– Szia – mondta Xiumin élénken, és odament, ahol a konyhapultnál álltál, mielőtt melegen megölelt volna hátulról.

– Hé – válaszoltad, és odahajoltál, hogy a fahéjért nyúlj, de úgy találtad, hogy képtelen vagy rá, mivel el kellett engedned. Könnyedén megveregetted a karját, hogy viszonozd a szeretetet, és amikor még mindig nem mozdult, arrébb lökdösted finoman, hogy könnyedén elérd a fahéjat. – Azt hittem, az ajándéktasakok összeállításán dolgoztok – folytattad, és meglepően könnyűnek találtad a konyhában való manőverezést, még akkor is, ha Xiumin még mindig rajtad lóg.

– Már majdnem készen vagyunk, mert a hercegnő éppen az utolsót fejezi be – magyarázta, fejét a tiednek támasztva. Bólintottál, és folytattad a munkát, miközben ő előrehajolt, hogy belenézzen a keverőedényébe. – Egy teáskanál vagy egy evőkanál barna cukrot tettél bele? – kérdezte hirtelen.

– Azért jöttél ide, hogy újra megpróbáld kémkedni a titkos sütireceptem után? – férjed zihált, mintha megbotránkoztatna, hogy te is meg mersz fontolni egy ilyen ötletet.

– Nem tölthetnék minőségi időt a konyhában a feleségemmel? – kérdezte duzzogva. Ránéztél. Azonnal leejtette a karját a derekadról, és enyhe nyögéssel kisétált a konyhából.

– Látod kisfiam, mondtam, hogy ez nem fog menni!