Amint meg beszéltük, hogy bármikor jöhetnek ide és miután adtam egy pótkulcsot bátyámnak, meg fogtam Minseok kezét, magam után húzva indultunk a fodrászhoz, még hallottam, hogy Lay kiabál Kyungsooval, hogy miért hagyott el, de nem igazán foglalkozok vele. Minseok kérésére én festetem be a haját szőkére, ami túlságosan jól áll neki. Miután kész lettem mosolyogva néztem a végeredményt, mint már mondtam nagyon jól áll neki, és látszólag neki is tetszik. Szóltam a lányoknak, csak is záráskor mehetnek el különben levonom a fizetésükből, majd haza indultunk a most már szőke hajú Minseokal. Nem tudom miért de ez a Kyungsoo dolog nagyon aggaszt, rosszul esik, hogy csak így eldobott magától holott az egészért én vagyok a hibás, mégis rossz érzés. Mióta haza értünk a szobámba zárkóztam és valami hülye doramat nézek, ami egyébként jó csak most nincs kedvem semmihez. Tényleg ilyen rossz lennék? Nem kellett volna erőltetnem ezt az egész kapcsolatot Kyungsooval, a hülyeségem miatt elveszítettem a barátságát, bár nem lehet annak nevezni, de úgy gondolom mind jó barátok még az az idióta Chanyeol is. Nagyot sóhajtva megyek ki a szobámból a nappaliba ahol sötét van, gondolom Minseok már alszik.
-Jobban vagy?- érkezik egy kérdés közvetlen a hátam mögül, mire kissé ijedten fordulok meg de tudom, Minseok az.
-Minseok...-szorosan ölelem magamhoz, vonakodva ugyan de viszonozza az ölelésem. Szó nélkül tudja mit szeretnék, felvesz az ölébe majd a szobámba visz. Óvatosan lefektet az ágyra majd ö is mellém helyezi magát, így ismét érezhetem biztonság nyújtó karjait.
-Yeoleum, mondanom kell valamit- suttogja de a csend miatt tökéletesen hallom rettegő hangját. Érzem valami nincs rendben ezért rá emelem tekintetem és észre veszem, hogy sír. Óvatosan letöröltem a könnyeit, még soha nem láttam sírni ezért feltételezem azt, hogy valami nagy gond lehet.
-Mond Xiumin- mosolyogva helyezkedem közelebb hozzá
-Szeretlek Yeoleum, nagyon szeretlek. Fáj a gondolat, hogy esetleg más férfi hozzád érhet rajtam kívül, nem szeretném látni, hogy szenvedsz, boldognak akarlak tudni, biztonságban mellettem- fordul felém könnyes szemekkel. Kicsit sokkosan bámultam az előttem lévő fiút, nem hiszem el amit mond, tényleg szeretne? Nem közömbös számomra az tény és való de nem mondhatom még azt, hogy szeretem, nem lenne helyes vele szemben, de nem tehetek róla akaratlanul is egyre közelebb hajoltam hozzá pontosabban ajkaira. Amint megéreztem méz édes ajkait, szőke hajába túrva húztam közelebb magamhoz, még soha nem éreztem ehhez hasonlót. Pillangók a gyomromban azonnal életre keltek, össze vissza repülve, olyan meghitt volt ez a pillanat és persze most kell annak a fránya levegőnek elfogynia.
-Yeoleum, tudom nehéz lesz Kyungsoo társaságban lenned, de kérlek maradj mellettem- suttogja lihegve kettőnk közé ami mosolygásra késztet
-Nem számít mi lesz, mindig melletted maradok oppa- csókot lehelt homlokomra majd hátra dől az ágyon így a mellkasán maradok, ö pedig elégedetten sóhajtva alszik el lassan nem sok idő múlva én is követem öt az álmok világában, hála a szorosan körém fonott karjainak, ami olyan biztonságérzetet ad mint még soha.
Másnap reggel arra ébredtünk, hogy kopognak az ajtót, jobban mondva majdnem ránk törik. Ki akartam szállni az ágyból csakhogy Minseok nem engedte, ugyanis egész éjjel ölelt erős karjaival.
-Minseok csak ajtót nyitnék- pislogok rá fáradtan, álmos vagyok még -Oppa biztos csak a szomszéd- suttogom ám így se hajlandó el ereszteni, összefont ujjakkal lépkedtünk az ajtóhoz ahol a lányok várakoztak ránk, Chaehee, Danbi, Hyomin és Yeri. Miután megöleltük egymást észre veszem, a fiúk is itt vannak, intek nekik, miszerint bejöhetnek. Én és a lányok helyet foglaltunk a kanapén, a többiek meg ahol találtak szabad helyet.
-Mit csináltatok nélkülem csajok?
-Hogy mit csináltunk? Legszívesebben megöltelek volna mikor megtudtam, elhagytad Koreát- mondja Yeri, furcsán néztem Xiumin után ugyanis elhagyta a társaságot elég morcos ábrázattal
-Mi lett vele?
-Jegyesek voltak Yerivel- mondja Hyomin, az ütő megállt bennem, nehezen hiszem el, ők ketten együtt voltak méghozzá nem is akárhogyan, és egy árva szót sem mondott erről Minseok. Szinte mindent megosztottam vele, ö viszont egy ilyen fontos dolgot elhallgatott el előlem.
-Yeri, velem jönnél egy percre?- kérdezi Sehun a szomorú lánytól
Sooah eltűnt a bátyámmal együtt, mintha nem tudnám, miszerint együtt vannak természetesen ők sem voltak hajlandóak közölni velem, így Chaeheevel szeretem volta beszélni viszont ö most nagyon elvan a colossal. Mintha nem is az a pszichopata Chanyeol lenne akit megismertem, olyan felszabadultan beszél mint bármelyik normális ember. Meglepett ez a tény, de Chaehee ilyen, szinte minden körülötte vélő embert képes megváltoztatni a pozitív és kitartó énjével. Igazán erős nő, mert bármilyen nehéz is legyen az élet, ö mindig talál valamit amiért megéri harcolni, élni, emelet másokon is ott segít ahol csak tud, pont ezért szeretem annyira. Miután már majdnem mindenki talált magának társaságot, csak Hyominal és Kyungsooval maradtam.
-Hallottam baleseted volt Hyomin, jobban vagy?- érdeklődött a mellette ülő lánytól
-Mint ahogy látod- mutat végig magán, nem akartam fölöslegesen ott lenni ezért a konyhába indultam ahol Chanyeol már egyedül készített valamit.
-Jól vagy?- pillant fel rám de szinte azonnal újból az ételnek szenteli minden figyelmét.
-Chaehee hol van?- kérdezem ugyanis a helyiségben nincs
-Mosdóba ment- mosolyogva válaszol
-Meg változtál- állapítom meg a nyilvánvalót
-Chaeheenak köszönhetően, meg amúgy is nem voltam én olyan szörnyű mint mutattam. Ah szóval ö is elhallgatott előlem dolgokat, vajon a bátyám mit titkol még? Ha már mindenki körülöttem hazudik és elhallgat fontos dolgokat, mint például egy eljegyzés, kapcsolat, mi a garancia, hogy a bátyám nem ezt teszi, hisz éveken át hazudott.