ﾟ+*:ꔫ:*﹤Első csók﹥*:ꔫ:*+ﾟ

Egy halk zümmögés felkeltette a figyelmed, jelezvén üzeneted érkezett. Izgatottan nyitottad fel a készüléket, ám ahogy megláttad az üzenet tartalmát és hogy kitől jött, szinte azonnal felfelé görbült ajkaid. 

„Gyere a stúdióba, szeretnék mutatni neked valamit"

Felálltál a puha ágyból majd kisiettél, hogy gyorsan magadra kapsz egy pár cipőt, a kabátot és már indultál is. Nem volt hideg, azonban estére igencsak lehűlt a levegő, ezért ahogy kiléptél a lakásból megborzongtál, ám mosollyal ajkaidon indultál a megadott címre. Elég gyakran hívott el a személyes kis stúdiójába, volt hogy ő maga ment érted, hogy megmutassa újonnan szerzett dalát, mivel mindig is bízott abban, hogy van ehhez érzéked. És valóban így volt, bár te korántsem láttad így, de hittél a férfinak. A belvárosban tett rövid séta után megérkeztél az úti célodhoz. Boldogan ütötted be a kódot majd már siettél is a férfihoz. Egykor egy kis garzonlakás volt, de Chanyeolnak más, kreatívabb tervei voltak a térrel kapcsolatban. Ahogy beléptél, észrevetted, hogy alakja a számítógép fölé görnyed, fejhallgató a fején pihent, bizonyára visszahallgatta amit alkotott. Büszke voltál a férfira, amennyit befektetett abba, amit szeret. Megköszörülted a torkod, hátha rád figyel, ám semmi moccanást nem véltél felfedni, így hát közelebb lépve megint megköszörülted a torkod, még hangosabban, mint korábban, azonban még mindig semmi. Felsóhajtva emeled fel a kezed majd óvatosan a nyakára helyezed, ami megtette a hatását.

– Tudod, hogy utálom, amikor ezt teszed – panaszkodott, és szembefordult veled, de a mosoly ott bujkál ajkai sarkában. – Ülj le – paskolja meg a mellette lévő széket, és mint egy jó barát teljesíted kérését. Szó nélkül helyezte fejedre a fejhallgatót, majd alsó ajkába harapva indította el a munkáját. Minden alkalommal nagyon ideges volt, bár tudta, hogy ha mégsem tetszik a dal, nem bántod őt meg, és normális, kedves körülmények közt adod ezt a tudtára. Becsuktad a szemed, hogy a füledben játszó zenére összpontosíts száz százalékban, azonban a szemöldököd kissé összehúzód, a szöveg hallatán. Ez egy szerelmes dal. Sajtos, bánatos, abszolút szívből jövő szerelmes dal.

– Nagyon tetszik, bár kicsit szomorú, de igazán elmondhattad volna, hogy valaki ellopta a szíved – böksz mellkasára lesütve szemeid. Tagadhatatlan mennyire szíven ütne, hiszen akaratlanul is beleszerettél ebbe az óriásba. Érezted, ahogy egy kéz elfordítja a fejed, és mielőtt felfoghatnád, mi történik, puha ajkak birtokba veszik a tiedet. Úgy érezted a szíved majd kiugrik a helyéről, mintha a mellkasodból próbálna menekülni, olyan erősebben dobog. Gyengéd és finom volt. Óvatosan közelebb húzod magához a székkel majd hatalmas tenyerét az arcodra helyezte, úgy csókolva tovább. Alig tartott pár másodpercig, szinte alig ért ajkai a tiedhez, de mégis mindkettőtök számára ez volt életetek legjobb csókja. Végül Chanyeol zihálva elhúzódott, azonban egyikőtök sem volt biztos abban, hogy mit mondjon vagy tegyen, azon kívül, hogy egymás szemeiben néztetek őszinte boldog mosollyal. 

– Park Chanyeol, az a dal jobb, ha nem rólam szól – jelentetted ki magabiztosan megtörve a csendet.

– És mi van, mégis?

– Nos, én...

– Nos, akkor elmegyünk randevúra, igaz? – nem hagyta, hogy befejezd és egy elbűvölő mosollyal tette fel a kérdést, aminek nem tudsz nemet mondani.