Iiiiiiiitt is vagyok, ragyogok! Csóközön!

Majd mesélek, hogy hol voltam és mizu, de annyira jó a kedvem, hogy most nem akarom elrontani:(

Szóval most kicsit mókázunk! Jó szórakozást!

(A kérések úton vannak!)

--------------------------------------------------------------------------------------

-Park Jeongwoo, 5 másodperced van visszaadni azt a dinnyedarabot, mert ha nem-szegezed felé a vízipisztolyodat-nagyon megbánod-fenyegeted.

-Gondolod?-vigyorog felvonva szemöldökét, majd egy szempillantás alatt húzza fel a nyúlcipőt, hogy esélyed se legyen beváltani ígéretedet.

Habár legjobb barátod sokszor pimasz tud lenni, és-szerinted-kis gyepálásra szorul,akkor is ez az eddigi legszebb nyarad. Rengeteget utazol,természetesen vele és családjaitokkal,sokat játszotok 5 évesek módjára,és kiélitek ezen időszak minden pozitív lehetőségét. 3 hónapig se suli, se tanulás, csak ti, a barátaitok, a móka és a kacagás. Ennél jobbat el sem képzelhet magának az ember.

Az együtt töltött időnek azonban nem csak pozitív hozadéka van. Jeongwoo pelenkás korod óta a legjobb barátod, a testvéred lényegében, csakhogy tavasz vége óta valahogy egészen megváltozott minden. A végzős évre Jeongwoo nagyon sokat emberesedett. Megnőtt, mint a gomba, helyesedett az arca, fogyott, változott a haja és az öltözködési stílusa, valamint mutálódott a hangja is. Előtte csak egy aranyos kölyök volt neked, bár ez változni látszik május 23-a óta, mióta az egyik kosár játszma közben egy izzadt, enyhén izmos karú,kiskutya szemű Jeongwoo mosolygott rád. Nem nagy és világmegváltó pillanat volt, mégis a te világodat kiforgatta a sarkából. Egészen különös, hogy valaki egyetlen-számára talán jelentéktelen-mozzanata mennyire megragadhat a másik ember fejében,akár meg is változtatva az adott egyént valamely módon.

De hogyan is mondhatnád el neki? Mi van, ha te nem kellesz neki úgy? Ha ő nem talál szépnek, és nem szimpatizál veled oly módon,ahogy te vele? Mi van, ha elvágná magát tőled? Mi van, ha kinevetne? Hiába mentél át te is egy komoly testi-lelki átalakuláson, akkor sem hiszed, hogy az esete lennél.

Elfogadva a saját magad által fejben kreált sorsodat titokban tartod, és igyekszel nem mutatni neki semmit. Ugyan még nem szenvedsz negatívan, de sokszor nehéz nem olyan szeretetteljesen a szemeibe nézni, ahogy akarnál,mikor valami egetverően aranyosat csinál. Mondhatni imádod.

Ahogy a fiú után rohansz a hatalmas vízlövettyűvel ő közben menedéket kutatva fut össze az egyik osztálytársatokkal és annak két barátnőjével.

-Szia Jeongwoo-állítja meg a szőke lány.

-Oh,sziasztok-áll meg Woo lihegve,láthatóan nyugtalanul.

-Te mi járatban vagy erre egyedül?-mosolyog rá a lány,félmeztelen felső testére pillantva.

-T/N-el és a családdal jöttünk pihenni meg ilyenEK-törik meg a hangja a végén, ahogy utolérve a hátára nyomod a hideg sugarat. Nevetve mész közelebb, de egyből elmegy a hangod,amint Umji vegyes érzelmekkel teli arccal méreget.

-Szia T/N-fintorog a két kísérőjével.

-Csá-vágod hozzá rá se pillantva-Jössz? Jégkását akarok Anyuéktól kérni-nézel fel Woora.

-Hívjuk a lányokat is-mosolyog.

-Nem kérünk köszi-mutatja fel Umji a tenyerét tiltakozóan-Most készültünk a csúszdákra menni. Jössz?-mosolyog fel a fiúra.

-Nagyon szeretnék-örül meg-De T/N tériszonyos-húzza el a száját.

-Ó jajj-kap drámaian a homlokához Umji-Nem tudtam bocsánat-hazudik egy mindent sejtető pillantással.

-Nélküle ne-mondja Jeongwoo,csakhogy félbeszakítod.

-Semmi gond-fogsz a karjára-Menjetek. Én addig kásázok-veszed el tőle a vízipisztolyát-Jó szórakozást-mosolyogsz fel rá halványan.

-Biztos?-kérdi aggódva,mire bólintasz-Nemsoká jövök-küldd feléd egy hihetetlenül édes mosolyt,majd az eléhgedetten vigyorgó csivavákkal odébb is áll.

Mit is gondoltál? Természetes, hogy elmegy velük csúszkálni, hisz imádja. Nem mellesleg az osztály népszerű lánya hívta magával, aki előadja, hogy kedves, de jó ideje próbál Jeongwoo közelébe férkőzni. Valamiért téged különösen utál,ok nélkül. Sosem bántottad, egy rossz szavad nem volt hozzá soha. Gondolod, hogy az a baja, hogy Woo veled foglalkozik nem vele. Nem érdekelne a dolog, ha május óta nem ez a helyzet állna fel. Nem mellesleg ez a lány-szerinted-sokkal szebb és csinosabb nálad. Nem kizárt, hogy Jeongwoo elcsábul általa.

Az áfonyás jégkásádat szürcsölgetve potyognak a könnyeid a kis domb füvén ücsörögve, ahogy az agyad már a lehetséges forgatókönyveket gyártja. Tudod jól, hogy nem érdemes előre a falra festeni az ördögöt, és a saját szívedet összetörni, mégsem tudod kontrollálni a gondolataidat. Összekuporodva tépkeded a fűszálakat, mintha tehetnének a te  bajodról. Gondolkodni kell. De mégis mi legyen? Hagyd, hogy a csaj rámásszon, és elvegye tőled minden értelemben? Ha Woo boldog lenne, akkor megérné, habár sosem menne, hogy őszintén örülj nekik. Nem akarod elveszíteni sehogy sem. Nem élnéd túl. Ő a legjobb barátod, a lelki társad, a másik feled. Minden féle túlzás nélkül. De mi van, ha Woo észre sem vette eddig, hogy a csaj rá van állva? Lehet, hogy pont akkor változna minden rossz irányba, ha jeleznéd neki. Hisz elég vak a gyerek. Nem szabad szólni neki. Inkább nem.

Felkelve dobod a kukába az immáron már üres műanyag poharat, és felitatva könnyeidet veszed az irányt az úszómedencék felé. A pallóra állva ugrasz fejest a vízbe, hogy 4 hosszt leússz egy huzamban. A szokásos mennyiség, mikor valami felzaklatja a lelkedet. Csak te, és a víz által megkönnyített tested eszméletlen nagy ereje. Mindent levezet belőled, és még a gondolataidat is a természet csodái felé tereli. Ahogy végzel kimászol a 150 méter hosszú medencéből, és átmész az örvényesbe. 

Pechedre Woo és a lányok már ott szobrozva várják, hogy beinduljon a dolog.

-T/N, szia-köszön rád legjobb barátod.

-Helló-mondod,majd az örvénybe szippantódsz.

Jó pár órával később mentek csak haza, addig Woo a lányokkal lóg, és többször magukkal hív, amit te nem vagy rest visszautasítani. Ahogy a víz folyamatosan szívja ki az erődet, úgy nehezedik az álca fenntartása is. Már nem tudod azt mutatni, hogy minden rendben van. Ígyhát megkérve a szüleidet haza is mentek, a Park családtól külön. Szüleid azt hiszik, hogy beteg lettél,hiába magyarázod, hogy csak fáradt vagy. Egyik fülükön be,a másikon ki üzemmódban készítenek neked otthon vacsorát, tolnak a tus alá, majd raknak ágyba, mintha egészen kicsi lennél. Ellenkezhetnél is, de túl fáradt vagy hozzá, na meg jól is esik. Imádod mikor ilyenek veled. 

A telefonodat kikapcsolva teszed félre, és körülbelül egy percen belül el is nyom az álom. Nehéz és fárasztó nap volt most ez neked. Senkit sem akarsz látni és semmihez sincs kedved az alváson kívül. Még álmokra sincs kapacitás ma éjszaka.

Másnapra 12 óra alvás után házimunkát végzel, és angol szavakat tanulsz videókból,sorozatokból. Semmi komolyabb dolgod az egyetem előtt, így kötetlen módon foglalod el magadat hasznos dolgokkal.

-Jajj T/N, micsoda egy arany gyerek vagy te-nyom puszit édesanyád a hajadba, ami széles mosolyra késztet.

-Nektek köszönhető-mosolyogsz átölelve a derekát egy pillanatra, mielőtt újabb mosott ruhadarabot helyezel a szárítókötélre.

Az ilyen idilli pillanatokkal telik fantasztikusan a szüleiddel töltött nap. Egy percig nem jut eszedbe, hogy bekapcsold a telefonodat, vagy bárki mással beszélj. Nem meglepő módon egy üzenetre sem válaszolsz, de őszintén estére már nem is akarsz. Frissen megfürdött állapotban helyezkedsz az ágyadba, és a Demon Slayer aktuális epizódját indítod el a laptopodon. A tortilla chipsedet majszolva figyeled az eseményeket, mikor kopogás hallatszik az ajtódon. Megállítva a lejátszást szólalsz meg.

-Igen?-kérded.

A falapot kinyitva dugja be a résen  tudálékos fejét legjobb barátod. A levegő is beléd szorul hirtelen a látványtól.

-Szia.Ki van kapcsolva a telefonod?-lép be becsukva maga után.

-Szia-köszönsz semlegesen-Ja-mondod egyszerűen. A fiú az ágyadra ülve méreget furcsállva a dolgot.

-Miért?-kérdi keresve az okot a furcsa viselkedésedre.

-Mert el voltam fáradva, és nem akartam senkivel beszélni. Ma meg más dolgom volt-rántasz vállat a képernyőre tapasztva szemeidet.

-Mi a baj? Beteg vagy?-ráncolja a szemöldökeit.

-Nem-sóhajtod frusztráltan-Csak hagyj már. Tudod, hogy utálom, ha sokat kérdezgetnek-rázod a fejedet.

-Meglesz? Hozzak nasit? Főzzek? Meleg palack kell?-sorolja kétségbeesve nézve rád.

-Park Jeongwoo komolyan mondom-csapod magad mellé a laptopot idegesen felcsattanva-Nem, nem fogok menstruálni. Egy lánynak nem csak ez lehet a baja-teszed össze két kezedet segítségért esedezve a fentiektől, nehogy puszta kézzel megfojtsd.

-Akkor mégis mi bajod van?-csattan fel ő is-Mi tehetek én erről?-pattan két lábra-Semmit se mondasz, csak tegnap óta kerülsz és ignorálsz-teszi szét a karjait-Nem is hagyod, hogy segítsek. Hívtalak, hogy gyere velünk, de sehova se akartál. Nem értem a problémádat.

-Menjek veletek? Utálom azt a lányt, meg a két pincsijét is. Ők engem még jobban. Minek mentem volna? Hogy nézzem, hogy ott teszi magát? Köszi inkább nem-nézel el duzzogva.

-Honnan veszed ezt?-vonja fel szemöldökeit hitetlenkedve-Umji egy tök aranyos lány, nem tudom mi bajod van vele-csapja combjaira tenyereit.

-Igen? Aranyos?-ciccensz fel-Akkor menjél csak nyugodtan vele oda, ahova akartok menni. Érezd jól magad vele-kortyolsz a vizedbe.

-Ezt most miért mondod?-emeli meg a hangját már idegesen.

-Miért?-kiabálsz rá- Mert úgyis rá figyelsz. Vele vagy, szerinted kedves, ráadásul sokkal szebb és csinosabb nálam. Válaszd őt. Jobban jársz-kiabálod teljesen kifakadva.

-Ez nem igaz-halkul lentebb a hangja. Szótlanul nézel rá, ahogy fortyogsz magadban-Nem vagyok vele többet-mondja dacosan.

Felciccenve nézel oldalra-Most már akkor lehetsz-mondod már könnyezve.

-Ne  mondd ezt-kezd bele.

-Te idióta, nem veszed észre, hogy menthetetlenül szerelmes vagyok beléd?-rivallsz rá. Mindkettőtöket annyira megleped, hogy sokkosan néztek egymás szemeibe. A fiú lassan, magatehetetlenül omlik az ágyra, egy pillanatra sem szakadva el a tekintetedtől. Egy szó nem szökik ki belőletek,csak vagytok egy jó ideig.

-Ezért volt vörös a szemed tegnap-jut el a tudatáig minden jel, amit eddig észlelt.

-Miért?-szipogod.

-Mert sírtál-közli.

-Az csak a klór volt-törlöd le gyorsan a könnyeidet-Menj el-fekszel oldaladra,háttal neki.

-Ne legyél már velem ilyen T/N-néz rád szomorúan.

-El kell hogy felejtselek, ahhoz meg távolság kell. Adj esélyt Umjinek, ha már ennyire teper azért, hogy elmarjon mellőlem. Menj. Ilyen szép,csinos és okos lányt érdemelsz, mint ő-nézed a szőnyegedet.

-Nézz rám-mondja. Továbbra sem mozdulsz,csak várod, hogy elmenjen.

Megelégelve a dolgot fordít a hátadra,és két csuklónál a matracra szögezve néz le a szemeidbe.

-Nekem te vagy a világon a legszebb, a legokosabb és a legcsinosabb. Nem kell más. Csak veled szeretnék lenni-közli a szemeidbe nézve ében párjával. Sokkosan nézel fel rá, magad sem bízva füleid épségében.

-Nem értem..Akkor miért voltál vele a tegnapi nap előtt is tök sokat?-kérdezed összezavarodva.

-Hogy ne fogj gyanút, hogy beléd vagyok zúgva-sóhajtja elpirulva.

-Mivan?-sírsz fel tehetetlenül, meg is feledkezve arról, hogy milyen közel is van hozzád jelenleg.

-T/N, május óta szerelmes vagyok beléd-vallja be kicsit esetlenül. Ezernyi pillangó mezejévé válik a gyomrod a mondattól. Arcodat pír önti el, szívedet pedig a boldogság veszi birtokba.

-Én is május óta vagyok szerelmes beléd-kuncogod boldogan.

-Ez akkor tudod mit jelent?-kérdezi féloldalas mosollyal.

-Mit?-pislogsz.

-Ezt-vigyorog, majd hirtelen ajkaidra tapad. Az eufória fogalma sem tudja kielégíteni azt az érzést, ami elfog. Azonnal viszonozva kulcsolod lábaidat derekára, közel húzva magadhoz. Édes gesztusodtól a csókba mosolyogva kulcsol kezeidre lágyan. Percekig egymásba fonódva élvezitek a pillanatot. A pillanatot, amiben csak egymásnak vagytok teremtve. Csak ti ketten vagytok, senki és semmi más.