– Látszom? – kérdezi barátnőm elbújva a hátam mögé, instagram live-ot szeretnék a rajongóimnak és mivel nem tudnak Areumrol, nem lenne jó ha meglátják. Szó sincs arról, hogy nem vállalnám fel a világ előtt, mert legszívesebben minden egyes embernek tudtára adnám, mennyire szeretem ezt az angyalt, de nem akarom kitenni a média világnak. Így addig míg lehetséges bármi áron meg védem.
– Igen, gyere közelebb – kijjebb húzódom az ágyban ezzel nagyobb teret adna a lánynak. Szinte hozzám préseli magát úgy öleli át derekam majd hasamnál összefonja karjait, tettével mosolyt csal ajkaimra, amit most ugyan nem lát de biztos vagyok benne, hogy tudja.
– És most? – suttogja nyakamba
– Kicsit a hajad – gondosan betakargatom nehogy látsszon a karja, majd amint megbizonyosodom, minden rendben van és a haja sem látszik elindítom a live-ot. Mosolyogva figyelem az egyre növekvő nézők számát, lelkes kommentekkel kérdezősködnek a comebackrol mármint a CBX comebackrol. Ám a sok jelentéktelen komment közül kiszúrok egy felettébb megnyugtató és kedveset. Egy, gondolom a nevéből ítélve, lány azt írja, hogy nem hajszoljuk túl magunkat, és pihenjünk a lehető legtöbbet. Az ilyen és ehhez hasonló rajongok igaz mosolyt csalnak ajkaimra, így meg kell köszönöm kedvességét
– Köszönöm, Haneul. Ígérem sokat pihenek, ne aggódj – persze ez nem igaz, amíg tart a comeback alig van időnk a pihenésre, meg hát úgy szinte soha, de hát ezt nem mondhatom neki, még az kéne, hogy a papi veszekedjen velem, így is nehezen egyezett bele a kapcsolatomba. Ez után még válaszoltam, illetve beszélgetem a rajongókkal, ez idő alatt szerelmem csendben a hátamnak dőlve hallgatta amit mondok, már azt hittem el aludt mikor is keze feljebb csúszott hasamon. Apró mosollyal néztem le egy pillanatra aztán újra a rajongóimra szenteltem figyelmem. Egyszer csak Jongin kinyitotta az ajtót, barátnőmet teljesen meglepte de ennek ellenére nem mozdult meg.
– Kész a...mit csinálsz hyung? – jött be a szobámba az ajtót maga után becsukva.
– Itt egy Kai – mondtam miközben a kamera ikonra nyomtam ezzel együtt megmutatva a kissé döbbent fiatalabbat.
– Oh, instagram live? – mutatott telefonomra, válaszként bólintottam majd óvatosan lehámoztam karjait rólam és Kaihoz sétáltam, aki közben már egy egész regényt mondott el a rajongóknak. Kezem a kamera elé tettem, hogy ne lássák meg szerelmem, a kis ikon segítségével ismét az előlapi kamerával folytattam a live-ot. Sok kommentet címeztek Kai számára de azért nekem is jutott bőven belőle, míg a fiatalabb magyarázott a nézőknek, én addig lopva Areumra pillantottam, minket nézet fülig érő szájjal ami engem is jobb kedvre derített, tudom, hogy boldog és ez nekem éppen elég.
– Láttátok már hyung poszterét? – Kai hangja hozz vissza a valóságba
– Kai, várj már... – szólok rá de már késő, megforgatta a kamerát ezért most a döbbent szerelmem arcát tükrözi vissza a képernyő. Egyikünk se tudja mit kéne tenni, mind a hárman elképedve bámulunk, én Jonginal a képernyőt, ő meg minket, a kommentek csak úgy folynak mint a víz a csapból és valahol ekkor eszmélek fel. Gyorsan kikapom a fiatalabb kezéből mobilom leállítva a livet-ot sőt még a telefont is kikapcsolom. Idegesen túrok hajamba, pont ezt szeretem volna elterülni, átlagos hétköznapi életet szeretem volna neki, ahol nem figyelik minden lépésed, bár ez már akkor meghiúsult mikor beleszeretem.
– Hyung...én...én, nem akartam. Kérlek ne haragudj – suttogta Kai lehajtott fejjel
– Nincs miért haragudnom, nem a te hibát – paskoltam meg hátát majd a még mindig döbbent barátnőmhöz megyek.
– El fogsz hagyni Baekhyun? – könnyes szemekkel néz rám amint leülök mellé, szavai hallatán szorosan magamhoz húzóm
–Nem dehogy, hogyan juthat ilyen az eszedbe? – súgom fülébe – Senki és semmiért az égvilágon nem hagylak el, ezt ne feled el – ajkaira lehelem szavaim majd egy gyengéd csókba invitálom amit kétségesen viszonoz
– Sajnálom, miattam kerülsz bajba – sírja el magát amint elváltunk, újra csókot lehelek kívánatos ajkaira majd homlokom övének döntve nézek gyönyörű szemeibe.
– Nem számít, mert együtt bármit megoldunk – őszinte mosollyal hajolok ismét rozsaszin ajkaira, egy csók reményében amit meg is kapok. Nem számít mi lesz, és hogy milyen nehéz lesz vagy hogy mi vár ránk ez után, én akkor is vele leszek és megvédem akár az életem árán is, mert szeretem.