Halihó!
Egy fantasy oneshotot hoztam nektek, mert elkapott a hangulat :D
Úgyhogy ehhez a részhez erősen ajánlom a Drunk-Dazed one hour versiont 😹💗
Jó szórakozást!

Hogy milyen is halandóként élni és felnőni egy olyan világban, ami tele van úgynevezett szörnyekkel?
Meglehetősen nehéz olykor. Az emberek gyengék, ezek a különleges teremtmények pedig erősek, még ha nem is látszanak annak, ezért is nagyon kell vigyázni, hogy kivel állsz szóba az utcán. Az emberek pont ezért nem kedvelik őket, hiszen félnek tőlük. Nagy számmal akad köztük olyan, aki embereket öl mindenféle sajátos okból, de nem szabad általánosítani.
Ha van valami, amit nagyon megtanultál, akkor az ez a tény. A szüleid mindig is féltettek és óvtak tőlük, azonban elkerülhetetlenül is sokat gondolkodsz rajtuk. Habár sosem találkoztál még egy vérfarkassal vagy vámpírral sem, Te tudod, hogy nem mindegyik olyan rossz, mint ahogy azt mondják róluk. Muszáj lennie legalább egy olyannak, aki kegyes szívű.

Sajnos az ember megfejtette ezen alakváltók gyengeségeit, amiket bőkezűen fel is használtak és használnak ellenük a mai napig, így bújkálniuk kell, nem fedhetik fel kilétüket. Ergo esélyed sincs találkozni velük, hacsak nem egy ilyen egyed által ér el a halál.

Ezzel a tudattal jársz középiskolába naponta, a legnagyobb lelki nyugalommal. Igaz vannak furcsa szerzetek ott is, de hát hol nincsenek nemde?

Péntek van, május. A suliból már elballagtál, már otthon tanulsz a KRESZ vizsgádra, és dolgozol. Most is munkából gyalogolsz hazafelé a félórás úton. Mivel a város széle felé laksz egy lélek se jár erre ilyenkor. Vagy buliznak, vagy alszanak. Csak a szokásos ilyenkor is.
Egy 20 perce gyalogolhatsz körülbelül, amikor furcsa érzésed támad. Mintha valaki figyelne....
Szíved hevesebben kezd verni, lábaid pedig gyorsabb ütemre váltanak. Nincs már olyan messze a házatok, habár a szüleid nincsenek otthon. Tegnap elutaztak, a bátyád pedig ma a barátaival bulizik és ott is alszik. Ezzel a tudattal kicsit tanácstalanabbul haladsz, azonban nem érdekel, hogy egyedül leszel, csak érj haza.
A megfigyeltség érzeted erősödik, így futásnak eredsz. Szerencsére könnyű a táskád, úgyhogy gyorsan tudsz futni.  Kicsit hamarabb érkezel haza pont ezért. Sietősen keresed elő kulcscsomódat, mikor hirtelen melléd támaszkodik a falnak valaki  váratlanul.
-Miújság Bogaram? -vigyorog le rád a magas, hófehér fiú.
Megáll benned a levegő, mozdulni sem mersz. Lassan a vörösre festett srác szemeibe nézve fogsz a kulcsodra a táskádban.
-Ez birtokháborítás. Kérem tá-kezded el mondani, mire félbeszakít a nyakadba vájt éles fogsora. Szorosan lefogva éri el, hogy ne tudj mozdulni, miközben kiszívja a vért az ereidből folyamatosan. Egy fájdalmasat nyikkanva ájulsz be pár pillanat múlva az erős szorítástól és a vérhiánytól, hiszen ma csak reggel ettél és keveset ittál. Eszméletlenül rogysz a karjaiba, miközben ő tovább nyer belőled erőt.

Ki tudja mennyi idő múlva ébredesz fel. Kinyitva szemeit ülsz fel hirtelen, mire erősen megszédülve fogsz a fejedre. A nyakad fáj, így megtapogatva szisszensz fel. Rögtön telefonod után kutatsz, de realizálod, hogy sehol sincs.
-Remek-sóhajtod halkan-Szóval vámpírok-állapítod meg. Körbenézve jössz rá, hogy egy régi stílusú szobában fekszel, egy hatalmas hercegnő méretű ágyban. Lassan felállva sétálsz az ablakhoz, hogy lenézz, hogy milyen messze van a talaj.
-Csak egy emelet. Nem nagy zuhanás az T/N-mondod magadnak, miközben óvatosan felhúzod az ablakot, amit sikeresen felnyitottál. Nagyon odafigyelve kezdesz kimászni rajta a kis előtetőre, ami az ablak alá ér. A telefonod már nem érdekel, csak az, hogy megmenekülj. Kimászol lassacskán, majd a föld felé fordulsz, hogy kitaláld a lefelé vezető utat. Agyalva guggolsz le, mikor valaki melletted állva megszólal mély hangon.
-Hova-hova Kisasszony? -kérdezi egy magas srác, mire ijedten ugrasz le onnan, de ő ott is melléd áll egy pillanat alatt-Na na na na na na, egy ételnek nem szabad játszania-húz fel a földről a hajadnál fogva. Fájdalmasan sikkantva állsz fel a sérült bokáddal, miközben a kezeibe marsz a fájdalomtól.
-Engedj el-remeg meg a hangod.
-Ugyan miért tenném? -vigyorog rád.
-Hyunso-szólal meg egy újabb srác kifutva az udvarra-Itt vannak.
-Melyik? -néz rá a hajadat továbbra is húzva.
-Enhypen-morogja mérges arccal.
A téged fogó srác válaszul csak megragad Téged, majd a másik oldalt mar a nyakadba. Fájdalmasan sírsz fel, majd lassacskán ismét álom borul a szemeidre.

Megint eltelik ki tudja mennyi idő. Magadhoz térve ülsz fel egy kanapé szerű bútoron, már sokkal lassabban. Fejedet fogva nyitod ki szemeidet, lassan a nyakadon lévő sebekre fogva, amik meglepő módon le vannak ragasztva.
-Jól vagy? -kérdezi egy ismeretlen hang. Felé fordítva fejedet látsz meg három srácot is a szobában különböző helyeken.
-Kérlek ne bántsatok -mondod elhaló hangon összehúzódva.
-Nem fogunk-jön be egy negyedik srác egy tálcával, amit lerak eléd.
-Egyél-mondja a szendvicsre mutatva. Mellette eper össze vágva egy tálban áfonyával körítve, és egy nagy pohár víz. Gondolkodva nézed a kaját, majd a srácokat.
-Mi van, ha mérgezett? -kérdezed a szemeibe nézve. A srác csak tol egy félmosolyt.
-Nem az. Ígérem-adja a kezedbe a poharat.
Óvatosan elvéve kezded el lassan kortyolni, majd az egészet legyűröd.
-Rendben, most már egyél. Biztos nagyon el vagy fáradva-mondja kedvesen mosolyogva.
-Csak haza akarok menni- erednek meg könnyeid szemeibe nézve. Lekonyuló szájjal húzódsz össze a bútoron már elszakadva szemeitől. A srác felsóhajtva vakarja meg a fejét.
-Nem mehetsz haza- mondja felállva.
-Miért ne mehetnék? Ez emberrablás-sírsz fel felnézve.
-Emberrablás? Inkább mentés-szólal meg az egyik fiú a hangját felemelve.
-Niki-szól rá egy másik a szoba egyik feléből.
-Mert? Még minket állít be rossznak, mikor ő volt rossz helyen. Mit keresett náluk egyáltalán? -kiabál feldúltan.
-Már haza se mehet az ember? -kérdezed sírva.
-Haza? Náluk laksz? -förmed rád.
-Otthon lakom, nem "náluk"-mondod törölve könnyeidet.
-Aha vágom-mondja megindulva feléd, mikor egy másik srác elé áll.
-Mi lenne ha meghallgatnád amit mondani akar?
A feldúlt srác leülve néz mélyen szemeidbe várva a választ.
-Hazafelé tartottam, mikor éreztem, hogy valaki figyel. Elkezdtem futni, haza is értem, és éppen a kulcsomat vettem elő, mikor oda állt az a srác, és hozzám szólt, a következő pillanatban meg nyakon harapott. Beájultam, azután pedig egy régi szobában kötöttem ki. A telefonom elvették, én pedig kimásztam az ablakon. Már a tetőn voltam, amikor valaki mellém állt a semmiből, megijedtem és leugrottam. Ott nem hagyott elmenni, jött még egy srác, mondta, hogy jön valami Enhanen, mire a csávó megharapott és szívta a véremet, most pedig itt vagyok-mondod leülve.
-Enhypen, akarod mondani -javít ki az egyik srác.
-Gondolom -mondod -Azt se tudom mi az-sóhajtod.
-Mi vagyunk-mondja valaki mély hangon. Besétálva látsz meg egy ében fekete hajú, komoly arcú srácot 2 másikkal maga mögött.
-Azért vagy itt, mert megmentettünk tőlük. Mostantól pedig itt laksz-ül fel a konyhapultra, amire jól rálátsz az amerikai konyha stílus miatt.
-É-én... Köszönöm, ha így volt... De nem fogok itt lakni. Haza akarok menni és haza is fogok -állsz fel, mire az első adandó ajtó felé veszed az irányt. A srác a konyhapultról eléd ugrik, és az állad alá nyúlva mosolyog rád a szemeidbe nézve-Látom nem érted. Akkor vázolom. Ezek vámpírok. Tudják hol laksz, és elmennek érted. Előbb vagy utóbb úgy is megint ott kötsz ki úgy funkcionálva, mint egy élő vértasak. Ezután vagy megölnek, vagy amíg lehet maradsz kaja. Nélkülünk semmire se jutsz. Ezt akarod? -simogatja meg az álladat egy szívdöglesztő mosollyal.
Sokkosan nézve rá állsz, majd összeráncolod a szemöldökeidet-Te amúgy ki a fasz vagy? -kérdezed.
A srác mögött álló két fiú fejére pánik, meglepettség és kis feszültség ül ki. A srác a szájában oldalt kitolja a nyelvét, láttatva kis frusztrációját.
-Jungwon, az Enhypen alfája. De neked bárki lehetek-kacsint rád-Ezek pedig Jay és Sunghoon-mutat maga mögé -Aki kaját hozott neked, az Heesung, a kis csendes az Sunoo, aki kiállt érted az Jake, a méregzsák pedig Niki. Üdv itt-simítja meg az arcodat oldalt.
Hihetetlenkedve csapod meg a combjaidat tenyereiddel tanácstalanul nézve a Heesung nevezetűre, aki a legszimpatikusabb köztük.
-Egyél jó? -mosolyog rád édesen.
-Nem, nem akarok enni. Haza akarok menni a szüleimhez és a tesómhoz. Azt se tudom hol vannak.
-Biztonságban. A mi szüleink vigyáznak rájuk. Ott fognak lakni velük -mondja Sunoo édesen mosolyogva.
-Hát ez kész -fogsz a homlokodra- biztos álmodok. Megbolondultam-pislantasz, majd kiindulsz a helyiségből.
-A cuccaidat is elhozattam Baby, ez nem álom-terem eléd Jungwon ismét.
-Te engem csak ne becézgess-mondod felháborodva-Emlékszem rád. Egy suliba jártunk. Tizedikes vagy, mint Sunoo. Az a srác kilencedikes-mutat Nikire- Ők hárman az évfolyamtársaim-mutatsz a 2002 linera- Ő pedig egy felsőbbéves, aki tavaly ballagott-mutatsz Heesungra-Te csak át akarsz vágni. Egyáltalán milyen lények vagy mik vagytok ti? -teszed karba kezeidet ismét felnézve a srác szemeibe.
-Vérfarkasok-somolyog.
-Aha-horkantasz fel-Hiszem, ha látom.
-Konkrétan két vámpír szívta ti a véredet és nem hiszed el? -kérdezi Jay komolyan nézve rád, mire vállat vonsz.
-Hagyjad Jay-mondja Jungwon-Nézz rám Baby-fordítja maga felé a fejedet.
Sóhajtva nézel fel szemeibe, majd nagyokat pislantva látod, ahogy feketéből egy pillanat alatt piros lesz,mikor közbenézel a többi srácé pedig aranysárgás zöldre festődik.
-Nos?-kérdezi vigyorogva.
-Oh.. Ja jó-pislogod meghőkölve.
A fiú vigyorogva hajol rá ajkaidra.
-Most pedig legyél jó kislány, és egyél. Tudom, hogy ma nem ettél semmit-suttogja vészesen közel, teljesen megbabonázva-Heesung nagyon jó szendvicset csinál-susogja ajkaival a tieidet súrolva, elérve, hogy akarj többet is. Ahelyett, hogy megcsókolna azonban egy gonosz vigyorral ott hagy és elindul kifelé a konyhából-Heesung etesd meg-int hátrafelé, majd eltűnik Jay-el és Sunghoonnal maga mögött.
-Bunkó-morgod vörös fejjel, mire leülsz vissza az ülő alkalmatosságra, amin aludtál, és elkezdesz enni.
-Csak vigyázni akar rád. Ahogy mi is-ül le Heesung eléd.
-Azért ez elég creepy ha belegondolsz a szemszögembe-mondod falatozva.
-Kicsit-mosolyog Sunoo, közben a kezedbe nyomja a telefonodat nagy örömödre.

Ezzel a nappal pedig elérkezik a kalandos kis életed az Enhypen falkájában. Jungwon napról napra bolondít meg (és magába is). De ki bánja ennyi aranyos fiú mellett ezt az életet nemde?