Seokjin a világ legédesebb, legtökéletesebb barátja, az életemnél is jobban szeretem, még a hülye vicceit is képes vagyok eltűrni, olykor vele együtt nevetek, holott cseppet sem tartom humorosnak, viszont az ő boldogságáért bármire képes vagyok. Na de mikor hajnali háromkor rám ír, nem tudom és nem is akarom vissza fogni dühömet.

„ Szerelmem"

„Seokjin hajnali három van. Mit akarsz?"

„Tudom, és előre is bocsánat de kérlek öltözz fel, fél óra és érted megyek"

Úgy néztem a telefon kijelzőre mint Yoongi, mikor felköltik édes álmából. Igazából most úgy is éreztem magam. Mi a jó istent akar ilyenkor? A sok morgolódás közepette sikerült időben elkészülnöm. Mint egy hulla battyogtam le a konyhába kávét főzni, azért ne holtan várjam a párom, kinek igen csak furcsa ötletei szoktak lenni, de még azokat is elviselnem, na de hogy hajnalok hajnalán felköltsön megbocsájthatatlan. Épp az utolsó csepp nedűt küldtem le torkomon, mikor valaki eszeveszett módon kezdet el kopogtatni az ajtón. Szem forgatva indultam el a bejárati ajtóhoz, hálát adva a mindenhatónak miképp egyedül élek, különben már rég ébren lenne mindenki. Villámokat szúró szemekkel nyitottam ajtót, a BTS legidősebb tagjának, de ő ügyet sem vetve rá tapadt ajkaimra, majd amint bezárva a lakásom ajtaját, kezem megragadva kezdet el húzni valamerre. Nem értetem viselkedését, voltak néhány furcsa szokásai, azonban ez az eddigi legrejtélyesebb. Szó nélkül nyitotta ki nekem a csoki ajtót, majd az megkerülve ült be a vezető ülésre. Egy árva szót sem váltottunk egymással, csak remélni tudtam, hogy nem most örült meg és nem elrabolni készül. Ez a félelmem egyre jobban erősödni kezdet ahogy kiértünk a városból, az erdőhöz közelítve. Nagyot nyelve pillantottam Jinre, ám ő csak mosolyogva tekintet előre, ami kissé megnyugtatott.

– Gyere – invitál magam mellé, de én egy tapodtat sem mozdulok

– Ugye nem fogsz elrabolni, megölni vagy megerőszakolni? – hangom megremeg ahogy felteszem a kérdést. Pár másodpercig értetlenül fürkészi rémült arcom majd egyszer csak kitör belőle a nevetés. Most rajtam van a sor, hogy értetlenül nézek rá.

– Hogy juthat ilyen az eszedbe? – kérdezi mikor csillapodik nevetése – Nem fogok semmi rosszat tenni, Jagiya – a becenév hallatán szívem kihagy pár ütemet, hogy a következő pillanatban hihetetlen sebességgel kezdje el pumpálni a vért. Nagyon elszégyellem magam, mert jobban belegondolva Jin még egy légynek sem ártana, nemhogy elraboljon. Seokjin látva zavarodott lényemet, közelebb lépve hozzám csókol meg lágyan, amit ugyan kis késéssel de viszonozok. Percekig csak álltunk egymás előtt, néha egy-egy csókot lopva a másiktól, azonban Jin finoman megragadva csuklom, kezdet el egy kis domb tetejére vezetni.

– Nézd Jagiya – mutat egy irányba, így oda kapva a fejem csodálhattam a napkeltét. Tehát ez volt a terve? Még a kapcsolatunk elején megemlítettem neki, hogy mennyire szeretném megnézni vele a napkeltét, ennek viszont több mint három éve. Álmomban sem gondoltam volna, miszerint emlékezni fog rá, arra viszont végképp, hogy meg is valósítja. Meghatódva fordultam szerelmem felé, két tenyerem arcára helyezve húztam le egy szenvedélyes csókban részesítve.