Csatlakozhatok?

[Oxygen folytatása. Igazából nem tudtam egy párost kiemelni, ezért magányos maradt a cím. Az előző rész során mindenki fölött kérdőjelek sokasága jelent meg, remélem ezzel tisztázódnak❣️Ha nem, bátran kérdezz❣️]

Minseokot nem tudták leállítani az orvosok, napi szinten bejárt exéhez és beszélt hozzá. Arra gondoltak, ez segíthet, de nem haladtak vele sokra.

Az a nap is egy ilyen nap volt. Seok bement hozzá és haját simogatva mesélt a napjáról, mikor két idegen lépett be hozzájuk.

- Nem tehetik! – hallotta kintről az egyik ápolónő hangját.

A sötétebb bőrű rácsapta az ajtó, majd nekitámaszkodott és összefont karokkal figyelte őket.

- Kik vagytok és mit akartok? – állt fel Minseok az ágyról, hogy védhesse szerelmét.

- Nem hozzád jöttünk. - kerülte ki és letett egy aktatáskát az ágyra. Kinyitotta, elővett belőle egy üveget és egy tűt, majd megtöltve a csövet azzal a kékes lével, Jongdaehez fordult.

- Mit csinál?! – indult volna meg Seok, viszont az ágynál lévő ránézett aranyszínű szemeivel. Minseokot egy belső erő leültette, amitől megrémült. – Mi a frász volt ez?!

- Kije vagy neki? – biccentett Dae felé.

- A pasija, vagyis az exe, de nem ez a lényeg. Han-

- Van más hozzátartozója?

- Árva. Nincs. – Hirtelen feleszmélt, milyen könnyen megadta az infókat és dühösen rá pillantott. – Mi vagy te?!

Azonban az nem válaszolt, helyette a tűt Jongdae nyakába nyomta, a benne lévő szert pedig pillanatokon belül a szervezetébe küldte. Kíváncsian várta, hogy hatni fog-e, viszont, miután egy bizonyos idő után sem történt semmi, eltette a tűt az üvegcsével együtt.

- Mehetünk. Nála se sikerült. – indult volna ki, de Dae felriad. Az aktatáskás fazon megfordult és várt. Meg se moccant, mikor remegni kezdett az ágyon ülő, azt hitte, meghal, mint a többi. Azonban nem ez történt.

- Hol vagyok? – szólalt meg rekedt hangon és abbamaradt a reszketése.

- Jongdae! Istenem. – rohant oda Minseok és magához ölelte a fiatalabbat.

- Mit keresel itt? Szakítottunk. – tolta el Seokot.

- Próbáljuk újra. – kérlelte.

- Erre most nem érünk rá. – fogta meg állánál Jongdaet a sötét bőrű. – Mire emlékszel? Megtámadtak. Mi történt?

- É-én..

- Emlékszel bármire is? – pillantott érdeklően szemeibe arany íriszeivel a másik. – Megbízhatsz bennünk.

- Kicsit sokat ittam, így elég homályosak az emlékek. Az tudom, hogy az egyik a nyakamat szívta ki, azután akartam elszökni. A másik meg a nyakamba harapott. – simított az említett részre. – Mintha fojtogatnának valakit, csak hátulról.

A monológja végén a sötét bőrű a társához fordult. Amaz bólintott a fel nem tett kérdésére, így ő felemelte Jongdaet.

- Hé! – pattant fel Minseok.

- Te maradsz. – nézett rá az aktatáskás, de Seok lehunyta a szemeit.

- Nem tudom, kik vagytok. Nem tudom, hogy milyen lény vagy, mert ember biztos nem. Az se érdekel, hogy mi a szándékotok ezzel az információval, amit Dae mondott. Viszont azt ellenzem, hogy elvigyétek. Nélkülem nem.

Összenéztek és ismét bólintottak.

- Ha eltűnsz, keresni fog valaki?

A kérdezett a családjára gondolt, akik kitagadták, mikor felvállalta másságát.

- Nem. Csak Jongdae van nekem.

- Gyere.

———

- Ügyesen rájöttél, hogy hogyan tudlak irányítani.

- Köszönöm?

- De ennél veszélyesebb teremtmények is vannak. – mondta a vezető.

- Én Jongin vagyok. – szólalt meg az anyósülésen lévő. – A társam Yixing. Démonvadászok vagyunk. Hónapok óta kergetjük azt, aki a párodat is megtámadta.

- Igazából… Mi szakítottunk. – nézett le az ölére. Dae feje lábain pihent, míg teste magzatpózban volt az üléseken.

- Amit csinálunk, az szigorúan titkos. Senkinek nem szólhatsz erről.

- Nem szándékoztam.

Az autó megállt egy kicsi ház előtt. Mindannyian kiszálltak, Jongdaet most Minseok vitte a karjaiban.

- Ja, majdnem elfelejtettem. – tette Xing a kilincsre a kezét. – Jongin pasija, Sehun, szintén démon. Velünk él és segít nekünk, de nem csípi az idegeneket. Jongin?

- Megyek. – lépett a lakásba.

Minseok követte, Xing pedig bezárta maguk mögött az ajtót.

- Hunnie! Megjöttünk! – mondta boldogan Jongin.

Az említett tűzpiros szemeivel Minseok mellett jelent meg, mire Jongin egyből közéjük állt. Kezét a magasabb mellkasára tette, hogy ezzel is eltolja egy kicsit tőlük, azonban a fiatalabb egy millimétert se hátrált.

- Kik ezek? És mi a faszt akarnak?

- Jackson áldozata és az exe. Segítenek nekünk. Nem rossz szándékkal vannak itt.

- Azt majd meglátjuk. – fújtatott.

———

- Szóval Sehun azért ilyen, mert egyszer beengedtetek valakit, aki majdnem megölte Jongint? – összegezte Jongdae a félórás történetet.

- Igen. – bújt Jongin Sehunhoz.

- Értem és ti mik vagytok?

- Mindketten démonok vagyunk, bár én már születésem óta jóra próbálom használni az erőmet, míg Sehun csak Jongin miatt tért meg.

- És ti mit tudtok?

- Én ember vagyok, mint ti. – kezdett bele Jongin. – Yixinggel régóta barátok voltunk, amikor évekkel ezelőtt rajtam keresztül akartak vele kapcsolatba lépni. Akkor avatott bele ezekbe a dolgokba. Sehunnak kiváló a szaglása és érzi a másokon a félelmet. Ebből táplálkozik harcok közben.

- Táplálkozik? – értetlenkedett Seok.

- Igen. – válaszolt Yixing. – A démonok többsége elvesz valamit az emberektől, ami nekik nincs. Jackson például elveszi, ah, hogy magyarázzam nektek... Az ő hiányossága fura. Elszívja az emberből az életet, de mégsem öli meg. Mintha valakit a vízbe dobnának, fulladozna, majd elveszítené az eszméletét. Viszont még ki lehet húzni és oxigént juttatni a tüdejébe. Hh… Olyan, mintha… Mintha… Ezaz! Jongin! Meg van! – csettintett az örömében. – Jacksonnak volt egy társa. Az a társ ölte meg teljesen őket régebben. Jackson csak úgy öli meg, hogy úgymond, már csak a kaszásnak kellene elvinnie teljesen. Mist azonban más a társa. Ezért tudják feléleszteni őket!

- Vagyis félig öli meg? – emelte fel fél szemöldökét Jongin.

- Pontosan! Most már meg fogjuk tudni állítani őt! Kifejlesztem a neki szánt elixírt és indulhatunk is.

———

- Még mindig nem értem, miért őt kellett küldeni. – suttogta idegesen Sehun.

- Jongin tudja a dolgát, ne féltsd. – mosolygott Yixing.

- Felfogtad, hogy Jackson irányítani tudja őket?!

- Sehun..

- Ne Sehunozz itt nekem!

Yixingnek rezgett egyet a telefonja.

Minseok
Elindultak kifelé.

- Jönnek.

Sehun a kijáratot fürkészte és mikor meglátta, hogy szerelmét mennyire legyengítették dühösen fújtatott egyet. Beszálltak vele egy autóba és elhajtottak. Minseok átrohant az úton, bepattant a járműbe és Sehun a gázra taposva utánuk hajtott.

Egy elhagyatott helyre vitték őt is, így a gépkocsiból előbb kellett kiszállniuk. Sehun külön úton ment, míg Minseok szorosan Yixing mellett lopakodott.

Akkor léptek közbe, mikor már Mark kiszívta a vére nagyját és Jacksonon lett volna a sor. Yixing puskájával egyenesen a démon fejére célzott.

- Ennek itt és most vége van. Több halottat nem fogsz magad után hagyni. Térdelj le.

Mark fénysebességgel felrántotta a földről Jongint, körmeit nyakába mélyesztette és kivillantotta fogait.

- Ha Jacks meghal, megölöm.

Minseok miközben a vámpír fejére célzott, felvillant előtte Jongdae sebes nyaka, amitől felhergelte magát és előrébb lépett.

- Inkább engedd el. – Zsebébe nyúlt és elővette volna a keresztet, mikor a sűrű fű közül előugrott Sehun. Marknak esve, mint egy állat, tépte volna szét, de Jackson ledobta róla. Minseok eközben felsegítette Jongint és vele hátrálva tartotta előre a fegyvert, hogy lelövi a támadni készülő Jacksont. Azonban Yixing puskája elsült. A démon teste összerogyott, Mark szemei pedig kitágultak.

- Te!

Gyorsan történt. Oda akart sprintelni Yixinghez, de Sehun nekiugrott és széttépte.

- Nem így kellett volna.

- Persze. Sírt ne ássak nekik? – vette el Minseoktól Jongint. – Nini. Nini, nyisd ki a szemed.

- Mark. – suttogta könnyezve Jackson.

Yixing a puskát azonnal a démonra emelte, az viszont nem foglalkozott velük. Térdre esett és két kezével Mark leszakadt fejére simított. Zokogott. Nem így akart meghalni vele. Nem is akart meghalni. Élni akart vele. Örökké.

- Démonvadász vagy, igaz? De értesz mindenféle varázslathoz. Kérlek, mondd, hogy elmehetek úgy, hogy vele legyek.

Xing nem kicsit lepődött meg a gyilkos kérésén. Fegyverét leeresztette és elgondolkozott. Van egy, de nem biztos, hogy működni fog. Azt viszont nem mondhatta el a síró félnek, ki tudja, mi lett volna abból. Leguggolt mellé és egy elixírt adott neki.

- Minden rendben lesz. – hazudott.

Jackson belülről égett el, azonban nem üvöltött, helyette könyörgően nézett Yixingre. Miután annak csak hamvai maradtak meg, egy port vett elő, amit a vámpírra szórt. Testének darabjai egy pillanat erejéig lángokba borultak, majd miután az elaludt, összetolta a két hamu kupacot.

- Ennyit tehettem értetek. – tett egy követ a tetejére. Virágot elvből nem tesz egy sírra, hiszen az elhervad, mintha a halál jelképe lenne. Felállt, leporolta a nadrágját és Minseokhoz ment. Sehunék már rég az autóban ültek.

- Szóval ilyen egy démonvadász élete?

- Nem pontosan ilyen. Ez a szertartás elszokott maradni. Általában elégetjük. Régen kértek tőlem bármit is. Az utolsó szavuk a "dögölj meg" szokott lenni.

- Csatlakozhatok?

- Majd meglátjuk.