Forever Over [Chanhun]
Örökké felül
Oh Sehun szemszöge
Az utolsó dobozokból pakoltam ki, mikor belefutottam a gimis emlékeimbe. Már hónapok óta beköltöztem ide, de egyszerűen olyan nagy a ház és annyi teendőm akadt mostanság, hogy most jutottam a végére.
Jonginnak köszönhetően rengeteg kinyomtatott kisebb kép volt rólunk és a haverokról is. Még találtam kisebb dolgokat, amik mások számára kidobható kis kacatok lennének, nekem azonban rengeteget jelentenek. Az egyik kép megakadt a kezemben. Chanyeollal voltunk rajta a páros halloweeni kosztümben. A véletlen műve, hogy mindketten abba jöttünk és az is, hogy pont a páros díjat nyertük meg.
Emlékszem, gyűlöltem, mint a szart, mert annyira rámenős volt, akkoriban viszont ott volt nekem valaki más. Jonginnak viszont mégis sikerült összeboronálnia engem és Chanyeolt. Eleinte közös haveri találkozók voltak, később már csak legjobb baráti összejövetelek. Yeollal rengeteg időt töltöttünk együtt, amiért a párom féltékeny lett és szakított velem. Aznap este hozzá mentem inni, ő pedig a hülyeségeivel vidított fel.
Jongin és Kyungsoo piszkálni kezdtek azzal, hogy biztos járunk, mert annyit lógunk egymáson. Én kizártnak tartottam, mivel egy, barátként tekintettem rá, kettő, mindketten a domináns pozíciót preferáltuk.
Az üvegezés volt a mi átkunk. Mikor csókolóztunk, mindenki látta, hogy konkrétan csatát vívtunk, hogy ki vezesse azt, mégis utána jónak találtuk a smárolást, így megesett, hogy néha elcsattant közöttünk egy-egy olyan, de nem kezdtünk el randizni. Azt hittem, haverok vagyunk, azonban mikor kisebb ajándékokkal kezdett el engem meglepni és nem csak sima csók, hanem sokkal romantikusabb, szenvedélyesebb is történt közöttünk, megkértem, hogy ne, mert a többiek azt fogják hinni, hogy én vagyok a bottom, amiért én nem ajándékozgatom és amúgyse voltunk együtt. Barátok voltunk, méghozzá a legjobbak.
Meglepődtem, mikor Jongintól megtudtam, hogy valaki másnak adta már a csokikat, mással járt el moziba. Egy fiú volt, akit neten ismert meg. Ugyan Chanyeol engem se felejtett el, de a csókok megszűntek a filmek közben, az összekulcsolt kezek is a fesztiválokon és a romantikus oldalát se mutatta többé felém. Napokig magam alatt voltam, nem tudtam, miért. Legjobb barátok voltunk extrákkal, randizni kezdett és semmi nem változott, az extrák jelző eltűnése mellett. Megpróbáltam felszedni valakit, de valamiért Chanyeol szövegei hagyták el a számat. A szex se volt ugyanolyan azokkal a srácokkal. Nem értettem, hogy mi zajlott a testemben, de megőrültem ettől. Jongint kértem, segítsen, ő azzal poénkodott, hogy belezúgtam Chanyeolba.
- Én nem! Én nem vagyok olyan. Soha nem fekszem alá!
- Nem is gondoltam ilyenre, Sehun. De, ha erről van szó, szerintem tudatalattiban már alá feküdtél, csak nem akarod elfogadni.
- Örökké felül, mi?
Kyungsoo röhögött, én dühösen rávágtam, hogy igen.
Másnap Chanyeol bejelentette, hogy együtt van a fiúval. Nem változott semmi közöttünk, én mégis összetörtem. Érettségi után elváltak útjaink, ugyan néha még írogattunk egymásnak, már nem volt meg az a baráti láng a kapcsolatunkban, mint régen. Chanyeol összeköltözött a párjával, boldogan éltek. Én többségében egyedül, néha Jonginékkal eljártam bulizni, hogy kiürítsem a fejemet, vagy eligyam az agyamat, viszont soha egyik sem sikerült.
Továbbra is voltak egy éjszakás kalandjaim, Chanyeolt azonban nem sikerült kivernem a fejemből. Éreztem, lassan megőrültem.
Egy nap belefutottam egy bárban Chanyeolba. Egyedül volt, vörös szemekkel ült a pultnál. Megcsalta. A párja megcsalta. Zokogott a vállamon, én igyekeztem felvidítani, ahogy ő tette, de már nem voltunk a régiek, már nem váltak be a régi poénok. Ez volt az oka, hogy inkább a vállamat adtam oda és a pénztárcám nagyobb részét.
Nem tudom, hogy mennyi idő és azt se, hogy hány pia után, de a lakásomon kötöttünk ki, az ágyamban. És alul voltam. És élveztem. Este ezzel nem is törődtem, reggel már annál inkább. Lelöktem az ágyamról és ordítani kezdtem vele.
- Évekig leszarsz, a pasiddal lógsz, most meg megraksz, az érzéseimmel nem foglalkozva! Én örökké felül vagyok!
- Sehun, élveztük, ez a lényeg, nem?
- Nem fogok alul lenni! Még akkor is, ha szerelmes vagyok beléd! Lehet most sikerült neked, de csak azért, mert részeg voltam!
- Mit mondtál?
- Hogy nem fogok alul lenni!
- Utána. Szerelmes vagy belém?
Akkor elvörösödtem és azt hajtogattam, rosszul hallotta, csak képzelődött. Ő azonban még egyszer az ágyba csábított. Utáltam emiatt. Utáltam, mint a fene, mégis teljes szívemből szerettem.
Randizni kezdtünk, amit be is jelentettem Jonginéknak. Ők büszkén és sunyin mosolyogva néztek ránk. Utáltam, hogy nekik volt igazuk és nem nekem, a szexszel kapcsolatban.
Évekkel később végeztünk az egyetemmel, Chan pedig pár héten belül átvette apjától a családi céget.
Hirtelen megöleltek hátulról.
- Úristen, még mindig megvan az a kép? - engedett el és kikapta a kezemből.
- Igen és még mindig jobban áll rajtam a kosztüm, mint rajtad.
- Te mindenben gyönyörűbb vagy.
Fülig vörösödtem, mire nevetve megölelt.
- Kipakoltál már? Mehetünk vacsizni?
- Hova?
- Titok. - indult a háló felé.
- Már megint valami meghitt vacsorát rendeztél? Nehogy megint lefizesd a zenészeket! Lehet, hogy gazdag vagy, de attól még ne égesd le mindenhol a párodat! - siettem utána.
- Csupán zavarba hozom mindenki előtt. Baj? - villantotta ki fogait.
- Igen!
- Szeretném mindenkinek megmutatni, mennyire szeretem a páromat. - karolta át a derekamat.
- Utállak. - öleltem át én is csípője környékén.
- Én is imádlak. Még kaphatok valamit kaja előtt?
- Mit?
- Egy apró csókot.
Ismét vörös árnyalatba borult az arcom. Azt hittem, mást akar.
- Vagy mást adnál?
Kezei fenekemre csúsztak.
- Sietnünk kell, nem? - toltam el magamtól.
- Hogy állhatsz még mindig az örökké felül mottód mellett? Még hányszor kell szexelnünk ahhoz, hogy feladd?
- Muszáj mindig emlékeztetned? - fújtam fel az arcomat.
- Aranyos vagy. Jonginékkal lesz a vacsora, szóval igen, sietni kell, ha Kyungsoot nem akarod felhúzni.
- Hát nem. - mondtam rémülten.
Múltkor késve értük hozzájuk és késsel a kezében nyitott ajtót. Nem hiányzik még egy olyan.
[Ez az os Black_Witch_-nek készült, remélem tetszik. ><]
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top