„ Kedves Chenle

Gondoltam ma bemutatok neked egy számomra kedves személyt. Bizonyára felteszed az a kérdést, miképp miért levélben szeretném elmondani. Nos, a válasz egyszerű. Mert gyáva vagyok, hogy eléd álljak el bevalljam, mennyire szeretlek. Szeretlek Chenle, mindig is szerettelek, de nem vagyok elég bátor, hogy ezt elmondjam neked"
Leteszem a tollat, amint meghallom, hogy kopogtatnak az ajtón. Az éppen csak elkezdet levelet, gondosan elrejtem, nehogy véletlenül megtalálja valaki, majd az ajtóhoz indulok. A lélegzetem is eláll, amint megpillantom a levélben szerepelt személyt.
– M-mit keresel itt? – nyelnem kell, mielőtt megszólalok
– Ejnye, hát nem szabad meglátogatnom a legjobb barátomat? – mosolyodik el. Ezt látva, nekem is felfelé görbül ajkaim. Ez is a sok millió ok mellé tartozik, amiért beleszeretem. Mindig, minden helyzetben képes mosolyt varázsolni ajkaimra, esetleg egyetlen egy mosollyal képes jókedvre deríteni. Merem azt mondani, miképp Chenle-nek van a legszebb mosolya a világon.
– Dehogynem. Ne haragudj, csak nincs valami jó kedvem – biggyesztem le ajkaim a hatás kedvéért.
– Történt valami? – lép közelebb hozzám, hogy megbizonyosodjon testi épségemért. Szívem azonnal gyorsabb tempóban kezdi el pumpálni a vért. Még jó, hogy ezt nem láthatja, bár a kissé nehéz légzésemnek hála, nem lenne nehéz kitalálnia miszerint, valami nincs rendben.
– Nem, dehogy...
– Az ott mi? – kerül ki, egyenesen az asztalhoz lépve, ahol az a bizonyos levél van. Fenébe, pedig azt hitem, nem fogja megtalálni senki. Hogy vehetek észre mikor a könyv alatt volt? Kínos percek következnek, míg elolvassa a levél tartalmát. Biztos butának gondol, kinevet aztán szépen itt hagy egyedül. Azonban legnagyobb meglepetésemre, boldog mosollyal fordult felém, gyengéden karjai közé vonva.

– Menjünk el randevúra – gyengéd csókot lehelt homlokomra.