A Dystopia óta térden csúszok a fiúért, úgyhogy ezt a hajat nem engedhetem el!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Reggel a szokásos időben és helyen majszolgatod az egyik kedvenc fajta fánkodat a barátaid és egy nagy adag ice americano társaságában az iskola központi aulájának egyik piros kanapéján. A sztorikat hallgatva nagyokat nevetgéltek, ahogy cseverésztek a nagy morajlás közepette. Órádra tekintve konstatálod, hogy körülbelül 10 percetek maradt még az első órátok kezdetéig. Nevedet meghallva fordítod jobbra a fejed, ahol az igazgató úr int magához egy kedves mosollyal.
-Menjetek előre, mindjárt jövök-pattansz fel, majd ott hagyod a legjobb barátaidat-név szerint Ryujint, Junkyut, Felixet, Yejit és Yonwoot.
Mr. Chu-hoz araszolva igazítod meg a nyakkendődet, majd elé érve hajolsz meg.
-Jóreggelt Mr.Chu-köszöntöd kedvesen.
-Jó reggelt T/N kisasszony! Ne haragudjon, hogy ilyen időpontban szólítom meg, de lenne egy fontos feladatom Önnek, ami nem várhat-teszi a háta mögé a kezeit.
-Mi lenne az?-érdeklődsz kíváncsian.
-Össze tudná nekem szedni az osztályában a papírokat? Tudja, hogy a héten Mrs. Yang nincs az iskolában, viszont a jelentkezés az egyetemekre esedékes-fejti ki a kérését.
-Természetesen Mr.Chu, ez a legkevesebb amit tehetek, míg szegény osztályfőnök asszonyunk beteg-bólintasz.
-Nagyon köszönöm osztályfelelős kisasszony-mosolyog rád a férfi, majd meghajolva egymásnak indultok a dolgotokra.

Beérve a terembe szaladsz a helyedre Ryujin mellé, aki nagyban cseveg a barátaitokkal.
-Na mizu?-néz rád feléd bökve a fejével.
-Be kell szednem a jelentkezős papírokat, úgyhogy légyszi majd adjátok ide-ülsz le a székre.
-Oké-válaszolják kánonban, majd előre fordulva álltok fel, ahogy beérkezik a tanár az órára.

Nincs is unalmasabb tárgy a mateknál. Inkább végig ülnél 2 törit, csak ne kelljen itt szenvedni ennyi jelentéktelen matekpélda felett. Áldod is az eget, mikor végre felbőg a csengő, akárcsak a belső hangod, mely másfél órája epekedett eme felszabadító hang után.
-Végre-nyög fel Yeji elterülve a padon.
-Na ezt mondom én is-szólal meg mögötte Yonwoo.
Mindenki lassan felkel, kivéve Junkyut, aki a padján elterülve igyekszik pótolni az éjszakai alvásából kimaradt perceket.
-Junkyu gyere-noszogatja a padtársa, Yeji. Válaszul csak nyűgös nyöszörgéseket kap, így Felix is megpróbálja mozgásra bírni a haladás érdekében.
-Mindenki-szólalsz meg hangosan-Kérem a jelentkezős papírjaitokat, hogy le tudjam adni-integetsz néhány már megszerzett példánnyal.
Az osztály azon fele, mely még nem rohant ki oda is araszol teljesíteni a kérésedet. Névsorrendbe teszed őket, majd a táskádba helyezed.
-24-cipzározod be a táskádat.
-Csak?-kérdezi Felix-Hol a többi 6?-gondolkodik.
-A focistáknál-szólal meg Ryujin felnézve a telefonos játékból, amit Yejivel játszanak egymás ellen. Helyeselve bólintasz.
-Holnap jönnek csak haza, mert meccsük van-nézel az ausztrál szőkehercegre.
-Ja tényleg-kap észbe.

A napotok viszonylag gyorsan telik, habár tudnátok jobb elfoglaltsággal is tölteni, mint a tanórák, de hát ez van. Másnap csak délutánra jut eszedbe, hogy elkérd a focistáktól a papírt, így mikor mennétek haza akarod elintézni a dolgot.
-Srácok egy pillanat és jövök, csak beszedem a fiúktól a cuccot-mondod, ők pedig dumálgatva várnak meg addig az aulában.
Kopogó léptekkel szeled a folyosót a fiú öltöző felé, és bekopogva dugod be a fejed.
-Csá bocsi zavarnom kell egy percre-köszönsz be az ismerős arcokhoz.
-Csá gyere-invitál betebb a végzős csapatkapitány félmeztelenül állva, a pólóját szorongatva.
-Köszi Jaeyu-hajolsz meg belépve az öltözőbe, a bent lévőkkel pedig sorjában köszöngettek egymásban.
-Mi a helyzet?-pillant le rád egy másodperc alatt végigmérve tetőtől talpig.
-Be kell szednem az egyetemre jelentkezős papírokat és le kell adnom a dirinek, mert az ofő beteg, így az én feladatom-magyarázod meg szemeibe nézve.
-Ja jó-bólogat a táskája után nyúlva.
-T/N én nálam viszont nincs itt-húzza a száját Yoojun.
-Ahh-sóhajtod csalódottan-Akkor holnapra ne felejtsd már el légyszi-kéred meg- Köszi-veszed át a többit, ahogy eljuttatják a kezedbe.
-A bankettről tudsz már valamit?-kérdi a kapitány.
-Igen de vedd már fel a pólódat-neveted nem is foglalkozva az újonnan érkező hangos társasággal.
-Tán zavar?-vigyorodik el a barna hajú lágyan megcsapva a pólójával, mire felnevetsz.
-Igen zavar-rötyögöd arrébb ugorva egy kicsit.
-Akkor minek is jöttél ide be Bogaram? Nem a férfi felső testek gyönyörű látványa volt a cél? Vagy ennél többet akartál?-szólal meg mögüled valaki. Felvont szemöldökkel fordulsz meg a tengelyed körül, hogy arcot is társíthass a tahósághoz.
-Parancsolsz Drága?-szólalsz meg Ko Sunghoval szembe találva magad. Az iskola egyik nagyszájú fenegyereke, aki a másik 3 osztály egyikébe jár az évfolyamotokból. Focista lévén hatalmas arcra van, csak mert jól néz ki. Valójában jó játékos, és nem is egy szerződést ajánlottak már neki, de ezt ha belehalsz sem fogod beismerni. Még nagyobbra dagadna az a hólyag feje.
-Ha férfi felső testet akarnék látni, akkor nem éppen az óvódában keresnék itt köztetek-mutatsz végig a röhögcsélő baráti körén.
A srác egy nem tetszését kifejező fejet vágva néz le rád, a mondandódon pedig kuncog némelyik fiú az öltözőben.
-Akkor mit ribanckodsz itt?-kérdezi felvont szemöldökkel.
-Még csak annyi közöd sincs hozzá, mint amennyi eszed van...pedig az sem sok-húzod a szádat szánalmasan végignézve rajta, majd a mérgében otthagyva indulsz meg az ajtó felé-Holnap Yoo-mutatsz a srácra, majd kiviharzol a helyiségből vissza a barátaidhoz.

-Még ekkora pöcsöt-érsz vissza és elveszed a táskádat Yonwootól.
-Mint ki?-kérdezi Ryujin, ahogy elindultok útnak.
-Ez a Ko Sungho-sóhajtod- Bementem az öltözőbe a papírokért, szórakoztunk Jaeyuval ez meg beszólt azt még én vagyok a ribanc-horkantasz hitetlenkedve.
-De hát az miért baj neki, hogy bent voltál? Még korán van, vagy már ilyenkor átöltöznek?-kérdezi Felix.
-Némelyik öltözött mások meg nem. Biztos nem akarja, hogy meglássam a 2 centis harcosát-forgatod meg a szemeidet, mire felnevettek.
-Ez bolond-vigyorog Yonwoo.
-Nem mintha érdekelne hogy néznek ki. Csak kellett a papír. Most minek hívjam ki őket, ha úgyis a táskájukban van az a szar, és vissza kellene menniük érte aztán megint ki majd megint be. Bementem, elmondtam ahol mindenki hallja azt kész-rántasz vállat.
-Engedd el-legyint Yeji.
A nap hátralévő részében nem is foglalkoztok már ezzel a témával. Elmentek kajálni, majd hazabattyogtok.

Másnap az ebédlőben falatoztok jó hangulatban.
-Hol a kanalam?-pislog Junkyu.
Egy ördögi vigyorral lóbálod meg a kezedben a keresett műanyag evőeszközt, amit Junkyu nem rest megpróbálni elkaparintani.
-Á-á nem neeeem-neveted elhúzva előle.
-Éhen fogok halni T/N! Ne tedd ezt!-könyörög szenvedve, de azért nevetgél veled a helyzeten.
-Hallod-néz fel Ryunjin egy pillanatra a telefonjából-Ez most ide jön?-pislant a felétek közeledő szőke melíros focistára.
-Ki?-nézel barátnődre egy pillanatra.
Mielőtt választ kapnál már érkezik is az éles megszólalás.
-Na mi van szivi? Jössz ma is az öltözőbe?-kérdi vigyorogva.
-Tán ennyire akarod, hogy ott legyek?-fordulsz meg a fenekeden maradva.
-Nem, csak látszik, hogy ki vagy éhezve a szép testekre-húzza fel a pólóját egy kicsit, de te végig a szemeibe nézel.
-Te veled fejben komoly problémák vannak Ko-bólogatsz, majd sóhajtva fordulsz vissza Junkyu felé.
-Viszont a te testi problémáidat sem lehet elhanyagolni-suttogja a füledbe lehajolva hozzád.
Hitetlenkedve, felháborodva fordulsz felé, így hirtelen az arcodba hajolva vigyorog.
-Te mekkora tahó vagy-morgod a fogad alatt.
-Cry about it-néz az ajkaidra,aztán a szemeidbe, ismét ajkaidra, majd széles vigyorra húzza a száját, mikor fülig vörösödve nézel el a gesztustól-Csákó-int, miközben elvonul a haverjaival.
-Tahó-temetkezel a telefonodba.
A többiek sokkosan pislognak hol a srác nyoma után, hol rád, hol egymásra.
-Ez bolond-szólal meg Yonwoo.
Napokig semmi különösebb nem történik, csak távolról vigyorog rád és integet, te pedig csak szemet forgatva ignorálod őt. Nem tudod mi ütött belé, de kicsit sem örülsz annak, hogy kipécézett magának. Azonban hátha 2 héten belül elfelejti ezt az egészet.

Aha, gondoltad te. A következő hétfőtől kezdődik a pokol. Minden nap, minden lehető alkalommal beszól valamit. Cukkol, piszkálódik, az agyadra megy. Sokszor testi dolgokat is bevet, például a derekadra simít, rád kacsint, a füledbe suttog egy óvatlan pillanatban. Nagyon élvezi, hogy az idegeiden táncol, és nem is szégyenli. Teljesen kivagy már tőle, és az agyvized már a puszta látványától is forr.
Egy kanál vízben is készen állsz megfojtani konkrétan.

Egy padon csücsülve várod, hogy végre 2 óra legyen, mivel kezdődik a fakt. Egyedül vagy, mivel az óra előtt kicsit félre ültél tanulni. A jegyzeteidet olvasgatva cuppantod ki a nyalókát a szádból.
Fülessel a füledben észre sem veszed, hogy Sungho előtted terem. Lehajolva eléd kapja ki a kezedből a nyalókát, és a saját szájába veszi. Ijedtedben egy aprót sikkantasz, aztán rögtön kikapod a fülest a füledből.
-Eszednél vagy?-kérdezed ingerülten.
-Persze-vigyorog vérlázítóan az arcodba.
-Idióta-vörösödsz el a méreg és a zavarodottság ötvözetében.
-Irtó szexi vagy mikor dühöngsz-kapkodja tekintetét a szád és a szemeid között.
-Kopj már le-készülsz elpöckölni a homlokánál, ő viszont gyorsabb nálad. Elkapva ujjaidat csavarja ki őket lágyan. Válaszul a másik kezeddel is próbálod eltolni, így azt is lefogva húz magához.
-Naaaa-tolja félre a szájában a nyalókát-Cuncikám nyugalom-vigyorog rendkívül élvezve.
-Eressz már tahó-rángatod meg a kezeidet, ő pedig elenged. A saját szájából kipattintva a pálcikás édességet nézi azt.
-Vajon ilyen ízű a szád is?-évődik, majd rád pillant.
-Mivan?-sokkolsz le.
Reagálni sincs időd, mivel a kezeidet lefogva tapad az ajkaidra egy cukortól tapadós, édes csókba vonva. Magad sem tudod miért, de a tested egyből reagálva viszonozza azt. A nyelvével bebocsájtást követelve lassan beleejti a nyalókát a mellettetek lévő kukába, aztán közelebb húzva magához öleli át a derekadat egyik kézzel, a másikkal az arcod és a nyakad vonalára teszi a kezét. Hajába túrva nyitod szét a lábaidat közelebb préselve magadhoz.
A nyelvcsata egyre hevesebbé válva enged meg egy kis simogatást és tipi-tapit, ahogy egymásba feledkeztek az üres épületrészen.
-Gyűlöllek-válsz el cuppanva tőle, az ajkaira lihegve.
-Ha így gyűlölsz, akkor mehet ennél durvábban is-vigyorog pimaszul.
-Idióta-morgod, mielőtt ismét egymásnak estek ismét, de egészen kellemesen.