-Jajj Édesem-villant rád egy pofátlan vigyort-Ha a figyelmemet szeretnéd, csak szólj. Nem kell itt összetörni magadat-segít fel a földről.

-Pukkadj meg Lee Heeseung!-fújod egy rák színét öltött arccal, majd mellkasára ütve hagyod magad mögött a kuncogó fiút.

Lehetne ez a hétfő ennél is katasztrofálisabb? Aligha.
Kezdjük azzal, hogy elaludtál, mivel éjszakába nyúlóan tanultál, így jobb híján összekaparva is csak 4 órára sikeredett a pihenés. A 15 perc alatt összekapkodott valóddal indultál neki a sulinak étel és víz nélkül. Út közben meg rádszakadt az eső bőrig áztatva, mire be tudtál érni az épületbe. Még a matek röpdolgozatot is elfelejtetted, úgyhogy a rövidtávú memóriádra hagyatkozva kellett 3 perc alatt összekaparnod valamit, hogy sikerüljön a feladatlap. Szörnyű napod volt, maradjunk ennyiben. Ráadásul ha ez nem lenne elég, még a lépcsőről is sikerült leesned. Igaz csak 2 fokot zuhantál, mégis Lee Heeseung szeme láttára.
A kettőtök kapcsolata leginkább definiálatlan. A gólyatáborban ismerkedtetek meg, mikor bekerültetek kilencedikbe. Azóta jól összebarátkoztatok, tavaly óta pedig talán túlságosan is. 11-ben ti voltatok a segítség a végzősők szalagavatóján, így az afterpartyn is részt vettetek. Ott gabalyodtatok egymás karjaiba, majd szájába. A mámáros csókok nyoma másnapra fájó emlék maradt a tulajdonodban hagyott pulcsijával egyetemben, mikor Heeseung úgy viselkedett, mintha semmisnek tekintené az egészet. Ugyan úgy viselkedett veled a suliban is, mint előtte ezernyi darabra törve ezzel a szívedet. Sosem volt neked közömbös, és reménykedtél benne, hogy te se neki, azonban ezt a gondolatodat csúnyán porba tiporta.
Tartózkodó magatartása körülbelül 3 hétig tartott, ami után mintha valami megszállta volna. Hirtelen elkezdett flörtölni veled mikor olyanja volt, majd ismét csak barátként kezelt. Te azóta hol hárítod, hol kicsit közelebb engeded, mert bármennyire is tagadod, igenis megremegsz a kusza érintéseitől, a buja ígéreteitől, mégsem akarsz magadból teljes idiótát csinálni.
Így hát fél éve zajlik köztetek ez a valami, ami hol felőle hol felőled hal el egy kissé, majd visszatér az elejére. Ha nem lenne ekkora felfújt hólyag, akkor talán még át is gondolnád vele a dolgot.
Ugyanis mondhatni szerelmes vagy ebbe a fiúba. Helyes, izmos, magas, magabiztos és okos. Csak ne lenne magába esve legalább annyira, mint a tömérdek lány, akiket szórakozásból csábít, akárcsak téged. Régebben gyakran csinálta melletted, azonban egy ideje aligha fordul elő, mégsem vagy hajlandó ezt tudomásul venni. Sem beismerni azt, hogy több ő neked, mint egy sima kavargatás.

A hét hátralévő része talán nyugodtan is telhetne, ha a kedves méhed nem úgy döntene, hogy a szerdai nappal köszönti a havi szenvedésedet. Egész nap fáj a fejed, görcsölsz és érthető módon ingerült vagy.
Egész nap csak a barátaiddal beszélsz azt is szűkszavúan. Heeseung próbálja a hátsó padból felhívni a figyelmedet a létezésére, azonban eszed ágában sincs egy percig is ráfigyelni.
-T/N-suttog mögüled 2 paddal, de a füled botját sem mozdítod-T/N-ismétli meg-Ne csinálj úgy, mintha nem hallanál-hallod az önelégült vigyort a hangjában.
Már csak azért sem mozdulsz tovább böngészve a kémia tananyagot a délutáni dogádra, amit a fakton fogtok írni.
Taktikát váltva repít a fejednek egy papírgombolyagot, ami rendesen az égig repíti a vérnyomásodat.
-Fejezd már be te idióta-fordulsz hátra rákiabálva.
Egy pillanatra megilletődve pislog rád, de egy másodperccel később már önelégült vigyora körbe éri a fejét.
-Na végre-kuncogja-Most azért morcizol, mert nem a karjaimba estél a lépcsőről?-emelgeti a szemöldökeit, amitől kedved támad beverni azt a szép pofáját.
-Ha még egy szót kiejtesz a szádon bizisten el foglak gyepálni-csikorgod a fogaid között, majd visszafordulva ignorálod jól szórakozó kacaját.

A csütörtököt csak magadba tömött görcsoldó-fájdalomcsillapító kombókkal sikerül túlélned, bár szerencsédre nem hosszú a nap. A biológia és a kémia faktjaidat letudtad kedden és szerdán, így a hét utolsó két napja viszonylag rövid a csütörtöki hat és a pénteki 5 órával.
Az utolsó napot úgy vártad, mint a Messiást. Semmire sem vágysz jobban, mint egy hatalmas kád forró vízre, illatgyertyákra, majd pokrócba bugyoláltan az ágyadba kuckózva Harry Potter maraton tartását sok nasival felszerelkezve.
Minden flottul is megy a napodban egészen a negyedik óra végéig, mikor is lassan de biztosan épülő görcsök vesznek hatalmukba. Még tudsz figyelni a tanárra, de a szünetre már igencsak idejét érzed a gyógyszer használatának. Táskád mélyén kutakodva döbbensz rá, hogy bizony kifogyasztottad a táradat, és nem töltötted újra.
-Soojin-szólítod meg legjobb barátnődet a padon fekve.
-Igen?-fordul feléd padtársad-Jól vagy?-simít a hátadra.
-Nem-motyogod-Nagyon fájok és elfogyott a gyógyszerem-fogod a hasadat.
-Megnézem várjál-kapja ölébe a táskáját, amit szorgosan kutatva talál is egy fájdalomcsillapítót-Ez Rubophen, ez erős-adja a kezedbe.
Válaszul biccentve egyenesedsz fel, majd kulacsodat felpattintva veszed be a csodaszerként remélt tablettát.
-Egy fél óra tuti kell neki-mondja a lány, majd a kukához sétál az üres gyógyszereslevéllel.
-Azt még kibírom-fekszel vissza a padra.
A becsöngőre pontosan beérkező tanár bő 10 perc után veszi észre morcos arckifejezésedet és lassúságodat.
-Fáj valamid?-súgja oda, miközben a többiek a töri könyvben olvassák a forrást, amit feladott a tanár.
-A hasam-motyogod felnézve rá.
-Le szeretnél menni a gyengélkedőre?-érdeklődik aggódva.
-Köszönöm Mrs.Song, de ezt a 20 percet már kibírom-erőltetsz magadra egy mosolyt, de valójában tényleg hálás vagy a fiygelmességéért.
-Igyál egy kis vizet, és nyugodtan menjél ki ha kell-simítja meg a fejedet az osztályfőnököd, majd visszasétál a tábla elé, hogy kikérdezze az olvasottakat az osztálytól.
Kínzó lassúsággal telik le a 20 perc. A gyógyszer nagyon jól enyhíti a fájdalmadat, azonban jócskán letornázza a vérnyomásodat, amitől csaknem az ájulás szélére kerülsz.
-Jobban vagy?-kérdi legjobb barátnőd, miután összepakolt.
Válaszul a fejedet rázva rámolsz el csiga lassan.
-Segítek-veszi ki a kezeidből a cuccaidat.
-Köszi-húzod magadra a vékonyka kabátodat.
-T/N, haza tudsz menni?-lép oda hozzád Mrs.Song.
-Elkísérem-vállalkozik Soojin.
-Mivel jár iskolába?-fordul felé a tanárnő.
-Gyalog meg busszal-válaszol a lány.
Lassan feltápászkodva lépsz mellé.
-Nem tudnak a szüleid érted jönni?-néz le rád az egyébként igencsak magas hölgy.
-Túlóráznak mindketten-igyekszel ébren tartani magad, és értelmesen is válaszolni.
-Testvéreid?-említi a két bátyádat, akik szintén ide jártak középsuliba.
-Külföldre járnak egyetemre-húzod el a szádat-De ne tessék aggódni, Soojin ott lesz-próbálod megnyugtatni.
-Mennyi idő az út így?-simogatja ujjaival saját állát.
-Fél óra-vakarod meg a tarkódat.
-Az jó sok...-csodálkozik el Mrs.Song.
-Majd én hazaviszem Tanárnő-szólal meg mögüled egy ismerős hang.
Bágyadtan fordítod felé a fejedet. Nem kicsit lep meg, mikor Heeseung magas alakja rajzolódik ki melletted-Én kocsival vagyok úgyis. Sokkal hamarabb odaérünk.
-Megtennéd?-örül meg a hölgy.
-Mi sem természetesebb-bólint mosolyogva a fiú.
Pontosan tudja, hogy kivel mikor és hogyan kell beszélnie ahhoz, hogy mindenkit a lábai előtt tudjon.
-De rendes tőled-dícséri meg Mrs.Song
-Én is veletek megyek-ráncolja szemöldökeit Soojin, aki teljesen megveti a fiút az ellened tett cselekedetei végett-Hozom a táskádat T/N-veszi a kezébe.
-Nem tudsz, mivel a Lambómmal vagyok-válaszol a fiú utalva rá, hogy csak 2 személyes. Egy pillanat múlva már átveti a karodat a nyakán, majd elindul veled kifelé lassan sétálva, hogy tudd követni. Gyorsan elköszöntök a tanárnőtől, aki a lelkedre köti, hogy üzenetben tájékoztasd majd a hogylétedről.
-Azonnal írj, hogy hazaértetek-szalad utánatok a lány.
Teljesen vörös fejjel bólintasz kábán.
A srác a kocsiig noszogat, majd beültet a fekete-mustársárga 640 pacis csodába, melyet a bevallottnál többször szoktál bámulni, mikor ezzel jön a suliba. Ha nem lennél ennyire kába még élveznéd is-azaz ennél jobban.
-Add ide a telefonod, beírom a címet-szólítja le Soojin Heeseungot, aki engedelmesen meg is teszi-Ne merj a megengedettnél gyorsabban menni, mert kitekerem a nyakadat-adja vissza a készüléket a lány.
-Vigyázok rá-mosolyog le a fiú nyugtatóan-Mehetünk Hercegnő?-fordul oda hozzád.
A sosem hallott becenévre elvörösödve bólintasz. Egy levakarhatatlan vigyorral csukja rád az ajtót, majd elköszön Soojintól, aki aggódva figyeli, ahogy kihajtotok a parkolóból.
Az övbe markolva utazol csöndesen kifelé bámulva.
-Megvan?-kérdezi hirtelen, megtörve köztetek a csendet.
-Öh-köszörülöd meg a torkodat-Am, igen-nézel bármerre, csak rá nem.
-Mindig ennyire fáj?-vált sebességet.
-Gyakori-bólintasz.
-Van otthon kajád? Szükséged van valamire?-figyeli a piros lámpát és a képernyőt, ami mutatja az igencsak közeli úticélt.
-Van mindenem, köszönöm-nézel rá meglepetten.
-Szóljál nyugodtan-emeli rád a tekintetét.
Csoki szemeibe nézve mintha a világ is a fejére fordulna. Teljesen elpirulva nézel el, amit egy önelégült mosollyal díjaz elindulva.
Szótlanul fog belső combodra, melyet lágyan kezd el cirógatni.
Eddig is kezdtél lassacskán felélénkülni, de ezek után a kellemes érzéstől szinte már kipattannak a szemeid és el is múlik a maradék kis fájdalmad is.

Kellemes csendbe burkolózva teszitek meg az utolsó perceket. A házatok elé parkolva néz rád.
-Köszönöm a fuvart-veszed fel a lábaid elől a táskádat.
-Szívesen bármikor-mosolyog-T/N.
Egy pillanatra se nézel rá.
-Hmm?-írsz legjobb barátnődnek, hogy épségben hazaértél.
-Nézz rám-kéri lágyan.
Óvatosan rásandítasz.
-Megyek. Köszi mégegyszer-nyitod ki az ajtót villám gyorsan, majd kipattansz a járműből.
-T/N-száll ki ő is.
Válasz nélkül klattyogsz el a bejárati ajtóig, amin megállva keresgéled a kulcsaidat.
-Nem szeretnélek egyedül hagyni-áll mögéd.
-Megleszek ne aggódj-találod meg végre a kulccsomót, amit a zárba tömsz.
-Eszem ágában sincs itt hagyni-zárja le a kocsiját, majd a nyomodban belép az ajtón, amit igyekszel becsukni előtte, de a lába gyorsabban cselekszik-Aucs Hercegnő-mondja szórakozottan.
-Heeseung-válaszolod elfúló hangon teljesen feladva a küzdelmet már.
-Ne félj tőlem-mosolyog bebújva az előszobába-Nem harapok-vigyorog rád lekapva a cipőjét, ahogy te is-Csak bizonyos esetekben-kuncog a vörösödő füleidet nézve, ahogy elöntik az elmédet a harapdálásáról képzelt ábrándok.
-Én szeretnék fürdeni ha nem baj-motyogod elnézve.
-Csak nyugodtan-mosolyog-Addig csinálok neked világi szendvicset. Az a konyha?-mutat a lengő ajtóra-Ó szia-üdvözli az elétek kocogó brit hosszú szőrű cicádat, George-ot. A szürke bundaság barátságosan nyávogva dörgölőzik neki.
-Ribi-morgod a fogaid között elhaladva mellettük-15 percet kérek-mondod, majd felrohansz az emeletre.
-Csak nyugodtan-foglalatoskodik Hee a macskával, majd a konyhába telepedik.
Felérve a szobádba kapkodsz ki néhány ruhadarabot, majd a fürdőbe sietve engedsz magadnak forró fürdőt. Lemosod a sminkedet, laza kontyba kötöd a hajadat, majd ledobva a ruháidat merülsz el a jóleső melegségbe. Kellemesen relaxálsz alaposan lefürödve, és hosszú percek elteltével kipattanva a kádból szeded rendbe magadat teljesen felfrissülve agyban is.

Pár perccel később egy mackónadrágban, egy pólóban és Heeseung pulcsijában sétálsz le a nappaliba, ahol Heeseung macskával a kezében nézi a képeket, és George-dzsal beszélget.
-Ők is a gazdáid ugye?-beszél neki.
-Látom nagy a szerelem köztetek-kúszik fel a szemöldököd kritikusan végigmérve őket, de a mosolyod mindent elárul.
-Egészen-vigyorog rád a Bambira emékeztető fiú-A szendvicse hölgyem-bök a dohányzó asztal felé, amin a leggusztább sonkás szendvics hever, amit valaha láttál.
-Ez igen-telepedsz le a kanapéra széthajtva egy pokrócot. Az asztalon 2 zacskó chips, egy kancsó víz, két pohár, egy tábla csoki, egy zacskó gumicukor és a távirányító helyezkedik el 3 illatgyertyával-Amindenit-nézel szét a pakkon.
-Jó lesz?-ül melléd ölében a szürke gombolyaggal.
-Attól függ, hogy milyen filmet választasz-nézel rá játékos mosollyal.
-Természetesen a Harry Pottert választom-néz rád hasonló pimaszsággal somolyogva.
-Helyes-vigyorgod bekuckózva a paplanba.
-Na egyél-teszi a kezedbe a tányért.
Beleharapva nyammogsz rajta egy párat.
-Nem is rossz az íze egy ilyen magadfajtához képest-cukkolod.
Szemöldökét felvonva néz rád kihívóan.
-Azt gondolod, hogy neked jobban menne a világi sonkás szendvics?-néz rád megjátszott megvetéssel.
-Pontosan-vigyorgod.
-Nyomomba se ér a tudásod-ciccen fel-Mint ahogy a pulcsi tárad se-akasztja bele ujját a két megkötődbe, amikkel közelebb húz magához-Csinos pulcsi...Egészen ismerős-sutyorogja mély hangján ezernyi pillangót életre keltve a gyomrodban.
-Nem is néztem mit veszek fel-motyogod zavarodban a tv képernyőre tapadva, hogy megkeresd az első filmet.
Önelégülten vigyorogva dől hátra Georgeot simogatva roppantul élvezve a fülig vörös arcodat.
A paplanba bugyolálódva eszegetsz teljesen a filmbe szippantódva. Legalábbis minden erőddel azon vagy.

Idő közben szépen fogynak a nasik és a víz is. Nagyokat szuszogva nézed, ahogy a macskád felkel, majd elsétál valószínűleg újabb alvási helyet keresve magának.
-Na remek, így már fázok, hogy üresen hagyta a combjaimat-nevet fel Heeseung lustán, aminél szexibben nem igen tudsz elképzelni.
-Keressek takarót?-ülsz fel hátra fordulva felé.
-Nem dehogy, ne fáradj-mosolyog rád.
-Kell ez?-fogsz a sajátodra.
-És veled mi lesz?-érdeklődik.
-Keresek másikat-kelsz fel.
-Nem veszem el tőled-húz vissza a kanapéra előre hajolva.
-Akkor használjuk ketten-teríted szét a kanapén mostmár mellé ülve a hosszabb fekvős rész helyett az L alakú bútoron.
-Így fázni fog a lábad-nézi a kilógó testrészt-Na várj-ül az elhagyott helyedre, majd ölébe húzva teker be kettőtöket-Így-fűzi hónod alá karjait.
Elvörösödve csusszansz lábain lentebb hátra dőlve mellkasára.
-Kényelmes?-suttog füledbe gondosan betakargatva.
Felhúzva lábaidat magzat pózba bólintasz.
Óvatosan cirógatva tart a legkevésbé sem zavartatva magát.
A kezdeti kényelmetlenség hamar feloldódik benned lágy simogatásainak és kellemes szuszogásának hála. Laposakat kezdesz pislogni, ahogy a felsőid alá vezetve ujjait cirógat meleg bőrével.
-Mmmhm ez jó-nyammogod nyújtózva rajta egyet.
-Ez tetszik?-morogja a füledbe mosollyal a hangjában, ugyan úgy folytatva a simogatásodat.
Bólogatva fekszel rajta félig.
Állad alá nyúlva hajtja fel a fejedet. Felnézve ében szemeibe bokáig olvad a szíved.
Arcodra simítva húzódik egy lusta mosolyra a szája ezernyi pillangó táncát elindítva a gyomrodban.
Centiről-centire észrevétlenül szűnteti meg köztetek a távolságot.
Mire feleszmélsz már puha ajkak csókolják a tiéidet.
Hajába túrva kapaszkodsz, ahogy a világ is körbe fordul veled az édes íztől.
Egyik kezével arcodat, másikkal az oldaladat cirógatva varázsol libabőrt rád lágyan mozgatva ajkait. Jópár percbe beletelik, mire észbe tudsz kapni.
-Ne szórakozz velem Heeseung-válasz el tőle cuppanva.
-Én nem szórakozok Hercegnő-húz vissza magához rögtön.
Cinikusan felnevetve bújsz ki a takaró alól.
-T/N-ránt vissza maga alá, felétek terítve a takarót.
Megilletődve pislogsz.
-Eressz-mocorogsz.
-Eszem ágában sincs-nyitja szét térdeidet oda telepedve-Én tényleg nem szórakozok.
-Csak az 5 másik lánnyal,akit szédítesz. Ugye?-vonod fel a szemöldöködet.
-Nem szédítek senkit-vágja rá felháborodva.
-Persze-horkantasz fel.
-Na akkor soroljad, hogy kivel foglalkozok rajtad kívül-néz a szemeidbe kihívóan.
-Hát-motyogod elnézve-Ott a Hyungseo meg..meg ott az a tizedikes lány...meg az atlétikás lányok.
-Fél éve egyhez sem szólok, ha észre vetted volna-válaszol felháborodva.
-Ez nem igaz-kéred ki magadnak-A buli után is szédítettél egy csomó csajt teljesen megalázva engem. Úgy csináltál, mintha semmi sem történt volna. Mintha ez-ragadod meg a pulcsit magadon-semmi se lett volna-erednek meg könnyeid.
-Mert nem is akartam, hogy legyen-fújtat keményen hozzád vágva-Csakhogy utána senkivel sem volt jó. Nem volt olyan, mint a buli előtt. Már csak veled akartam lenni. Téged akartalak érinteni-futtatja végig testeden a kezét-Csak téged akartalak nevetni hallani. Téged akartalak és akarlak csókolni egyedül-simít arcodra letörölve róla a sós cseppeket-Nem tudtalak elfelejteni, és utána már nem is akartalak elfelejteni-hajol le hozzád az ajkaidra suttogva.
-Fuckboy létedre elég bénán tudsz udvarolni, ha komolyabbak a szándékaid a megszokottnál-vágod a fejéhez, amin jót kuncog.
-Ebben igazad lehet. Kérlek ne haragudj-csókolja le a könnyeidet szaporán.
-Haragszok-szipogod-De ki lehet engesztelni-túrsz világosbarna tincsei közé.
-Igen?-festődik egy önelégült vigyor az ajkaira-Szerencsére van elég időm vezekelni-morogja ajkaidra egy pillanat alatt magáévá téve azokat.