Princess AU!

-De Heeseung, én szeretek hercegnő lenni-pislogsz rá nagy szemekkel,lehelletnyi hangon szólva.

Mégis miért is ne szeretnél? Gyönyörű palotákban élsz szezontól függően, ahol minden nap tökéletes és íncsiklandozó lakomákat készítenek és szolgálnak fel neked, illletve a családodnak. Saját szolgai személyzeted van, fennséges ruháid, rendkívül érdekes játékaid, és számodra sokat jelentő tárgyaid. A pompás istállókról nem is beszélve, melyekben megannyi drága és díjnyertes vérvonalú lovak találtak otthonra. Kedvenced a saját lovad, a májsárga tünemény Ginger, az angol telivér. Ugratsz vele,tereplovagolsz, és ha a szülők tényleg nem tudnak megállítani, akkor még lovaspoloban is részt veszel vele. Az életed a lovassportok, amikért a színpompás csodaruháidat is képes vagy letenni, hogy -a közvélemény szerint-megbotránkoztató göncbe bújj-a bizonyos nadrágba. A felnőttek azt mondják, hogy a nadrág nem való hölgyeknek és felettébb illetlen. Na meg ha lovas sporttal társul? Egyenesen botrányos.
Ezen kívül, hogy nagyon szeretsz sportolni, semmi gond sincs veled. Szüleid legszófogadóbb gyermeke vagy a 7 közül. 2 bátyád,1 öcséd,egy nővéred és 2 húgod van. Igen, nos ez az uralkodói családokban egyáltalán nem szokatlan.

Nyílván a fiúktól meg lehet szokni az olykoros engedetlenséget, de azért már a korukból adódóan igyekeznek édesapjuk elvárásaihoz felérni. Az öcsétek jó úton halad, habár gyerek még 11 évesen. A lányok pedig azért nem fogadnak szót, mert nekik nem kell. De rosszalkodás ide vagy oda, viselkedni társaságban mindig illendően tudtok,ezzel sosem volt baj.

Sok órát tartanak nektek. Tánc, zongora, ének, varrás. A fiúknak vívás, lovaglás, matematika, gazdaság és nyelvi órák is társulnak. Ők a jövő királyi nemzedéke.

-T/N, sose tűnt fel, hogy nem élhetsz úgy, ahogy te szeretnél?-kérdi egy fintorral az arcán, mégis meglepődötten.
-Már miért ne élhetnék úgy?-ráncolod a szemöldöködet.
-Oké-teszi össze tenyereit-Járhatsz lovagolni?-kérdi egyszerűen.
-Igen-bólintasz.
-Jó, és ezt hogy érted el?-magyaráz a kezeivel.
-Hát-sütöd le szemeidet-Kértem, nem engedték, szóval megcsináltam annyiszor, hogy azóta nem tudnak vele mit tenni-rántasz vállat.
-És támogatják?-vezet a válasz felé.
-Nem mondhatnám..-nézel el.
-És miért nem?
-Mert ez férfi sport..férfi ruhában..és mit fognak rólunk mondani-sóhajtod.
-Na látod, erről beszélek. Kinek éri ez meg? Megszabják mit csinálhatunk és mikor, mit ehetünk és mikor, mit tanulhatunk és miért. Arra nevelnek, hogy a kedvük szerint járj és beszélj. Mindezt miért?-ömlenek belőle a szavak, melyek kezdenek a fejedben alakot ölteni- Hogy férjhez adjanak egy olyannak, akihez megéri hozzá adni az anyagiak miatt. Mert titeket nőket csak ennyibe néznek. Haszonnak, anyagi tárgynak. T/N, 19 éves vagy, és egy nálad 20 évvel öregebbhez akarnak adni, akivel 2 érdekes mondatot nem beszéltél.
-Mr. Cambell egy kedves férfi, aki szereti a gyerekeket, okos és gazdag. Nem fogok hiányt szenvedni semmiben mellette-szeged fel piros arcodat, ahogy nem tudsz ellenérvet felgozni.
-És szereted?-fúrja ében tekintetéd tiedbe. Zavarodban csak hápogni tudsz-Szerintem nem belé vagy szerelmes-húzódik egy pajkos vigyorra jobb szájsarka.
-Pukkadj meg-vágod hozzá az egyik kesztyűdet, majd sarkon fordulva viharzol el a titkos bunkerotokból, amit a testvéreid és Heeseung testvérei építettetek. Itt tartjátok a titkos megbeszéléseket gyerekkorotok óta, mert a felnőttek és a személyzet se tudnak róla.

Mégis mit képzel ez a pupák? Megáll az eszed. Ilyen nonszensz dolgokat mondjon. Még hogy nem élhetsz úgy, ahogy akarsz. Azt csinálsz, amit csak akarsz! Lovagolhatsz, énekelhetsz, zongorázhatsz, nyelveket is tanulhatsz. Mi kell még?
....
De ha belegondolsz....Szeretnél sütni süteményt...Szeretnél főzni. Szeretnél felügyelet nélkül lenni. Szeretnél matekot tanulni. Szeretnéd érteni a pénzügyeket. Szeretnél állatokkal foglalkozni. Szeretnél elázni. Szeretnél koszos lenni. Igen..ezaz..Szeretnél az utcákon ugrándozni a barátaiddal. Barátok...Igaz barátok. A hercegnők mindenek,csak nem igaz barátok. Talán az idősebb testvéreid az egyetlen igaz barátaid. Valamint Heeseung...
Hiába a fiatalabbik bátyád legjobb barátja, neked is mindig ott volt. Mindig és bármikor. Talán ezért is vagy sze-NEM. SZÓ SINCS ERRŐL. Te Mr. Cambell jegyese leszel, hozzá vagy hűséges.

"Szeretnél 21 évesen 2 gyerekes ezredesi feleség lenni egy olyan ember mellett, aki simán meghalhat a harcokban, vagy a gyerekek után megy és más nőknél keresi majd a boldogságot?"-zengnek fejedben Hee szavai. Badarság, mondtad. Olyat ő úgy sem tenne. His szeretné a feleségét és a gyerekeit. Miért tenne ilyet?

Idegesen érkezel be a palota ajtajain, hogy a teázóban foglalhass helyet, mert a délutáni szokásos teázás időpontja van.
-Drágám merre jártál?-néz fel édesanyád a könyvből.
-Á nem fontos-erőltetsz magadra egy mosolyt, ezután egy kicsit abbamarad a beszélgetés. Percekig néma csendben ültök édesanyáddal, lány testvéreiddel és öcséddel, mikor kicsusszan a szádból egy bizonyos kérdés.
-Anyám, mi miért nem tanulhatunk matematikát és gazdaságot, mint Andrew és Matt-szegezed rá tekintetedet. Családod teljes sokkos állapotban néznek rád, miközben az említett 2 fiú betoppan.
-Mi van velünk?-kérdezi a legidősebb Andrew, de gyorsan be is fogja amint a megfagyott levegő megcsapja azt a 3 agysejtjét, ami van.
-Nem igazán értem a kérdésedet T/N-nevet zavarodottan a királyné.
-Andrew és Matt miért tanulhatnak matekot és gazdaságtant, ha mi nem?-teszed fel újra a kérdést.
-Mert nem lányoknak való-von vállat a rangidős, majd bemajszol egy karamellás hatlapos süteményt.
-Én is szeretném tudni, hogy hogyan működik az ország-mondod határozottan.
-Édesem, neked más a feladatod-mosolyog édesanyád, aki nem igazán tud visszatérni a hitébe, úgy felforgatta ez a kérdés.
-Igen, mert nekünk nőknek az a dolgunk, hogy alávessük magunkat a férfiak akaratának egész életünkben. Szüljünk olyan gyerekeket, akiket nem mi nevelünk, mert a nagymama nem engedi sem az anyós, egy olyan férfinek, aki nem szeret minket és mi sem őt, csak mert a kettőnk vagyona még nagyobbra dagadhat együtt-néz fel nővéred, aki teljesen váratlan módon szólal fel. Nem beszél sokat, nem mond őszinte véleményt, és nem ellenkezik sosem.
Szó nélkül felállva hagyjátok ott a hápogó családot Cherillel, egymásba karolva.

-Annyira örülök, hogy ezt ki merted mondani-sóhajtja válladra hajtva a fejét, ahogy sétáltok a hosszú arannyal puccosra kent folyosón.
-Te mondod?-kuncogsz-Sose beszéltél még ennyit egy szituációban-nevettek fel boldogan-Nem akarok így élni tovább-sóhajtod, ahogy kiértek a gyönyörű zöld füves gyeppel bélelt hatalmas kertbe-Szeretnék szabad lenni-fordulsz alig 3 perccel idősebb nővéred felé.
-Csak egyet tudok érteni-mosolyog rád Cherill.

Vacsoránál egy szót sem szóltok egymáshoz, így édesapátok teljesen összezavardova figyeli a változatos arckifejezéseket, melyek rajtatok ülnek.
-Van valami probléma?-teszi fel a jégtörő kérdést. Bátyáid felsóhajtanak, kisebb testvéreid a húslevesbe bújnak. Édesanyád lágyan leteszi a kanalat, majd megszólal.
-Nem drágám, semmi probléma nincsen-mosolyog gyéren. Mérgedben lecsapod a kanalat igencsak meglepve szüleidet vele.
-Persze, nincsen baj, mert nem fogadod el a bajt. Tudod mi a probléma Apa?-fordulsz felé-Hogy nem csinálhatjuk azt, amit szeretnénk. Az, hogy így kell élnünk. Hálás vagyok, hogy ilyen fényűzésben élek. Tényleg. De volt időm gondolkodni, és arra jutottam ,hogy nem vagyok más, csak egy báb a saját életemben. Az életemben, amit mások irányítanak. Azért, mert nem férfinek születtem. Azt hiszik bármit megtehetnek velem. Köztük ti is. Nem akarok senkihez sem hozzá menni, akit nem szeretek és ő sem engem. Matematikát szeretnék tanulni, megérteni a pénz rendszerét, világot látni, egyetemre járni, lovagolni szabadon. Nadrágban-hangsúlyozod ki-Szeretnék magamra főzni és sütni. Szeretnék önálló, független nő lenni-mondod végig édesapád szemeibe nézve, aki a székből csoda hogy nem fordul le a beszédedtől-Csak ennyit akartam-fogod a kezedbe a kanalat ismét, miután végére érsz annak a monológnak, melyet édesanyád próbált megfékezni, ám mind hiába volt.
-T/N, menj a szobádba-emeli édesapád tekintetedbe fekete szemeit.
-Persze-horkantasz fel,majd egy bucit a kezedbe kapva sétálsz ki egyenest a teraszra teljes kiakadásban hagyva a családodat.

Másnap reggeli után kilovagolsz Gingeren körülbelül 3 órára, hogy azt tehesd, amit igazán szeretsz. Kell idő kidühöngeni magad, hiszen nem látsz lehetőséget a helyzeted javítására.
Legalább Ginger hátán megszűnik minden baj, és csak az élmény marad. Ő a mindened, és a vele átélt dolgok.
Vissza érve szereled le 9 éves pajtásodat egymagad, gondoskodsz az ellátásáról, majd izzadtan és lószagban ázva gyalogolsz be a hátsó konyhán, hogy lentebb vetkőzve a fürdődbe vehesd az irányt. Hajadat is megmossák a cselédek, rózsa vízbe ültetnek, majd megtörölgetnek, felöltöztetnek, megfésülnek és lekísérnek az ebédhez.
Odalent összetalálkozol Mr.Cambellel.
-Hercegnő-hajol meg előtted.
-Mr. Cambell ezredes-pukedlizel neki illedelmesen-Minek köszönhetem, hogy itt látom?-mosolyogsz kissé meglepedten.
-Kérdezze meg az édesapját-int mosolyogva, majd távozik a palotából.
Rácolt szemöldökkel térsz be az étkezőbe, ahol már ott vannak a többiek.

-Ülj le Waylen-szól öcsédnek édesanyád, aki éppen a húgaidat-Roset és Rubyt-próbálja heccelni.
Beérve pukedlizel egyet a szüleidnek, mert mégiscsak ez a szokás, aztán indulsz a helyedre.
-T/N-szólít meg édesanyád, így hátrafordulsz felé-Gondolom találkoztál Mr.Cambellel.
-Igen Anyám-bólintasz.
-Azért hívatta ide édesapád, mert el szerettük volna neki mondani, hogy a következő hónapban tervezzük hozzá adni a kezed-néz szemeidbe kifejezéstelenül. Édesapád mellette szorosan állva igazgatja a bajszát várva a válaszodat.
-Hogy mivan?-reked meg a levegőd-Még csak a jegyese sem vagyok. Azt mondtátok jövőre kérheti meg csak a kezem-kapkodod a tekinteted köztük.
-Mi pedig most így döntöttünk. Nem bírálhatod ezt felül-mondja édesapád, majd leül az asztalfőre jelezve, hogy lezártnak tekinti a témát részéről.
-De Anyám én szerelemből szeretnék házasodni, ahogy ti is-esel kétségbe.
-A miénk csak szerencse volt. Fő volt az anyagi szempont,aztán az érzelmek. Nőlj fel végre T/N-néz rád feldúltan.
-Ezt nem fogadom el-emeled fel a hangodat.
-Márpedig kénytelen leszel, ha csak nem hozol elénk egy olyan férfit, aki rangban felér hozzánk, és szeretitek egymást, ezt mind még ma. Más különben tárgytalan-fordul sarkon, és a fabútorhoz telepedik étkezni.

Mérgedben és tehetetlenségedben kirohansz a helyiségből és meg sem állsz a hintóig, hogy fuvart kérhess a szomszéd birtokra. Sietve haladsz be a hatalmas kastélyba, ahol személyzeti segítséget kérve jutsz el a kívánt szobába. Becsukják mögötted az ajtót, tehát a szoba közepén megállva nézel arra a személyre, aki az első gondolatod volt.
-Miben segíthetek T/N?-fordul feléd Heeseung, miközben egy érett, piros almát dobál fel maga felé.
-Vegyél feleségül-szuszogod.
-Parancsolsz?-pislog a nálad egy évvel idősebb fiú.
-Anyámék a tegnapi kiakadásom miatt, amit gondolom mesélt Matt, mára hivatták Cambellt, és a következő hónapban hozzá akarnak adni-vázolod a helyzetet.
-Mégis hogy jövök hozzá én?-kérdezi egy cinikus vigyorral.
-Anyám azt mondta, hogy csak akkor kerülhetem ezt el, ha még ma eléjük járulok egy olyan férfival, aki rangban megfelel hozzám, tehetős és igényeimnek megfelelően szeret engem és én is őt-bólintasz, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-De T/N, én csak a tesód legjobb barátja vagyok, meg a tiéd-csóválja a fejét.
-Lee Heeseung, szerelmes vagyok beléd. Azt akarom, hogy Te vegyél feleségül, fogdd már fel-teszed csípőre a kezed.
A fiú először pislog, majd elmosolyodva áll fel az íróasztalról, ahova a párbeszédetek közben lehelyezte egyik felét, és kezében egy fekete csipkés anyagot szorongatva sétál feléd. Elvörösödött fejjel bámulsz fel rá, ahogy az almát lerakva fog kezeid alá, majd a markodba gyűri a tegnap hozzá vágott csipke anyagot.
-Sajnálom, hogy ezt te mondtad ki előbb, és nem én-vigyorogja, majd állad alá nyúlva teszi meg az abszolút szabály szegést:puha ajkait a tieidre helyezve teszi magáévá az első csókodat, akárcsak a szívedet tette már réges rég...