Az Incheon reptéren vagyok, a szüleimet várom akik bármelyik pillanatban itt lehetnek. Ausztráliából jönnek, mivel pár hónapja ott dolgoznak. Nagyon hiányoznak már, még ha nem is voltak minta szülök és sokszor hagytak magamra a munkájuk miatt, soha nem haragudtam igazán.
-Anya, apa- kiáltottam majd megöleltem a rég látott szüleim
-Eunbi, kicsim, jól vagy?- előszór anya majd apa szorít magához. Pár percig még öleltük egymást majd mentünk vacsorázni.
-Mond csak kicsim, mi történt veled?- kérdezte anya megtörve a kellemes csendet
-Koreográfus lettem az SM- nél- motyogtam teli szájjal
-Oh az nagyon jó- szólalt meg apa is – Legalább te is viszed valami hasznosra a családból- tette hozzá szokásához híven, amitől nekem teljesen elment az a kis kedvem is, ami eddig volt. Bíztam benne, hogy végre valahára normális körülmények között vacsorázhatok a szüleimmel úgy mint egy család, de hát ismét csalódnom kellett. De mit is gondoltam, nekik mindig a munka és a híresség lesz az első.
-Ne is törődj apáddal. Holnap a Kang családdal vacsorázunk- jelenti ki anya komolyan
-A legjobb barátnődre és férjére gondolsz?- érdeklődőm cseppet sem kíváncsian
-Igen, viszonylag rég láttam és hiányzik- mosolyodik el két falat közt
-Három gyerekük van, egy lány és két fiú, igaz?- semlegesen kérdeztem. A vacsora további része a Kang családról szólt, amit én csendben hallgattam hisz kicsit se érdekelt mit beszélnek, úgyse számít a véleményem , kivéve ha nekik tetsző dolgok mondok. Jobban bele gondolva nem is hiányoztak annyira, jól meg voltam nélkülük is. Azonban kíváncsi vagyok milyenek a gyerekkori barátaim, emlékszem, mindig együtt játszottunk míg el nem költöztek Busanba.
§§§
A Kang családnál vagyunk éppen a vacsorára várunk míg a szülök beszélgetnek, és én ismét csendben figyelek. A lányuk, Mina nem tudott részt venni a vacsorán mivel apólónő, és ma dolgozik.
-Megjött Jaehyuk- mosolyodik el az említett anya. Egy nem túl magas, öltönyös fiatal férfi lép be az étkezőbe.
-Jó estét- hajol meg – Elnézést a késésért- foglal helyet velem szemben mire egy aprót rá mosolygok.
-Az öcséd hol van?- kérdezte az apja
-Mindjárt jön- válaszol továbbra is engem nézve.
Elkezdtek az üzletről beszélni, mivel nem érdekelt elővetem telefonom és írtam egy üzenetet Jongdaenak. Egy fan meetingen vannak, de amint vége, értem jön amit már alig várok. Egyszer csak valaki hangosan becsapja az ajtót, pár másodperc múlva megérkezik a Kang család legfiatalabb férfi tagja. De arra nem számítottam, hogy a CN Blue Minhyukja az.
-Jó estét- hajol meg illedelmesen majd az egyetlen szabad helyre ül, ami mellettem van –Nahát Eunbi, megnőtt a hajad- csodálkozik
-Hülye- morgom halkan nehogy meghallják a szülök de ö tökéletesen hallotta, ezért felnevetett
-Örülök, hogy még mindig jól elvagytok- pillant ránk anya mire szem forgatva túrok bele az ételbe, hogy mindig bele kell szóljon mindenbe.
-Ez csak természetes drágám, hiszen megházasodnak- jelenti ki apa mire kikerekedek szemekkel kapom fel a fejem
-Házasság?- kérdezzük egyszerre Minhyukal
Az nem lehet, én nem mehetek férjhez, legalábbis nem ehhez a baromhoz. Hogy tehetik ezt velem? Hiszen én Chent szeretem.