– Na lássuk akkor – szólalt meg Yudai, csípőre tett kezekkel a konyha közepén, végignézve a kínálaton. Te épp bevásárolni mentél, férjed pedig otthon maradt az alig pár hetes kislányotokkal. Igaz legtöbbször ő megy bevásárolni, azonban most, egyik barátnődnek lesz szülinapja, s tulajdonképpen erre készültél fel. Pár kelléket meg ajándékot venned kell, amire a férjed azért mégsem kérheted meg. – Anyukád azt mondta ne mikrohullámú sütőbe melegítsem – szólalt meg nagyot sóhajtva az éppen érdeklődve figyelő csöppségre, aki nem messze tőle volt a hordozható kiságyban. – Én már nem emlékszem, hogy etetés előtt is kell sterilizálni...azt tudom, hogy utána kell – tűnődött el egy pillanatra, majd mosolyogva mégis forralni tett oda vizet – Biztos ami biztos kicsim. Apa nem szeretné ha bajod esne, így meggyil...khm, elküldöm jobb helyre a bacikat – gyorsan kijavította magát, mintha a gyermek értené mit mond, majd míg várt, hogy forrjon a víz, halkan kapcsolt egy kellemes dalt, hogy azért valami háttérzaj legyen. – Vettem múltkor baba kímélő mosogatószert, bár anyukád szerint erre semmi szükség, de apa csak a legjobbat akarja neked hercegnőm – mondta miközben a sterilizálni kívánt dolgokat a forralt vízbe tette, majd az említett mosogatószerből tett egy nagyon keveset, hogy el tudja mosni. Alaposan átdörzsölte a cumisüveget és a hozzá tartozó dolgokat, majd ismét a forró vízbe tette, hogy le tudja öblíteni. A tápszerhez már fél órája oda tette a vizet forrni, ami mostanra biztosan lehűlt amennyire kell, de azért még előtte ellenőrizte, majd elkezdte összeállítani a pici ételét. Először ellenőrzi a tápszer szavatosságát, majd a sterilizált vizet beleönti a sterilizált cumisüvegbe, hozzá adja az adagolókanállal kimért tápszert. Ezek után a szintén sterilizált fogóval ráteszi a cumit, a gyűrűt és a kupakot a cumisüvegre, aztán meghúzza a gyűrűt, nehogy kellemetlen baleset történjen. Nagyot sóhajt majd addig rázza a cumisüveget, míg az összes porcsomó eloszlik, ezt követően hideg vízben szobahőmérsékletre hűti az ételt. Óvatosan 1-2 cseppet csepegtet a csuklójára, hogy tudja valóban jó e vagy még szükséges hűteni. Kellemesen meleg, szóval jó lesz a kis hercegnőjének.

– És kész is kicsim. Látod azért apa is meg tudja csinálni – mosolyog a kicsire, aki próbál gügyögni. – Na akkor együnk kincsem – veszi le felsőjét, mivel azt olvasta, hogy az etetés akkor igazán meghitt ha szorosan magához öleli közben a kisbabát, a bőre érintkezzen a babáéval. És így is lett. Beleült a fotelba, ahol te szoktál mikor eteted a picit, majd a kicsit félig függőlegesen tartotta karjaiban, mivel ha laposan fekszik nehéz lehet a nyelés neki. Valóban sokkal meghittebb volt így az egész, oly annyira, hogy bekönnyesedett a szeme. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy a karjaiban lévő kisbaba az ő lánya.

– Mit csinálsz? – kérdezted óvatosan, mikor láttad mennyire meghitten nézi kisbabátokat. Nem sokkal előtte érkeztél meg, így nem értetted miért ül félmeztelenül a fotelban, miközben etet.

– Enni adok a kislányomnak – szipogja rád pillantva.

– Félmeztelenül?

– Így sokkal meghittebb és valóban...ez a pici a mi szerelmünk gyümölcse, én csak...bocsánat – motyogja szüntelenül a pici nézve mire óvatosan megcsókolod homlokát. Egyszerűen nem tudta szavakba önteni mennyire boldog. De nem is kellett, hiszen tudtad, hogy ennél többre nincs szüksége.