A becenevek olaszul vannak, keressetek rájuk, mert megéri<3

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Észre sem veszi az ember, hogy mennyire sivár életet tud élni, amíg be nem következik valamely fajta változás a mindennapi mókuskerekének forgásába. Elég egy váratlan esemény, vagy egy váratlan találkozás. Elindulnak az ember fejében a fogaskerekek, majd egyszercsak azon kapja magát, hogy valami nem jó az életében, amin sürgősen változtatnia kell.

A harmadik évedet taposod az orvosi karon. Évek óta készültél erre a pályára tudatosan. A mindennapok szokássá váltak, mondhatni monotonná. Észre sem vetted ezt egészen odáig, amíg Murata Fuma be nem rontott az életed ajtaján tokostól. Az évfolyamból sokan kibuktak, így a gyakorlati csoportokban változások álltak be, ez végett került az életedbe a 183 centis szórakozás maga. A srác humorától a legrosszabb napjaidon is képes vagy pezsgőtabletta módjára feloldódni, emellett a fiú olyan dolgokra is rávesz, ami a komfort zónádon kívül esik bőven.
Helyes, magas, izmos, okos, ezt a vak is látja. Ő viszont mintha csak téged látna ezen a kerek nagy világon.
Amióta először hozzádszólt egy szörnyű faviccel nem tudod lerázni. Nem mintha akarnád, inkább csak kéne. Kellene, mert mellette elfelejted a kapcsolatodat Jaehyunnal, már ha ezt lehet annak nevezni. Összejártok kefélni, de ez rég nem több már puszta testi szükségleteknél. Megmondani sem tudod, hogy mikor voltál belé szerelmes, hány éve már. Mindkettőtöknek voltak félrelépései, mégis mindig egymás karjaiban köttök ki lassan 4 éve már. Tudtad te mélyen legbelül, hogy ez nem úgy működik ahogy kéne, valamint nem azt kapod, amire vágysz. Neked szerelem kell, kalandok, randik, szoros ölelések, érzelmes csókok, mély beszélgetések. Tőle egyiket sem kapod meg már, de már abban sem vagy biztos, hogy valaha megkaptad-e ezeket tőle.
Hetek óta érik benned, hogy egyszer s mindenkorra véget vess ennek az egész vontatott viszonynak. Ezt a változást Fuma érte el nálad szépen lassan, napról napra.
Pontosan tudja, hogy mi van veled és Jaehyunnal, mégsem firtatja, inkább csak igyekszik a legtöbbet kihozni a kettőtök idejéből. Ilyen alkalmakkor pedig semmi esélyed rajtad kívül másra gondolni.

-Fuma-sóhajtod a fejedet támasztva a tanulnivaló felett-Lehetne, hogy ne most gyakorolj bűvésztrükköket?-emeled rá a kártyákkal matató fiúra a tekinteted.
-Miért Tesoro? Én már kívülről fújom a sejtbioszt-mosolyog pimaszul.
-Nagyon örülök neki-fújod bepipulva, hiszen tudja, hogy talán ezt a tárgyat utálod a világon a legjobban, neki mégis megy.
-Na ne mérgelődj-húz elő egy papírkát, majd a fejed mögé teszi, azután eléd húzza-Sokkal szebb vagy ha mosolyogsz Tesoro-adja a kezedbe az immáron rózsa alakban tündöklő papírkát.
-Szörnyű vagy-mosolyogsz rá elfogadva a művirágot.
-Azért annyira nem bánod-húzódik egy pimasz vigyorra a szája, mire csak szemet forgatsz.
Mikorra végre kijátszotta magát, akkor hajlandó segíteni neked a tananyaggal. Láss csodát, a magyarázatával és a játékos kérdéseivel csakhamar sikerül megtanulnod a több oldal tömény unalmat. Sikerül, mert az unalmat izgalommá teszi, mint mindig.

A tanuló szekció után fáradtan és éhesen vágtok neki a városi sétának. Seoulban az egyik legjobb dolog, hogy minden négyzetcentiméteren akad egy kajálda, így viszonylag hamar juttok vacsorához. Egy utcai hotdog árusra esik a választásotok. A fincsiséget majszolva andalogtok a sötét ég alatt a szorgos város macskakövein.
-Gondolkodtál már szakosodási irányokon?-érdeklődik rád sandítva.
-Mhm-bólogatsz-A sürgősségin tudnám magamat a leginkább elképzelni-pillantasz fel rá.
-Az szerintem is neked való..Még ha a szövettanban nem is te vagy a leggyorsabb-húzódik egy gonosz vigyorra a szája.
Válaszol durcásan csapod meg a karját, amin felkacag.
-Mondtam már, hogy szörnyű vagy-duzzogod elfordulva tőle.
-Azért ne utálj-karol át magához húzva.
-Jó úton haladsz pedig Macho-vonod fel a szemöldöködet.
-Bírom mikor durcás vagy-kuncogja-Bár sokat elvesz a komoly hatásodból, ha ketchupos a szád-törli le ajkaid sarkából a paradicsomos nedűt legalább olyan pirosra festve a fejedet is a mozdulattal. Arcodba vigyorogva nyalja le hüvelykujját, majd rád kacsint.
-Na gyere Tesoro, veszek neked egy finom teát-dobja ki a kezetekből az immáron üres papírzacskókat,majd egy közeli teázó felé terelget lelkesen.
Utálod, hogy zavarba hoz. Hatással van rád a közelsége, tudja jól. Élvezi az ilyen helyzeteket piszkosul.
Egy meleg gyümölcsteát elszürcsölve baktattok el a lakásodig, ami előtt megállva mosolyog le rád.
-Élvezted azért a mai napot?-érdeklődik egy hetyke félmosollyal.
-Persze, mikor az idegesítő kis szúnyog nem hülyeségeket zümmögött a fülembe, akkor egészen türhető volt a jelenléte-évődsz látványosan-Bár egész jófej is tud lenni, mert vett nekem enni, meg inni-vigyorogsz rá.
-Meg felkészített a demodra, hogy ne bukjál meg-néz rád gúnyosan-Idegesített amit a füledbe zümmögtem?-hajol le hozzád lassan-Tán zümmögjek neked édesebb dolgokat?-sutyorogja a füledbe észrevétlenül fogva a derekadra fél kézzel.
-Hülye-motyogod a mellkasába, nekitámasztva a homlokodat.
-Holnap jövök érted kocsival-simogatja meg a fejedet többsoron.
-Kocsival?-nézel fel rá ismét.
-Aha. El foglak vinni egy kicsit kocsikázni. Most pedig indulás-fordít meg a tengelyed körül a társasház ajtaja felé-Aludj jól Tesoro-int mosolyogva.
-Jóéjt-viszonzod a gesztust, majd kioldva a zárat battyogsz fel a másodikra.
Beérve a lakásba veszed le a pulcsidat, majd a cipődet széles mosollyal az ajkaidon pörgetve végig a mai nap eseményeit. Rózsaszín ködös ábrándjaidnak a telefonodon felpittyenő üzenet vet véget.
-10-re ott vagyok-írja Jaehyun minden előzetes egyeztetés nélkül.
Pontosan nem tudod, hogy mi váltja ki belőled a dolgot, de hirtelen elönt a düh és az utálat a fiú iránt.
-Nem érek rá-zárod rövidre bezárva az ajtót, majd a fürdő felé veszed az irányt.
-Mert?-érkezik a kérdés azonnal.
-Tanulok-engeded meg a vizet a kádba.
Nyakig ülve a lila fürdőhabos vízbe relaxálsz csukott szemmel.
Hosszú percekig ázol ismét visszatérbe a Fuma nyújtotta képzelgésekbe. Mikor végeztél kimászol a hatalmas teknőből, majd a japán fiú egyik pólóját és egy bugyit magadra öltve látsz neki az esti arcápolási rutinodnak. Ezután kifésülöd a hajadat, majd betelepedsz a nappaliba. Holnap csak 10-re kell menned, így nyugodt szívvel indítasz be egy random filmet a megnézendő listádról.

Egy vékony takaró alá bújva nézed a filmet, mikor hirtelen kopogás hallatszik az ajtódon. A telefonod 10 óra 4 percet jelez. Ráncolva a szemöldöködet klattyogsz az ajtódhoz, majd a kukucskálón kitekintve önt el a pulykaméreg.
Azonnal feltéped a zárat és a kilincset.
-Hogy jutottál be?-esel neki.
-Seongwu engedett be-mér végig tetőtől talpig.
-Elmondtam, hogy nem érek rá-váltasz témát hűvösen.
-Nem mondtad mikor a legutóbb itt voltam, hogy tanulni fogsz.
-Tudod Jaehyun, az egyetemen az emberek általában tanulnak-horkantasz fel hitetlenkedve.
-Kié ez a gönc?-akasztja a pólód aljába mutatóujját egy pillanatra lerántva rajtad az anyagot.
-Mi közöd hozzá?-húzódsz el dacosan.
-Parancsolsz?-kerekednek el a szemei egy olyan vigyorral, mintha nem lenne biztos a saját hallásának épségében.
-Semmi közöd ahhoz, hogy kinek a ruhája van rajtam. Emellett nincs jogod ideállítani a lakásomra hívatlanul, miután kiemeltem, hogy nem érek rá-teszed karba a kezeidet.
-Eddig közöm és jogom is volt ezekhez-mutat magára-Mi bajod van? Menstruálsz?
-Nem te tahó-löksz rajta egyet, ahogy a fejedbe szállnak a szavai-Csak rohadtul elegem van belőled. Nem akarok tőled semmit, úgyhogy felejts el-fújtatsz.
-Ugyan Baby-vigyorodik el-Tudod, hogy ezt annyiszor eljátszottuk már, mégis mindig a farkamon nyögve kötsz ki-tárja szét karjait egoistán.
Egy másodperc alatt megy fel benned a pumpa, így egy istenes pofont lekeverve neki hagysz egy sokkos kifejezést az arcán.
-Takarodjál innen vagy hívom a rendőrséget. Soha többet ne keress, különben nagyon ráfázol-remegsz az idegtől ökölbe szorítva a kezeidet.
Pár másodpercig sokkosan néz rád, azután sarkon fordulva leviharzik a kijárathoz, amit becsapva maga után lép át.
A gyűlölet irátna fellángol benned. Éjszakába nyúlóan örlődsz a dolgokon, hogy miket vágtál volna még a fejéhez. Utálod ezt a fiút teljes szívedből.

Másnap táskás szemekkel és fáradtan ébredsz a sokáig tartó forgolódásnak és álmatlanságnak hála. A sminkkel sikerül nagyjából embert faragni magadból. Egy aranyos virágmintás ruhát magadra öltve copfozod fel a hajadat, majd bezárva a lakást sétálsz le a ház elé pontosan akkorra, amikorra Fuma írta telefonon. A srác a kocsijának támaszkodva vár rád.
-Micsoda pontos érkezés passenger princess-mosolyog rád.
-Ja-hümmögöd elé vonszolva magadat.
-Mi a baj?-mér végig gyanakodva.
-Semmi-legyintesz-Megállhatunk reggelit venni?-kérdezed elnézve róla.
-Persze-vezet a jobb oldalára a kocsinak, majd kinyitva az ajtaját ültet be-Mit szeretnél reggelizni?-száll be melléd.
-Fánkot-motyogod rá se nézve.
-Nem aludtál?-keresi a tekintetedet-Bella?-szólongat, ahogy rá se nézel-Hé-szólít lágyan maga felé fordítva az álladat-Összevesztetek?
-Kidobtam-nézel végre a szemeibe fásultan.
Hirtelen nem tud mit mondani, csak meglepedten pislog rád.
-Csak írt, hogy átjön, én meg mondtam, hogy nem érek rá. De nem érdekelte. Átjött aztán megkérdezte, hogy kinek a pólója van rajtam, elmondtam, hogy semmi köze hozzá és hogy végeztem vele. Aztán azt mondta, hogy úgyis a farkán nyögve fogok kikötni, mint mindig. Nagyon felidegesített, így kidobtam. Végérvényesen-vázolod fel alig pislogva közben.
-Seggfej-konkluzionálja-Örülök, hogy végre eljutottál idáig. Jobb lesz így meglátod-simogatja meg az arcodat lágyan-Na gyere, veszek neked energia italt meg fánkot Dolcezza-indul el a kocsival.
Fuma nem csak a szavak, hanem a tettek embere is. Minden ígéretét valóra váltva telíti meg az éhes pocidat. Az egyetemre érve egész nap el se mozdul mellőled, és mindent megtesz, hogy jobb kedvre derítsen, ami igencsak sikeresnek bizonyul. Ha vele vagy, akkor senki más nem létezik, ez szerencsére nem változott. A három órából egyen demot írsz, ami nagyjából jól is sikerül, így kitörő örömme várod a délutáni kocsikázást. Az utolsó óráról kiszabadulva pattogsz mellette a folyosón.
-Merre fogunk menni?-vigyorogsz rá.
-Arra gondoltam, hogy csak a város szélére. Ott vannak parkok-néz le rád rendkívül örülve annak, hogy sikerült elérnie a célját.
-Benne vagyok-cincogod vidáman.
A kocsihoz érve ültet be, majd nekivág a dugó miatt hosszúnak tűnő útnak.
Jobb keze a váltón pihen, amire ráfogsz.
-Lehet, hogy elalszok-motyogod már a harmadik piros lámpánál.
-Csak nyugodtan-mosolyog nagy tenyerébe véve a lecsúszni készülő kacsódat, amit lágyan kezd cirógatni-Tesoro-szólít meg halkan.
-Hmm?-dünnyögöd lecsukódó íriszekkel.
-Kinek a ruhája volt rajtad tegnap?-utal az incidense, ami kiváltotta a veszekedést Jaehyunnal a továbbiakban.
-A tiéd-motyogod az ajtófélfának dőlve.
-Hordod a pólóimat, amiket adtam neked?-érdeklődik.
-Azok a pizsamáim-motyogod alig érthetően, mielőtt elnyom az álom.

Jócskán eltelik pár óra, mire végre felébredsz hatalmas nyújtózkodás keretében. Kinyitva a szemeidet az ágyadban találod magadat az egyik puha takaród alatt. Csodálkozva próbálsz rájönni, hogy mégis hogy kerülhetsz haza. Lassan felülve tapogatod meg magadon a ruhát, amit ijedten észlelsz, hogy már nem a ruha, hanem Fuma egyik pólója és egy plüss rövidnadrág van rajtad. Felpattanva rohansz ki a konyhába, ahol zenét hallasz.
-Oh felkeltél?-fordul hátra a főzőlapnál tevékenykedő srác-Most fejeztem be a palacsintasütést. Gondoltam, hogy éhes leszel, mire felkelsz-tekeri fel az utolsót, majd megmossa a kezét-Gyere egyél.
-Mi történt?-dörzsölöd meg a szemeidet mellé sétálva.
-Elaludtál a kocsiban-mosolyog le rád.
-Felkelthettél volna-nyújtózol megint.
-Minek, mikor alig aludtál az éjszaka? A park meg megvár, elviszlek máskor-ránt vállat szórakozottan.
-Felhoztál ide?-mutatsz széjjel a lakásodban.
-Igen-bólint.
-Honnan tudtad hova kell feljönni?
-Egyszer már elmondtad. Megkerestem a kulcsodat és felhoztalak. Nem akartalak magadra hagyni, szóval gondoltam maradok és addig csinálok neked vacsit-kúszik egyik keze a derekadra észrevétlenül.
-És te öltöztettél át?-nézel le magadon.
-Igen, bocsi. Gondoltam nem annyira kényelmes abban a ruciban aludni, úgyhogy kikaptam a szekrényedből ami legfelül volt aztán rád aggattam-nyúl be a pólód alá, hogy lágyan cirógatni kezdje a bőrödet.
-Köszi, kényelmesebb volt-bólintasz.
Magad sem tudod, hogy hogyan szeded össze a bátorságot, de hirtelen ötlettől vezérelve a mellkasába bújva öleled át a hasát. Még sosem öleltétek meg egymást teljesen, csak átkarolva maximum, mégsem idegenkedtek egymás közelségétől. Azonnal a karjaiba olvasztva fonja köréd azokat szorosabban húzva magához. Jóleső csendbe burkolózva ringat, ahogy magadba szívod édes illatát szerelemmel megtöltve a tüdődet.
-Tudod mire jöttem rá?-nézel fel rá a mellkasára helyezve az álladat.
-Na mire?-játszik a kósza tincseiddel.
-Hogy te döbbentettél rá, hogy nem volt jó nekem ez a kapcsolatnak nem nevezhető dolog. Te ébresztettél rá, hogy én ennél sokkalta többre vágyom és jobbat érdemlek. Jöttél, és fenekestül felforgattad a világomat-szuszogod teljes csodálattal vizsgálva az arcát.
-Ennek örülök, mert ez volt a célom amióta csak először megláttalak-vigyorodik el halványan.
Elengedve kulcsolsz a kezére, majd behúzod magaddal a szobádba.
-Bújjunk össze-fekszel fel a franciaágyra.
-Enned kéne először-néz rád dorgáló mosollyal.
-Téged akarlak enni most-pislogsz rá ártatlanul.
Kettőt pislog, majd befeszül az állkapcsa.
-Tesoro, rossz kislány vagy-rázza a fejét.
-Kicsit bújunk aztán eszek. Ígérem-kérleled nagy boci szemekkel.
Sóhajtva adja be a derekát.
-Jó legyen-nyúl pulóvere aljához, majd lekapva magáról tárja szemeid elé az izmos testére tapadó fehér pólót. Félre rakva a pulcsit mászik melléd, majd betakarva bújik ő is az anyag alá-Hogy szeretnél feküdni?
Válasz helyett a hátadra fekszel és magad felé húzod.
-De így szétnyomlak-támaszkodik a fejed mellett centikre az arcodtól.
-Dehogyis-vezeted hajába az ujjaidat.
-T/N-szusszant ajkaidat nézve-Mit csinálsz?
-Semmit-zárod derekára a lábaidat, enyhén megpödörve a szürke mackónadrágja gumiját.
-Így is mindig nehéz visszafogni magamat, hogy ne érjek hozzád..Így nem fogom tudni-markol a lepedőbe a fejed mellett.
-Akarlak-suttogod véglegesen átlökve a tűréshatárján.
Azonnal ajkaidnak esve ad nyomatékot a szavainak. Hajába markolva viszonzod lábaiddal is magadhoz préselve. Egyik kezét hasadra teszi, majd lassan felsimítva markolja meg melleidet ruhán keresztül. Szájába nyöszörögve simulsz az érintésébe teljesen elvéve a józan eszét.
Elszakadva ajkaidtól csókol le a nyakadon továbbra is melleiddel játszva.
-Fuma-sóhajtod a nevét hajába túrva.
-Megőrjítesz-duruzsolja hozzád simulva, majd egyet lökve csípőjével csalogat elő belőled egy jóleső nyögést a nevét ismételve. Rákapva a hangodra lök mégegyet, majd ismét. Fülébe hallatva kéjed hangjait zárod a derekára a lábaidat ellentétesen mozogva csípőjével.
Nyakadra tapadva csókol ahol ér néha megszívva a bőrödet, miközben lassan és elnyújtva mozogtok. Forró, puha bőrét érintve harapdálod a fülcimpáját óvatosan.
A neve ismételgetésén kívül semmi sem szökik ki a szádon. Az egyre gyorsító tempó végett bicepszébe kapaszkodva közeledsz a beteljesülés felé.
-Elh-nyelsz egyet kiszáradt torokkal-Elh fogok mennih-nyögöd.
-Nyugodtan Amore Mio-morogja ajkaidra, majd keményebben lökve éri el, hogy mindketten felnyögve röpüljetek át az orgazmus kapuján.
Lihegve néztek egymás szemébe mozdulatlanul.
-Remélem a közeljövőben hangosabban fogod nyögni a nevemet, kevesebb ruhában-töri meg végül ő a csendet, amibe teljesen belepirulsz.
-Jajj fogd már be-motyogod a nyakába lehúzva magadhoz egy fáradt ölelésbe.