Szülinap

Park Chanyeol szemszöge

2016.12.01., csütörtök

Pocsékul sikeredett a huszonnegyedik szülinapom. A barátaim többsége nem tudott eljönni. De nem is ez volt a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a szüleim a buli közepén megjelentek és tönkre tettek mindent. Ez miért így van? Az miért úgy van? Úgyhogy azt a kevés vendéget is elzavarták. Hogy pontosan miért zavarták meg a bulim? Mert azt mondták, hogy a jövő héten vigyáznom kellene a tíz éves húgomra és lehetőleg ne részegedjek le annyira. Testvérem ma kivágta a hisztit, hogy menjünk el sütit enni. Viszont nekem semmi kedvem nem volt sütizni, ezért a kedvenc kávézómba vittem, ahol magamnak is rendeltem egy kávét. Pont akkor hozták ki a rendelésem, mikor Ő megjelent. Fekete ruhákban volt, a kapucniját nem is akarta levenni. Annak köszönhetem, hogy láthattam arcát, hogy egy olyan helyre ült, ahová ráláttam. Vörösek voltak a szemei a sírástól.

2016.12.08., csütörtök

A hét minden napján bejöttem, hátha újra láthatom Őt. De nem jelent meg. Egészen a mai napig. Tehát akkor csütörtökönként fog bejárni ide?

2016.12.15., csütörtök

Igen, tényleg csütörtökönként jön és mindig egy lattét kér két cukorral. Viszont csak az egyiket önti bele. A másikat visszaviszi a pulthoz és a lányra rámosolyogva adja vissza neki egy "elnézést, ezt nem használtam föl" mondattal.

2017.01.05., csütörtök

Rájöttem, lehet, hogy a lánynak akar behódolni. Féltékeny lettem a lányra. Azt akartam, hogy rám mosolyogjon úgy.

2017.01.12., csütörtök

Előző heti féltékenységem semmi volt ahhoz képest, amit ma éreztem. Volt barátja. Egy pasija. És vele ünnepelte, itt a szülinapját. Összeszorított fogakkal és gombóccal a torkomban figyeltem őket. Néha-néha csókolóztak. Láttam, ahogy szerelmem lábát simogatta az asztal alatt. Voltak pillanatok, mikor a füléhez hajolt egy mosollyal, belesúgott valamit és nevetve vált el tőle, Ő pedig tockost adott neki. Tudtam. Tudtam, hogy perverz dolgokat mondott neki. Fél óra múlva felálltak, hogy kimenjenek, de a felszolgáló lány elé lépett és egy masnival átkötött dobozt nyújtott felé. Megköszönte, majd távoztak. Gondolom, mit csinálhatott a párja vele... otthon... az ágyban.

2017.04.14., péntek

Annyira csalódott voltam, hogy hónapokig kerültem azt a kávézót. Viszont ma annyira fáradt voltam munka után, hogy be kellett mennem. Nyugodt voltam, hiszen péntek volt. Nem lehetett ott, mert csak csütörtökönként járt be. Mégis bent volt. Az ÉN helyemen. Az ÉN székemen. És ott volt vele az az idióta is. Olyan szinten dühös lettem a látványra, hogy megpördültem és kirohantam volna, de beleütköztem az egyik pincérbe és rám ömlött minden ital a tálcáról.

- Nem látsz a szemedtől?! - ordítottam rá, pedig tudtam. Az ÉN hibám volt. Mindenki minket figyelt és ezt nem bírtam. Kirohantam a kávézóból.

2017.10.20., péntek

Több, mint fél évig kerültem azt a környéket. Munkából hazafelé mindig a hosszabb utat választottam, mert így elkerültem azt, hogy a kávézóból kilépők megláthassanak. Ma volt az a nap, hogy újra betettem abba az épületbe a lábamat. Semmit sem változott. A helyemen nem ült senki, így helyet foglaltam ott. A dolgozók újak voltak, ezért nem kellett félnem, hogy rossz szemmel néz majd rám vagy félni fog tőlem. Kértem egy kapucsínót két cukorral, megittam, majd hazamentem.

2017.11.21., kedd

Lefújtam a születésnapi partim. Annyira felidegesített mindenki, hogy úgy voltam vele, akkor ne jöjjön senki. Lazulni akartam. De tudtam, ha kocsmába megyek, leiszom magam és nem akartam lerészegedni. Akármilyen fura is abba a kávézóba mentem és lenyugodtam. Nem kértem kávét. Nem kívántam. Viszont muszáj volt valamit kérnem, mert nem ülhettem csak úgy ott, ezért egy süti mellett döntöttem, amit rábíztam a pincérlányra, hogy milyen legyen. Éppen a felénél tartottam, mikor hangos ordítást hallottam a kávézó túloldaláról.

- Vége! Nem érdekelsz! Soha többet nem akarlak látni! - Dühösen kirohant az ajtón egy nagyon ismerős alak. Arra az asztalra néztem és láttam, hogy Ő sírt. De nem mertem odamenni hozzá.

2017.12.16., szombat

Lassan karácsony, de nem láttam rajta, hogy nagyon várná. Mintha nem is lenne lelke, csak a teste mozogna automatikusan. Nagyon megérinthette a szakítás. Kávémat iszogatva figyeltem, ahogy kedvtelenül öntötte italába most a két csomag cukrot, majd megitta azt. Percek múlva felállt, poharát a pulthoz vitte, fizetett és távozott.

2018.01.03., szerda

Élőhalott. Ez a szó írja le most Őt a legjobban. Elhatároztam. Tenni fogok azért, hogy boldogabb legyen. De mit?

2018.01.07., vasárnap

Gyakrabban jártam arra és rájöttem, hogy minden nap bemegy a kávézóba.

2018.01.08., hétfő

Méghozzá 14:35 körül.

2018.01.10., szerda

Beszereztem az ajándékát. Egy nyakláncot, amin lótuszvirág medál csüng.

2018.01.11., csütörtök

Rávettem magam és írtam neki egy... mondatot. Ha nem számítjuk azt, mennyi papírt dobtam ki a kukába, mert nem volt jó... Először be akartam vallani az érzéseim. De ezt a gondolatot elhessegettem, ahogy azt a papírt is kidobtam. Még rengeteget próbálkoztam, de végül egy mondatnál maradtam, ami remélem, jó lesz.

„Bármennyire is nehéz valami, mindig pozitív leszek és mosolygok, mint egy idióta.-PCY"

2018.01.12., péntek

Ma van a szülinapja. Én pedig már délután kettő óta itt vagyok. Most óra harminc van. Az ajándéka is ott van az asztalon. Mindent sikerült megcsinálnom. Már csak Ő hiányzik. Harmincötöt mutatott az órám. De ő nem volt sehol. Harminchat, harminchét, harmincnyolc, negyvennyolc, ötven... Kezdtem feladni és úgy voltam vele, hogy akkor az ajándékkal együtt távozok, de akkor megjelent. Pontban kettő óra ötvenhárom perc huszonharmadik másodpercében lépett be. Leült volna az asztalához, de megtorpant. Láttam, hogy fordulna el, mikor valószínűleg észre vette a címzettet, azaz felismerte saját magát. Körbe nézett, mire egyből kávémra kaptam tekintetem, ami csak félig fogyott el és a maradék is már hideg volt. Kevergettem, hogy levezessem a feszültségemet. Vártam másfél percet, mire újra felnéztem, de nem láttam sehol. Se az ajándékot. Se Őt. Hirtelen megbökte valaki a vállamat, mire ráemeltem íriszeimet.

- Szabad? - kérdezte mosolyogva és az asztalom másik székére mutatott. Chanyeol nem szabad idiótának tűnnöd!

- Persze, nyugodtan. Nem várok senkire. Mindig egyedül vagyok itt. - hadartam.

- Láttam. - ült le elém. Emiatt az egy szó miatt ijedten pillantottam szemeibe. - Régóta nézel, igaz? Nem láttalak soha. Csak mikor leöntött egy pincér, akkor tűntél fel. Aztán egy ideig nem is láttalak.

- Igen, sajnos nem jöhettem a kedvenc kávézómba. - néztem körbe idegesen, mert féltem, hogy rájön majd a következő hazugságomra. - Munka ügy miatt külföldre kellett utaznom.

- Oh, akkor te biziniszmen vagy? - ejtette ki rosszul a foglalkozásom nevét, mire megeresztettem egy mosolyt.

- Csak biznisz. Tudod, hogyan kell egyáltalán leírni? - kuncogtam.

- Hát az igazat mondva, nem. - nevetett, majd komolyra váltott. - Az exem is az volt. Egy pasi, mert meleg vagyok és nem is értem, hogy miért mondom el magamról ezeket, hiszen most találkoztunk először úgy, hogy beszélünk is. - Ha tudnád, hogy mióta figyellek...

- Sajnálom. - csempésztem hangomba egy kis szomorúságot, de legbelül repdestem a boldogságtól. - Amúgy, honnan tudtad, hogy tőlem van az ajándék? - kíváncsiskodtam, hiszen semmi magamra utaló jelet nem hagytam rajta.

- Miért, tőled van? - csodálkozott. Basszus! Lebuktam! Én hülye! - Jaj, ne vedd komolyan! - nevetett azon az édes hangján. - Sejtettem, hogy tőled van, de ezért az arcodért megérte. - mosolygott.

- Ez nem volt szép. - ráztam a fejem mosolyogva.

- Mindig mosolyogsz, mint egy idióta. - kuncogott, mire fülig pirultam.

- H-hé! Nem tudtam volna mit írni! - ellenkeztem zavartan, de ő csak nevetett rajtam.

2018.04.10., kedd

Gyakran találkozgattunk a kávézóban és mindig a mi nevetésünk töltötte be a helyiséget. Rengeteg dolgot megtudtam róla. Mint például, hogy szerette a kutyákat, de az exe miatt macskapárti lett. Szinte minden, amit megtudtam róla azaz exével volt kapcsolatos. Elegem lett ebből és megcsókoltam, hogy elhallgattassam. Bár ne tettettem volna! Döbbent és fura arcot vágott, ezért azzal a lendülettel, ahogy elváltam tőle, hazarohantam.

2018.04.14., szombat

Rám írt, hogy találkozzunk annál a kikötőnél, ami a kávézóhoz volt a legközelebb. Persze én belementem a találkozóba. Napok óta nem láttam és nem hallottam a hangját! Persze, hogy hiányzott! Viszont tudtam, mi fog történni. Elküld a francba. De nem tette. Ott ültünk a mólón és elárulta nekem, hogy tetszett a csókom. Hogy az exe után felfigyelt rám. Hogy megrémült, mikor rájött, érez irántam valamit. Hogy félt, én nem vagyok homoszexuális és nem lesz ebből semmi. De lett. Aznap jöttünk össze. Az egész délutánt egymáshoz bújva töltöttük, figyeltük a vizet és néha egy-egy csókot loptunk egymástól.

2018.04.29., vasárnap

Egy házba költöztünk. A város szélén egy kis kertes házba. Mint kiderült imádja a virágokat és szerinte itt biztonságosabb is lesz majd a cicáinak, mert nem a forgalmas és zajos belvárosban lakunk.

2018.05.21., hétfő

Annyi idő után végre egymásé lettünk. Mindig tartózkodott, mikor odaértünk, de most engedett. És kijelenthetem, mert ez ő mondta, nem bánta meg, hogy velem van.

2018.06.08., péntek

Vásároltunk és ketté váltunk, mert valamit elfelejtett. Emlékszem, a karjaiba esett, annyira rohant felém és megcsókolt. Először nem értettem, miért csókol ennyire hevesen. Aztán rájöttem. Exe megtorpant pár polccal odébb. Engem választott. Véglegesen. Lehunytam szemeim és boldogan csókoltam vissza.

2024.01.12., péntek

Ugyanabban a kávézóban ültünk, ahol megismerkedtünk. Ugyanúgy péntek volt. Ugyanannál a rozoga asztalnál ültünk. Három különbséggel. Hat számmal nagyobb évet írtunk. Három szék volt a kisasztal körül. És a harmadik széken ott ült az örökbe fogadott, nyolcéves fiúnk.

- Boldog szülinapot, Eomma! - tapsolt a kisszékről és páromnak nyújtotta rajzát.

- Köszönöm, Kincsem! - puszilt könnyezve fia fejére. - Ezt kifogjuk tenni a hűtőnk közepére! - tervezgette egyből a helyét. - Vagy bekereteztetem! Nem is tudom, szerinted, Chanyeol?

- Kereteztesd be és úgy tedd a hűtőre! - mosolyogtam.

- Miért is hittem azt, hogy értelmesen fogsz válaszolni? - nevetett fel gyönyörű hangján. Miután elfogyasztottuk a süteményeinket megfogtam párom kezét.

- Babám, én még nem adtam át az ajándékomat. - alig bírtam takarni izgatottságomat, ezért szélesen mosolyogtam rá.

- Ha valami felnőtt dolog, azt kérlek ne a gyerek előtt. - figyelmeztetett. Hát igen... Elég nehéz volt elmagyarázni a kicsinek, hogy minek kell nekünk bilincs, hiszen nem vagyunk rendőrök...

- Nem, dehogy. - kuncogtam az emléken. - Ez valami komolyabb. Tudom, hogy itt, Koreában nagyon ellenzik a dolgot, ezért nem is akarok nagyon házasodni, de szeretném, ha megmutatnánk, hogy mi igenis összetartozunk. - húztam fel ujjára a gyűrűt, majd sajátomra is feltettem volna, ha nem akadályoz meg.

- Tudod... - nevetett könnyei között. - Ennél rémesebben nem is kérhetted volna meg a kezemet! - tolta fel a gyűrűt.

- Miért? Mit kellett volna még mondanom? - néztem rá értetlenül és fejben gyorsan végig vettem a szövegemet, de nem találtam benne hibát. Órákig gyakoroltam, hogy ne mondjam majd rosszul!

- Kimaradt a romantikus rész, nem gondolod? Hogy veled leszek életed végéig, mindig szeretni foglak... - sorolta, de beléfojtottam a szót egy csókkal.

- Szeretlek, Do Kyungsoo. - döntöttem homlokomat az övének.

- Én is szeretlek téged, Park Chanyeol. - mosolygott.

- Így jó? - kérdeztem és már felkészültem arra, hogy megüt.

- Hogy neked minden romantikus pillanatot el kell rontanod! - csapott mellkasomra.

- Nem tehetek róla, hogy egy született szerencsétlenség vagyok! - vontam meg a vállaim.

- Én sem tehetek arról.

- Most azt kellett volna mondanod, hogy nem is vagyok szerencsétlen. - duzzogtam.

- Hát, így jártál. - kuncogott.

- Ez szíven talált. - emeltem kezemet színpadiasan a mellkasomhoz.

- Park Chanyeol, te még színésznek is rossz lennél!

---

Sziasztok! Milyen rég is említetted, hogy írjak egy Chansoot, kimseokjin_army92? Remélem, nem haragszol, amiért ilyen sokára lett kész. 😅😅😅 De azért, remélem tetszett neked/nektek!❤❤❤

---