Annak ellenére hogy éjjel tizenkettő is elmúlt, én mégis egy kiadós séta mellett döntöttem. Szeretek az esti néha az éjjeli sétákat, mert ilyenkor nem sok embert zavarja mit teszek. A szél kellemesen fúj akárcsak azon az estén. Pár hete épp a munkahelyemről mentem haza, mikor is egy kisebb csapat rajongó utamat állták. Rögtön rájöttem, hogy ezek sasaeng fanok, azon voltam, hogy minél hamarabb kerüljem el őket, de nem hagyták és rám támadtak. Mondanom se kell mennyire szégyellem még most is magam, hogy egy csapat tini lány kórházba juttatott, de hát az ember míg nem találkozik az ilyen elvetemült rajongókkal, nem tudják milyenek valójában. Azóta is folyton zaklatnak, ugyan csak fenyegető leveleket kapok, azonban ez is elég ahhoz hogy dühös legyen az ember. Mindezt azért mert véletlenül Kai megmutatott élő adásban az instagramon, és persze mert bele mertem szeretni Baekhyunba. Természetesen másnap mikor barátom megtudta, nem hagyta szó nélkül, emiatt rengeteg rajongót veszített, de elmondása szerint nem bánta meg hiszen azok nem is voltak igazi rajongók. Ám az esett óta sem hagytak teljesen békén, napi szinten kapok fenyegető levelet, néha instagramon, messengeren amit nem tudok hogyan találtak meg, de egyre durvábbakat írnak. Mint például: üssön el egy busz, tévedjek el és soha ne térjek haza, hagyjam békén Baekhyunt vagy megvernek de volt olyan is hogy haljak meg vagy az egyik sokszor írja hogy, semmi keresnivalód ezen a földön, főleg nem az én oppam mellett elérem, hogy öngyilkos legyél. Őszintén egyik se érdekel, hiszen csak féltékenyek amit egy bizonyos pontig megértek de azt hogy már a halálomat is akarják, kiakaszt. Természetesen Baekhyun erről semmit nem tud, ha rajtam múlik nem is fogja, ám nem titkolhatom el az örökké valóságig. Rengetegszer felteszem azt a kérdést magamnak, miszerint tényleg jobb lenne neki nélkülem? Ha nem ismertem volna meg, ha nem szeret belém akkor most nem utálná annyi rajongója. Bármennyire is látom jónak, képtelen vagyok elhagyni. Valójában most is azért jöttem sétálni, mert egy újabb rajongó zaklatni kezdet amit már képtelen volna elviselni különösen az ö közelében. Valami hideg eset a kezemre, így felnézve észre vettem, hogy elkezdett esni az eső, legalább nem látszik a könnyeim, bár nem mintha olyan sokan lennének itt. Mennyivel könnyebb lenne ha nem ismernélek Byun Baekhyun. Gondolhattam volna, ez a kapcsolat nem tart sokáig és tudtam, hogy mikor kiderül akkor nem nézik jó szemmel ezt a rajongok, de hogy ennyire gonoszak legyenek, nem számítottam.
– Nézd csak, az nem oppa barátnője? – hallok meg egy hangot, ám jelen pillanatban az se érdekel ha elütnek
– Szerintem igen, de miért van itt? – társul az előbbihez még egy hang, gondolom a barátja vagy testvére. Még hallok egy két susogást majd lépteket, a következő pillanatban pedig már nem áztatnak az esőcseppek. Értetlenül pillantok fel. Döbbenten figyelem a gondolom nem rég beszélő két lányt, az egyik mosolyogva tartja felettem az esernyőt, ezzel megakadályozva, hogy tovább ázzak a szakadó esőben.
– Tessék. Vedd csak el nyugodtan – annyira meglepődtem, hogy meg se mozdultam, ezért a lány gyengéden kezem után nyúlt majd át adta nekem az esernyőt.
– Nem tudom mi történhetett, hogy itt ülsz a szakadó esőben, de gondolom Baekhyun barátnője vagy nem? – aprót bólintok kérdésére és már várom a bántó, sértő szavakat vagy éppen a pofonokat, csakhogy hiába várok perceken át, ők csak mosolyogva állnak előttem. Várva bármilyen reakcióra a részemről.
– Köszönöm, bár nem tudom miért jöttetek ide, de köszönöm – erőltettet mosollyal mutattam a kapott tárgyra
– Ugyan, nem kell meg köszönőd. Bőven elég az hogy, boldoggá teszed oppat – kikerekedett szemekkel pillantottam rá, de csak mosolyogva néztek rám. Egyáltalán nem erre számítottam, a sok rossztól amit eddig kaptam, nagyon jól eset ez a kis kedvesség.
– Miért vagytok ilyen kedvesek? – suttogva teszem fel a kérdést
– Mert boldoggá teszed oppat, és nekünk ez éppen elég. Hiszen ha ö boldog akkor mi is és csak ez számít – segít felállni a hideg és a teljesen vizes padról a fekete hajú lány – Sajnálom amit tettek veled azok a sasaengek, de légy benne biztos, mi soha nem tennénk ilyet. Mindig támogatni fogjuk Baekhyunt, és téged is – nagyon jól estek szavai, ezért meghajoltam előttük
– Köszönöm – egyenesedtem fel, kicsit jobb kedvel néztem a két lányt – Örülök a találkozásnak, de mennem kell. Vigyázatok magatokra- köszöntem el halvány mosollyal ajkaimon majd a dormhoz indultam. Kezdtem fázni szóval gyorsan szedtem a lábaimat minek köszönhetően, röpke 45 perc alatt a fiúkhoz értem.