Csumi!!
Mivel tetszett nektek az ilyen típusú írományom az NCT Dreammel, így gondoltam hozom a következő bandát, hiszen ők voltak a másik opció, akikkel elkezdem ezt (egyébként nagyon tetszik nekem is ez a fajta írás :P)

Fantasy AU! (viszont én alkottam meg a dolgokat, így nem lesz annyira ismerős, de nagyjából mindent megmagyarázok benne!)

Jó olvasást!!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az ember lányának fogalma sincs, hogy mennyi olyan dolog és történés van a világban, amit el sem tudna képzelni, és eszébe sem jutna magától. Főleg, hogy a társadalom mostanság nagyon materialista, földhöz ragadt. Azt hiszik az emberek, hogy ők irányítják a világot, övék a természet, kezükben az irányítás. Vicces belegondolni, hogy a valóságban ez messze áll az igazságtól.

Te is ilyen ember voltál. Élted a mindennapi életed, amely az iskoláról, a munkáról, a pénzről szólt. Magától értetődő volt minden, ami történt veled vagy amit csak kaptál. Te irányítottad a mindennapjaid menetrendjét, azt csináltad amit csak akartál.
Azonban egy hűvös nyári éjszakán minden megváltozott.

Igencsak ittas állapotban tartottál hazafelé a buli helyszínéről félig magadra hajított szőrmédben egyenesnek a legkevésbé mondható vonalban, mikor 2 fiatal férfi sétált veled szemben. Öltözékük kifinomult, drága és elegáns kinézetet sugárzott.
-Ajjaj Cicám, nem volt sok a pia egy kicsit?-állított meg az ezüstös szürke hajú, egyébként piszok helyes srác.
-Jól vagyok köszönöm-motyogtad állapotodhoz képest jól érthetően.
-Hoppá hoppá-nevetett fel a szőke hajú, ahogy megbotlottál és a karjaiba estél.
-Ne érj hozzám-álltál fel, és rögtön elkezdtél nekiiramodni, bár tudtad, hogy semmi esélyed két hímnemű ellen.
-Hazakísérünk-vigyorgott rád az ezüstös hajú.
-Nem szükséges-néztél hátra egy pillanatra, majd visszafordulva ütköztél bele egy mellkasba. Felnézve kerekedtek ki szemeid.
-Jó estét kívánok a hölgynek-vigyorgott le rád a fekete hajú srác.
A levegő benned rekedt, szóhoz se tudtál jutni. Az előbb még senki sem volt előtted, ebben biztos voltál.
-Heeseung, nem illik első találkozásnál ilyet mondani egy hölgynek-mosolygott a feletted álló férfi az ezüstös hajúra.
-Igazad van Jay...-mondta, majd egy másodperc töredéke alatt eléd termett. Időd se volt felfogni, hogy mégis mi történt-Nem ajánlkozni kell, hanem egyből hazavinni-vigyorgott le rád tűhelyes fogakkal, melyek nyakadba mélyesztett elsötétítve a szemed előtt a világot.

Másnap azt sem tudtad hol vagy. Mindened nagyon fájt, rendkívül szomjas voltál, és idegen helyen ébredtél. Ahogy lassacskán magadhoz tértél keserves sírásba kezdtél a hatalmas baldachinos franciaágy kellős közepén. Körülnézve láttad, hogy egy antik stílusú fényűző szobában vagy. A ruhád ugyan úgy rajtad volt a szőrmét leszámítva, ami melletted helyezkedett el. Táskádat kezdted el keresni, amiben mindened megvolt a mobilodon kívül. Fogalmad sem volt, hogy mihez kezdhetnél. A hányinger, a szégyenérzet, és a félelem kerített hatalmába.
A sírásod valószínűleg nem volt hangtalan, mivel kinyílt az ajtó, és egy iszonyatosan helyes vörös hajú srác lépett be rajta.
-Mi a gond? Mid fáj Hercegnő?-nézett rád aggódva. Az ágyad szélére csücsült, te pedig gyanakodva sírtál fel tartva tőle-Nyugi, nem foglak bántani-mosolygott rád-Mint ahogy itt senki-zöld szemei és édes mosolya melegséggel töltötte el a bizalmatlan szívedet.
-Mi történt velem? Hol vagyok?-szipogtad.
-Elájultál. Itthon vagy-mosolygott rád csík szemekkel.
-Elájultam? Dehát...de az a srác..Megharapott-fogtál az érintett területre, amely valóban sebhellyel volt tarkítva-Mi a fene?-csodálkoztál rá, és már kezdted azt hinni, hogy nagyon kemény cucc lehetett a piádban, amitől még mindig álmodsz.
-Elő fog fordulni egy párszor-kuncogta felállva.
-Tessék?-kaptad rá a tekinteted-Azonnal engedj haza!-kiabáltad neki felháborodva.
-Hercegnő, ez az új otthonod-közölte be egy sunyi vigyorral, majd magadra hagyott.

Ennek több hónapja már. Azóta a 7 fiúval élsz, akikről egészen gyorsan kiderül, hogy nem emberek, hanem vámpírok. Jó ideig hitted azt, hogy teljesen megbolondultál, vagy csúnya tréfát űznek veled, de hamar rá kellett jönnöd, hogy sajnos messze áll holmi vicctől.
Elmondták, hogy mindegyikük jócskán 200 év felett van, és mindig máshol élnek. Vezetőjük Jungwon, aki kisebb felvilágosítást is adott neked anno.
-Figyelj Tündérem-guggolt eléd mikor a kanapén ülve sírtál-Tisztázzuk a dolgokat, hogy te is értsd. Jól figyelj-tette fel mutatóujját fenyegetően-mert csak egyszer mondom el. Hiába próbálsz elmenekülni, nem fogsz tudni. Gyorsabbak vagyunk, erősebbek, mindent tudunk, ami itt történik a kúriában. Keresni senki sem fog, mert azt hiszik meghaltál-vágott lesajnáló fejet, és a fejedre simított, mintha csak egy kiscica sírdogálna a lábai előtt-Jajj Aranyom ne sírj, majd megszokod-bíztatott cseverésző hangon-De nézd a jó oldalát. Itt biztonságban vagy, nem kell az emberi élet unalmas és stresszes dolgaival foglalkoznod, valamint bármit megkaphatsz...Csak ügyes kislányként kell viselkedned, és élő vértasaknak lenned-húzodott mosolyra a szája-Ugye ez menni fog?-kérdezte évődve, majd magadra hagyott, hogy beletörődhess a lehetetlen sorsodba. Fel se tudtad fogni. Vámpírok?? Ilyen nem csak a filmekben van? Ennyire elvesztetted volna a józan eszedet?
Sajnos a legkevésbé sem.

Lassacskán kénytelen voltál beletörődni. Az elején próbálkoztál elszökni, de mindig hamar véget vetettek a kis akciódnak, és engedetlenségeddel Jungwont csak egyre mérgesebbé tetted. Megfenyegetett, hogyha mégegyszer elkap, ott helyben megöl és kiereszti minden véredet. Azt hitte ezzel majd rávesz, hogy maradj, de inkább akartál már meghalni. Rohadékabb ő annál, hogy megadja azt az örömöt, így mindig vigyázott rád valaki, hogy semmi bajod se essen.
Azon kívül, hogy a vérszipulyozók nyílvánvalóan csak vértasaknak tartottak, azért mintha elkezdtek volna törődni is veled. Mindent hoztak neked, amit csak kiejtettél a szádon. Mangó, sampon, chips, kávé, ruha. Akármi, amit csak szerettél volna. Szívesen társasoznak veled, Jake pedig sakkozni tanítgat mostanság.

Kezded egészen elviselhetőnek gondolni az itt töltött életedet. Végtére is minden nap van mit csinálni 7 iszonyatosan helyes pali társaságában nem beszélve arról, hogy egy olyan káprázatos kúriában laksz, melyről legvadabb álmaidban sem gondokodnál. 7 hektáron fekszik, gyönyörű gondozott kerttel, melyben halastavak helyezkednek el. Nem csak sakkozni tanulsz velük, hanem csillagászatot, matekot, pszichológiát is szívesen tanítanak neked az olyan különleges lények bemutatása mellett, mint például a pokolkutyák vagy az alakváltók. Szeretsz velük lenni, mellettük sosem unatkozol. A filmekre is nyitottak, valamint a kreatív dolgokra, így jópár karkötőt kaptál már tőlük.

-Te T/N-szólít meg Sunghoon nagy odafigyeléssel fűzve a nyakláncot, amit éppen neked készít.
-Hmm?-fordulsz oda a cérnabefűzés végeztével.
-Meg tudnád ezt csomózni? Nem tudom lezárni-nyújtja feléd.
-Persze-gurulsz oda hozzá a székkel, majd elvéve a kezéből kezded el fürkészni, hogy elsősorban mégis mi a fenét művelt ezzel a szegény damillal.
Koncentrálva igyekszel a végére járni észre se véve, hogy téged bámul.
-Hercegnőm nézz rám-szólít meg. Értetlenül kapod fel rá a tekinteted.
Terpeszben ül, bal karja a combján pihenve lóg, lezseren le van csúszva a széken. Ahogy szemeitek találkoznak egy egoista mosolyra húzza ajkait.
-Mivan?-pislogsz elpirulva.
Előre hajol, hogy arcodra simíthasson.
-Gyönyörű vagy-sutyorogja néhány centire az arcodtól.
-Megtanulhatnál olyan csomót kötni, ami jó is, nem csak derékba töri a damilt-tereled a témát elpirulva. 2 mozdulattal fixálod a nyakláncot, majd a kezébe adod-Tessék-még csak véletlenül se nézel rá.
-Ezt neked csináltam Hercegnőm-vogyorog roppantul élvezve, hogy zavarba hoz.
-Oh..köszi-neveted röviden.
-Vedd fel-utasít egy pillanatra se véve le rólad a szemeit.
Sóhajtasz, aztán végrehajtod amit mond. Megigazítod a hajadat, majd felnézel rá.
-Még jobban áll, mint ahogy képzeltem-vigyorog alaposan megnézve magának a nyakadat, az ajkaidat, a szemeidet, a fürtökben vállaidra omló hajadat. Teljesen elvörösödve nézel el-Hordd minden nap a kedvemért-sutyorogja a füledbe, majd egy csókot nyom az arcodra, aztán távozik magadra hagyva.
Sikítani tudnál. Biztos vagy benne, hogy direkt csinálja, és még a szívverésedet is tuti hallja, amilyen gyorsasággal kalapál benned a kis szerkezet.

Vörös fejjel hagyod el a csillagvizsgáló szobáját, végigmész a hosszú folyosón két kanyarral, a végén a konyhába érkezve. Pislogva figyeled, ahogy Jay ott sündörög a pultnál.
-Te főzöl?-kérdezd pislogva, hiszen ők sosem esznek rendes ételt. Csakis akkor van főzőcskézés, ha te szeretnél enni valamit.
-Hát csak gyümölcsöt pucolok meg vágok fel neked-néz rád hátra. Fekete haja hetykén omlik helyes arcára, mandula vágású fekete szemei pedig édesen csillognak rád.
-De aranyos vagy-araszolsz oda hozzá. Szétnézve a kínálaton mangót, áfonyát, görögdinnyét, epret és nektarint pillantasz meg-Honnan van eper?-csodálkozol rá.
-Lefagyasztottam neked egy pár zacskóval, hogy legyen későbbre is-szeletel serényen.
-Nem mondod komolyan-sokkolsz le-Nagyon figyelmes tőled-mosolyogsz fel rá szorosan mellette állva.
Végezve a folyamattal elpakol a kukába minden szemetet, majd kezet mos és feléd nyújtja a tálat-Egészségedre -mosolyog rád.
-Köszönöm-veszed el, majd a pultnak háttal támaszkodva kezded el falatozni a villáddal-Hogyhogy csináltad nekem?-érdeklődsz.
-Minden nap 10kor és délután 3kor enned kell gyümölcsöt, de mivel már elmúlt 3 és nem láttalak enni belőlük, így gondoltam beléd tömöm-teszi karba kezeit, ahogy fejét oldalra döntve nekitámaszkodik a csípőjével a pultnak tőled 40 centire.
Az érdekes szóhasználattól kishíján megfulladsz az áfonyádon. Elvörösödve mélyedsz bele a tekinteteteddel a tálba.
Pár perc néma csend áll be köztetek, míg belapátolod a vitaminbombádat. Egészen a gondolataidba szállsz, mikor hirtelen a nyakadhoz kap és belekasztja a mutatóujját a nyakláncodba alulról.
-Ez honnan van?-kérdi élesen immáron vörös szemekkel nézve rád.
Kishíján megfulladsz ijedtedben így nagyot koppan a tál, mikor leteszed.
-Hát csináltam-motyogod rá se nézve.
-Ne hazudj T/N-horkant fel viccesnek találva, hogy azt gondolod ilyen könnyen átejted.
-Mi?-pislogsz elpirulva nézve fel rá.
-Te ennél sokkal ízlésesebbeket csinálsz nem beszélve arról, hogy sosem ilyen gyűröttek-méregeti a nyakadban az ékszert, mintha legalább valami vízisikló lenne a rózsaszín gyöngyökből álló, középen nagy pillangó medállal díszített ajándék.
-Honnan tudod?-nézel fel szemeibe, melyek ismét feketén csillognak rád jelezve, hogy lennyugodott.
-Figyelek rád-mosolyodik el szívdöglesztően. Lassan jobb kézzel melléd támaszkodik a pult szélén, majd a bal kezével is immáron elvágva teljesen a menekülőutat előled-Ezért vagyok jobb, mint itt bárki-suttogja veszélyesen közel hajolva hozzád.
Teljesen elvörösödve nézel fel a szemeibe.
-Öm..Me-Mennem kell-motyogod.
-Hova kell menned Kincsem?-mosolyog ártatlanul, valójában roppant mód élvezve a rád kifejtett hatását.
-Jaaaay-nyüszögöd szenvedve, ökölbe szorított kezeiddel óvatosan ütve mellkasára.
Mosolyogva hagyja eres kezével finoman simítva a derekadra.
-Mondtam már, hogy velem mindent megbeszélhetsz. Az ilyeneket meg meg is kell beszélned velem-simogat óvatosan amitől a mellkasába fúrod a fejed zavarodban.
-Utállak-morgod a fehér ingjébe, mely tökéletesen feszül a felsőtestére.
-Tudom, hogy nem-vigyorog megsimítva a hátadat-Na eredj. Vacsorára csinálok neked sushit-enged el.
-Köszönöm-motyogod, majd futólépésben iszkolsz fel a szobádba.
Felérve belesikítasz a párnádba. Határozottan megkedvelted mindegyikőjüket, de Jay valahogy mindig is közelebb állt hozzád. Talán azért, mert a kezdetektől ő gondoskodik rólad a legtöbbet. Főz neked, betakar ha a kanapén alszol el egy filmen, felvisz a szobádba ha becsiccsentve dőlsz ki valahol a házban. Gondoskodó, helyes, odafigyel rád, meghallgat bármi van. Nagyon az eseted. Utálod, hogy ennyire jól megfigyel, és pontosan tudja, hogy mitől hoz zavarba.
Sunghoon ellenben nem megfigyel, Sunghoon inkább birtokol. Akaratos, követelőző, szemtelen. Sokszor igyekszik kimutatni a többieknek, hogy hozzá tartozol-legalábbis szerinte.
Magas, piszok helyes, jó a dumája, na meg végtére is jókat szoktatok együtt nevetni és vele kézműveskedsz a legtöbbet. Hajadat tudnád tépni tőlük őszintén szólva. Nem tudod mi a céljuk, de utálod, hogy hatással vannak rád.

A következő pár órára szerencsére nyugtod marad mindenkitől. Nem zavar senki, amiért őszintén hálás vagy. Végre van időd befejezni az újonabban elkezdett sorozatodat. A vacsorádat megetted már, így feltápászkodva veszed az irányt a fürdődbe. Levetkőzöl, azután egy köntösbe bújtatod magadat elpakolva kosarakba a szennyesedet, mikor kopogást hallasz a hálószobád ajtaján. Pánikolva kapod oda a fejed és elindulsz, de mire a fürdő ajtajába érsz Sunoo már a szoba közepén áll.
-Szia Babám, zavarok?-mosolyog rád édesen. Azonban ne tévesszen meg az ártatlan arc.
Ha valamit megtanultál Sunooval kapcsolatban, akkor az az, hogy lehet valakinek akármilyen édes arca és viselkedése, attól nagyon vigyázni kell vele, ha kettesben találja magát az ember a társaságával. Sunyi, furfangos és rendkívül szeret szórakozni. Ami persze csak neki van ínyére.
-Öm igen..éppen fürdenék-nyögöd ki bénán.
A másodperc tizedéke alatt közvetlen előtted terem, és zöld szemeivel mosolyog le rád.
-Igazán?-érdeklődik édesen.
-Igen-fordulsz el, hogy sminklemosó folyadékot önts a vattakorongodra.
-Dehát nem kell zavartatnod magad-veszi ki a korongot a kezedből-Csukd le a szemed-utasít lenézve rád. Legalább fél percig néztek farkasszemet, mire felfújt vörös arccal engedelmeskedsz neki. Félig lehunyt szemmel hagyod, hogy lemossa rólad a sminkedet.
Sokszor segített már és végzett el rajtad skincare rutint, így nem idegen ez köztetek, csak a sunyiságát nem szereted. Tudod, hogy ha így mosolyog és nem tágít, akkor akar valamit, és olyankor mindig te húzod a rövidebbet.
-Jó kislány vagy-fog állad alá, ahogy törli-És mik a terveid még mára? Másik-jelzi, hogy most a másik szemeden szeretne átsiklani.
-Aludni-motyogod.
-Na remek. Itt maradjak veled?-kérdezi évődve.
-Nem kell-válaszolsz rögtön, aztán amint végzett a csap fölé hajolva lemosod vízzel a szemedet csípő folyadékot.
-Biztos?-nyújtja oda a kistörölközőt, amint végeztél.
-Egészen-használod a rongyot-Most meg kérlek menj ki, amint mondtam szeretnék fürdeni.
-És?-kötekedik pimasz mosollyal.
-Sunoo!-csattansz fel mérgedben elvörösödve, amire felnevet.
-Jólvan megyek már. Ne legyél mérges -simít arcodra két kézzel, amitől kicsit megállsz. Felnézve rá mostmár a gesztenyebarna szemei pillantanak vissza rád, ahogy rád mosolyog-Jóéjszakát-dörgöli az orra hegyét a tiédhez, majd kuncogva sétál ki a rezidenciádból.
-WAAAA UTÁLLAK KIM SEONWOO-nyikorgod magadra zárva az ajtót.
Még egy párszor biztosra mész, hogy egyedül vagy a fürdőben, aztán hajat is mosva tusolsz le.
Szükséged van minél több magányra a mai nap után, mert a szíved nem tud ennyi mindent feldolgozni egymás után.

Az elkövetkezendő napokban semmi különös sem történik, látszólag mindenki békénhagy. Kezded nagyon beleélni magad, hogy végre nyugtod van, és nem válik egy érett paradicsommá a fejed valahányszor hozzád szólnak.
-Jake-szólítod meg a szőke srácot, aki a csillagászat és egyben matematika tanárod-Kérdezhetek valamit?-vajazod meg a pirítósaidat.
Érdeklődve néz fel rád a könyvéből, majd szemüvegét leemelve az orráról csukja be a szárait.
-Persze Édes, mondd nyugodtan-mosolyog rád szórakozottan.
-Azt tudom, hogy tudjátok változtatni a szemetek színét az eredeti emberi és a vámpíros szemszínetekre is-magyarázol neki nagyban, ő meg bíztatóan bólogatva hallgat egy nagy pohár narancslevet öntve neked-De azt vettem észre, hogy általában nem alszotok, de van mikor visszaértek egy-egy ügyből, és utána alszotok. Ez miért van?-teszel erdei sonkát a kenyeredre.
-Ügyes vagy, hogy ezt észrevetted-mosolyog rád, mintha csak egy tanórán lennétek-Mint tudod, a vámpírok alapjáraton emberi vérrel táplálkoznak. Attól van mindent elsöprő erőnk-gesztikulál a kezeivel-De ha állati vért fogyasztunk, az olyan, mint egyfajta diéta. Kimerültebbek vagyunk, így sok vámpír kifejleszti, hogy alvással pótolja vissza az erejét, ami majdnem olyan hatásos, mintha emberi vért innánk. Valójában ez nagyon nagy erőt és önfegyelmet igényel-húzza el a száját kicsit.
-Értem-bólogatsz gondolkodva. Elkezded majszolni a reggelidet, aminek a folyamatát mosolyogva figyeli, szinte éhezve a többi kérdésedre-Jake-szólítod meg ismét.
-Igen Szépségem?-néz rád úgy, mintha te mondanád a világon a legérdekesebb dolgokat.
-Jungwon azt mondta, hogy azért tartotok itt, hogy én legyek az élő vértasakotok...De azóta se harapott meg egyikőtök se, hogy hármótokkal összetalálkoztam-nézel rá belekortyolva a narancslébe.
Izgatott arckifejezése visszafogott mosollyá szelidül.
-Valóban-bólint-És mire vagy pontosan kíváncsi?-dönt oldalra a fejét félig felvont szemöldökkel, szája sarkaiban édes somolygással.
-Hogy ha ez a célom, akkor miért nem szívjátok a véremet?-kérdezed befejezve a reggelidet.
-Gyere ide-int magához a pult másik oldaláról.
Tétovázva, de csak odasétálsz mellé.
A szőke fiú egy pillanat alatt egy másik könyvet fog a kezében.
-Ezt honnan?-pislogsz.
-A fenti könyvtárból hoztam-lapozza fel.
-Mikor?-pislogsz.
-Az előbb, mikor odaértél mellém-néz rád, majd felnevet az arckifejezéseden-Szóval-keresi a sorok között-Tudsz latinul?
-Egy keveset-bólintasz mellé állva a bárszék mellett.
-Na akkor olvasd el ezt a részt-mutat a bejegyzésre.
Ráncolva a szemöldöködet futod át a sorokat.
-Harc? Farkasokkal? Ezt hogy kell érteni?-kapod rá a tekintetedet.
-Vérfarkasok pontosabban-kezd bele-Emberi és farkas formájuk is van. Azért vérfarkas, mert ezt csak vér szerint örökölheted, nem úgy, mint a vámpír létet. A vámpíroknál is van öröklés természetesen, Jungwon is ilyen tisztavérű, viszont közénk halandók is kerülhetnek, mint például én, vagy Niki-magyarázza.
-Értem-bólintasz-De milyen harc van a farkasok meg a vámpírok között?-pislogsz.
Jake mosolyogva sóhajt, majd talpát a lábtartóra helyezi a széken, aztán biztos karral felemelve a derekadnál felültet a combjaira keresztben.
Teljesen elvörösödve nézed a könyv lapjait, miközben a derekadat öleli egyik kézzel, a másikkal meg a könyvben mutogat, mintha minden nap így olvasna neked mesét.
-Ez régre vezethető vissza. Éltek régen a tiszta vérű vámpírok, a vérfarkasok, meg valahol messzebb az emberek. A vámpírok meg a vérfarkasok jól kijöttek egymással, osztoztak a földeken és az állatokat is felosztották maguk között. A vámpíroknak csak az állatok vére kellett, a farkasoknak meg a húsuk. Teljesen jól működött minden, amíg be nem tették az emberek a lábukat a területre. Nyílván az embereknek is ennie kellett valamit, így elkezdtek vadászni a marhákra, a bölényekre. Kezdett egyre ritkulni az állatállomány, ami a törzsek éhezéséhez vezetett. Az embereknek voltak lovaik, amiket sajnos fel kellett áldozniuk a saját túlélésük érdekében, mindenük ki volt számolva. Csakhogy a vámpírok és a farkasok is éheztek. A vámpírok felajánlották a farkasoknak, hogy amit ellopnak az emberektől lovak a vére az övéké, a többi része a farkasoké, ha belemennek. De a vérfarkasok alfája hallani sem akart az ügyről, mert nem akarta, hogy kiderüljön a létezésük, mivel az emberek előbb-utóbb kiderítették volna. De Altairt, a vámpírok vezérét ez nem érdekelte, csak a sajátjai élete, így ellopta a lovakat. Viszont a rajtaütés estéjén némelyik éhesebb vámpír, akik nem tudtak uralkodni a szomjukon lemészárolták az embereket, és végeláthatatlan gyilkolásba kezdtek, amit nem tudott Altair megakadályozni. Sőt, a legvégén bekövetkezett, amit Altair el akart kerülni:elvesztette az uralmát saját maga felett, és megkóstolta az emberi vért. Rájött, hogy az emberi vértől sokkal erőteljesebb, mint az állatitól, így a fejébe szállt a hatalom. Úgy tartja a legenda, hogy innentől isznak a vámpírok emberi vért-meséli átéléssel.
-És akkor a farkasok alfája megharagudott ez miatt a Altairra, hogy felfedte a kilétüket meg gyilkolt?-kérdezed érdeklődve.
-Pontosan-bólogat-Athelgar, a farkasok alfája a kezdetektől azt tanította a falkájának, hogy csak azért öljenek, hogy túl tudjanak élni, az ölést is csak tisztelettel. A vámpírok meg pont hogy könyörtelenül, és már szórakozásból csinálták.
-De ti nem vagytok ilyenek, nem?-mutatsz a vámpírokra a könyvben, akik tengernyi véres holttest felett lézengenek-Mármint én még sosem láttalak titeket ilyennek. Ezeknek eltorzult és könyörtelen fejük van-nézel a szőke fiúra.
Jake édes mosollyal, ámulattal teli szemekkel nézve téged simít ki néhány tincset az arcodból. Eddig észre sem vetted, hogy milyen közel is van a fejetek egymáshoz.
Tekintetétől elvörösödve nézel szemeibe.
-Próbálunk nem ilyenek lenni-sóhajtja-Állatok vérét isszuk, alszunk amikor csak tudunk. Ennél többet nem igen tudunk tenni-simogatja az arcodat lágyan. Hideg ujjai jól esnek a paradicsom fejednek.
-De akkor mire kellek én?-nézel rá kissé kétségbe esve.
-Tudod-fürkészi az arcodat, mintha a világ legszebb dolgát látná maga előtt-Ez a háború sajnos öröklődik generációról generációra, és hiába lehetne megbeszélni, mindkét oldalról vannak és lesznek is olyan személyek, akik miatt ez nem fog menni. Mi csak akkor veszünk részt benne, ha magunkat, vagy egy szövetséges klánt kell megvédenünk. Te, Százszorszépem-csípi meg az arcod óvatosan, mire elmosolyodsz-te arra kellesz, hogyha ismét háború alakulna ki, akkor belőled nyerjünk erőt, hiszen a farkasok jókora izomtömeggel rendelkeznek, szóval nekünk is szükségünk van erőre. Nem akarunk embereket megölni, hanem szimplán kellett valaki, aki többször hasznunkra tud lenni és nem kell hozzá legyilkolni-mondja ki az igazságot. Régóta vártál erre a válaszra, és őszintén fogalmad sem volt, hogy mit kéne várnod, de azért kicsit megüti a szíved.
-És megannyi ember közül engem kellett választani? Részegen?-erednek meg a könnyeid.
-Nagyon sajnálom-törli le a cseppeket azonnal-Nem akartunk bántani..Nem ellened van hidd el-néz rád szomorúan.
-Értem, én egyedül is elég vagyok, hogy sok élet megmeneküljön, ez jó-szipogod-Csak rosszul esik, mert el sem búcsúzhattam senkitől, és azt hiszik meghaltam. Emellett rettenetesen féltem, ott aznap éjszaka, hogy valami egészen mást fogtok velem művelni-gyűlnek meg szemeid ismét könnyel.
-Jajj istenem dehogy is-von karjaiba rögtön-Soha egy ujjal nem érnénk hozzád úgy, de senkihez se. Sajnálom, hogy rád ijesztettünk-ringat szorosan tartva.
-Jake, haza szeretnék menni-sírod a vállára dőlve.
-Szépségem én nem engedhetlek el, csak Jungwon-simogat ahol ér-Sajnálom-ringat tovább.
A szívedben igazi szomorúsággal itatod az egereket a karjaiban hosszú percekig. Sok mindenre választ kaptál most, azonban még több aggodalmat és fájdalmat okoz benned. Kompromisszumra is képes lennél, csak hazamehess megmondani a szeretteidnek, hogy jól vagy. Nemes gondolatnak tartod, hogy egy élet megmenthet annál sokkal többet is, csak szerencsétlennek tartod, hogy pont te legyél az az egy. Nem zavarna, ha legalább láthatnád a szüleid arcát, vagy a barátaidat.

A hosszú sírdogálás után testileg megnyugodva heverészel az ausztrál fiú ölében, miközben karjai szorosan tartanak, és a csillagokról magyaráz neked képeket is mutogatva a könyvében.
-Ezt még saját szemmel láttam 130 éve-mosolyog a csillagállásra mutatva.
-Mindig elfelejtem, hogy neked is múzeumban lenne a helyed-motyogod, mire édesen felnevet.
-T/N megette már a délelőtti gyümölcsét?-érkezik be a konyhába Jay, aki csak Jake hátát látja.
-Nem még szerintem-válaszol-Jól gondolom?-néz le rád az ölében.
Válaszul bólintasz egy lustát.
-Öm-pislog Jay furcsálva a dolgot, majd szemügyre veszi az arcodat-Miért sírtál Bogaram?-sétál oda hozzátok, majd egy zsebkendőt bevizezve elkezdi letörölni az elkenődött szempillaspirálodat.
-Nem fontos-motyogod hagyva neki.
-Dehogynem-erősködik alapos munkát végezve.
-Csak megmutattam neki A mészárlás éjszakáját-néz rá Jake.
Jaynek megfeszül az állkapcsa és dühösen néz a szőkére.
-Eszednél vagy?-dühöng.
-Én kérdeztem mindent-szólsz közbe gyorsan-Kérlek ne legyél mérges..csak tudni akartam néhány dolgot, úgy érzem jogom van hozzá-nézel fel vörös szemeibe.
-Nem akarom, hogy ilyenekkel legyél bántva-enyhülnek meg arcvonásai.
-Sokkal jobban fájna, ha magamtól jöttem volna rá, vagy meg se tudom és örlődök ezen míg élek-ragadod meg fekete ingjét a hasánál-Ugye nem haragszol rám, mert tudni akartam, hogy miért is vagyok itt?-kérded komolyan nézve rá.
A fekete hajú nagyot sóhajt lehunyva szemeit, majd újra fekete íriszekkel nézve rád fog a kezedre.
-Dehogy haragszom. Te ne haragudj-simogat meg óvatosan.
-Ha csinálsz nekem gyümölcstálat, meg megkeresed Jungwont, hogy beszélhessek vele, akkor nem haragszom-vonod fel egyik szemöldöködet lassan.
-Jungwon 3 nap múlva jön vissza Rikivel, viszont a gyümölcsödet megkaphatod-vigyorog rád.
-Köszi-vigyorgod-Felmegyek akkor. Kaphatok valami házi feladatot?-nézel a szőke fiúra, aki csendesen hallgatta eddig a beszélgetést.
-Annyit adok hogy nem végzel vele 2 nap alatt se-dülleszti ki rád a szemeit szórakozottan, mire felnevetsz.

Délután mire végzel a matek leckéid egy részével már jócskán el vagy fáradva, de van még valami, ami nagyon érdekel. Ennek a kérdésnek a legjobb megválaszolója csak Heeseung lehet. Ennek okán felkelve az ágyadból nyújtózol ki, majd átbotorkálsz Heeseung szobájába.
Bekopogsz, aztán bedugod a fejedet a helyiségbe.
-Áh T/N gyere be-invitál be mosolyogva azonnal lerakva a kontrollert-Mi a helyzet? Játszunk egyet?-nyúl a másikért.
-Nem Hee, most nem ezért jöttem-rázod a fejed.
-Hát?-néz fel érdeklődve megpaskolva maga mellett a babzsákot.
Elfogadva a helyet ülsz bele a hatalmas puhaságba.
-Szóval ma reggel beszéltem Jake-kel, és megtudtam sok hasznos dolgot, amit szerettem volna-kezdesz bele-Viszont egy kérdésem van tőled, mert erre csak te tudsz igazán válaszolni.
-Igen, értesültem róla, hogy mit beszéltetek-mosolyog tompán-Mi lenne a kérdésed Kicsilány?-hív úgy, ahogy csak ő hívhat, és mindennél jobban szereted, de sosem fogod bevallani a hólyag fejének.
-Miért ájultam el, miután megharaptál?-nézel a szemeibe.
Ajkai mindenttudó mosolyra húzódnak, mintha régóta várna erre a kérdésre.
-Ez a harapással járó úgynevezett előny. Elkábítja az áldozatot, aki így nem érez akkor fájdalmat sem pánikot, valamint a vámpírok addig nyugodtan tudnak táplálkozni. Senkinek nem fáj, meg nyugodtabb mindenki-válaszol relaxált hangon.
-Értem-bólintasz-És mennyit ittál a véremből?-fűzöd össze az ujjaidat.
-Nem annyit, amennyit kívántam-vigyorog rád-De eleget ahhoz, hogy fél évig ne kelljen semmivel táplálkoznom.
-Wow-csusszan ki a szádon.
-De nem csak a nyakadat harapdálnám szívesen-harap enyhén alsó ajkába végigmérve alaposan, majd egy pillanattal később már az ágyra szögezve találod magad, amitől felsikkantasz-Ezt a szép csókos szádat-simít végig az említett testrészeden egy éhes pillantással.
Teljesen elvörösödve fekszel alatta leszorítva, mégsem félsz tőle, inkább rettenetesen zavarban vagy.
-Hee-nyögöd elfúló hangon, mire kezedre szorít centikre megállva az arcodtól.
-Ne csináld ezt, mert elveszítem az önuralmam-mormogja ajkaival a tieidet súrolva.
Meg se mersz szólalni, a levegő a tüdődben reked. Minden másodperc idegtépő.
Elmosolyogva magát simít az arcodra, majd a nyakadra. Mikor a kellemes érzéstől lehunyod a szemeidet egy egoista vigyor terül el a fején-Szeretnéd, hogy megcsókoljalak mi, Kicsilány?-sutyorogja a nyakad mentén-Ha szépen kéred megteszem-vigyorog le rád, ahogy kinyitod a szemedet.
-Pukkadj meg Lee Heeseung!-fújtatsz kigördülve alóla magára hagyva a hahotázó fiút.

Az elkövetkezendő 2 napban nagyjából nyugtod van. Sokat sakkozol Jake-kel, ami sok idődet elveszi, ebédet és vacsorát csinálsz Jay-yel magadnak, kertészkedsz kicsit Sunooval, csinálsz egy karkötőt Sunghoonnak, Heeseungot meg messziről kerülöd, de az egoista feje hatalmas vigyorral villog rád minden alkalommal, mikor meglát a házban. Legszívesebben felrúgnád.
Estére jól bekuckózol az ágyadban és azon kapod magad, hogy elaludtál a sorozatod kellős közepén. Felébredve látod, hogy hajnal 3 múlt. Fejedet fogva ülsz fel, majd a komódra nyúlva veszed el a pohár vizedet, hogy beleigyál. Épphogy leteszed, mikor hatalmasat dörren az ég.
Összerezzenve nézelődsz a szobában, amit 3-4 másodpercenként megvilágítanak a villámok hangos dörgések kíséretében.
Nem vagy egy félős típus, de a vihartól mindig is iszonyatosan meg voltál ijedve.
Tanácstalanul öleled az egyik plüssödet, de az álom nem akar a szemedre jönni több perc után se. Kibújva az ágyadból felveszed a dínós papucsodat, majd halkan kinyitva az ajtódat lépsz ki a folyosóra. Óvatos léptekkel indulsz meg, hogy Jay szobájába vedd az irányt, mikor megpillantasz Niki szobájából fényeket kiszűrődni. Egy hete odavannak Jungwonnal valami üzlet kapcsán megint, de csak holnap kéne megérkeznie. Kíváncsian állsz az ajtaja elé és hallgatózol. A tv-ben valami filmet vélsz felfedezni, így bekopogsz.
-Gyere-szól ki.
Szótlanul lépsz be az ajtaján, és legalább annyira meglepődsz, hogy viszont látod, mint ő téged.
-T/N-szólal meg-Azt hittem alszol-áll le a pakolással.
-Azt hittem holnap jössz-válaszolsz egyhangúan.
-Úgy volt,de a maradékot már nélkülem is el tudja intézni Jungwon, úgyhogy itt vagyok. Nem örülsz, hogy látsz?-veszi le a pulcsiját, ami alatt feszülős fehér póló van a szürke mackónadrágjával párosítva.
-De igen-állsz ott esetlenül.
-Mi a baj Baby?-fürkészi nyugtalan valódat, ahogy próbálsz nem az ablakra pillantani.
-Félek a vihartól-nézed a lábaidat sután.
-Ezért nem alszol?-araszol oda hozzád.
Beszéd helyett csak bólintasz.
-Szeretnél itt aludni?-mosolyog a magas fiú.
Megint bólintasz.
-Velem?
Szorgosan bólogatsz, mire felnevet.
-Na gyere-vezet az ágyhoz, majd belefektet, megkerüli és melléd fekszik-Jó így?-igazgatja rád a takarót.
-Hát..-motyogod a takarót markolva.
Némán magához húzva ölel a mellkasába. Szorosan hozzá bújva karolod át a derekát, aztán majd lefejelve kapod fel rá a tekinteted.
-Miaz?-neveti meglepetten.
-Riki neked dobog a szíved-meredsz rá sokkosan
Nevetve simogatja meg a fejedet.
-Dobog persze, hát valaminek csak kell bennem áramoltatni a dolgokat. Különben már kemény lenne minden végtagom-kuncog a fejeden.
-Elképesztőek vagytok-ámuldozol hitetlenkedve.
-Még szép-vigyorog rád-Egyébként igen, dobog a szívünk, hogy a testünk még mozgjon, viszont semmi különösebb nincs vele-ezért is vagyunk hidegek-és nagyon nem is tud leállni. Természetes eszközökkel nem-magyarázza el elkomolyodva.
-Áh értem-világosodsz meg-Köszönöm a leckét professzor-kuncogod a nyakába.
-Másból is adhatok leckét-neveti először, aztán csak elhalkul a végére sötét szemekkel nézve le rád.
-Miből?-motyogod zavarodban.
-Egyből s másból-simít az arcodra leheletnyien.
Óvatosan veszed fel vele a szemkontatktust, ahogy pille könnyűen simogat egy széles mosollyal a fején.
Hónapok óta itt vagy, ez idő alatt nem csak Jay nőtt közel a szívedhez,hanem Riki is. Sokat sorozatoztok, filmeztek, játszotok és beszélgettek hajnalokig. Nagyon vicces fiú, mindig próbál a kedvedben járni. Nyílván az se a legutolsó, ahogy kinéz. Szemtelenül helyes, fekete haja néhol hullámosabban omlik rá, izmos testére tökéletesen feszülnek a drágábbnál drágább márkák elegáns termékei, melyek tökéletesen kiemelik minden előnyös vonását.
De nem csak így van ínyedre ránézni.
Szereted a macinacis, kócos valóját is, valahányszor csak együtt alszotok. Ugyanis csak vele és Jayel vagy hajlandó.
-Például?-suttogod remegő hangon.
-Például ezt-vigyorog rád, majd egy pillanattal kősébb ajkaidra tapad.
Reflexszerűen viszonozod a hajába túrva. Kedves, ismerkedős csókot váltotok.
Elválva tőle nézel fel szemeibe sóhajtva a nevét-Riki-csak ennyi tud kicsúszni belőled.
-T/N ne csináld ezt, mert akkor kénytelen leszek hozzád érni-morogja a lepedőbe szorítva.
Szótlanul, kívánós tekintettel nézel fel szemeibe mozdulatlanul, amitől látszólag teljesen elsöpri a maradék önuralmát.
Ezúttal határozottan csókol az ajkaidra, ahogy viszonzod a hátadra döntve húzódik közelebb oldalasan fekve, félig feléd nyomva magát. Nyelvét átdugva hívja mámorító táncba a tiédet.
A világ körbefordul veled hirtelen, mikor óvatosan torkodra simít, majd szép lassan le a mellkasodra. Kisvártatva hosszú ujjai birtokba veszik melleidet is.
A csókba nyögve túrsz a hajába, amitől reflexszerűen markol meg mégtöbb jóleső nyögést kihozva belőled. Percekig csókolóztok simogatva egymást, belefeletkezve teljesen.
A lázas tevékenységet egy hatalmas dörgés szakítja félbe.
Összerezzenve szakadsz el édes ajkaitól pánikolva nézve szét a neon fényekbe itatott szobában.
-El is felejtettem, hogy vihar van-motyogod kezére fogva, ami a mellkasodon pihen.
-Akkor nem hiába jöttél-vigyorog le rád.
-Nagyon viccesek vagyunk-grimaszolsz egy megbúvó mosollyal.
-Akkor mehetsz is egyedül aludni nem?-pimaszkodik feléd gördülve.
-Hééé-nyüszíted nevetve-Ne mondj ilyet, én mindig jó voltam hozzád-kuncogod kisebb bírkózásba keveredve vele.
-Jó jó, megkíméllek-csikizi meg az oldaladat kicsit-akkor viszont próbálj meg aludni-fekszik melléd ismét.
-Köszönöm-fekszel rá félig rögtön.
-Ne félj, itt vagyok és leszek is-takar be átölelve szorsan. Álmosítóan cirógat, amíg el nem alszol, majd teljes testeddel magára húzva ölelget, és ő maga is elalszik.

Másnap meglepően kiphenten ébredsz Nikin, aki még a regeneráló alvását végzi. Kisvártatva kelsz fel hagyva neki egy üzenetet, hogy nem akartad zavarni, ezért tűntél el.
Halkan kislisszanva az ajtaján mész vissza a szobádba, magadra kapsz egy mackónadrágot, egy pólót és egy pulcsit is, felkötöd a hajad lófarokba, feldobsz egy kis sminket fogmosás után, majd lebattyogsz a konyhába.
Az üres helyiségben reggeli ötletekért kezdesz kutakodni.
-Jóreggelt-érkezik mögüled a hang. Hátranézve Jayt pillantod meg.
-Jóreggelt-köszönsz vissza kiemelve a joghurtot és a gyümölcsöket.
-Nem féltél tegnap? Hatalmas vihar volt-kezdi el neked megmosni a vitaminbombákat.
-De, nagyon-mosolygod szégyenlősen.
-Akkor miért nem jöttél át?-néz rád kifejezéstelen arccal.
-Hát..Nikinél voltam-motyogod elszégyellve magad, nem mintha tartoznáál neki magyarázattal, vagy hozzá kötődne bármely kötelezettséged.
-Nincs is itthon-ráncolja a szemöldökét.
-Tegnap jött, azt mondta Jungwon ma jön és hogy azt a dolgot egyedül is el tudta már intézni-szedsz ki egy adag joghurtot a kistálba.
-Értem-bólint felvágva pár epret-És vele nem féltél?-érdeklődik.
-Nem-válaszolsz szűkszavúan.
-Aha, értem-pakolja a táladba.
-Veled se szoktam-nézel fel rá enyhe bűntudattal.
-Reméltem is-néz le rád.
Némán váltotok pár sokat mondó pillantást, majd ahogy elkészül a reggelid felteszi a pultra.
-Egyél-paskolja meg a fenekedet lágyan.
-Jó-ülsz fel a magas bárszékre és elkezdesz falatozni.
Már majdnem végzel a reggeliddel, mikor hallod a bejárati ajtót csukódni. Érdeklődve néztek Jayel majd egyszerre ugrotok fel meghallva Jungwon hangját.
-Lent van valaki?-érdeklődik levéve a cipőit.
Kifutsz elé, ahol Jay már ott szobrozik.
-Szia-köszönsz a melírozott hajúnak, akit több, mint egy hete nem láttál.
A beszélgetésből kiszakadva néz rád csodálkozva, majd csillogó szemekkel elmosolyodik őszintén örülve neked.
-Te ébren vagy?-kérdezi csevegősen-Szia Tündérem-int magához.
Odabotorkálva állsz meg előtte sután, ő pedig átkarolva húz magához egy ölelésbe.
-Szóval ja, ennyit tudtam meg. Jay főznél nekem egy teát? Elfáradtam kicsit-mosolyog a másik srácra, aki bólintva tűnik el feltehetőleg a konyhába-Na mi a helyzet?-néz le rád még mindig a karjaiban tartva széles mosollyal.
-Beszélni szeretnék veled. Fáradt vagy nagyon? Mert akkor napolom a dolgot-nézel fel rá.
-Hozzád sose vagyok fáradt Tündérkém. Gyere felmegyünk az irodámba és beszélgetünk ott, jó? Reggeliztél?-érdeklődik apukásan.
-Jó-bólintasz-Hát reggeliztem csak nem értem a végére.
-Akkor azt fejezd be aztán fent találkozunk jó?-simogat meg, majd utadra bocsájt.
Utasításait követve befejezed a reggelidet, majd egy kulacs vízzel sétálsz fel az irodájába, ahol a hatalmas bőrszékben ülve kortyolgat papírokat nézegetve az asztalán. Bekopogtatva lépsz be.
-Gyere Tündérem-néz rád mosolyogva, miközben arrébb pakol az asztalról. Odasétálsz hozzá, és megállsz mellette. Mosolyogva paskolja meg a jobb combját, így pironkodva ülsz le rá.
-Hallgatlak-öleli át a derekadat biztosan tartva.
-Nem is tudom hol kezdjem-tanakodsz.
-A legelején-igazgatja a babahajaidat gyönyörködve benned. Elpirulva nézel el. Az ő rajongással teli tekintete hoz a leginkább zavarba.
-Tehát...sokat am..sokat gondolkodtam az elmúlt hónapokban..és tegnap feltettem Jakenek egy pár kérdést. Megkérdeztem, hogy miért van az, hogy azt mondtad, hogy vértasak leszek, de valójában azóta sem használtatok semmire, csak itt vagyok-nézel fel rá félve.
-És mit mondott?-mosolyog pimaszul, mintha már tudná a választ.
-Hát megmutatta azt a farkasos harcot, elmondta, hogy miért isztok állati vért, meg miért alszotok, meg hogy az emberi vér mit csinál veletek. Én ezt mind megértem, elfogadom, meg tökre jónak tartom, hogy egy élettel mentetek meg sokkal többet, viszont nem értem, hogy miért pont én?-remeg meg az arcod a sírás szélén.
-Tündérem, először is nagyon bátor vagy, hogy ezeket meg mered kérdezni tőlünk-simogatja az arcodat a mutató és középső ujja hátuljával-Másodszor is ez egy szerencsés véletlen, hogy te lettél. A srácok felderítésen voltak, te jöttél szembe. Megtetszettél nekik, és téged választottak-az arckifejezésedből ítélve további magyarázatnak a helyét érzi, így folytatja-Fiatal vagy, és életerős. Ezért lettél te. Sajnálom, hogy ez rosszul érint-simogatja szomorú arcodat.
-Nincs bajom azzal, hogy itt kell lennem-sóhajtod remegő hangon-Csak legalább a családommal meg a barátaimmal hagy beszéljek-kérleled.
-Ki van zárva-mondja mosolyogva.
-De miért? Semmit se mondanék neki rólatok. Azt mondanám, hogy el kellett tűnnöm, hogy kitisztuljon a fejem. El fogják hinni, mert már csináltam ilyet. Kérlek Jungwon-erednek meg a könnyeid.
Válaszul csak mosolyogva rázza a fejét közben a fejedet simogatva, mintha valami aranyos kisgyerek hisztijét látná.
-Jungwon megígérem, hogy továbbra is veletek fogok lakni, használhattok vértasaknak, csak hagy lássam még a szeretteimet utoljára-sírod keservesen.
-Tündérem-törli le a könnyeidet-Ez nem ilyen egyszerű ám. De mivel a srácok is meg én is nagyon megszerettünk, így talán megengedhetem-dől hátra a székében egy alattomos mosollyal nézve rád.
-De ezt nem adod ingyen-szökik ki a gondolatod az arckifejezését látva. A megállapításra vigyorrá alakul a mosolya.
-Tündérem, Jake valamit nem mondott el, igaz?-fog a combodra.
Megrándulva pislogsz, és fogalmad sincs mire gondolhat.
Közelebb hajol, az ajkaidtól pár miliméterre megállva.
-Tudod miért értékesebb a te véred mindennél ?-simít fel a combodon egy rák színére emlékeztetőre festve vele az arcodat, ami önelégült mosolyra késztetni-Mert te tele vagy szeretettel. A családod, a barátaid, és...irántunk-húzódik vigyorra a szája a rémült arcodat látva-Tudtad, hogy minél bensőségesebb és stabil kapcsolat van a vámpír és az áldozata között, akkor az áldozat vére annál finomabb, és több erőt ad a vápírnak?-sutyorogja elszédítve.
Ez a tény sokként éri az agyadat, de a tested nem tud mozdulni.
Mosolyogva lehel egy édes csókot az ajkaidra, majd hátradől a székben ismét.
Pár másodperc múlva mikor már kitisztult az agyad kifejezéstelen arccal nézel rá.
-Ezért gondoskodik rólam mindenki?-kérdezed csalódottan.
-Igen, ez volt az elsődleges oka-ismeri be-De ne gondold, hogy csak ennyi már. Mindannyian nagyon megszerettünk téged, és őszintén szeretnénk megóvni. Úgyhogy szépen egyed a gyümölcsöket, igyad a gyümölcsleveket és a vizet a nagy napig, és legyél jó kislány, rendben?-simogatja a combodat egy ellentmondást nem tűrő mosollyal.