Fiú és lány között nem lehet barátság, mondják. Az egyik fél előbb-utóbb úgyis többet fog érezni, hallod mindig.
Te persze ezt mindig kételkedve hallod, hisz rengeteg fiú barátod van, bennük pedig megbízol. Egyben túlságosan is...
Jinyoung évek óta a barátaid sorát erősíti, na meg persze minden hülyeségben ott volt veled vagy épp pont hogy ő vitt bele. Ahogy elkezdett férfiasodni igencsak helyes ifjúvá érett, nem lehet tagadni. Tudod, hogy egy igazi heartbreaker amúgy, aki elég vagány is, na meg vicces. Igen igen, neked mi más is imponálna, mint ez? Leginkább ebből ered az is, hogy egy nyári nap egy egészen forró éjszakává fejlődött kettőtök között. Azóta vagytok ti barátok extrákkal.
Megbeszéltétek, hogy túl jó barátok vagytok, hogy ez elromoljon, viszont eléggé egymásra találtatok a négy fal között. Nos, ha ez már megtörtént egyszer, akkor miért ne lehetne többször? Ezen az elven működve kezdtétek el ezt az egészet immáron több, mint fél éve.
Minden jó is volt egészen addig, amíg a te szíved úgy nem döntött, hogy érte kezd el dobogni. Minden szava, minden érintése a lelkedig hatolt egyre jobban a fiúba bolondítva téged.
Jinyoungról mindig is köztudott volt, hogy remek szerető az ágyban, azonban a kapcsolat téma nem neki való. Meg nem lepett, de rosszul érint, hogy ennyitől fülig belé is estél.
Ebből fakadóan mostanában elkezdted kerülni ahol csak lehet. Nem válaszolsz az üzeneteire, vagy épp csak szűkszavúan, mással ebédelsz, többet vagy a barátnőiddel, sokkal inkább koncentrálsz a sulira, mint előtte. A srácnak először semmi sem gyanús, hisz gondolja, hogy tényleg elfoglalt vagy. Azonban a harmadik hét második felére már megunva a dolgot keres fel az ebédlőben, ahol épp előle bújkálsz.
-Te kerülsz engem? -csapja le a tálcáját eléd.
-Tessék? -nézel fel rá nagyokat pislogva.
-Miért nem válaszolsz az üzeneteimre? -vonja fel a szemöldökét lenézve rád.
-Válaszoltam-állsz fel rögtön elvéve tekintetedet róla.
-T/N, egy egész dolgozatnyi kérdést leírtam, ebből kettőre válaszoltál-áll be eléd.
-Nem értem rá -sóhajtod kikerülve.
Jinyoung a derekadnál fogva visszahúz egy kicsit már ingerülten.

-Mi bajod van velem hirtelen? -kérdezi szembe fordítva magával.
-Semmi. Mennem kell, szia-tolod el magadtól fél kézzel, azután a tálcát a helyére téve rohansz el órára. A fiú idegesen rúg fel egy kukát, utána elmegy a dolgára ő maga is.

Az eset másnapjától kezdve napokig nem beszéltek még csak a neten sem. Bárhova mész a suliban, ő mindig ott van és figyel. Sosem szól hozzád, csak távolról felügyel. Kezd téged nagyon frusztrálni ez az egész, de szeretnél már kiszeretni belőle, ahhoz neked pedig távolság és idő kell. De ezt hogyan is mondhatnád el neki? Lehet hogy már mindegy ez az egész? Már rosszban lennétek?
Ezekkel a kérdésekkel a fejedben fekszel le aludni. Szerencsére másnap vérvételre mész a kórházba, így nem kell találkoznod vele. Ennél hálásabb nem is lehetnél az időszakos ájulásos betegségednek. Végre haszna is van.
A vérvétel után otthon lábadozol, hisz ilyenkor mindig rosszul vagy utána. Iszol és eszel rendesen, majd be is alszol az ágyadon.
Jó pár óra eltelik mire felébredsz. Jobban érzed magadat egy pár fokkal, de még nem vagy erőd teljében. Éppen kikelnél az ágyadból, mikor egy alak áll eléd, majd a bútorra lökve mászik feléd. Ijedtedben felsikítva kapálózol alatta.
-Hé hé Baby, csak én vagyok-csitteg Jinyoung a szemeidbe nézve.
-Te mi a francot keresel itt? -sipítod lelökve magadról.
-Van kulcsom, nem emlékszel? -csörgeti meg a csomót a kezében.
Sóhajtva kelsz fel, mire visszahúz az ölébe-Mi a baj? -ölel körbe rögtön.
-Nem vagyok jól. Kérlek engedj el és menj el-tolod el magad tőle.
-Komolyan nem értem mi a szar bajod van velem, mostmár komolyan-tesz le az ágyra felállva-Mit tettem? Megbántottalak? Nem tetszem már? Utálsz? Van valaki más? Mi a baj? -akad ki lenézve rád. Te csak elfordítva a fejedet ülsz ott csendben.
-Válaszolj már-emeli fel a hangját. Továbbra is csöndesen ülsz ott, mire felrántva onnan ken fel a falra, ami persze téged nem kicsit lep meg, így hát megilletődve nézel rá.
-Engedj el-találod meg a hangodat azonnal.
-Nem,amíg el nem mondod, hogy mégis mi a bajod-szorít a karodra, pont a vérvétel helyére. Felszisszenve fogsz rögtön a kezére, amivel szorítja.
-Ez nagyon fáj Jinyoung.Eressz.
-Nem-fog rá erősebben. Dühös. Nagyon nagyon dühös.
Neked pedig fáj. Fáj a karod, fáj a szíved.
Könnyeid útnak erednek.
-Engedj már el. Ma vettek vért tőlem, te pedig pont a helyét nyomod-sírod ütve a kezét, ami végre eleget tesz a kérésednek.
-Ne haragudj... Kérsz valamit enni? Inni? -simogatná meg, mire elveszed a karodat, mielőtt hozzád érhetne.
-Hagyj már békén. Szerinted véletlen kerüllek? Istenem hagyjál már -indulsz meg le a konyhába, hogy bevedd a gyógyszereidet.
-Szóval utálsz már? -megy utánad, közben beleüt az egyik ajtóba.
-NEM UTÁLLAK. PONT EZ AZ, HOGY NEM. SZERELMES VAGYOK BELÉD TE HÜLYE-fordulsz meg rákiabálva. Egy pár pillanatra megfagy a levegő, közben mindketten sokkosan néztek egymásra.
-Felejtsd el. Menj el-keresed a pirulákat zavarodban.
-Szóval ez volt a bajod? Ezért kerültél? -indul meg feléd cinikus vigyorral, mint aki maga se hiszi el.
-Igen ezért-töltesz magadnak vizet egy másodpercre se emelve rá a szemeidet.
-És mi bajod van vele? Ezért miért kell kerülni?-áll eléd.
-Mert ami most van köztünk... Az.. Az nem enged meg érzelmeket. Szerelmesen nem tudok veled úgy lefeküdni, hogy tudom, hogy mással is vagy. Márpedig mással is vagy -nézel fel rá végre-Emellett nem akarom, hogy összetörd a szívemet-törlöd le ismét megmutatkozó kis könnyeidet-Én nem akarok többé játék lenni, vagy valami kielégítési eszköz. Szeretni akarok és szeretve akarok lenni-szipogod felnézve kiismerhetetlen tekintetébe-Úgyhogy kérlek, ha tisztelsz ennyire, akkor hagyj békén, mert szeretnék túllenni rajtad -nyeled le a gyógyszereket végre.
-Velem ez miért ne menne? Ki mondta hogy nem tudnálak szeretni? -húz magához óvatosan a derekadat elkapva.
-Jinyoung kérlek-mosolyogsz rajta ironikusan-Egy szoknyapecér vagy. Nem gondolom, hogy majd pont értem változol meg.
-Lehet hogy sok lányt húztam már meg, mégis mióta veled vagyok így akkor egyet se rajtad kívül-húz még közelebb-Ki mondta, hogy nekem nincsenek érzéseim? Ki mondta, hogy én nem szeretlek viszont? -suttogja a nyakadba, miközben átölel-Ki mondta, hogy én nem akarnék veled kapcsolatot? Honnan veszed, hogy nem kellesz nekem úgy, mint én neked?
Alig hiszel a fülednek. Bae Jinyoung? Kapcsolatot? Veled? Olyan nincs. Biztos nem.
-Ne haragudj, de nem hiszek neked -tolod el libabőrösen. Szomjazol minden érintéséért és szaváért, de ellenállsz. Nem akarsz áldozat lenni.
-Hagy bizonyítsak-kulcsol a kezedre kiskutya szemekkel rádnézve. Nagyot sóhajtva állsz ott tétlenül, mire ő ezt megelégelve csókol ajkaidra olyan lágyan és szerelmesen, amitől mindenedben fellobbannak a legjobb érzések. Ez az. A kölcsönös szerelem és vonzalom. Semmihez se fogható.
Hajába túrva viszonzod közelebb húzva magadhoz. Kezeit csípődre helyezve pakol fel a pultra , akár egy porcelánbabát. Percekig csókolóztok ott, majd felmentek a szobádba, ahol az ágyba fekve beszélgettek egész éjjel. Megismeri az éned több, eddig rejtett oldalát is, miközben te is megtudsz róla sok dolgot. Rengeteg csókot váltotok közben, majd úgy alszotok el, hogy már egy pár vagytok.

Tudjuk, hogy az emberi érzéseknek nem lehet parancsolni. Rengetegszer harcol az eszünk a szívünk ellen, de nem baj az ha néha az érzések nyernek a józan gondolataink felett.