Elment az eszed

Park Chanyeol szemszöge

- Amúgy tudtad, hogy összevonják a két osztályt tesi órán? - szólalt meg az ölemben ülő Sehun.

- Nem. Hogy-hogy? - csodálkoztam.

- Sportnapra készülünk és a tanárok arra gondoltak, egymás ellen focizzon a két osztály. - nézett hátra a válla fölött.

- Erről nem is tudtam. Pedig imádok focizni, és ha arról van szó, a tanár bá' mindig szól. - mondtam, mire elnevette magát. - Mi ennyire vicces? - mosolyogtam rá.

- Az arcod. Mikor gondolkodsz, olyan cuki fejet vágsz. - bökött meg ujjával.

- Hé! Ehhez a műalkotáshoz egy ujjal sem szabad hozzáérni! - ráztam a fejemet rosszallóan.

- Műalkotás? - nevetett azon az édes és mély hangján. - Mindennek lehet nevezni téged csak annak nem, Yoda.

- Ne bántsd a füleimet! Meg fognak sértődni! - fújtam fel az arcomat durcásan. Sajnos ennek a jó pillanatnak is a csengő vetett végett.

- Akkor találkozunk tesin. - nyomtam puszit az arcára.

- P-persze. Szia! - hajtotta le gyorsan a fejét és kiment a teremből.

- Öregem! Ti tényleg úgy viselkedtek, mintha együtt lennétek. - ült le mellém Jongin.

- De nem vagyunk együtt. Csak szoros a barátságunk. - szedtem elő táskámból egy füzetet az órára. Valamibe írni is kell, ha már nincs felszerelésem. Elég egy egyes, nem kell rögtön kettő.

- Mennyire szoros? Barátság extrákkal? - Először nem értettem, mire céloz, viszont mikor ujjaival elmutogatta a szexet a kezemben lévő füzettel vágtam fejbe.

- Idióta! Jut eszembe. Ha már felhoztad. Mi van a nagyszeművel? Magad alá fektetted már? - kérdeztem meg egy nagy mosollyal az arcomon.

- Chanyeol! Neve is van! És nem nagyszemű! Do Kyungsoonak hívják. És szarik rám. - suttogott a végén.

- Áh! Do Kyungsoo! - mondtam direkt hangosan. Bevált a tervem. Mindenki idenézett, beleértve Jongin szerelmét is. - Kyungsoo! Majd Jongin szeretne veled beszélni! - mosolyogtam.

- Chan, ne. Fogd be. Ne csináld. - hajtogatta folyamatosan a mellettem ülő.

- M-miről lenne szó? - mutatott érdeklődést a beszélgetés iránt.

- A sze-... - Itt belém rúgott Jongin, mire megváltoztattam mondanivalóm tartalmát. - Azt szeretné, ha focizás után megismernétek egymást. Közelebbről. Fizikailag. - suttogtam barátomnak a végét, mire megint belém rúgott.

- Ha nyertek, akkor igen. - válaszolt.

- Nyernünk kell érted? Nyernünk. Kell! - mondta már nem tudom, hanyadjára ezen a napon barátom.

- Nyugodj már le. Nyerni fogunk. Ott csak béna focisták vannak. - nyugtatgattam, míg megkötöttem a cipőmet.

- És ha nem? Akkor nem ismerhetem meg őt! - esett kétségbe.

- Ah, Jongin. Ilyenkor nagyon idegesítő tudsz lenni. - álltam föl fejemet ingatva.

- De most képzeld el. Nyerünk, utána beszélgetünk. Jön a randi... - Még mondta tovább, de engem nem érdekelt annyira, így a tornaterembe mentem. Belépve oda ismerős arcot, esetleg arcokat kerestem és találtam is egy párat.

- Csá, Sehun és barátai! - karoltam át haverom vállát. Soha nem tudtam, hogy hívják őket, mindegyikőjüknek fura neve van.

- Hello. - köszöntek vissza egyszerre.

- Ugye tudjátok, hogy semmi esélyetek sincs nyerni? - mosolyogtam rájuk.

- Ha-ha. Park Chanyeol megint túl nagy az egód és nem látsz tőle.

- Bacon...

- Baekhyun. - javította ki a nevét. Áh, tudtam, hogy neki valamilyen kaja neve van.

- Akkor Baekhyun. Ti sem láttok, mivel túl alacsonyak vagytok. De nálatok egy focista sincs, aki annyira jó lenne, mint én.

- Ami azt illeti, van. - szólalt meg halkan a mellette álló és jobbra nézett. Követtem pillantását és észrevettem egy fiút ujjatlan pólóban. Visszanéztem Sehun haverjára és óriási mosoly jelent meg az arcomon.

- Belezúgtál. - jelentettem ki.

- M-mi? Én? Dehogy! - nevetett föl hamisan.

- Mióta jár ide? - kérdeztem.

- Két hónapja. - válaszolt Sehun exe. L betűvel kezdődik a neve, de a folytatását nem tudom. Állítólag mindketten beleegyeztek abba, hogy ez így nem mehet tovább. Bár sosem jöttem rá a szakítás igazi okára. Sehun valamit eltitkolt előlem, de nem akartam a kérdéseimmel felzaklatni, ezért annyiban hagytam.

- Értem. Mi is a neved? - mutattam a szerelmes fiúra.

- Chanyeol. Megjegyezhetnéd már a nevünket.

- Csend, Bacon! Hogy hívnak? - néztem el a szemeit forgató személytől.

- Jongdae. - motyogta.

- Köszi. - bólintottam, majd Sehunt magammal húzva mentem az új fiúhoz.

- Mit művelsz? Ha megint valami őrült tervet eszeltél ki, akkor létszíves, ne tedd. - kérte barátom.

- Jaj, ne nyafogj már annyit! Nem lesz semmi baj. - mosolyogtam rá.

- Ajánlom is, hogy ne legyen. - mondta még mielőtt odaértünk volna.

- Hello ujjatlan pólós! - köszöntem rá, mire ő megfordult. Basszus, de jól néz ki. Chanyeol! Koncentrálj!

- Hello colos. - köszönt vissza és furán méregetett.

- Figyelj, nem fogok hosszú beszédet tartani előtte, szóval egyből a tárgyra térek. Látod ott azt a fekete hajú fiút? Piros tornacipője van. - írtam le remélem azt a fiút, mert hátulról nagyon hasonlítanak egymásra Baconnel.

- Ketten vannak pirosba. Melyikre gondolsz? - kérdezte.

- Sehun, hogy is hívják? Jong...? - suttogtam barátom fülébe.

- Dae.

- Jongdae! - ordítottam a nevét, mire a fiú ijedten fordult hátra. - Na, őt látod? Szerelmes beléd. Azt ajánlom, suli után vidd el randizni, aztán fektesd meg. - mondtam, mire haverom az oldalamba csípett.

- Tessék? - kérdezett vissza kikerekedett szemekkel.

- Jól hallottad. Nem kell fülészetre menned, szerintem anélkül is hallhatod majd nyögni. - mutattam Jong... Rá.

- Bocsáss meg a barátom miatt. Nem gondolta komolyan. - mentegetőzött Sehun.

- Pedig azt hittem kapható. - mondta, mire Sehun ledöbbent.

- Neked bármikor. - kacsintottam. - Akár most is odamehetsz. - biccentettem felé. - A fenti wc-t ajánlom. Az tisztább. - adtam neki tanácsot is. Sehun valószínűleg eddig bírta, mert egy bocsánat kéréssel elhúzott onnan.

- Neked elment az eszed?! - akadt ki.

- Nekem olyanom sose volt, szóval nyugi van. - simogattam a karját. - Ma jó napom van. Szóval... Legyen az, ha én nyerek, átjössz hozzám és azt teszek veled, amit akarok. Ha pedig te nyersz, akkor...?

- Egy kérdésemre majd őszintén kell válaszolnod. - mondta határozottan.

- Mindig azt teszem. - értetlenkedtem, de komolyan nézett rám, mire megértettem, hogy ez fontos lehet neki. - Jó, jó. Legyen.

A bemelegítést még együtt csinálta a két osztály, így gyorsan az új fiúhoz mentem.

- Pszt, ujjatlan pólós. - futottam mellé.

- Minseok.

- Mi? - néztem rá értetlenül.

- A nevem. Minseok. Kim Minseok.

- Ja, az! Én meg Park Chanyeol. Tennél nekem egy szívességet? Nem tudom mennyire vagy jó focista, de megtennéd, hogy hagysz minket nyerni? - kértem.

- Mi? Már miért is tenném? - kérdezte.

- Egy haverom szerelmes az osztálytársába, viszont az csak akkor beszél vele, ha nyerünk. A másik dolog pedig, megadhatom annak a fiúnak a címét. - Vagyis elkérhetem Sehuntól, de ez nem lényeges.

- Kinek? Jongdaenek? Vagy a szerelmes barátodnak?

- Jongdaenek. - Hogy bírta ilyen gyorsan megjegyezni a nevét? Tanulhatnék tőle. De csak ezt, semmi mást. A többi dologban profi vagyok.

- Hm. - gondolkozott el egy pillanatra, majd a futás végéhez érve felém fordult és kezét nyújtotta. Megértettem, mit szeretne, ezért utánozva mozdulatait, kezet ráztunk. - Legyen.

Nem mindig hagyta magát Mins... ő, de végül hat-négyre én nyertem. Egyből Sehunhoz rohantam és ő már ijedten várta az első tettemet.

- Jaj, ne aggódj. Most csak egy lakcímet kérek. Jong...

- Add a telefonod.

- Minek?

- Leírom abba. - mondta, mire feloldottam és átnyújtottam neki. Miután leírta és visszaadta az ujjatlan pólós fiúhoz futottam.

- Tessék a címe. - mutattam meg neki.

- Köszi. Sok sikert a haverodnak. - írta le, majd intett nekem és az órájára indult.

Tanórák után Sehunnal indultam haza. Láttam rajta, feszülten várta, hogy mit fogok vele tenni. Oh Sehun, lehet, ez lesz az utolsó esténk együtt. Lehet, hogy tönkre teszek majd mindent. De ki fogom használni ezt a lehetőséget.

- Oké, ebből elég. Azt hittem akarsz valamit tenni velem, de egész úton egy szót sem szóltál hozzám. Ha nem szeretnél semmit tőlem, akkor én most hazamegyek. - mutatott maga mögé, az ajtóra.

- Vedd le a cipődet. - hagytam figyelmen kívül a mondandóját. A konyhába mentem, kivettem a hűtőből egy kisebb palack kólát és a szobámba sétáltam. Pár perc múlva ő is megjelent. Eddig minden jól megy.

- Gyere, ülj le. - paskoltam meg az ágyat magam mellett. Láttam rajta, hogy kétszer is átgondolta, de végül helyet foglalt a takarómon. Tökéletes. Izmaimat befeszítve nyitottam ki az üdítőt és nagyokat nyelve ittam belőle. Körülbelül meghagytam a felét és Sehun felé nyújtottam.

- Tessék, igyál. - mosolyogtam rá.

- K-köszi. - vette el, de különösen ügyelt arra, hogy ujjaink ne érjenek össze. Féloldalasan rámosolyogtam és figyeltem, ahogy ajkaihoz emeli, majd vissza, leengedi a kezét.

- Nem tudok inni, ha így nézel.

- Hogy nézlek? Úgy, mint előbb te? - kérdeztem, mire arcán egy enyhe pír jelent meg. - Amúgy is, barátok vagyunk, nem? Miért lenne kínos előttem innod?

- Jó, jó. Elég. Felfogtam. - fordult el egy kicsit tőlem és úgy itta meg a maradékot.

- Játszunk? - mutattam a Playstationre, míg elvettem tőle a palackot és a kukába dobtam.

- Aha. - fújta ki hosszan a levegőt.

- Mi az? Meleged van? Mondjuk, szerintem elég nyárias idő van. Pedig csak április van. Várj. - nyúltam pólója aljához.

- Mit csinálsz?! - csapott rá egyből kezeimre, majd erősen rászorítva lökte el azokat.

- Ha nem tudnám, hogy meleg vagy, most ezer százalék, hogy lebuziználak. - nevettem ki.

- Chanyeol! Ez nem vicces fejezd be! - szólt rám, de én csak tovább röhögtem. Sehun dühösen lökött egyet rajtam, hogy hátra essek, azonban én csuklójánál fogva rántottam magammal a párnák közé.

- Erre nem számítottál, igaz? - mosolyogtam rá, majd fordítottam a helyzetünkön. - Meg erre se. - kuncogtam a reakcióján. Kitágultak a szemei és ledermedt teljesen alattam. Befejeztem a kuncogást és lassan arca felé hajoltam. Kapkodva vette a levegőt, viszont lehunyta a szemeit. Gonosz mosollyal az arcomon megfogtam a pólóját és lerántottam róla.

- Chanyeol! - pattantak ki a szemei, lelökött magáról és felült, míg egy párnával folyamatosan takarta a felsőtestét.

- Most mi a bajod? Tudod jól, hogy hónapokkal ezelőtt beragadt az ablakom és azóta se javítottuk meg apummal. - mosolyogtam rajta. Nem válaszolt csak dühösen kereste a pólóját. - Ezt keresed? - emeltem fel a ruhadarabot.

- Igen! Add ide, kérlek. - nyújtotta ki egyik kezét, míg másikkal erősen szorította a párnát magához.

- Hm... Egy feltétellel.

- Úgyis ma azt kell tennem, amit mondasz, szóval had halljam. - sóhajtott unottan.

- Tedd fel azt a kérdésedet nekem. - kértem, mire ijedten rám pillantott.

- D-de... Te nyertél.

- Tudom, mivel jobb vagyok. - nevettem fel. - Na, gyerünk. Nyugodtan kérdezz, aztán visszaadom a pólódat.

- Chanyeol. Meggondolatlanul mondtam azt. Semmi érdekeset nem akartam kérdezni. Add vissza a pólómat és utána játszunk. - próbálta terelni a témát feszülten.

- Átlátok rajtad. Az a kérdés neked nagyon fontos. Szóval hallgatlak. - ültem le mellé az ágyra.

- Chanyeol. Nem érdekes.

- Akkor melegítsünk be egy másik kérdéssel. - mondtam és kitéptem kezei közül a párnát.

- Ne! - húzta fel ijedten térdeit, de még pont láttam.

- Ki tette ezt veled? - utaltam lilás sebeire. - Sehun. Válaszolj.

- Múltkor mondtad, hogy vállaljam fel magamat a szüleim előtt. Megtettem. Azóta, ha apám meglát egy fiúval, megver. Legyen az suliból hazafelé menet. Vagy akár úgy is, hogy napközben véletlen a suli mellett megy el. Mindegy hol, de ha meglát és én belépek az ajtón egyből csattan a keze az arcomon. És akkor tudom, hogy ez az egész kezdődik. - kezeivel már nem szorította olyan görcsösen térdeit, ezért lábára simítottam és kinyújtottam azokat, hogy jobban lássam a testét.

- Nagyon homofób? - pillantottam fel szemeibe, mire ő bólintott egy aprót.

- Sajnálom. - mondtam őszintén és dühös voltam magamra. Még soha nem láttam ezt az oldalát. Összetört, megsebzett... Védtelen apjával szemben. És miattam került ebbe a helyzetbe. Én ajánlottam, hogy mondja el a szüleinek.

- Nem kell. Csak a pólómat kérem. - Nem válaszoltam, csak szótlanul bámultam a szemeibe. - Chanyeol... - Nem figyeltem rá, hanem lenéztem az ajkaira. Most vagy soha. - Chanyeol? - kérdezte kicsit ijedten, mikor közelíteni kezdtem felé. - Cha-

- Sh... - tettem ujjamat a szájára, majd odahajoltam hozzá. Csak akkor döbbent le igazán, mikor ujjamat számra cseréltem le. Hátra döntöttem testét és fölé tornyosulva csókoltam ajkait. Egy idő után csatlakozott ő is a játékhoz. Lassan elváltam tőle és szemeibe néztem.

- Elment az eszed! Itthon vannak a szüleid! - mosolygott rám, amit viszonoztam. Gyakran hallom tőle ezt a mondatot és most valamiért még jobban megmosolyogtatott.

- Tudják, hogy meleg vagyok. Különben is az nem tud elmenni, ami nincs. - pattantam fel az ágyból. - Na, melyikkel játszunk? Until Dawn? Last of us? Outlast?

- Ez mind horror, jól mondom? - ült le az ágyam előtti egyik babzsákra.

- Aha. De, ha gondolod Minecraftozhatunk. - mondtam nyávogós hangon, mire felnevetett. - Vagy válasz te. - ültem le mellé a másik babzsákra.

- Jó. - állt fel, majd odament és keresgélni kezdett. Basszus. Az a segg. Tuti, hogy egyszer se leszek alul.

- Ne bámulj. - szólalt meg.

- Nem teszem. - figyeltem tovább a fenekét.

- Chanyeol. Tudom, hogy néztél. - sétált vissza és leült mellém.

- Nem nézhetem a pasimat? - mosolyogtam rá kihívóan.

- A...a pasidat? - kérdezett vissza dadogva.

- Pontosan. De aranyos vagy így. - kuncogtam és megböktem az arcát. - A te arcod is műalkotás, de nem olyan különleges, mint az enyém. - Ő csak szemeit forgatva nézett a képernyőre, én meg csak nevetve dőltem hátra. - És még nincs vége a napnak. - emlékeztettem őt.

---

Sziasztok! „Kicsit" késve, de meghoztam a kért one shototot Neked, pumukligurl . Remélem, azért tetszik.

---