Két év telt el az eset óta. Kezdetben minden nehéz volt, főleg Xiumin folytonos aggódása és féltése, komolyan mondom még egy bogártól is féltet. Azonban ahogy telt az idő kezdtem ezt megszokni, és be kell valljam a végén már elégé megtetszett, hogy mindig körülöttem sürgőt forgott. Azóta teljesen meggyógyultam bár a golyó helye látszik, de szerencsére Xiumint nem zavarja. Nem sokkal az ébredésem után megszületett a várva várt kicsi Byun, ugyan eleinte nem tudtam vele foglalkozni csak néha láttam mikor meglátogattak minket, de az első pillanattól kezdve a bűvkörébe vont és azóta sem enged el. Pont olyan mint az apja, le se tudja tagadni, hogy az ö lánya. Nem gondoltam volna Baekhyunrol hogy ilyen jó apa, mindentől és mindenkitől védte a kicsit, bár ez érhető az már azonban kevésbé hogy még a saját anyától is képes volt 'elrabolni'. Pár hónappal ezelőtt Yixing megnősült, igazán szép felesége van. Kyungsoo tervezgeti bemutatni nekünk kedvesét, csak az nem tudom meddig akar várni. Kai és Hyomin összejöttek egy aranyos párt alkotva, a többiek viszont semmin se változtattak kivéve Sehunt. Egyszer a csapat összeállt és a nappaliban iszogatva beszélgetünk mikor is Sehun hirtelen bejelentette, hogy a feleségével babát terveznek. Nagyon meglepődtünk, először azt se tudtuk mit mondjuk, hála Chanyeolnak aki elsőre gratulált neki, feloldódott a csapat a kisebb sokktól, csakhogy nem sokáig tartott ez a kis nyugalom. Egy éve Minseok megkérte a kezem amire természetesen igent mondtam, ugyan bátyám nem igazán engedélyezte ezt, azonban minket nem érdekelt semmi. Mikor kezdtük szervezni az esküvőt, megtört a jég és Junmyeon szinte többet foglalkozott a szervezéssel mint én vagy a vőlegényem. Az esküvő pedig csodálatos volt, kis körülmények között tartottuk meg csak a közeli barátok és a család voltak jelen, a ruhám se volt olyan bonyolult mint ahogy másoknak, egy szinte már mondhatni egyszerű menyasszonyi ruha volt, de pont megfelelő az elvárásaimnak.
-Nagyon elbambultál, édes- böki meg finoman a vállam férjem, akit eddig észre se vettem annyira a gondolataimba merültem
-Sajnálom- bújtam hozzá engesztelésképp amiért nem figyeltem rá, habár tudom egy hangyányit sem haragszik
-Min gondolkodtál?- ölel át kicsit szorosabban fonva karjait körém, és egy homlok csókot is kapok
-A múlton, pontosabban a baleset utáni időszakra és az esküvőre- apró csókot lehelek ajkaira mivel Haru, Baekhyun lánya épp az udvaron szórakoztatja apját. Nem engedhetem meg hogy egy újabb csók jelenetben legyen része, egyrészt mert még kicsi másrészt az apja ismét előveszi a hisztis énjét, aminek senki se örülne.
-Régi szép idők- sóhajt fel majd jobb kezét észrevétlenül hasamra simítja- De mostantól szebb idők köszöntenek ránk- mosolyog szélesen miközben apró köröket ír le a még lapos hasamon, egyébként nagyon jól esik. Így van, babát várok bár még a többieknek nem mondtuk el, nem is fogjuk míg nem megyünk orvoshoz. Boldogan nézek le kezére majd a sajátomat az övére helyezem. A jövő számít és abban kel élni ám a múltat sem szabad felejteni, hisz részben a múltnak köszönhetően tartunk ott ahol most. Sokan megbánják amit tettek, viszont én nem, mert akkor nem lenne ilyen tökéletes, szerető családom.