Ugyan az a rutin...Tényleg egyformának kell lennie a napoknak? Ma egy kicsit megváltozom, a szürke hétköznapokat felcserélem egy kicsit izgalmasabbra. Meg mutatom nekik mire vagyok képes, Yeoleum már nem az a kedves lány aki eddig volt, elegem lett belőle.
-Gyerünk Yeoleum, meg tudok csinálni-biztattam magam a tükörképem nézve
Még sose csináltam ilyet, mármint nem festetem szőkére a hajam, voltam már barna, fekete és vörös is de szőke még nem. Ám ennek is eljött az ideje, remélem jó lesz. Elkezdem alaposan befesteni a hajam nagyon koncentrálva, hogy mindenhol legyen festék, majd mikor kész lettem fel alá mászkáltam a lakásban. Miután lemostam a felesleg festéket, valamint megszárítottam izgatottan néztem a tükörbe, és meg kell mondjam erre nem számítottam. Jól ál a szőke, nagyon jól ugyan nem annyira mint mondjuk a vörös vagy a barna, de ezt is nagyon szeretem.
-Valami még hiányzik- húzom el a szám
Kell legyen valami jó ruha a szekrényembe, így a szobámba szaladok és az említett tárgyat kinyitva bámulom tartalmát. Egy kis keresés után meg is találtam a megfelelő ruha darabot. Egy fekete bőr szoknya egyértelműen fekete felsővel, illetve csizmával. Másodjára álok a tükör előtt, be kell valljam nagyon jól áll ez az új stílus és persze tetszik. Pár szükséges füzetet, könyvet bele teszek a táskámba majd lemegyek a konyhába.
-Kész a...Yeoleum mi ez a ruha? És hova mész így?- meglepődve kérdezi bátyám Junmyeon
-Új stílus tetszik? Amúgy meg suliba megyek- körbe fordulok megmutatva az új öltözetemet
-Tetszik de hát tényleg így akarsz kimenni az utcára? Mi van ha belét kötnek?-tudni illik amilyen laza Junmyeon olyan szigorú és féltő testvér is.
Nem válaszoltam mert akkor soha nem szabadulok meg tőle, elvettem egy almát majd csak intettem egyet és már indultam is suliba. Nem volt kedvem most vele menni meg nem is akarok olyan hamar oda érni, több ideig látnám az utálom arcát. Vártam tíz percet így biztos vagyok benne, elkezdődőt az óra. Szépen nyugodtan átlépem a kaput majd a történelem terem felé indultam. Kopogás nélkül mentem be mire a professzor mérgesen kezdet el bámulni.
-Park kisasszony mit gondol magáról? Késik ráadásul csak úgy bejön a terembe-csalódóan ingatta fejét az idős férfi
-Tudom és sajnálom de az ember szokott késni
-Mi ez a viselkedés kisasszony?-vonta fel a szemöldökét
-Az emberek változnak ezalatt én se vagyok kivétel-sóhajtottam, nehéz így beszélnem vele a kedvenc professzorom de meg kell mutatnom a többieknek nem vagyok olyan esetlen amilyenek látszok.
-Menyen a helyére- mutatott egy padra ami ugyan nem az én helyem de mindegy.
Az utolsó sorban lévő padhoz megyek és alighogy leülök egy hülye majdnem a hajamba dobot egy rágót. Annyira dühös lettem, ezt már nem hagyhatom szó nélkül.
-Nincs más dolgod te hülye?- dobom felé a nekem szánt ajándékát, amit a professzor is észre vett. Csodás.
-Park kisasszony, mi lett magával?-fordult felém kissé mérgesen a kedvenc professzorom
-Boa kezdte az egészet-mutattam az említett lányra aki persze ártatlanul pislogót, de utálom.
-Én nem csináltam semmit. Yeoleum minden ok nélkül dobot meg egy rágóval- egy pillanatra gyilkos tekintettel nézet hátra rám, ezt azonban persze senki se látta, mert miért is.
-Sajnálom Park kisasszony, tudja nagyon jól ön a kedvenc diákom de nem hunyhatok szemet tettéért. Kérem fáradjon ki- láttam nem szívesen teszi ezt, ezért nem is haragszom rá. Itt az egyedüli akire haragszom az Boa, mindig is ott bántott ahol csak tudod de ez meg fog változni. Szó nélkül léptem ki a teremből, sóhajtva ültem le a padlóra, gondolkodva hova mehetnék. Ez volt az utolsó, illetve az egyetlen órám ma, haza nem mehetek mert bátyám még otthon van és semmi kedvem magyarázkodni neki. Talán elmegyek a közeli kávézóba, igen ez jó ötlet.
Mosollyal az ajkaimon lépek be a kávézóba ahol rögtön meg is csap a frissen készített capuccino illat, egyszerűen imádok ide járni. Egy szimpatikusnak vélt asztalhoz leülök és rendelek egy frappét, amint kihozzák a rendelt italom egy aranyosan mosolygó fekete hajú srác ide jön.
-Szia Minseok vagyok, esetleg leülhettek?-mutat a szabad helyre mire mosolyogva bólintok
-Park Yeoleum, örülök a találkozásnak-nyújtok kezet amit habozás nélkül el is fogad
-Gondoltam ide jövök barátkozni, ha már egyedül vagy, remélem nem okoz gondot-foglal helyet velem szembe
-Nem dehogyis, örülök a társaságodnak-ittam bele italomba
Beszélgetni kezdtünk minden hülyeségről, azt is elárulta, hogy az évfolyamtársam csak ö magán tanuló és csak néha jön be az egyetemre. Így már értetem miért nem láttam eddig de a neve ismerős volt.
-Lenne kedved egy sétára?-kérdezte hirtelen Minseok amire először nem tudtam reagálni majd miután egyértelműen bólintottam, kifizette az italokat amit bár nem engedtem neki, nem törődött vele. Kedves egy srác ami tetszik benne.
Egyre több kihalt utcák mellett haladtunk el és valahol itt kezdet nekem gyanús lenni ez az egész. Egy ilyen kedves srác mint Minseok miért akarna egy lányt ilyen helyre hozni? Mikor megláttam egy fekete autót sötétített ablakkal elkezdtem futni az ellenkező irányba de mindhiába. Minseok utol ért, egy ruha darabot az arcomra helyezte.
-Sajnálom Yeoleum, tényleg sajnálom de a munka az munka-suttogta a fülembe. Ezek voltak az utolsó szavak amit hallottam. Úgy látszik Junmyeon-nak igaza volt, egyszer mond valami igazat és ez kell töltényen...
Egy ismeretlen helyen ébredtem megkötözve de nem egyedül. Minseok velem szemben volt, megbánó tekintettel vizslatva.
-Yeoleum...-suttogta nevem ám nem válaszolok, nem akarok beszélni vele.
-Sajnálom jó? Köteles vagyok ezt csinálni-elfordítom a fejem, látni se akarom –Ígérem kitalálok valamit-teszi hozzá
-Nem hiszek neked
-É...-már mondana valamit de ekkor kinyílik az ajtó.
-Xiumin, felkelt már?-kérdezi az érkezett személy
-Még nem. Hallod Chen nem lehet, hogy túl sok adagot adtam neki?-Xiumin? Hány neve van még? Na jó ez hülye kérdés, ki tudja hisz ember rabló nem használhat egy nevet, elég hamar bukna le akkor.
-Mondtam neked ez lesz a vége. Na mindegy ha felkelt szólj, addig megyek megnézem Chanyeol-t mert Kyungsoo valami veséről beszélt- kiment az ajtón vagyis gondolom hisz becsukta valaki azt biztos nem maradt itt, mikor mondta hova megy. Minseok vagy Xiumin vagy akárki is ez, felém fordul majd kikötözőt. Megütöttem amint szabadok lettek kezeim, nem szólt semmit csak az ütés helyét fogta meg.
-Még mindig nem hiszek neked Minseok, Xiumin vagy akárki legyél. Tudom nem rég ismerjük egymást de becsaptál, hazudtál és elraboltál, ha akarnék se tudnék már hinni neked-suttogtam magam elé.
-Kim Minseok vagyok akit a kávézóban ismertél meg-lép közelebb hozzám azonban hátra lépek. A közelségét se akarom, semmit se ami hozzá tartozik, rettegek tőle.
-Nem, én egy kedves mosolygós fiút ismertem meg nem ezt itt-mutattam rá remegő ujjakkal
-Nem ilyen vagyok valójában ez csak a munkám része- nem válaszoltam hisz mit tudtam volna?- Jobbra majd egyenesen a folyosón majd balra mész. Ott lesz a kijárat, fuss az erdőbe de nem túl messzire, nem szeretném ha eltévednél. Tessék itt a telefon ha oda értél hívj fel engem-nyomta kezembe a készüléket
-De honnan tudjam mélyeik a te számít?-pillantottam szemeibe
-Egy szám van rajta, gyerünk siess- tolt ki óvatosan a nyitott ajtón. Úgy tettem ahogy mondta de ahogy a kijárat felé közeledtem hangokat hallottam, így az egyetlen ajtón benyitottam, de erre a látványra egyáltalán nem számítottam.
Egy magas férfi fehér köpenyben volt háttal nekem, szerencsére nem vett észre.
-Miért nem sikerül?-idegesen csapot az asztalra ennek következtében egy emberi szerv pontosabban vese esett a földre. Ez egy pszichopata .Most mit fogok tenni? Mi lesz velem? Hogy megyek el innen?
Az ajtó kinyílt, egy szőke hajú srác lépett be rajta, nem találtál te is jobb alkalmat? Mibe keveredtem?

Sziasztok!
Úgy döntöttem áthelyezésre kerül ez a történet, mivel csupán 11 részes plusz az epilógus,  nem igazán érte meg külön könyvbe tenni.
Ezer hála a borítóért BaddestMaknaeGirl ❤❤