Hardcore Hunter szindrómában szenvedek

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-T/N elpakoltál már?-hallod anyukád hangját a földszintről.
-I just learned a new dance, new dance, new dance-énekeled táncikálva, de mikor meghallod az ajtódhoz rohanva téped fel azt-Tessék?
-Haladsz?-kérdi a lépcső alján állva dorgáló arccal.
-Persze-vigyorogsz rá boldogan.
-Te kérsz valami úszógumit? Mert az öcséd kért új vízipisztolyokat maguknak, és azt ma vennénk meg-érdeklődik.
-Nincs meg a tavalyi?-ráncolod a szemöldöködet.
-Tudod, hogy apád részegen mit művelt-idézi fel édesanyád az incidenst, mikor is a tavalyi nyaraláson apukád a köves tengerparton eltaknyált egyenest a rózsaszín úszógumidra landolva, ami szegény nem élte túl a támadást.
-Ja tényleg-nevetsz fel.
-Hallom ám-sétál át apád a lenti mosdóból a konyhába rátok se nézve.
-Akkor kell új igen-bólintasz mosolyogva.
-Eljössz velünk vagy majd küldjem el mik vannak?-támaszkodik a konyhai ajtófélfának az alig 40 éves nő.
-Ketten mentek vagy viszitek Yujunt is?
-Yujun is jön meg Hunter is-húzódik egy gonosz mosolyra a szája.
Rögtön elönti a vér a fejedet.
-Akkor nem megyek-vágod rá rögtön-Majd küldjed a képeket.
-Nem mintha az elkövetkezendő 2 hétben el tudnád kerülni őt majd-kuncog fel anyukád-Rendben majd figyeld a telefonodat-tér vissza a konyhába főzni.
Visszakúszva a szobádba pakolászod a ruháidat a bőröndbe tovább.
Ugyanis holnap indultok egy két hetes nyaralásra Balira a családoddal, és az öcséd Yujun legjobb barátjával, Hunterrel. A szálláson hatan férnek el, így természetes volt, hogy a srác is jön. A te legjobb barátnőd Sakura is jött volna, de aztán közbe jött neki az edzőtábor, amit nem hagyhat ki, miután komoly versenyekre készülnek a légtornász klubbal.
Így hát öten fogtok neki az útnak.
Anyukád elejtett mondata nem alaptalan.
A reakcióidból sejti, hogy nem igazán közömbös neked a thai születésű fiú.
Nem tudod miből gondolja-valójában a napnál is világosabb-hogy neked tetszik a srác. Kizárt dolog! 
Amúgy is idősebb vagy nála, és évek óta ismered. Kisgyerek még, meg amúgy is. A tesód legjobb haverja és ennyi.
Kit érdekel, hogy edzőterembe jár, hogy helyes, hogy magas, hogy rendkívül szerény és kedves. Ki tartja számon, hogy hányszor hozott neked a szobádba vagy haza innivalót, hányszor rendelt neked is enni mikor nem is kérted, hányszor nézett rád a csillogó szemeivel mikor nevettetek valamin...
Ugyan kinek melengeti meg a szívét minden érintése, ami valaha is a válladon landolt általa? Na meg kit érdekelnek a kedves megjegyzései a szép hosszú hajadra.

Valójában-nem meglepő módon-teljesen odavagy Hunterért. 

De ezt se neki, se másnak nem kell tudnia.

Másnap nagyon korán kell indulnotok, így Hunter nálatok alszik természetes módon. Tudtad a tervet, mégis meglepődsz, mikor a fürdőből kilépve a magas fiúval találkozol a folyosón.
-Hunter-kapsz a szívedhez ijedtedben.
-Szia T/N-mosolyog le rád-Mi a helyzet?
-Megijesztettél-szusszantasz egy pillanat alatt végigmérve a fehér póló és szürke rövidnadrág szettjét.
-Bocsi-nevet fel-Mikor mész aludni?-ér az ajtófélfa alá végig téged nézve.
-Hát hamarosan-pirulsz ki ahogy elkapod végigmérő pillantását.
-Jóéjszakát akkor. Remélem raktál el UNO-t-mosolyog rád.
-Még szép-vonulsz el a szobádba gyorsan, magad mögött hagyva a magas fiút.
A szűk folyosóról magaddal sodrod a srác orrodba férkőzött édes illatát, amit annyira imádsz.

Másnap hajnal kettőkor indultok a reptérre, és átszállással délelőtt ki is köttök Bali gyönyörű szigetén. Miután lepakoltok a szálláson, beültök a szálloda éttermébe egy kis brunchra.
Habár fáradt vagy, mégis imádod a gyönyörű tájat, a hotel kinézetét, az itteni lét érzését.
Őszintén hálás vagy apukádnak, hogy munkahelyet váltott, és a kapott bónuszoknak köszönhetően most itt vagytok.
Az áfonyalekvárral nyakon öntött palacsintádat vágva nézelődsz, és még tán fel sem fogod még, hogy hol vagy.
-Yujun kisfiam tedd már le azt a telefont-szól rá anyukád az öcsédre.
-Jólvan már-veszi ki a fülest is a felettébb nyúzottnak tűnő testvéred.
Szemeid a mellette ülő, kicsit viseltes, de így is rendkívül aranyos arcú Hunterre tévednek, aki egy szelet erdei sonkát majszol maga elé bámulva álmosan.
Legszívesebben azonnal a kezeid közé vennéd a puffadt arcocskáját, és szanaszéjjel puszilgatnád olyan aranyos.
-Hunter szívem álmos vagy?-szólítja meg anyukád egy kedves mosollyal.
-Igen egy kicsit-mosolyog rá a fiú.
-Mikor aludtatok el?-érdeklődik apád.
-Egy körül-morogja Yujun az arcát megdörzsölve.
-Az igen-bólint apád magába tömve egy paradicsom szeletet.
-Akkor nem csodálom, hogy így néztek ki. Te mikor feküdtél le?-néz rád maga mellett anyukád.
-Am én 11 körül, de éjfélig biztos nem aludtam el. Túlságosan izgultam-iszol bele a kávédba.
Felpillantva Hunter tekintetével találkozol, aki elmosolyodik, ahogy összenéztek.
Annyira imádod ezt az örökké mosolygós személyét.
-Ha ezt megettük akkor nyugodtan menjetek aludni, majd utána megyünk medencézni.
-Mennyire van messze a tengerpart?-kérded.
-Hát egy laza 10 perc-gondolkodik anyukád-Választhattok, hogy medence vagy a tenger.
-Csak a tenger na-háborodik fel az öcséd, mintha nem lenne egyértelmű.
-Oké, akkor aludjatok aztán majd lemegyünk jó?-vázolja a szituációt a melírozott hajú nő.
Bólintotok, és befejezitek az utolsó falatokat.
Felvonultok a szobáitokba, melyek úgy vannak felosztva, hogy egyikben a szüleid, másodikban a fiúk, harmadikban pedig te egyedül.
Letusolsz, majd az ágyba fekve el is nyom az álom.

Körülbelül 4-5 órát aludhatsz a pihepuha franciaágyban, mikor kopogásra ébredsz. Lassan feltápászkodsz, és álmosan nyitsz ajtót.
-Ébren vagy?-látod meg anyukádat, aki rögtön fejedre simít.
-Igen-motyogod bólintva, és bentebb engeded.
-Jössz a partra? Átöltözöl?-bontja szét a szétjött konytodat, majd újra köti.
-Nem szeretnék még-sóhajtod a szőnyeget bámulva.
-Miért? Nincs kedved? Vagy fáradt vagy?
Húzva a szádat keresed a szavakat.
Maga felé fordítva simít az arcodra.
-Hmm?
-Csak még nem akarok előtte levetkőzni-vallod be sután.
-És akkor mi lesz veled? Ne foglalkozz vele, hát nyaralni jöttél. Vedd fel az egyik egyberészesedet.
-Jó-sóhajtod. Tudod, hogy igaza van.
Nem nézel ki rosszul, tehát semmi okod szégyellni magadat előtte. De mégiscsak Hunter...
-Ha kész vagy megvárunk kint a pihenőben-utal az emeleten található kanapéra.
-Felfújjátok az úszógumimat?-esel neki a táskának.
-Persze-hagy magadra, hogy át tudj öltözni.
Választásod egy almazöld darabra esik, melyen csupán oldalt található díszítés,szívecske alakú kivágásokból áll a két oldaladon.
Egy strandruhát magadra véve klattyogsz ki a papucsoddal becsukva az ajtót.
-Anya el tudod rakni a kártyámat?-érsz oda a szüleidhez.
-Persze-veszi el a nyítókártyát és elteszi a táskájába.
-Tessék Pöcsi, itt az úszógumid-nyomja apád a kezedbe a kapaszkodókkal rendelkező kalózos úszógumit.
-Köszi Fater-veszed el-A fiúk?-keresed őket.
-Lent vannak már a recepciónál. Yujun nem bírt várni-nyomja meg a liftgombot anyukád.
Leérkezve felszeditek a fiúkat, majd elindultok a homokos tengerpartra.
Várható volt, hogy tele lesz az egész strand. Népszerű hely ez a partszakasz, és rendkívül szép is. A heringparty ellenére is sikerül egy jó helyen nyugágyakat találni egy ernyő alatt. Lepakoltok, majd nekivetkőztök és bekenekedtek naptejjel.
A fiúk bekenik egymás hátát, amit igyekszel a legkevésbé feltűnően nézni.
Hunter izmos karjai, széles háta, és az a gyönyörű kockás hasa.
Még jó, hogy ilyen meleg az idő, mert a spontán öngyulladásod vizuális jeleit van mire fogni.
-T/N kend be magad-szól rád anyukád.
-Máris-fordulsz felé.
A srácok a vízipisztolyokkal karöltve már futnak is bele a türkiz színű vízbe.
-Anya kaphatok jégkrémet?-ülsz le az egyik nyugágyra.
-Éhes vagy?-teszi le a könyvét melléd.
-Egy kicsit-öleled át a lábaidat.
-Várd már meg a fiúkat amíg ők is szeretnének enni, jó?
-Eh-húzod el a szádat-Jó.
-Gyere addig-húz fel a műanyag ágyról apád.
-Jó-vigyorogsz és elkezdtek a vízbe futni.


Egy jó ideig úsztok, aztán egy jó ugráló helyet találva birtokba veszitek azt is.
-Apa nézd-ugrasz egy fejest a vízbe.
-Vigyázz Pöcsi-figyelmeztet miután feljöttél a vízből, ezután nekiiramodva  szaltózik be melléd a vízbe.
Nevetve fröcskölöd rá a vizet, amint ő is feljött a felszínre.
-Na jó elég-fog a fejedre-Úgy látom anyád integet, meg a fiúk is a parton vannak. Mehetünk enni-néz a sziget felé.
-Uuu jó-indulsz meg a célszemélyek felé úszva.
-Jégkrémet akarsz enni?-indul utánad édesapád.
-Igen meg kis mini fánkot is.
-Fogsz tudni vacsizni?-néz rád.
-Persze, ez nem annyira nagy adag-igyekszel a part felé már farkas éhesen.
Végre odaérve sétáltok ki a többiekhez, közben kibontod a hajgumit a csurom vizes, derékig érő hajadból.
-Na de jó, hogy láttátok, hogy integetek. A srácok is akarnak fagyizni-áll fel anyukád.
-Én szeretnék kis fánkot is enni-mondod, és észre se veszed, ahogy Hunter alaposan végigmér, majd nagy nehezen levéve szemeit rólad elkezd Yujunnal beszélgetni a fagyiról.
-És hogy vacsizol?-érdeklődik édesanyád a terveidről.
-Tudok majd enni na-sóhajtasz.
-És vissza akartok jönni utána?-fogja a táskáját.
-Szerintem vigyünk mindent-hajtja össze a törölközőket édesapád-Fiam hozzad a törölköződet meg a pisztolyokat.
-Jó- veszik kézbe a saját cuccaikat, majd magukra veszik az izomtrikóikat és nekiindulnak a lejtőnek.
Fent az árusok és éttermek között találtok egy tök szuper teraszos helyet, ahol fagyi és fánkocska is van. Kérsz egy kis adag fánkot csoki öntettel. Az asztal körül ülve eszegettek mindannyian ki-ki fagyit vagy a fánkot.
-Milyen a fánk?-kérdezi Hunter majdnem melletted ülve.
-Finom. Kérsz?-nyújtod felé a kis villát.
-Ha adsz elfogadom-mosolyog rád.
-Nekem is adj már-dől előre az öcséd, hogy jobban lásson.
-Vegyél magadnak-nézel rá fintorogva.
-De neki adsz a saját testvérednek meg nem?-háborodik fel sipítva.
-Cry about it-parodizálod ki a szenvedését.
-T/N adjál már neki egy falatot-szól rád anyukád.
-De miért nem kért akkor fánkot a fagyi helyett?-háborodsz fel.
-Adjál már neki, egy falatba nem halsz bele-teszi le apukád az üres fapálcáját.
-Nesze-nyújtod oda neki az egyiket, meg egy szalvétát.
-Kössz-tömi be a srác a szájába.
-Tessék Hunter-nyújtod felé az egyik legcsokisabbat kedvesen.
-Edd meg nyugodtan-mosolyog rád.
-Nem, dehogy. Neked szívesen adok-mosolyogsz rá vissza.
-Köszönöm-fog csuklódra, majd szájához emelve a kezdet harapja le a kis karikát a szemeidbe nézve. Elvörösödve sütöd le a szemeidet, ami egy önelégült mosolyt csal a szája sarkára.
-T/N kérsz egy koktélt?-nézi anyukád az itallapot.
-Igen-nézel rá-Tequila sunrise van?
-Aha-bólint a nő.
-Akkor azt.
-Okés. Ti fiúk?-néz rájuk.
Fejüket rázzák a szék karfáin támaszkodva.


Miután végeztetek jócskán elfáradtok, így felmentek a hotelba. Tusolás után megbeszélitek, hogy lementek vacsorázni, ami meg is történik.
Napokig úgy zajlik a napirend, hogy felkeltek, reggeli, strandolás, ebéd, strandolás és városnézés, majd vacsora és fent a szobában pihenés.
Egy pár nap után a fiúk hívnak magukkal játszani, aminek köszönhetően egyre kényelmesebben érzed magad a társaságukban, így az első hét végére már felveszel egy csinos két részes fürdőruhát. A strandon leveszed magadról a strandköpenyt, majd az úszógumiddal elindulsz a víz felé. Napszemüveggel az arcodon pásztázod a vízed meg is találva őket. 
-Jézusom-sokkol le a fejében Hunter, ahogy meglát téged feléjük közeledni-Haver, most nézz el, mert baj lesz-beszél magához, de még egy kicsit megbámul-Idióta-fordul el nagy nehezen magát szidva, miközben fülig vörösödik.
Fejéhez kap, ahogy egy labda eltalálja.
-Figyelsz hülyegyerek?-tárja szét karjait Yujun.
-Áu-nyikkan egyet a magas fiú-Igen figyelek.
-Akartok ugrálni a vízbe?-érsz oda az úszógumiban úszva már.
-Honnan?-néz rád az öcséd.
-Ott van egy szikla-mutatsz a helyre, ami benyúlik jócskán a tengerbe-Apával találtuk és teszteltük. Tök jó.
-Mehetünk-bólint rá az öcséd.
Nekiindultok a sziklának, ahova felmásztok és leteszitek a labdát és az úszógumit.
-Kezdjed te-mondja Yujun neked.
-Mert?-vonod fel a szemöldöködet.
-Mert te találtad-ránt vállat.
Sóhajtasz, majd nekiiramodva nyomsz egy bombát.
Mire feljössz a felszínre már melletted landol a két gymrat.
-Ez tényleg jó hely-ismeri el Yujun.
-Nekem kicsit alacsony mondjuk-mosolyog Hunter.
-Minek nőttél ekkorára?-néz végig flegmán legjobb barátján az öcséd.
-Kérdi a kerti törpe-néz rá Hunter ugyan így, amin akaratlanul is nevetned kell.
Miután kiugráltátok magatokat visszaúsztok a part felé.
-T/N-szólít meg a magas fiú, ahogy felfelé sétáltok öten-Vacsora után van kedved kártyázni velünk?-ér melléd.
-Pókerozni akartok megint?-nézel fel rá.
-Természetesen-szól közbe Yujun a telefonját nyomkodva.
-De én nyitott vagyok másra is, ha neked nem tetszik. Hoztunk UNO-t, Halli Gallit, francia kártyát meg egy csomó mást is-sorolja a sötétbarna hajú fiú.
-Átgondolom még, köszönöm- mosolyogsz fel rá a szemeibe nézve.
-Várunk-ajándékozza neked a világ legédesebb mosolyát.
Ahogy a tekintetetek egybe forr a világ is megszűnik számodra. Nem létezik semmi és senki más, csak az ő mindent elsöprő mosolya.
Elpirulva kapod el a tekintetedet és előre kocogsz anyukád mellé.
Boldogan követi szemeivel lépteid nyomát, majd legjobb barátjára fordítja a figyelmét, aki mit sem sejtve kezd el neki csacsogni.

-Holnap akkor elmegyünk hajózni jó? 10kor indul a hajó szóval nyolckor muszáj lenne kelenetek, mivel nem erről a településről indul a körút-mondja anyukád narancslevet töltve a poharába a vacsorázás végét járva.
-De miért kell olyan korán kelni?-kezd el nyafogni Yujun.
-Fiam, ne csináld már úgy, mintha még sosem mentél volna hajóútra-néz rá apukád-Mire te fiam felébredsz, meg megreggelizünk, összeszedünk mindent, átkocsizunk a kikötőbe meg felszállunk lesz 10 óra. Úgyhogy már most nyugodtan állítsál be ébresztőt-szed magának kukoricasalátát repetaként.
-Átmegyek ébreszteni titeket úgyis-néz anyukád a férjére, majd a srácokra.
-Én úgyis felkelek-legyint Hunter.
-Ne maradjatok fent sokáig-kéri a hölgy.
-Nem fogunk-áll fel Yujun, és ti ketten is-Felmegyünk kártyázni.
-Rendben-bólintanak a szülők. Végre kapnak egy kis időt kettesben is egy pohár borocskával karöltve.
A fiúk szobájába érve kapcsolják fel a LED fényeket kékre, ami jól bevilágítja a helyet. Az ágyak közé húzzák a kisasztalt, majd helyet foglalnak a puha bútorokon.
-T/N ideadod a töltőmet a táskámból?-szól testvéred elfekve az ágyán.
-Nem jutott eszedbe eddig?-sóhajtasz, de megteszed amit kért.
-Nem-veszi el a kezedből-Kössz-dugja be a konnektorba, majd felteszi a telefonját az áramra.
-Hova ülhetek?-állsz ott tanácstalanul.
-A seggedre-mondja az öcséd felülve.
-Nagyon vicces vagy-forgatsz szemet.
-Gyere, ülj ide-paskolja meg Hunter maga mellett az ágyat.
-Köszi-ülsz le mellé egy pillanatra se nézve rá.
-Tudsz Pókerezni?-kérdi elővéve a kártyapakkot a bőr tokból.
-Dehogy-horkantasz fel.
-Na akkor megtanítalak-kezd el osztani.
-Először nézze akkor amíg játszunk, gyakorlatban könnyebb-néz rá Yujun.
-Jó úgy?-néz rád kedvesen a melletted ülő fiú.
-Ahogy könnyebb megérteni-sandítasz rá egy pillanatra, mert ha teljesen ránéznél félő lenne, hogy lefordulsz az ágyról a tekintete miatt.
-Akkor legyen úgy-bólint.
Egy laza pár kör után egészen kezded kapizsgálni, sőt mondhatni meg is tanultad hogyan kell játszani.
-Ember, nem tudod letenni a rohadt telefonodat 2 percre?-nézed testvéredet, aki folyamatosan a kütyüt simogatja nagy beleéléssel.
-Nem, hát csapja a szelet-vigyorog Hunter a srácra pillantva.
-Fogd már be te meg-vág hozzá egy zoknigumót az ezüstös hajjal rendelkező fiú.
-Azt ne mondd, hogy veled akár egyetlen lány is szóba áll-horkantasz fel.
-Nem is egy képzeld el-majmol ki-Nem mintha tőled akarna bárki is bármit-néz végig rajtad flegmán.
-Honnan tudod, hogy nem?-vonod fel a szemöldöködet.
-Igen?-néz rád Hunter meglepődve.
-Ja, nekem is fura-szúr oda az öcséd.
-Igen, van, aki udvarol, csak engem nem érdekel-vörösödsz bele, ahogy összeakadnak a szemeitek a sötétbarna hajúval.
-Ki az?-mosolyodik el rád nézve, de nem mutatja, hogy valójában nagyon is szíven szúrta ez a hír.
-Az egyik munkatársam, meg egy pár vendég a kávézóban. De mondom, nem akarok semmit tőlük-kapod el a tekintetedet zavarodban.
-Ja értem-bólint-Hős Szerelmes, te jössz-vágja vissza a zoknit a feladóhoz.
-Jólvan már-ül fel a srác.
-Ki a csaj?-nyúlsz bele a chipses zacskóba magad mellett.
-Eggyel alattunk jár a suliban. Yunhee a neve-iszik a kólájába Hunter.
-Honnan ismerted meg Yu?-nézel a telefonjára vigyorgó öcsédre.
-Mi?-kapja rád a fejét.
-Egy buliban akadtak egymásra...szó szerint-horkant fel Hunter visszafolytva a nevetését.
-Damrong-néz rá szúrósan Yujun-Elég lesz mostmár.
-Bocs-kuncog fel a thai fiú.
-Az kemény-bólintasz-Na fiúk én elmegyek aludni-állsz fel.
-Nem maradsz még egy körre?-néz fel rád Hunter.
-Korán kell kelni és így is éjfél múlt-nézel a képernyődre-Meg így nem is jó játszani, hogy ide se figyel-mutatsz a kockulóra.
-Akkor játsszunk csak ketten-ajánlja fel rögtön, csakhogy ne menj el.
-Hát-húzod el a szádat-Akkor UNO-zhatnánk inkább? Unom ezt a pókert már.
-Persze-pakolja el rögtön a kártyáit a díszes tartóba-Megkevered addig az UNO-t? Ott van a kisszekrényen.
-Aham-ülsz vissza mellé, és megragadva a kártyahalmot el is kezded keverni.
Az öcséd egy szempillantás alatt felpattan, majd a fülessel a kezében célba veszi az ajtót.
-Te hova mész?-néz rá meglepve a thai srác.
-Felhívom-viharzik ki a szobából.
-Az komoly-pislant a srác, majd rád néz, ahogy a fejedet csóválod.
-Mindig előadja magát, hogy mekkora egy kemény gyerek, de ez a csaj az orránál fogva vezeti és irányítja. Elképesztő-kezdesz el osztani.
-Hát ha az ember szerelmes, akkor sok mindent megtesz  a másikért-mondja az arcodat elemezve egy széles mosollyal.
A rád tévedő tekintete hozza el benned a realizálást, miszerint ketten maradtatok egy szobában. Senki nem ment meg, senki nincs itt, senki nem lát. Ahogy tudatosul benned egy pillanat alatt önti el a pír a fejedet.
-Miért nem érdekelnek akik udvarolnak neked?-teszi fel a direkt kérdést kishíján lenyeletve veled a kis asztalt.
-Öh-nézel rá köhintve egyet-Hát...nos-markolod fel a saját paklidat-Nem érdekelnek.
-Akkor mi, vagy ki érdekel?-tesz le egy kék nyolcas lapot a kezdő kék kettesre.
-Miért kérdezed?-teszel rá egy kék négyest óvatosan felnézve rá.
-Miért? Hát egy ilyen fiatal, gyönyörű és csinos lánynak nincs barátja. Kizártnak tartom, hogy ne legyen valaki, aki téged is úgy érdekel, mint te őt-néz a szemeidbe.
Micsoda??? Hogy mit mondott??
-Hát...de van olyan, aki érdekel-vörösödsz el ismét teljesen.
-És ki az?-tesz rá egy kék egy zöld és egy sárga ötöst.
-Azt nem mondom el-nevetsz fel.
-Mert? Nem mondom el neki-nevet fel ő is.
-Akkor se-rázod a fejedet mosolyogva.
-És mi tetszik benne?-faggat tovább.
-Hát-teszel le egy színkérőt-Pirosat.
Letesz egy piros plusz kettest elvigyorodva.
-Kössz-sóhajtod és felhúzod a lapokat-Tetszik benne, hogy nagyon közvetlen, kedves, mosolygós, pozitív energiái vannak. Szerintem nagyon helyes srác-mondod mosolyogva-Arról nem is beszélve, hogy alá folynék olyan izmai vannak a kondizás miatt-folytatod magadban-És külön nagyon imádom az illatát...isteni.
-Amindenit-mosolyodik el ismét, és letesz egy piros és egy kék hetest-Uno-nyeri meg a játékot.
-Hé-pislogsz végre feldolgozva a győzelmét, ami tökre simán jött.
Vigyorogva túr hajába.
-Ez ennyi volt Picúrom-neveti.
-Cöh-rakod össze a lapokat sértetten.
-Mindenesetre nagyon szerencsés srác lehet az, akinek odaadod a szívedet-mondja ezt úgy, mintha csak azt mondaná, hogy mi lesz ma az ebéd.
Sokkosan nézve rá fagysz le teljesen elvörösödve.
Mintha az ég küldte volna Yujun úgy nyit be a szobába vigyorogva.
-Amint hazaértünk elviszem randizni-újságolja a jó hírt.
-Végre valahára-néz rá Hunter, akin látszólag semmilyen érzelem nem ment végig az előző mondat kapcsán.
-Gratula neked kisöcsém-szeded össze magadat kizökkenve a stresszből-Én elmegyek aludni. Jóéjt nektek-pattansz fel, és már az ajtónál is teremsz.
-Csá-szökken az ágyába Yujun.
-Jóéjt T/N-köszön el Hunter egy szívetmelengető mosollyal, mielőtt kilépsz a szobából.
Rekord sebességgel jutsz el a saját helyiségedbe, melynek falapját bezárva csúszol le azon hátadat neki támasztva, az arcodat a tenyereidbe temetve.
Ez a fiú annyira istentelenül aranyos. Ahogy rád mosolyog a szíved tele csordul melegséggel, elönt a szeretet. Imádod a szemeit, azt a tiszta de huncut tekintetét, a kedves szavait. 
És te jó ég, ez a srác tele van szeretettel. Ha csak a töredékét neked ajándékozná már a világ legszeretettebb személyének éreznéd magad.
A csillogó sötét szemei, a pisze orrocskája, a telt ajkai.
Na meg azok a szép kerek, formás karjai...a gyönyörű,puha bőre...a kockás hasa.
A tengertől vizes tincsei, amik hetykén borulnak homlokára, ahogy közéjük túr.
Minden egyes részletet róla magad elé képzeled, a szíved pedig majd' spontán öngyullad az érzelmektől.
-T/N, te menthetetlenül beleestél ebbe a gyerekbe-fogod a fejedet realizálva a dolgokat.
Nagy nehezen felkaparod magadat a földről, és belemászol az ágyadba, hogy mindent leírhass Sakurának, aki már régen alszik, mégis úgy gondolod, hogy megérdemli, hogy megtudja-ha kell akkor reggel.


Elaludni csak iszonyú nehezen tudtál. Egész végig a magas fiú járt a gondolataidban, és nem hagyott nyugovóra térni.
De szerencsére így is sikerül közel 6 órát aludnod, ami elég a funkciónáláshoz.
Összekészíted a csere ruháidat egy kistáskába, felveszel egy fürdőruhát, arra pedig egy kisruhát, majd a hajadat felcsatozva pattyogsz le reggelizni, ahol már mindenki ott ül.
Nem lassú voltál, szimplán anyukád igyekezett az öcsédet minél hamarabb gatyába szedni.
-Jóreggelt-köszönsz elfoglalva a szokásos helyedet.
-Szia jóreggelt-köszönnek az asztalnál ülők.
-Te kialudtad magadat?-néz rád anyukád.
-Az túlzás, de aludtam majdnem eleget-nyúlsz egy szelet kenyérért, amit megvajazol.
-Az öcsédéknek úgy látom nem sikerült-nézi a fiát hitetlenkedve.
-Jólvan majd veszünk egy energiaitalt-túr ezüst tincseibe a leharcolt kinézetű ifjú.
-Hunter, te jól vagy?-kérdi anyukád a valamivel jobban kinéző, mégis kissé felpuffadt szemű fiút nézve.
Válaszul lustán bólogat egy szelíd mosollyal, egy pillanatra lehunyva fáradt szemeit.
Azok a szép, telt ajkak...
-Amint megettétek indulunk és gyorsan veszünk nektek út közben. Jó?-tolja eléd a felvágottas tálat anyukád.
-Jó-bólogatnak a majszolgató fiúk.
-Nekem elég most ez a kávé-öntesz magadnak egy bögrébe és be is ízesíted.
-Viszont egy kicsit iparkodjatok ha lehet-nézi a karóráját édesapátok-Nem kéne lekésni az indulást a bolt miatt.



Valamivel később már az energiaitalokkal és egy kis nasival a szatyrokban ültök a hajón.
A viszonylag hosszú körútat kis városok, mint pihenő állomások tarkítják. 
Lehetőségetek van helyi üdvözlő italt, és bort is inni, jó ételeket kóstolni, és strandolni.
Dél körül értek egy nagyobb városkába, ahol bőségesen megebédeltek, ezután következik az egyik strand.
Rengeteg fényképet készítesz, és mindent megkóstolsz egy kicsit be is csiccsentve a végén.
-Veled oszt mi van?-néz rád apád, ahogy a városkának az egyik kőfalának támaszkodva kuncogsz.
-Azt mondta...azt mondta-kuncogod érthetetlenül.
-Szívem, mondtam, hogy ne hagyd a gyereket inni-sóhajtja apád drámaian, ahogy anyukádra néz.
-Jólvan már hagy szórakozzon. Karold fel és segíts neki-nyalja anyukád a tölcséres fagyiját.
A férfi sóhajtva, de karon ragad, és jókat mosolyogva asszisztálja az utadat.
Yujun és Hunter mögöttetek haladnak kettecskén.
Fogalmad sincs róla, hogy Hunter mennyire aranyosnak talál. Kissé aggódva méreget, ahogy néha megcsúszik a lábad a kövezett utcán, de mosolyogva követi minden mozzanatodat.
Szerencsére a fürdésre már sikerül kijózanodnod némi étel és víz fogyasztása után, így beengednek a vízbe a szüleid.
-Hunter-szólítja meg anyukád a fiút, aki érdeklődve ül le mellé.
-Igen?
-Tudom, hogy kijózanodott T/N, de megtennéd, hogy vigyázol rá a vízben?-néz rá a nő bizalmasan.
-Persze, hogyne-mosolyog a fiú.
-Nem szeretnélek terhelni vele, csak ha tényleg nem baj-szabadkozik a nő.
-Dehogyis-rázza meg a fejét enyhén-Amúgy is mindig figyelek rá-csusszan ki a száján, amitől fülig vörösödik.
-Igen?-vigyorodik el a nő sejtelmesen-Akkor lehet egy kicsit jobban is figyelhetnél rá...Mondjuk az arcára...mikor szép piros, amikor rád néz...Vagy hogy hányszor is van zavarban a puszta nézésedtől-néz el a nő ártatlan fejet vágva.
A srác a kezdeti kellemetlen érzéstől rögtön megszabadulva vigyorodik el.
-Rendben-pattan fel boldogan.
-Köszönöm Hunter-kacsint rá a nő-Ja és Hunter-szól még neki.
-Igen?-érdeklődik a fiú.
-A családban mindenki nagyon szeret téged..és mindenkinek szimpatikus vagy...és áldás van adva egy-két dologra-néz el megint ártatlanul a nő enyhén elhintve, hogy a szülők tudják a dolgot, és nem zavarja őket.
-Én köszönöm Mrs.Jung-vigyorog a fiú, majd szélsebesen fut be a vízbe a kis családhoz.
Éppen apukádnak dobod a labdát mosolyogva, mikor odaér a magas fiú.
-Beszállhatok?-kérdi.
-Még szép-dobja neki apád a labdát.



A hosszú nap végén hazafelé tartotok a hajón.
A két fiú kicsit távolabb ül tőletek, hogy tudjanak beszélgetni.
-És máris szerelmes vagy?-kérdezi a thai fiú a 20 perccel idősebbet.
-Eléggé-vigyorog az ezüst hajú a zárolóképernyőjét nézve, ami egy tükörszelfi a lányról.
-Örülök neked-vigyorog rá legjobb barátja, majd karba tett kezekkel dől a hajó falának-Treat her right-sandít rá oldalra.
Yujun egy félmosollyal néz vissza rá ugyan így.
-Ez alap dolog-biztosítja be barátjában a dolgot.
Pár percig csendesen utaznak. 
Hunter a szélben szálló hajadat nézi, amit olyan szívesen simogatna.
-Yujun-szólítja meg.
-Hmm?-néz fel a telefonból.
-Hogy reagálnál, ha lenne T/N-nek barátja?-kérdi a srácra nézve.
-Sehogy-horkant fel a srác-Legyen neki. Ideje lenne. Az előző csávója régen nincs meg..Mondjuk az eleve is utáltam, olyan ne legyen-forgat szemet.
-Milyen?-érdeklődik ártatlanul.
-Sokszor sírt miatta T/N-nézi a hátadat, miközben a szüleiddel diskurálsz-Mindig féltékeny volt, felügyelte állandóan, megtiltott neki mindent. Ezzel szemben fűvel-fával csalta, és kábé sose lehetett tudni, hogy merre jár. Ezt persze a nővérem nem vallotta be...csak mikor már szakítani akart a sráccal végre, de nem tudott, mert akkora pszichopata az a csávó. Pont már több hónapja jártam a kondiba, így jól elgyepáltam-bont ki egy cukrot, amit bekap, és ad egy bontatlant Hunternek is.
A thai srác elfogadja, de gyomra görcsbe rándul a hirtelen idegtől a sztori hallatán.
-Tehát egy normális srácot akarnál mellé-summázza a dolgot.
-Aha-bólogat a srác, miközben visszaír  a csajnak, majd lezárja a telefonját-Tudod, valaki olyat, mint te-néz rá a fiú.
-És megengednéd, hogy valami haveroddal legyen együtt a tesód?-vonja fel a szemöldökét a kételkedő, magas srác.
-Haverommal nem-rázza meg a fejét-De közeli barátommal igen. Azok az emberek megkapták a bizalmamat-tolja arrébb a szájában a cukrot, majd sejtetően néz a haverjára, aki csak elmosolyodva bontja ki a cukrot, és veszi a szájába.
A hajóút végén még lementek a partra fürdeni hárman, de oda a szüleitek már nem mennek. Az utolsó városban vacsoráztatok, így nem vagytok már éhesek.
Egy órát töltötök a vízben, mire úgy döntötök, hogy a kimerültség miatt berekesztitek a fürdést mára.
Kiklattyogva a vízből törölköztök meg, majd magatokra véve a hozott ruhát indultuk neki a lejtőnek.
-T/N-ér utol három lépéssel-Add ide, hozom-veszi el a kezedből a táskákat.
-Köszi-mosolyogsz rá.
-Van kedved lejönni a hotelban billiárdozni?
-Ma?
-Aha. Megfürdünk aztán lemegyünk mit szólsz?-vázolja az ötletet.
-Okés-bólintasz.

A hotelba érve rögtön fel is mentek a szobákba letusolni. Idő közben úgy döntesz, hogy hajat is mosol. Míg te szárítod hosszú tincseidet a fiúk már régen túl vannak másfél kör billiárdon. 
Lassacskán elkészülve battyogsz le a hotel játéktermébe, ahol meg is találod őket. Út közben elhaladsz egy csapat fiatal srác asztala előtt, akik közül 1-2 alaposan megnéz magának, de próbálod nem észre venni.
-Bocsi itt vagyok-állsz meg.
-Végre valahára-forgatja meg szemeit az öcséd.
-Jó na, hajat kellett mosnom-sóhajtasz.
-Nem baj, megérte ennyit várni. Szép lett-mosolyog rád Hunter.
-Köszönöm-pirulsz ki egy kicsit, ami szerencsére a félhomályban nem látszik.
-Mindjárt végzünk a körrel aztán jöhetsz-támaszkodik meg a tesód, hogy belőjje az utolsó csíkosat.
-Oké-bólintasz átpillantva az asztalhoz, ahol egyre hangosabbak a fiatalok.
A tesód belövi az utolsót vigyorogva.
-Na Damrong watch me-támaszkodik meg ismét, és belövi a nyolcast.
-Ez igen barátom-pacsizik le vele Hunter-Akkor vendégem vagy egy sojura otthon.
-Így így-bólogat az öcséd, majd előveszi a telefonját megnézni, hogy írt-e a csaja.
A magas srác közben kiszedegeti a golyókat, és a keretbe pakolja.
-Kivel akarsz lenni?-kérdi Hunter.
-Egyedül-vonod fel a szemöldöködet.
-Tudsz billiárdozni?-néz rád meglepődve.
-Persze, hogy tudok. Szerinted ki tanította ezt a szerencsecsomagot itt?-mutatsz az öcsédre, aki a fülére emelve a telefont indul meg kifele.
-Te hova mész már megint?-szól utána Hunter.
-Majd jövök-szól vissza az öcséd, mielőtt teljesen eltűnik szem elől.
A magára hagyott fiú felsóhajt.
-Nem tudtam, hogy tudsz játszani.
-Pedig nagyon is-állsz a kezdő ponthoz, és meglövöd a kupacot, hogy széjjel guruljanak.
-Akkor nem kíméllek Picúrka-mosolyog rád a dákót támasztva.
-Én se téged-egyenesedsz fel miután meglőtted a teltet-Csak nehogy elsírd magadat majd-nézel rá kihívóan.
-Ajjaj jajj jajj-nevet fel megaódan felemelve kezét-Isten ments.
Rákacsintva állsz, aztán egyre kényelmetlenebbül érezve magadat pillantasz át a párzási szándékot kifejező hímekre hasonlító srácokra a másik asztalnál.
Hunter szótlanul nézi végig a jelenetet, majd megcélozva a jobb felső sarkot be is lövi az egyik csíkosat. Ezután mégeggyel próbálkozik, ami sikertelennek bizonyul, de legalább hozzáért a golyóhoz.
-Te jössz-egyenesedik fel.
Ismét ráhajolva célzol, és be is találod a középsőt neked jobb oldalon. Mikor ismét lőnél úgy állsz az asztalnál, hogy a társaság felé lenne a feneked, így tanácstalanul habozol egy kicsit.
-Zavarnak?-kérdi a mögöttetek lévő üres asztal szélére támaszkodva.
-Úgy néznek rám mint egy darab húsra-nézel az amerikai származású ifjakra, majd fel a magas thai srácra.
-Itt maradjak kitakarni amíg belövöd?-ajánjla fel egész komoly tekintettel.
Átgondolod, aztán bólogatsz szorgosan.
-Na akkor-áll fel, és kissé kiszélesedik-Lőheted-néz maga mögé egy pillanatra igencsak flegmán végigmérve a társaságot. Az ottaniak kicsit furcsállva méregetik a jelenetet, na meg a rendkívül magas és széles fiút.
A pillanat töredéke alatt lövöd meg a golyót, ami épphogy elkerüli a lyukat.
-Basszus-egyenesedsz fel.
-Nembaj. Jó lesz-mosolyog rád bíztatóan, majd elhelyezkedik a megfelelő helyen.
-Köszönöm egyébként-nézel rá csodálva egész valóját.
-Nincs mit köszönnöd. Ha szeretnéd el is küldöm őket a francba. Idióta egybites ösztönlények-lövi be a golyót a lyukba, majd áthelyezkedik a következőhöz.
Hogy tud ez a fiú ennyire tökéletes lenni?
Ahogy az asztalra hajolva támaszkodik lehetőséged van szemügyre venni széles vállait, melyeken olyan jól áll az atléta. Végigfuttatod szemeidet izmos karjain egészen az eres, nagy kezéig. Bokáig tudsz folyni ettől a látványtól. Az ezüst lánc a nyakában és a csuklóján...Az enyhén ráfeszülő fekete felső...
Vedd le róla a szemeidet, mert félő, hogy kiesnek a helyükről, annyira bámulod őt.
-Picúrka?-szólít meg.
-Hmm?-szakadsz ki gondolataidból.
-Lőjjél-mutat az asztalra udvariasan.
Bólintasz és elhelyezkedsz. Mikor behajolsz füttyszót hallasz és rögtön a hang irányába fordulva egyenesedsz fel. A feladó az egyik leghangosabb a társaságban, aki "csábosan" rád kacsintva vigyorog.
-Hunter-szólalsz meg elhaló hangon.
-Megverem-szorul ökölbe a keze, és letámasztva a dákót indul neki.
-Hunter-kapod el a trikóját, amitől rögtön megfordul, és lenézve rád simul ki minden, számodra ismeretlen és ijesztő ránc az arcán-Kérlek inkább csak menjünk fel-fogsz óvatosan hasára.
-Ha szeretnél felmehetünk, de nem hagyom, hogy miattuk neked kelljen lelépni. Tanulja csak meg, hogy hogyan illik viselkedni-fog a hajlított könyöködre, ami simán elfér a tenyerében.
Puha bőre egyszerre nyugtat és ad egy kellemes, izgató idegen érzést.
-De ha odamész verekedés lesz belőle-markolod meg az anyagot.
-Hidd el, hogy nem ütök először-húz magához egy kicsit közelebb.
Anélkül, hogy  a teste a tiédhez nyomódn is érzed a kisugárzását, az auráját. Hihetetlen módon nyugtat a puszta közelsége is.
-Csak menjünk-kérleled, ahogy továbbra sem halkulnak.
-Jó egy pillanat, ezt rendbe teszem-utal az asztalra, amiről gyorsan mindent elpakol az eredeti helyére. Magad köré fonva karjaidat nézed, miközben a csávó továbbra is szugerál.
Hunter amint végzett átkarolja a válladat és elindul veled a kijárat felé.
-Menj előre-tol egy kicsit maga elé.
-Mit csinálsz?-nézel rá.
Nem válaszol, csak odamegy a társasághoz egy szarkasztikus mosollyal az ajkain.
Ijedten nézed a jelenetet, ahol tapintani lehet a feszült levegőt a thai fiú és a főkolompos srác között. Közel állva egymáshoz beszélgetnek egy pillanatra sem elvesztve a szemkontaktust, míg a srác haverjai igyekeznek kidumálni magukat a dologból.
Számodra is meglepő módon semmi sem történik, és Hunter már feléd is közeledik igencsak mérges arccal.
-Mehetünk-fogja meg a kezedet célirányosan, és kihúz a teremből.
-Mit mondtál neki?-fogsz kezére felnézve rá.
-Hogy a fasza mellé növesszen agyat is, és tanulja meg, hogy hogyan kell egy nővel viselkedni-szusszant egyet, hogy elengedje a rá egyébként nem jellemző haragot.
Bólintva egyet sétálsz mellette.
-Írok Yujunnak, hogy eljöttünk-veszi elő a telefonját fél kézzel, majd egy pillanatra sem eresztve téged leírja az üzenetet aztán zsebre csúsztatja a kütyüt.
Mondhatnád neki, hogy mostmár elengedheti a kezedet. Mondhatnád...de nem akarod. A legkevésbé sem.
-Elmegyünk sétálni?-kérdezed mikor a lift felé veszi az irányt.
-Most szeretnél sétálni?-állít meg és magával szembe fordít.
-Igen-válaszolod és elindulsz a kijárat felé húzva magad után.
-Merre szeretnél menni?-lassít léptein, hiszen neki egy  az neked felér hárommal is.
-A partra-indulsz meg arra-Tudod-kezdesz bele.
-Hmm?-mosolyog le rád kedvesen, bár a gesztusa nem olyan őszinte, mint szokott lenni.
-Ijesztő vagy mikor...mikor mérges vagy-nézel fel rá.
Egy lazább, őszinte mosolyt ereszt a mondatra.
-Pont ezért nem szeretek mérges lenni. De van mikor nem tudok uralkodni rajta.
-Például?-hagyod, hogy ujjaidat simogassa.
-Példul mikor egy féreg zaklat egy nőt, főleg ha olyat aki...-harapja el a végét.
-Aki?-pislogsz rá érdeklődve.
-Akit ismerek-kerekíti le mosolyogva.
-Értem-húzod el a szádat, mivel nem erre számítottál.
A partig vezető út ezután csendesen telik köztetek. Továbbra is egymás kezét fogva battyogtok megannyi gondolattal nyüzsgő fejjel.
Egy padhoz érve ültök le rá egymás mellé, te pedig elengeded a kezét, ami keserű érzést vált ki belőle.
-Jobban vagy?-fordítja feléd a fejét.
-Voltam-biccentesz a tengert bámulva.
-Voltál? Mi a gond?-keresi szemeidet.
Ránézve ugyan olyan komor arcot vágsz.
-Nem erre a válaszra számítottam-vallod be.
-Mire gondolsz?-néz rád aggódva.
-Csak azért lettél ilyen ideges, és álltál ki értem, mert ismersz? Azért, mert Yujun nővére vagyok?-teszed karba kezeidet.
-Én...-válnak el ajkai tanácstalanul-T/N-sóhajtja nevedet.
-Azt hittem ennél többet érzel irántam. Vagyis reméltem-állsz fel elnyelve a feltörni készülő könnyeidet.
-Mit mondasz?-húz vissza ülésbe maga mellé.
-Te nem érzed amit én?-mutatsz magadra-Nem érzed, hogy lángol a szíved, mikor egymásra nézünk?-teszed a szívedre a kezedet-Nem érzed, hogy megáll körülöttünk az idő mikor ketten vagyunk? Az, hogy pusztán a közelemben van olyan szinten megnyugtat, hogy el sem tudod képzelni...Amikor meg hozzám érsz....Egyszerre nyugszok meg és leszek izgatott...Te nem érzed ezt? Csak én?-csordulnak ki a sós cseppek a felszakadó érzelmek miatt.
-Édes istenem-húz magához, majd arcodra fog két kézzel-Ha te azt érezhetnéd, amit én érzek irántad-suttogja ajkaidra, mire rátapad azokra.
Ezernyi pillangó szabadul fel a gyomrodban jócskán megforgatva a világot veled.
Hajába túrva viszonzod a szerelmes, mindennél tisztább és érzelmesebb vallomást.
A fiú belemosolyogva simogatja arcodat hüvelykujjaival elmélyítve a csókot.
-Ha tudnád mióta vágytam erre-válik el mosolyogva-Hogy mióta akarom világgá kürtölni, hogy te vagy a mindenem. Hogy számomra senki más nem létezik. Hogy te vagy a világon a legszebb és a legcsinosabb nekem. Hogy mióta esedezem, hogy rám nézz-suttogja az édes szavakat jócskán megszórva csókokkal a szádat közben-Ha tudnád mennyiszer el akartam mondani, hogy milyen jó illatod van, hogy mennyire szeretem a mangós samponodat, hogy mennyire csinos vagy az összes fürdőruhádban-szusszantja már a puszta gondolatól is szenvedve -Istenem, ha tudnád mióta akarok hozzád érni..megcsókolni-mondja az utolsó szót nagy áhitattal, mielőtt ismét ajkaidra tapad.
Viszonozva a mézédes gesztust markolod meg bal kézzel a hasán a trikót.
Óvatosan torkodra vezetve egyik kezét csókol semmilyen fájdalmat sem okozva.
Minden mozdulatából süt, hogy őszintén repked a boldogságtól, hogy végre hozzád érhet.
-Azt hittem sose fogod bevallani-válsz el felnézve szemeibe, de el nem távolodsz.
-Próbáltam eltitkolni...hosszú-hosszú ideje-mosolyog hüvelykujjával megsimítva alsó ajkadat-Rohadt nehéz volt...Aztán azt vettem észre, hogy egyre többször tudlak zavarba hozni az utalgatásaimmal..És mikor anyukád elhintette, hogy nem vagyok neked közömbös onnantól nem is hagytalak megszökni-vallja be.
-Hogy mit csinált?-kerekednek ki a szemeid, a vér pedig megfagy benned.
A reakciódra felnevet hátravetett fejjel.
-Nyugi, nem volt direktben kimondva...csak venni kellett a jelet-kacsint rád.
-Jézusom-temeted tenyereidbe az arcodat.
-Nyugi-kuncogja csuklóidra fogva-Miatta jöhet ez most létre-fejti le kezeidet.
-Tiszta ciki-motyogod vörös fejjel.
-Na nyugi-vigyorog rád közel hajolva-Segítek másra gondolni-suttogja ajkaidra csábítóan, mielőtt ismét azokra tapadva veszi el a józan eszed is.
Átkarolva nyakát mászol lassan az ölébe szemből.
Nagy kezeivel óvatosan végigszántja az oldaladat, majd derkadra markolva csókolja ki a szuszt is belőled.
Talán néha hagyni kell az önkéntes Cupidot tenni a dolgát...