Jake-Enhypen

Csók gyerekeim! Itt vagyok! Durva mi? :D


Fanni lánykámmal létrehoztunk Fb-n egy multifandom csoportot 'Multifandom af ^^ (hungary)' néven. Ha szeretnél egy helyet, ahova kiadhatod a kpopos érzéseidet és gondolataidat olyan emberek között,akik teljesen megértenek, akkor csatlakozz!

Valamint van nekem egy 'Magyar Teume közösség💙' csoportom, ahova várom a Treasuremakereket,vagy azokat,akik majd szeretnék megismerni a Treasure-t :3

Remélem meghozom valaki kedvét a csatlakozáshoz :D


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Na jó olvasást csemetéim!



Gyönyörű,havas időt köszönthetünk ezen a csodás decemberi reggelen. Mindenhol máshol ez kivételes lenne,kivéve itt Koreában. Itt télen mindig sok hó esik. A globális felmelegedés legalább ennyit meghagyott a szigetországnak.

Boldogan majszolod a kedvenc jégkrémedet,ahogy az udvaron ücsörögtök a barátaiddal. 10 perc van a becsöngőig, de még mindig halaszthatatlan megbeszélnivalója van a fiúknak:

-Figyelj Jisung-sóhajtja HueningKai-Utoljára mondom el..A puding-teszi össze tenyereit,törzsétől balra helyezve őket-sokkal jobb,mint a joghurt-helyezi át jobbra a kezeit kidüllet szemekkel magyarázva.

-De csak ha csokisat nézed-néz fel haverjára Jisung hosszú mutatóujjával megbökve a srác hasát-Viszont ha vaníliásban nézed, akkor az ivójoghurt sokkal jobb-állítja igazát,mire Kai egy fáradt sóhajt hallat,mire ti felnevettek.

-Nem lehetne,hogy mindenki a saját kedvencét szereti és akkor ennyi?-kérdezi Ningning.

Már éppen kikérné magának a két jómadár,mikor Taehyun fenyegetően felrakja a mutatóujját.

-Ha bármelyikőtök megszólal esküszöm nem állok jót magamért-mondja komoly arccal. Ez egyenlő a frusztrált Taehyunnal, azzal pedig senki sem akar packázni, akinek egy csöppnyi józan esze van.

-Mehetünk?-kérdezi Jonghyeong szétnézve rajtatok. Ahogy rád emeli a tekintetét egy falatban túrod be a maradék darabot beleegyezően bólintva, majd együtt tápászkodtok fel a padokról.

-Mi a fasz?-kérdi Kai szemöldökeit ráncolva, kezében pedig megakad a táskája.

-Miaz?-érdeklődik Ningning a feje irányába pillantva veletek együtt.

A látvány pedig ismeretlenül ismerős.

Egy metálszürke Hyundai Tucson parkol le a suli előtt, amit nagy lány tömeg vesz körül hirtelen, mintha eleve ezt várták volna. A kocsiból meg pontosan az a társaság száll ki,amire számítottatok:az anyósülésről Jay Park, mögüle Park Sunghoon,mellőle Bang Yedam,jobb hátulról Kwak Dawit, na meg persze a vezetőülésből maga Jake Sim.

A gazdag ausztrál srác, meg a szépfiú haverjai. A focicsapat tagjai, emellett népszerűek is a lehengerlő kinézetük miatt. Mindig a figyelem középpontjában vannak, minden trend megteremtői, valamint a hierarchia tetején csücsülnek.

-Az ilyennek csak megszületni volt nehéz-ciccen fel Kai. A szituációra csak szemet forgatva reagálsz besétálva az épületbe.

-Inkább menjünk-intesz,mire a többiek is követnek ki-ki milyen állapotban. Az osztályterembe érve foglaljátok el a helyeteket. Szokásosan te Ningning mellett csücsülsz, Taehyun Kai mellett,Jisung pedig Jonghyeonggal padtárs. Persze a 3 padsor legutolsó asztalai mögött  vagytok így.

Leülve pakolsz elő,mikor felemelve a tekintetedet nézed végig, ahogy az 5 fiú bevonul a terembe nevetgélve, mögöttük a lányok pedig fangörcs mámorban úszva követik őket.

-Ja, nem is értettem miről magyaráz, mikor a labda közelében sem voltam-neveti Jake,majd a fiúk is jót kacarászva a dolgon inndulnak a helyükre. Szemeid hirtelen összeakadnak Jake ében szempárjával. Mire reagálni tudnál, addigra már fejével biccent üdvözlésképpen.

Köpni-nyelni nem tudsz hirtelen annyira meglep a dolog, így sokkosan pislogsz magad elé.

-OK-mondod mormogva.

-Miaz?-kérdi barátnőd.

-Sim az előbb köszönt nekem-suttogod a lányra nézve,akinek igencsak tágra nyílnak szemei a meglepő dolog miatt.

További jelentőséget azonban nem szenteltek ennek. Az órán figyeltek és szorgosan oldjátok a feladatokat.

Következőleg átvonultok az egyik kémia laborba,ahol mindig tartják az órát. A hatalmas fehér lapú , 2 személyes, csappal rendelkező kísérleti asztalhoz ültök a társasággal egymáshoz a lehető legközelebb.

-Figyelem osztály-szólal meg Mrs.Choi,a középkori éveiben járó kémiatanárnő- A következő órára,ami egész pontosan egy hét múlva van, egy olyan kísérletes projektmunkát kell kidolgozniuk előre,amit majd itt páronként be fognak mutatni, és el is kell magyarázniuk a folyamatokat. Aki redoxi reakciós feladatot kap, annak oxidációs számmal kell rendezni az egyenletet. Ezt elsősorban a faktosoknak mondom-néz szét köztetek-A faktosakat egy párba rakom a nehezebb feladatokat adva nekik, a könnyebbeket meg a többieknek-mondja elindítva a jelenléti íves papírt.

-De tanárnő,mi faktosok páratlanul vagyunk-szólal meg Isa.

-Nem gond-mondja a nő-Majd egy faktos összekerül egy nem faktossal-jelenti ki.

-De nem annyi nehéz feladat van,amennyi faktos pár lenne?-kérdi a lány.

-De, annyi van-bólogat a hölgy.

-Akkor valakinek voltaképpen egyedül kell a faktos feladatot csinálnia, mert a nem faktos nem nagyon tud segíteni. Az meg elég nehéz úgy-mondja a lány felvilágosítva az osztályt,ezzel együtt a tanárt is.

-Nem gond, akkor mivel T/N-nek úgyis mennek a redoxi reakciók,ezért ő kap az osztályból párt. Rendben?-néz rád,mire nagyokat pislogva nézel szemeibe hitetlenkedve.

-Na nagyszerű,akkor a te párod legyen mondjuuuuuk-néz szét a többiek között-Jake!-jelöli ki-Te úgyis egy okos fiú vagy, úgyhogy könnyen meg fogod érteni. Plusz rádfér a javítás-néz rá dorgálóan,mire a fiú csak szórakozottan kuncog.

-Rendben van Mrs.Choi-bólint, és egy pillanatra se néz rád.

Homlokodat fogva támasztod a fejedet barátnődre pillantva, ahogy ugyan így néz rád, miközben magatok sem hisztek a fületeknek. Míg tehetetlenül bámuljátok hol egymást hol a fiúkat,akik tanácstalanul pillantgatnak rátok,addig a tanár kiosztja a többi párt jól megkeverve a dolgokat.


Az óra után mind kiakadva gyűltök össze a terem végében,hogy együtt mehessetek ki, mégis lemaradva az osztálytól meg tudjátok beszélni a dolgokat.

-Ezt nem hiszem el-morog Kai-Pont ezt a pupák Sunghoont kellett hozzám osztani?Az eszem megáll-fog homlokára.

-Mert én meg Kwak?-vonja fel szemöldökét Jisung.

-Inkább meg se szólaljatok-villantasz rájuk gyilkos szemeket.

-Legalább Taehyun meg Hyeong jól jártak, hogy egymást kapták-mosolyog keserűen Ningning a két srácra,akik egyébként örülnek maguknak, emellett titeket őszintén sajnálnak-Mondjuk Yedammal én is jól jártam-teszi hozzá a lány.

Feldúltan sétáltok ki a laborból, ahonnan karba tett kezekkel indulsz neki a folyosó hosszának.

-T/N-szólít meg hátad mögül valaki,mire megfordultok mind a 6-an.

-Beszélhetünk?-kérdi Jake először rád nézve, majd a barátaidra, aztán ismét rád, jelezve, hogy négy szem közt szeretné lefolytatni a dolgot.

Sóhajtva intesz a többieknek el is fordulva tőlük.

-Majd megyek-mondod,mire elindulnak a terembe.

Ugyan úgy karba tett kezekkel nézel fel rá kifejezéstelen arccal, ami az ő mimikáit is kedvtelenre festi, ami azért szokatlan tőle.

-Csak annyit akartam kérdezni, hogy mikor érsz rá ,meg hogy hol csináljuk-közli mondandóját.

-Hagyd,majd én megcsinálom-legyintesz lustán-Neked majd csak kitölteni kell dolgokat, minden mást megcsinálok meg előadok,és megkaphatod a jegyemet-fordulsz is meg a tengelyed körül 180 fokot.

-De nem, ez egy csapatmunka. Ezért nekem is tennem kell-sétál utánad hamar utol is érve-Iphone-od van igaz?Add meg a számod,aztán majd írok és megbeszéljük-mondja lenézve rád a magasságkülönbségetekből adódóan.

-Nem hiszem, hogy nagyon hasznos lennél ebben a feladatban,de oké-sóhajtod kirakva a kezedet, hogy adja oda a telefont. A srác meg se mozdul,csak enyhén eltátott szájjal,hitetlenkedve mosolyog zsebre tett kezekkel. Vársz,majd felnézel rá-Na?-kérded,mire lustán kivéve a helyéről a készüléket feloldja,majd a kezedbe nyomja. Belepötyögöd a számsort,majd visszateszed pacskerjába a telefont-Majd szólok mikor jó-mondod,majd ott hagyod az egyébként éppen megsértett srácot.

Ezután még 4 órát letudtok,majd együtt ültök az egyik gyorsétterem pince részében az ebédeteket  fogyasztva.

-Aztán odaadtam neki a telefont,és eljöttem-fejezed be a történetet,ahogy felvázoltad a szitut.

-Most akkor megsértődött?-nevet fel Kai.

Vállat rántva szívsz bele a Canadadry-ba.

-Nagyon bolond, hogy nem fogadta el amit felajánlottál-rázza fejét Jisung-Én tökre elfogadtam volna-harap hamburgerébe.

-Nem is értem-csóválod a fejed-Tudja, hogy csak ötöseim vannak.Akkor meg? Potya javítás neki...Nekem is jobb lenne, mert akkor nem kéne vele töltenem az időmet, hanem otthon,kényelmes körülmények között,saját gondolatokkal meg tudnám csinálni-sóhajtod-De hát nem,mert az öregasszony nem így óhajtja-fújtatsz.

-Miért nem hívod el hozzátok?-kérdezi Hyeong,mire mind furán néztek rá.

-Haza? Hogy a családomnak be kelljen mutatni? Hogy megtudja hol lakom? Hogy lássa a házat az ő luxus körülményei után? Nem köszi-mondod felciccentve.


Több szó nem esik a dologról,utána pedig hazamentek tanulni és egyéb helyekre,ahol jelenésetek van. Miután tanultál, és elmentél a szokásos futóedzésre-mivel úszóként télen ilyen edzés is be van iktatva-otthon letusolva dőlsz az ágyba. A torkod kapar egy ideje,és már egyre rosszabbul érzed magad. Fáj a fejed,fázol,valamint nagyon kimerült vagy. Nagyon nehezen alszol el,és hiába az anyukád által adott gyógyszerek,sajnos egyik sem hat. Reggelre 38,5 fokkal az ágyat nyomod,és végighallgatod a szidást anyukádtól, mivel kiszedi belőled, hogy jégkrémet ettél.



Egész nap alszol, egy üzenetre se hívásra nem reagálsz. 2 körül felkelve válaszolsz a barátaid aggódó üzeneteire,plusz lemész enni néhány falatot, már amennyire engedi a torokfájásod.

Ezt körülbelül 3 napig nyomod,mire a negyedik napra már jobban vagy, de még mindig nem mehetsz. Délután 3 órakor az ágyadon ülve számolod a matek feladatot,mikor anyukád kopogtat,és bedugja a fejét az ajtón.

-Kicsim,látogatód van-mondja lágy hangon.

-Ning az? Mondtam, hogy ne jöjjön, mert fertőz-mondod néhol elhaló hanggal.

Anyukád arrébb állva mutatja meg a váratlan vendéget.

Jake egy hatalmas szatyorral a kezében áll a szobaszőnyegeden hatalmas mosollyal.

-Na nem zavarok tovább-mosolyog édesanyád,majd le is viharzik.

-Te mit keresel itt?-nyögöd ki teljesen sokkban,mire a srác felnevetve sétál oda,és leül a franciaágyad szélére maga elé rakva a cuccaidat.

-Jöttelek meglátogatni-mosolyog édesen,fekete szemeivel nézve rád.

-Honnan tudod hol lakom?-cikázik szemed arca vonásain ijedten.

-Mondjuk úgy,hogy biztos források-mosolyog kipakolva eléd a kedvenc nasijaidat és üdítőidet. Teljesen lesokkolva nézed a pakkot, na meg az ő fejét,miközben iszonyatosan jót szórakozik rajtad. 

-Ho-kezded el-Mi-folytatnád-Mégis-akadsz meg ismét-Jake,most ez mi?-kérdezed össezzavarodva.

A fiú hangosan kacarászva adja kezedbe az egyik üdítőt-Hoztam, hogy hamarabb meggyógyulj,és tudjunk dolgozni-mosolyog. Micsoda mézédes mosoly. Wow. Nem is láttad még ilyen közelről.

-Köszönöm, de nem kellett volna. Holnap jobban leszek és megcsinálom-köhögöd.

-T/N dehogyis-nyitja fel a kupakot-Visszajövök holnap és együtt megcsináljuk.Igyál-adja a kezedbe. 

Tétovázva,de elveszed, és iszol belőle, amit érdeklődve figyel.

-Bár úgy látom te már most számolgatsz-nézi a matekfüzetet,mire bólogatsz-Kész szerencse, hogy nálam is van matekfüzet-vigyorog-El tudnád magyarázni? Nekem kicsit magasabb már ez az anyag-vakarja meg a tarkóját.

-Uh persze-pislogsz meglepődve.




Nekiülve a dolgoknak magyarázod el neki azt, ami számára nem világos, így meg is érti, emellett együtt meg is írjátok a házit.


Az ágyadban kényelmes pozícióban elhelyezkedve magyarázod neki az utolsó feladatot,miközben ő folyamatosan az arcodat fürkészi egy kiolvashatatlan mosollyal.

-Mi van?-kérdezed már nevetve, ahogy nem tudsz mit kezdeni a furcsaságával. Az órák alatt kicsit jobban megismerted, és őszintén megmondva elég pozitívan csalódtál. Nem flexel az értékeivel, a kinézetével, a tudásával, vagy a sporteredményeivel. Egyszerűen csak téged kérdezget hol tanagyanyagról hol rólad és az életdről. Szemeiben a csillogás olyan, mint aki szomjazik minden információra.

Furcsa...

Felettébb furcsa...


-T/N,kérdezhetek valamit?-ül fel.

-Persze-bólintasz.

-Miért voltál velem kedden olyan bunkó?-kérdi,azonban nem mérgesen. Nem kérdőre akar vonni, szimplán érdekli.

-Hát-vörösödsz el-Egy idegesítő, magának való,egoista kis gazdag gyereknek gondoltalak, aki csak azért akart velem együtt dolgozni, hogy ott is a pénzét mutogassa-vallod be rákvörösen,mire magasra szöknek szemöldökei.

-Ezt gondoltad rólam?-kérdi,mire bólintasz-De már nem,igaz?-vigyorodik el,mire felvonod egyik szemöldöködet.

-Ha nem fogod be akkor rosszabbat fogok mondani ennél, hogy mit gondolok-morgod,mire felnevet.

-Nagyon vicces lány vagy T/N-neveti feléd dőlve,mire egy halvány mosoly ül arcodra-És okos...na meg kedves,az esetek nagy részében-nyújt nyelvet,mire te is így teszel-valamint gyönyörű-hajol közelebb a szemeidbe nézve. Tekintetetek ahogy egybe fonódik megáll az idő. Minden molekula megáll,minden csak a pillanatnak él. A ti pillanatotoknak.

Jake az állad alá nyúlva von egy észveszejtően édes csókba. Hajába túrva viszonzod,közelebb húzva magadhoz. Meleg tenyerét arcodra csúsztatva csókol a sarkából kiforgatva az egész világodat.

Pár pillanattal később cuppanva válsz el tőle hüvelykujjaddal megsimítva ajkaidat.

-El fogod kapni a gedvámat-mondod halkan.

-Megéri-mondja alsó ajkán végignyalva, majd megint arcodra fogva húz vissza egy lágy szájjátékra.


Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top