Azt hiszem ez nekem nem fog menni. Sajnos nem fogok tudni mindennap hozni részt, de próbálkozom minél többet kihozni ebből a kihívásból. 🥰

 Kyungsoo azon kapta magát, hogy oda-vissza utazik Koreából Japánba a karácsonyt megelőző hetekben. Miután sikeresen bemutatták az Exodus második őszi és téli kollekcióját, most kiterjesztették divatágukat a japán székhelyű cégükre. Izgalmas és mozgalmas időszak volt ez számára, de ez azt is jelentette, hogy kevés ideje volt veled tölteni. Az ajkak összehúzódtak, miközben arca a párnára feküdt. Lépéseid lágyak voltak, ahogy közelebb mentél, ujjaid a vállán pihentek. A póló, amit viseltél, az öve. Az ajkaid végigkövetik ujjaid útját, miközben lágyan csókokat adsz a bőrére, hogy felébreszd. Kuncogtál, miközben egy kéz eltolta az arcod, miközben megfordult, hogy a másik oldalára feküdjön.

– Túl korán van még – hangja kissé elfojtott a párnáktól, amelyekbe az arca süllyedt.

– Nem is tudod, hány óra van – vitatkozol vele.

– Reggel hét van

– Boldog karácsonyt – válaszoltad mókásan.

– De még nincs is karácsony édesem – motyogja elfordítva fejét, hogy éppen csak az orra látsszon ki. 

 – Tudom, de nem érdekel, akkor is meg akarlak ajándékozni – mosolyogsz miközben megbököd vállát. – Kérlek, fogad el

– Így fognak működni a dolgok? Megállapodunk, hogy nem kapunk semmit, de mégis veszünk ajándékot? – húzta el a száját, de azért izgatottan kibontotta az ajándékot, ami megmosolyogtatta. Nem volt valami nagy dolog, viszont párod minél jobban szerette volna ezt a karórát így nem volt kérdéses mit veszel neki.