.
Azok a telt, csókolni való ajkak...
-Szórakoztató mindennapjaid vannak-vigyorog a vörös hajú lány.
-Felettébb-mondod unottan.

Ahogy letelik a nap otthon átöltözöl kényelmesbe, majd lemész a konyhába enni és kávét főzni. A szüleid még munkában vannak 2 órán keresztül minimum, az öcsédék pedig még nem értek haza, így nyugodtan tevékenykedsz egyedül. Zenét kapcsolva énekelgetsz, ahogy kipakolod a mosogatógépből a tiszta edényeket és bögréket. Főzöd a kávét és beízesíted, miközben megmikrózod a kínait, amit tegnap meghagytál még a vacsidból.
Mikor minden készen áll felülsz a pultnál a bárszékre, és telefonozva falatozol.
Kis idő elteltével hallod a bejárati ajtót nyitódni.
-Ja ja ja, de szerintem Kai részét nekem kéne-hallod meg az öcséd már mutált, mély hangját-Csáó megjöttünk-köszön neked.
-Akkor én Sehunét-hallod meg Riki hangját, mire egy frusztrált sóhaj szökik ki a szádon.
-Egyébként tök mindegy, mert mindegyikünk jól táncol szóval jól fog kinézni amúgy is-mondja Soul, és belépnek a konyhába.
-Sziasztok-köszönsz lentebb halkítva a zenét a telefonodon.
-Szia-köszönnek, ahogy bejönnek egymás után.
-Ez igaz-bólint Junghwan-Te most eszel? Most fogunk rendelni, nem kérsz valamit?-kérdezi tőled, miközben kivesz egy rekesz üdítőt a srácoknak. Szokásosan ő, Niki, Shota, és Yechan, a táncos haverjai és egyben osztálytársai.
-Hát ebédnek nekem ennyi elég-mutatsz a kínaidra-de ha mondjuk ennétek sütit, azt elfogadom. De ha nem akartok ilyet akkor nem kell. Köszi-mondod, ahogy eléd rak egy pohár vizet közben.
-Ha már rendelünk akkor az is belefér. Majd össze rakják egybe-bontja fel az üdítőjét.
-De ha nem akkor hozok én neked-pördül eléd Riki.
-Annyira nem fontos-iszol a vizedbe egy pillanatra se nézve rá.
-Milyet kérsz?-kezdi el böngészni a telefonját Junghwan.
-Valami málnásat-fejezed be a kajálást, majd elpakolsz magad után és kezedbe veszed a kávédat.
-Oké. Ti mit akartok enni?-kérdi a többieket, te meg felvonulsz a szobádba és magadra csukod. 

A kávédat szürcsölgetve látsz neki a tanulásnak és a beadandóidnak. Felteszed a fejhallgatódat, és belemerülve dolgozgatsz teljesen elfelejtve már, hogy várod a sütidet. Elkap a gépszíj, így egy órája már folyamatosan pörgeted a beadandódat. Teljesen belemerülve pötyögsz a laptopodon, mire enyhén megugrasz megérezve két kezet a derekadon. Fejhallgatód felét hátrébb csúsztatod, és oldalra nézel. Rögtön egy homár színét veszi fel az arcod, ahogy Nikit pillantod meg vészesen közel magadhoz.
-Megjött a kaja és megettük, már csak a sütik meg a fagyi van hátra. Gyere le hozzánk-sutyorog mély hangjával. El tudnál aludni, mikor így beszél, a hátadon meg égnek áll a szőr.
-Dolgom van-motyogod visszabújva a képernyőbe.
-Kell egy kis szünet-húzza le a fejhallgatódat a nyakadba, majd melléd guggolva nézi az arcodat.
Sóhajtasz, majd lenézel rá oldalra.
-Miaz mit nézel?-kérdezed, ahogy már több másodperce fürkészi a mozdulataidat.
-Hát-vigyorog halványan, amitől észbe kapsz, így lefejted magadról a kezeit végre.
-Hagyjál lógva Nishimura-kelsz fel, majd letopogsz a nappaliba a srácokhoz, ő pedig vigyorogva követ.
-Köszi Hwanie-ülsz mellé megsimogatva a fejét.
-Ne hívj már így-morog elhajolva előled, a haverjai meg röhögnek rajta.
-Bocsi, nekem örökre a kisöcsém maradsz-mosolyogsz és elkezded enni a sütidet, ami egy nagy csokikosárban lévő málnás és pudingos finomság.
-És én?-kérdi Ni-ki, ahogy szembe veled lehuppan a kanapéra. Felemelve a tekinteted bámulsz a szemeibe, melyek kacéran néznek vissza rád.
-Te? Te egy kis ördög és fájdalom vagy az életemben-majmolod ki, amin együtt nevetnek, Riki meg csak mosolyog.
-T/N rendeltünk ilyen Star Wars fagyit-mutatja Shota boldogan. Te meg ő nagyon szeretitek a franchiset.
-Uuuu milyen ízű?-nyammogsz a sütiden nézve a dobozát.
-Azt hiszem csokis meg vaníliás-keresi a feliratot.
-Az igen-olvassa el helyette Yechan-Ha már nem tudod elolvasni-horkant jelezve, hogy a japán srácnak olykor vannak gondjai a nyelvvel.
-Köszi-nyújt nyelvet Soul.

Egy fél órát dumáltok és eszegettek együtt, aztán ők elindulnak a tánc edzésükre, te meg visszatérsz tanulni. Szépen befejezel mindent amit kell, mikor megjönnek a szüleid velük is beszélgetsz, de sikerül mindennek a végére érned 9re. Fáradtan vonulsz el tusolni, azután a szobádba vonulva indítasz el egy filmet az ágyadba fekve.
Jó 20 perce nézed már a filmet, mikor kopogtat az ajtón valaki.
-Igen?-szólsz felnézve az ajtóra.
Mikor a falap kinyílik Riki fejét pillantod meg. Felülve igazítod meg a croptopod spagetti pántját-Miaz?-kérded, ahogy beslisszan a szobádba. Amíg nyitva volt az ajtó hallottad, hogy valaki zuhanyzik. A szüleidnek van lent saját fürdője, így ha nem Riki az, akkor kizárólag az öcséd lehet.
-Jöttelek megnézni-csukja be az ajtót.
-Láttál, mehetsz-mondod unottan.
-De akarok neked valamit mutatni-zárja be az ajtódat maga mögött észrevétlenül és hangtalanul.
Sóhajtva nézel rá.
-Mit?-kérded.
-Amit ma tanultam táncon-vigyorog.
-Mit táncoltok?-veszed a mellkasod elé a párnádat látva, hogy feltűnt neki, hogy nincs rajtad melltartó.
-Az Exo The Eve-t-vigyorog közelebb araszolva.
-NEM KELL MEGMUTATNI-sipítod rögtön eldőlve.
-Miért?-vigyorog feléd mászva az ágyadban.
-Mert nem-motyogod.
-Pedig szívesen megmutatom-dönt a hátadra, és lassan elveszi a párnát a kezedből.
-Nem kell-vörösödsz el felnézve szemeibe.
-Mutassak mást?-hajol le hozzád. 
Egymás szájáról veszitek már a levegőt.
-Riki-remeg meg a hangod.
A fejed mellett tenyérrel felsimít, majd a paplanba markol.
Vágyakozóan nézi az ajkaidat, és a szemeidet felváltva.
-Kérlek ne szórakozz velem-suttogod.
-Nem szórakozok-nyitja szét lábaidat, és közéjük fekszik.
-Niki, ha csak horny vagy keress mást-tolod el a mellkasánál-Értem, hogy kamaszodsz, de kérlek ne én legyek az áldozata ennek-zárod össze a lábaidat.
-T/N én szerelmes vagyok beléd-fekszik melléd szomorúan nézve le rád, ahogy támasztja a fejét.
-Niki, tudod te mi az a szerelem?-sóhajtod.
-Az, hogy rád nézek és boldog vagyok. Gyönyörű vagy, nagyon csinos, szeretem, hogy tudok veled kötözködni, imádom mikor mérges vagy rám és csak velem foglalkozol, meg nagyon szeretem, hogy gondoskodsz rólam. Nagyon szeretek hozzád érni, és majd kiugrok a bőrömből, mikor hagyod-csúsztatja csupasz hasadra a tenyerét-És iszonyat módon meg akarlak csókolni. Várom, hogy megérinthesselek-hajol feléd mély hangján sutyorogva, miközben ujjbegyeivel a bőrödet simogatja, mire kiráz a hideg.
-Aranyos vagy-mosolygod elpirulva.
-Megcsókolhatlak T/N?-markol a csípődre, mélyen a szemeidbe nézve.
-Riki-sóhajtod a nevét, amitől beléd kapaszkodik, hogy vissza fogja magát-Nagyon helyes fiú vagy-simítasz az arcára-És nagyon kedvellek annak ellenére is, hogy egy kis majom vagy-mosolygod-De az öcsém legjobb barátja vagy-győz az agyad a szíved fellángolása felett- Mellesleg 3 évet verek rád-simogatod, mire meghúzod a haját mikor egy perverz vigyor húzódik az arcára-Ki ne merd mondani mire gondoltál, mert letépem a füled-fenyegeted, ő pedig fájdalmasan felnevet-A lényeg, hogy egy pár év múlva, ha még mindig így érzel, akkor keress meg. Addig ezt jegeljük. Fiatal vagy te még hozzám-simogatod az arcát tovább.
-Akkor sem adsz esélyt, ha megmutatom, hogy érett is tudok lenni?-kulcsol a kezedre, hogy ne simogasd tovább.
-Nem akarom elrontani a dolgokat, ha esetleg nem válna be-hagyod neki, hogy rákulcsoljon.
-És am-találgat tovább, hogy legalább félig jó legyen neki-Hát...-sóhajt az ajkaidat nézve, majd a nyakadat, és lassan a melleidet.
-Itt vannak a szemeim-vonod fel a szemöldöködet szabad kezeddel felemelve az állát.
Vigyorogva puszil a tenyeredbe.
-Megölelhetlek?-kérdi már kiskutya arccal.
-Most?-kérdezed pislogva.
-Uhum-bólint.
-Legyen-sóhajtod.
Boldogan gördül feléd, szétnyitja a lábaidat majd teljes súlyával rádfekszik a nyakadba fúrva az arcát.
-Na erről nem volt szó-nyögsz fel fájdalmasan, mivel egy kicsit nehéz.
-Nem voltak megadva szabályok-motyogja a bőrödbe.
Libabőrösen fonod köré a karjaidat, és hajába túrva öleled, míg ő az oldaladat cirógatja.
-Máskor is megölelhetlek?-simogat szinte aludva.
Sóhajtva nézed a 183 centis kisfiút.
-Meg, viszont Junghwannak te magyarázod ki, hogy hova lettél-emlékezteted, hogy kihez is jött ittaludni.
-Megoldom-nyúlik el rajtad boldogan és egy puszit nyom az arcodba.

Talán meg lehet oldani a dolgokat máshogy is, mint ahogy az meg van szokva...