Megint itt!
Milyen produktív vagyok mi? :D
Ne szokd meg❤️

Ez az ember lehoz az életről💔

Tehát a subjai leszünk most mind!

Zenécske hozzá:az a bizonyos Troublemaker(luv ya Olly)
Britney Criminal-je🤭
Bármi ami bad boy feeling🤪

Jó olvasást! ;)

Ismerős az érzés, minden barátod és barátnőd tilt egy bizonyos személytől, akit minden éppeszű, tartással teli ember elkerül?
Oh igen. Pontosan.

A suli rosszfiúja. Vannak egy páran, de ezt a srácot mintha a gettó szalasztotta volna, pedig jó sorból való.
Talán ezért ekkora lázadó?

Minden lében kanál, nagyszájú, trükkös, ravasz, de mégis olyan elragadó bundában tálalva, hogy minden tanárt ki tud beszélni a bugyijából, még ha férfi is az illető.
Hihetetlenül okos, rettenetesen jóképű, tehetséges zenész, kiváló sportoló, izmos testű, divatos stílussal.
Tehát tökéletes.

Nem is csoda, hogy bomlanak érte a nők.
Akarva vagy akaratlanul, de mind kimutatja, hogy a lábai előtt hevernek.
Ezt ő meg készségesen ki is használja.

Pontosan ezért tiltanak tőle közeli barátaid.
Egyszer legjobb barátnőd, Umji, látta, hogy hogyan nézel a srácra, mikor megjelenik. Azóta folyamatosan tömi az agyadat azzal, hogy mennyire nem kéne. De igaza van.
Minek ez neked? Hogy összetörje a szívedet? Nem, az exed elég volt. Neki is túl sok mindent adtál.
Nem szabad ennyire lesüllyedned, mint egyesek a suliban.

Az ebédlőben ültök Umjival és barátaitokkal, név szerint Chanival, Jinyounggal és Bominnal.
-Eljössz velem dobozos kakaót venni?-harapsz bele a dínó alakú husidba legjobb barátnődre nézve.
-Persze-kel fel-Nektek kell valami?-néz a srácokra.
-Csak Te-küld egy csókot neki Jinyoung egy kacsintással mellé.
-Fogd már be-forgatja meg szemeit baratnőd, ti meg jót nevettek az egészen.
Csak a szokásos.

-Tanultál bioszra?-kérdezi a lány, ahogy az automatába dobod az érmeket.
-Persze. Tudod, hogy nekem ezt fakton már tudnom kell. Részletesebben-mondod beütve a számokat.
-Szaros genetika-morogja durcásan, ami mosolyra késztet.
-De te ezt ho-kérdezné, de félbe akad, mikor a mellettetek lévő kék dupla ajtón betérnek hangosan nevetve azok a személyek, akik pont nem hiányoztak ezen a nyugodt szerdai kora délutánon.
Szemeitek egyből rájuk fókuszálnak.
Betoppan ő is.
Han Jisung.
A hírhedt.

Ahogy belépdel hangosan nevetve dob ki egy szemétnek látszó papírgombolyagot a kukába egy laza kosaras mozdulattal.
-Csont nélkül-éljenzi Hyunjin.
-Tudod hogy megy ez-vigyorog Han, közben rátok vándorol a tekintete.
Szemeitek összeakadnak, mire egy perverz vigyorral néz végig rajtad-Hello Szépségem-indul meg feléd.
Ebben a pillanatban áll eléd barátnőd.
-Nagyon nem a te tereped-mondja neki felnézve rá.
-Miért?-néz le rá flegmán a srác-Te már csak tudod-nevet fel cinikusan, mire a haverjai is.
-Maradj távol tőle-löki hátrébb mellkasánál fogva, amit a fiú banda csak nagy húú-zással értékel.
Umji kiveszi a dobozodat a gépből, majd kezednél fogva vezet vissza a fiúkhoz, miközben nagyot sóhajtasz.

Mit sem sejtesz arról, hogy ezután a srácok között milyen beszélgetés zajlik le:
-Kik voltak ezek?-vigyorog Jeongin.
-Fogalmam sincs, de azt a lányt fel kell szednem... A tüzeske a tiéd-int Hyunjinnak, aki egy olyan vigyort villantva nézi a távolban magyarázó Umji-t, mint egy éhes, vadaszó farkas.
-Egyébként évfolyamtársaink-szólal meg Seungmin.
-A saját évfolyamodat se tudod?-nevet fel Felix.
-Mert te ismered?-szúr oda neki gúnyosan Jisung-Nem?-kérdi reakcióját látva-Akkor kuss a neved-kezd el enni.
-Chan azt mondta, hogy a Falodába menjünk-rágcsálja sültkrumpliját Seungmin.
-Ne ne ne-int Han vigyorogva nézve téged abban a falatka kockás szettben-Ma másfelé megyünk-nyalja meg a száját, közben elképzelve, hogyan is tépné le rólad a mai outfitedet.

A nap vége pedig gyorsan el is jön.
A szokásos helyen, a Buffaloban ültök, a szokásos asztalnál, a kedvenc sarkotokban a bejárattal srégan szemben.
Társaságotokhoz pedig még Eric és Sunwoo is csatlakozik.
Az LA boyyal egymás mellett ülve hatalmas csatát tartotok a csirke falatok birtoklásáról, amelyből egyikőtök sem hajlandó engedni.
-Eric, te kis takony, engedd már el a csibecombom-mondod az oldalába szúrva mutatóujjadat.
-Azt várhatod túrósképű-nyújt nyelvet, majd csuklódra harap, amire automatán sikítva nevetsz.
-Kibaszott óvoda-rázza fejét ikertestvéred, Sunwoo.
-Naponta ezt élem át-sóhajtja Umji mellette.

Idő közben észre sem veszitek, de az immáron négyből nyolccá bővült fiú csapat is beérkezik a gyorsétterembe, ahol előtte sosem jártak még. Keresgélnek is, Han meg is találja amit keresett.
Téged.
Így elindul felétek Minhoval és Hyunjinnal, míg a többiek kaját vesznek a társaságnak.

-Te mókuslekvár, mostmár ebből Shaolin leszámolás lesz-neveti a melíros hajú.
-Úgyis vesztesz nyomi-kezded csikizni az oldalát, hogy nevetve rogyjon az öledbe.
-De jó itt a buli-áll az asztal elé a lilás ezüstre festett Han.
Bőrdzsekije hetykén hátravetve jobb vállán, fehér pólója izmaira feszül, vigyorát pedig most sem hagyta otthon.
-Ti meg mit kerestek itt?-szórnak szikrát Umji szemei.
Közben ti is befejezitek a cicaharcot.
-Jöttünk enni-mondja Hyunjin.
-Soha nem jártok ide-vonja fel Chani a szemöldökét.
-És? Valamikor el kell kezdeni-vigyorog a srác akit csak látásból ismertek, hisz ő akkor volt végzős, mikor gimibe jöttetek.
-Szépségem-fordul feléd Han-Gyere csatlakozz hozzánk.
Sunwoo cinikusan nevet fel, direkt hangosan.
-Nem megy ő sehova-néz Jisungra élesen, aki lekezelően emeli rá tekintét.
-Bocs, ki is vagy te?-kérdezi tőle fekete szemekkel, mire bátyád felpattan.
-Kim Sunwoo-nyújt neki kezet.
-Han Jisung-fogja meg.
Erősen kezdik szorítani egymást, miközben farkas szemet néznek.
-Sunwoo-kel fel Eric-Ne, hagyjad-fog karjára.
-Nem-nem, semmi gond-vigyorog végig tartva a szemkontaktust.

Nem akartad ezt. Nagyon nem.
Azt se tudod mi tevő legyél. Csak haza akarsz menni. Gyorsan.

Szerencsére Umji ismer eléggé, és látja rajtad.
-Sunwoo, vidd haza T/N-t-kel fel, és a szólított srác vállára fog-Narancs kettes-mondja a kódszót, ami azt fejezi ki, hogy hamarosan pánikrohamod lesz, ha nem visz valaki nyugodt helyre, ahol nem ér inger.
Bátyád azonnal elengedve Jisung kezét néz rád.
-Gyere Pöttöm-int-Te is-mutat Ericre a kocsikulccsal.
Ahogy felkelsz azonnal átkarolva vezet ki a kocsihoz, miközben a három kotnyeles fiú diadalittasan vigyorog barátaidra.

-Gratulálok-fordul oda Umji-Ennek sok értelme volt-kezd el elpakolni magatok után.
-Minek?-hajtja oldalra fejét a szórakozott fiú.
-A kis afférodnak-segít neki Jinyoung, ahogy takarítanak.
-Micsoda? Én csak jöttem köszönni, és bemutatkoztam-pislog ártatlanul-Puszika-int, ahogy faképnél hagyják barátaidat a fülig erő vigyorral rendelkező bandájával.

Otthon az ágyadban ülve lélegzel nagyokat, miközben a srácok a lábaidat fogva nyugtatnak.
-Semmi baj. Nem történt belőle semmi-nyugtat Eric, ahogy tud.
-Szerencséje, hogy annyi ember meg kamera volt-tördeli meg ujjait Sunwoo.
-Haver, ez nem segít. Nagyon nem-kapja fejét barátjára a melírozott hajú.
-Szét tudnám verni-vigyorog cinikusan vörös hajú testvéred.
-Kérlek fejezd be-nyüszögöd.
Felsóhajtva simogatja meg a karodat.
-Sajnálom-nyom egy puszit a homlokodra-Hozok nasit-megy le a konyhába érte.
Eric megvárja, majd rád néz.
-Ez a srác bejön neked?-érdeklődik.
Válaszul bólogatsz, mire felsóhajt-Ebből baj lesz-mondja magához ölelve.

Másnap az ebédlőben ültök, mikor felkelsz és visszatérsz a kiadópulthoz, ugyanis ott hagytad a műzliszeletedet.
Elindulsz az asztalok között kialakított folyosón, mikor Jisung szökken eléd.
-Hova-hova T/N? -kérdi vigyorogva.
-Semmi közöd hozzá-mondod unottan, próbálva kikerülni, de visszaránt magához.
-De, gyere ülj le velem-csábítgat.
-Nem köszi-nézel fel rá végre.
-Mi fontosabb dolgod van? A vörös pancserhez rohansz meg az anyáskodó barátnődhöz?-kérdezi gúnyosan, zsebre tett kezekkel.
-Hogy tessék?-tátod el a szádat hitetlenkedve, kissé felemelve a hangodat. Ezen a ponton már az egész ebédlő titeket figyel lopva.
-Amúgy is kiknek érzik ők magukat, hogy megmondják mit csinálhatsz? Nem tilthatnak el tőlem-néz barátnődre gonosz vigyorral, aki éppen megindul felétek-Tán ennyire szereted, ha bekorlátoznak?-mér végig egy perverz vigyorral-Vagy csak nagy van neki?-dönti kicsit oldalra a fejét.
Itt törik el a türelmed oly mély mécsese, amely régóta telítődik.
Egy hatalmas pofont adsz arcára, ami jócskán meglepi.
-Ő az ikertestvérem, te beteg állat-mondod összeszűkült szemekkel-Ne merj mégegyszer így beszélni a barátaimról. Engem meg a szádra se vegyél többet, te nagyképű majom. Azt hiszed mindenkit megkaphatsz, és a földbe tiporhatsz? Meg hogy mindenkit kihasználhatsz? Segítek aranyom, kurvára nem-mosolyogsz rá cinikusan, majd felkapva egy kancsó vizet öntöd vele arcon-Soha többet ne szólj hozzánk-hagyod ott a sokkos, csurom vizes fiút, és az egész meghőkölt ebédlőt, akik nevetni sem mernek.
-Menjünk-haladsz el Umji mellett, aki tátott szájjal, döbbenten áll még ugyan ott, ahol megakadt.

Az asztalotokhoz érve kapod fel a táskádat, és a műzliszeletet felbontva harapsz bele, ahogy kisétálsz a helyiségből barátaiddal a nyomodban.

Egész délután nem győznek dícsérni, hogy milyen bátor voltál, és nem is gondolták volna.
Na meg hogy mennyit tettél most az emberekért.
Jó érzéssel tölt el, hogy ilyen a visszajelzés, mivele gy pillanatig sem bánod az egészet.
Otthon elmeséled a tesódnak, aki kiakad, de nagyon büszke rád.

Másnap mintha mindenki egy hősként tekintene rád.
Gratulálnak, beszélgetnek veled, de azért kicsit tartanak még a fiúktól.

Ismét az ebédlőben élvezed a mai menüt, mikor egy komoly, viszonylag feldúlt Jisung áll eléd.
-Gyere beszéljünk-mondja, mire csak lassan emeled fel az egyik szemöldöködet.
-Nem emlékszem mióta vagy abban a helyzetben, hogy parancsolgass nekem-mosolyodsz el gúnyosan.
-Tudnánk beszélni? - fogalmazza át-Kérlek-sóhajtja előtte, mintha rendesen nehezére esne kimondani ezt a szót.
-Sokkal jobb-kelsz fel, majd kisétsz vele onnan.
A srác a csuklódra fogva húz magával tovább.
-Na nem kell ám világgá menni-mondod szinte futva utána.
Kint a kazánház háta mögé húzva néz rád.
-Sajnálom-mondja kissé dacosan.
-Nocsak-nevetsz fel karba rakva kezeidet-Jól hallom? Han Jisung? Sajnálja? -nevetsz amire forgatja a szemeit idegesen-Pontosan mit is? -döntöd előre kicsit a felső testedet.
Nagyot sóhajtva szedi össze a gondolatait.
-Amiket mondtam neked...és ahogy viselkedtem. Sajnálom.. És a bátyádtól is bocsánatot fogok kérni-mondja úgy, mintha a világon az egyik legnehezebb dolga lenne valakitől elnézést kérni.
-Oh wow-mondod hitetlenkedve-Az komoly... De ezt be is kell bizonyítanod-mondod.
-Mivel?-érdeklődik.
-Befejezed mások piszkálását először is. Aztán elkezdesz tanulni, mert nem lehet állandóan magad alá csabítani a tanárokat, hogy megadják azt az ötöst-tolsz egy mindent tudó, gonosz mosolyt-Ja és elviszlek önkénteskedni. Hátha empátiára és érzékenységre nevel majd-vázolod.
-Wow-pislog döbbenten-Miért törődsz velem ennyit?-kérdi, és tudod, hogy ez nem olyan jellegű, amiben bármi turpisság van.
-Mert törődök másokkal. Mindenki a közösség része, és nem hagyom, hogy tovább bántsd őket. Egyébként is aki másokat bánt, az maga is bántalmazott-rántasz vállat-Szóval miért ne lehetnél te, akin segítek?-nézel fel rá.
Meglepődve látod, hogy csillogó szemekkel néz rád, akárcsak egy kisgyerek egy játékra a boltban.
-Csodálatos vagy, ugye tudod?-kérdezi, mire elpirulsz.
Zavarodban elnézel.
-Szóval ez lesz. Egyéb kérdés?-nézel vissza a közelebb araszoló fiúra.
-Van-bólint-Egy valamit megengedsz csinálni?-kérdi.
-Mit?-pislogsz kíváncsian.
-Ezt-duruzsolja, majd magához rántva csókol ajkaidra megannyi érzelmet felszabadítva benned.
Viszonozva túrsz a hajában, ahogy magára kapva nyúl feneked alá.

Néha a rosszfiú talán nem is olyan rossz, mint amilyennek mutatja magát....