Csodálatos, hogy a bátyám ültetett egy cseresznye fát az udvarra a ház hátánál, mikor kicsit voltam és egy kis erdőre alakította át az üres udvart, mindig mikor kicsiként sokszor voltam az erdőben kiterülve az árnyékba míg be nem sötétedet.

-Yeoleum?- hallok egy hangod de nem figyelek rá- Yixing vagyok, Kyungsoo küldőd, hogy veled legyek

Lassan felállok és a kínai fiút látom aki várakozva néz le rám, ugyan úgy nézek rá mint ö miután megborzoltam a hajam. Mosolyogva kezét nyújtja.

-Szomorúnak látszol, gyere felvidítalak- gyengéden felhúzz a földről majd szoros de mégis gyengéd ölelésbe von, ami most nagyon jól esik így viszonoznom. Játékosan szemembe néz majd szaladni kezd a kicsi erdőben akárcsak egy gyerek, vicces volt főleg a jó idő miatt is. Úgy viselkedtünk mint a gyerekek de nagyon szórakoztató volt, eszembe juttatta azokat a pillanatokat, mikor Joonmyeon játszott így velem. Egy idő után kezdünk elfáradni így Yixing hirtelen megállt és felemelt egy fa ágra utána ö is felmászott.

-Eszembe jutott a húgom. Ö is ilyen gyerekes mint te- sóhajtott de nem az a szomorú sóhajtás volt hanem vidám. Egy ideig csak csendben élveztük a nap sütést, de egyre jobban éreztem, nem jól ülök kényelmetlen volt, fészkelődni kezdem egy kényelmesebb pozíció reményében de arra nem számítottam, hogy meg csúszok és leesek Yixinget magammal húzva. Én ráestem igy nem ütöttem meg magam azonban ö nem volt ilyen szerencsés.

-Jól vagy?- nézek fel rá mellkasából de nem válaszol -Yixing?- egyszer csak kinyitja szemét kiabálva, ijedtemben én is kiabálni kezdet mire ö hangosan felnevet. Egyáltalán nem volt vicces, nagyon megijedtem, kicsit erősebben ütöttem meg vállat majd mellette foglaltam helyet a zöld fűben. Mögém helyezte magát, karjait a csípőm köre fonva, fejét a nyakhajlatomba téve. Nem tudtam rá haragudni amilyen aranyos ez a fiú.

-Sajnálom pöttöm, nem akartalak megijeszteni- biggyeszti le ajkait mire muszáj mosolyognom de továbbra se néztem rá, érezzen egy kis bűntudatot. Ugyan még nem voltam vele kettesben de jól éreztem magam jelenlétében, újra gyerek voltam ami igazán boldoggá tett, épp ezért érezzen egy kis bűntudatot. Hirtelen elkezdet csiklandozni mire hangosan felnevetem, próbáltam el lökni kezét de nem ment az olyan könnyen mint hitem.

-Kérlek, hagyd abba- nyögtem ki szenvedve a nevetéstől

Lassan abbahagyja kínzásom és segít fel tápászkodni majd elém áll, meg fogva derekam két kezével

-Azt mondod feladod?- ugyan az a játékos mosollyal néz

-Mondtam én ilyet?- értetlenül pislogok rá, nem válaszol csak fejcsóválva sóhajt egy aprót

-Na gyere mert már késő van- fogja meg a kezem a kijárat felé gyengéden húzva, ahol Kyungsoo a széken ült csukott szemekkel

-Meg mondom bátyámnak, Kyungsoo milyen jó testőr

-Hallottam ám- kinyitja egyik szemét mire leintem majd benyitok a házba de alig teszek pár lépést valaki a nevem kiabálja

-Yeoleum... Megkérted Kyungsoot, hogy játssza el a szerelmed vagy tévedek?- nem tudom honnan jött ilyen gyorsan elém Joonmyeon de nem is igazán érdekel csak ne legyen ilyen ijesztő.

Yixing nem kicsit furcsán néz rám de egy tapodtat se mozdul mellőlem amiért jelen pillanatban hálás vagyok neki.

-Nem hallottál Április 1-röl? Bolondok napja- próbálom menteni magam haragjától

-Ez nem valami gyerekes tréfa- lép be Kyungsoo is a helyiségbe