Soha nem értetem miért jó ha az ember alkoholba folytja bánatát. Mikor alig tudsz beszélni vagy a lábadon állni, megszabadulsz a létező összes problémádtól. Én soha életemben nem estem át ilyen helyzeten, és nem is fogok sok mértékben alkoholt fogyasztani, nem úgy mint az a bizonyos idegen, ki minden nap ezt teszi. Pár napja figyeltem fel rá mikor is épp a munkámból tartottam haza. Csendben üldögélt a napi alkoholját iszogatva akárcsak mások a vizet. A mai nap sem volt különb. Haza indultam egy fárasztó nap után, miközben zenét hallgattam, észre vettem egy fekete koronával rendelkező férfit. Egyedül ült az asztalnál még egy üveg sójút kérve, akarva akaratlanul is látom a sok üres üveg sójút még azt a pár sört, majd lassan a férfira emelem tekintetem mitől a lélegzetem is eláll. Jézusom mit keres itt Jay? Nem lakik a közelben, sőt Szöul másik végén. Megrázom a fejem miszerint ö nem Jay csak hasonlít rá, túl fáradt vagyok azért hittem ezt de amint megszólal, rá kell jöjjek ez igen is Jay.
– Jay – kiáltok rá ám egy ujját se mozdítja – Yah! Park Jaebum! – ezúttal teljes nevén szólítom mire felkapja fejét.
– Oh Hyorin... – mondja mint aki hirtelen a valóságba csöppent. Alig tudja nyitva tartani szemeit, mintha most kelt volna fel. Fel emeli kezét, gondolom, hogy megfogja az enyémet, de teljesen eltévesztette az irányt, mivel a semmibe kalimpált.
– Állj fel – dühösen ejtem ki
– Miért? – ejti le a fejét az asztalra
– Megyünk, szóval jó lenne ha sietnél – ellentmondást nem tűrően válaszolok neki. Még soha nem láttam ilyen állapotban. Csoda, hogy felismert.
– Nem akarok – néz fel rám
– Jay azt mondta...
– Miért vagy ilyen velem? – nem hagyja, hogy befejezem a mondatom. Értetlenül nézek rá, tudtommal nem tettem semmit ellene, szóval nem tudom mit akar ezzel mondani. Úgy gondoltam jobba ha végig hallgatom, tehát leültem a vele szemben lévő padra, ezt látva Jay szinte azonnal normális ülő pozícióba tornázta magát, természetesen a sójúhoz akart nyúlni. Én azonban gyorsabb voltam nála, és elvetem előle az üveget, eleget ivott már méghozzá túl sokat is.
– Ad vissza – dadogva mondta az üveg után nyúlva
– Nem adom, elég volt az ivászatból – magam mellé teszem az alkoholt, hogy biztosan ne tudja elvenni, ha mégis akkor hamar el tudom kapni tőle.
– Minden a te hibát...mi van neki ami nekem nincs? – ejti le kezét feladva a harcot miszerint valaha is megszerzi az italát. Összevont szemöldökkel néztem ahogy nehezen de felveszi kabátját majd lassan bizonytalan léptekkel indul, gondolom az otthonába. De nem jut messzire mivel a saját lábában megbotlik és orra esik. Más helyzetben kiröhögném, de most ha akarnám se tudnám. Rossz így látnom. Kifizetem a sójút majd elnézést kérve sietem segítségére, mert hogy így biztos sehova sem jut, maximum a kukáig ami egy kéznyújtásnyira van tőle.
– Miért nem szeretsz? Hm? – öleli meg az említett tárgyak akárcsak a szerelmét
– Jay, nem akarom ezt a meghitt pillanatot félbe szakítani, de az ott egy szemetes – mutatok az egyébként igen koszos tárgyra.
– Olyan aranyos – suttogja a hőn szeretet szemetesnek. Nem bírtam tovább nézni szerencsétlent, nagyot sóhajtva fogtam meg kezét és felsegítettem majd a lakásomhoz indultunk, mivel én lakom legközelebb. Nagyon nehezen értünk haza, hála a szerelmének akit nem akart elengedni. Szerencsés lehet az a szerencsétlen kuka. Végül sikerül elszakítanom egymástól így egy óra elteltével a kanapémra löktem. A szobámba mentem takaró és párnáért, viszont mikor a nappaliba mentem, Jay a földön feküdt.
– Fáj... – nyöszörgött álmában. Hát meg is hiszem azt, nem lehetett kellemes leesni a kanapéról. Feje alá helyeztem a párnát majd betakartam, végül én is aludni mentem.
Reggel ugyan úgy találtam a nappali kellős közepén, ezért csendben a konyhába sétáltam reggeli készíteni.
– Ah...a fejem de fáj – halom hangját, ezek szerint felkelt.
– Jó reggelt neked is – lépek a nappaliba egy pohár vizel és fájdalom csillapítóval, amit a kezébe adok.
– Hyorin – döbbenten néz rám
– Túl sokat ittál, nem gondolod? – ülök le mellé immár a kanapéra. Nem igen akart válaszolni, úgy gondoltam nem is faggatom tovább, majd csak egyszer tudtomra adja miért ivott ennyire sokat. De mivel bökte a csőrömet furcsa szokatlan viselkedése, reggeli után ismét bele kezdtem a faggatásba. Aztán végül olyat mondod amivel teljesen meglepett.
– Szerelmed van nem? Hansol mondta szóval igaz kell legyen – emeli fel hangját dühösen
– Mi? És te ezt elhiszed neki? – frusztráltan sóhajtottam fel. Nem hiszem el, képes ezt a hülyeséget elhinni egy olyantól, aki minden áron meg akar szerezni magának?
– Nem tudom – hajtja le fejét
– Ha nem vetted volna észre, Hansol ott próbál keresztbe tenni ahol csak tud, annak érdekében, hogy az övé legyek. Hogyan tudsz hinni egy ilyen embernek, a legjobb barátod helyet?- emelem fel a hangom, teljesen felidegesíttet – Nem gondolod, hogy te lennél az első akinek elmondanám, ha valóban lenne valakim? – ezúttal higgadtabban kérdezem
– Biztos vagyok benne – mormolja orra alatt – De annyira elvakított a düh és a féltékenység, hogy nem gondolkodtam tisztán. De már látom, hogy nagy hiba volt – vallja be őszintén viszont egy szó felkeltette az érdeklődésem. Féltékeny...tehát ö is érez irántam valamit? A következő pillanatban hirtelen cselekedtem, gondolkodás nélkül cselekedtem, és tapadtam ajkaira. Először nagyon meg lepődőt, szerintem még pislogni is elfelejtett, de amint tudatáig jutott mi történik éppen, vissza csókolt. Azt hiszem egy felettébb érdekes kicsit sem unalmas szakaszba lép az életem.  

Szép estét! Egy kedves olvasom bogi19 kérte ezt a bizonyos os-t,  ami valljuk be nem a legjobbak közé tartozik. Azért remélem tetszik^^